Néhány hónapja látott napvilágot a Közös Hivatkozási Keret1 tudományos verziójának2 tervezete3, amely nagy visszhangot váltott ki az jogegységesítés témakörében érdekelt tudományos és gyakorló jogászság körében.
Az anyag értékelését elősegítendő, 2007 végén szakmai konferenciát tartottak a münsteri Vesztfáliai Vilmos egyetemen, az Európai Magánjogi Központ (Centre for European Private Law - CEP) szervezésében, melyen igen értékes előadások és vélemények hangoztak el. A konferencia jelentőségét mutatja, azon túlmenően, hogy közvetlenül a DCFR megjelenéséhez kapcsolódott az is, hogy az ott elhangzott előadások tanulmánykötetben4 is megjelentek. A kötet kimondottan vitaindító jelleggel került kiadásra, azzal a céllal, hogy a vélemények és megjegyzések segítségével meghatározható legyen az európai magánjog további fejlődésének lehetséges irányvonala.
A DCFR jelentősége felbecsülhetetlen, igazi hatását a tudományos életre, a magánjog területén kifejtett kutatásokra, a jogi környezetre, jogalkotási programra, gazdasági életre gyakorolt hatását illetően ma még csak találgatni lehet.
A folyamat, amíg ez a munka megszülethetett, igencsak hosszú volt. Minden résztvevő kiemeli, hogy a gyökereket, a DCFR alapját a Lando-Bizottság által kidolgozott európai szerződésjogi alapelvek (PECL) gyűjteményében kell keresni. A Lando-Bizottság 20 év alatt végzett, hatalmas munkája így nem vész kárba, az más kérdés, hogy az eredeti terv és cél, hogy az úttörő jellegű jogegységesítési instrumentum a gyakorlatban is szolgálja az egységes belső piac hatékonyabb működését, már közel 6 éve nem tűnik megvalósíthatónak. Lando nagy álma, az egységes és kötelező jellegű európai magánjogi törvénykönyv is messzinek tűnik jelenleg. Azonban, és ennek örülnünk kell, végre van olyan, kézzelfogható, olvasható, analizálható joganyag, amely mögött valós politikai szándék áll, amelynek rövid idő belül van esélye arra, hogy az egységes európai szerződésjog alapja legyen. Az elmúlt évek vitái és szerteágazó törekvései után, lássuk be, ez igen nagy eredmény!
Az alapok specifikussága, és a felépítmény jellemzőinek hasonlósága semmiképpen sem véletlen. Számos olyan jogtudós volt a Lando-Bizottság tagja is, aki részt vett a DCFR megalkotásában és nyilvánvalóan továbbra is részese marad a szerződésjog egységesítésére irányuló törekvéseknek. Ezek a szaktekintélyek nyilván merítettek a korábbi kutatás tapasztalataiból, tekintve, hogy a PECL színvonala megkérdőjelezhetetlen.
A DCFR valójában két szakmai csoport, a Study Group on a European Civil Code és a Research Group on EC Private Law (Acquis Group) közös munkájának eredménye.
A Study Group megalakulása immáron közel 10 évre tekint vissza. Az európai intézmények sorozatos véleménynyilvánítása és a témában megjelenő több javaslat és munkatervezet megjelenése arra indította európai kötődésű magánjogászok egy csoportját, hogy önálló munkacsoportot alkotva hozzájáruljanak a magánjog területén végbemenő európai jogegységesítés eredményeihez. Emblematikus figurája Christian von Bar professzor, aki osnabrücki székhellyel egész kutatói csapatot állított össze, tehetséges fiatalokból.
A Study Group on a European Civil Code (a továbbiakban: a Csoport) 1998-ban alakult és 1999 július elsején kezdte meg tevékenységét. A legelején lefektetett, felettébb optimista célkitűzés szerint a munka nem fog felölelni 4 évnél hosszabb időszakot.5 A célkitűzés bizonyos értelemben meg is valósult, elegendő csupán a 2002-ben publikált dolgozatra gondolni, mely az ESZJB6 és a Csoport közös véleményét fogalmazta meg az európai szerződésjog tekintetében.7 Ezzel kapcsolatosan érdemes arra, a kutatás egészén végigvonuló kisebb ellentmondásra utalni, amely jellemzi az ebben a körben tevékenykedő egyéb csoportok munkásságát is. A Csoport alapvető célkitűzése, ahogy a neve is mutatja, az Európai Magánjogi Kódex megalkotásának elősegítése volt. Ehhez képest két év tevékenység után a Lando-Bizottsággal közösen adtak ki egy összefoglalót az európai szerződésjog legújabb fejleményeiről. Ebből az szűrhető le, hogy noha a Magánjogi Kódex az, ami alapvetően inspirálta a Csoport létrejöttét, nem tudtak (vagy nem akartak) mással foglalkozni, mint a szerződésjogi jogegységesítés kérdéskörével. Egy másik nézőpont szerint azért alakult így a Csoport munkafolyamata, mert a szerződésjog a magánjog leghangsúlyosabb része és egységes szerződésjogi szabályok nélkül a leghalványabb esély sem mutatkozik az egységes magánjogi kódex elfogadását illetően. Így vagy úgy, ebben az esetben is megfigyelhető, hogy a magánjogi jogegységesítésen nagyon sokszor a szerződésjog egységesítését érthetjük, bár a jogászok számára egyértelmű, hogy a két kategória dogmatikailag hogyan viszonyul egymáshoz.
Még érdekesebb a kutatás alapvető vonalainak meghatározása és a fenti elhatárolás kérdése, ha tekintetbe vesszük, hogy a Csoport magát sok tekintetben az Európai Szerződésjogi Bizottság utódjának8 tekinti.9
Hasonló indokok motiválták az Acquis Group létrejöttét is. A munkacsoport, mely saját honlappal10 is rendelkezik, 2002-ben jött létre, válaszként az EU intézményeinek az európai szerződésjog területén kifejtett tevékenységére. A szellemi atya Hans Schule-Nölke professzor volt, aki a bielefeldi egyetemen kezdte el egy olyan tudományos hálózat kiépítését, amely közös munkája, együttgondolkodása segíthet előrevinni az európai szerződésjog egységesítésének kissé nehezen haladó ügyét. Az európai jogtudósokból álló hálózat jelenleg több mint 40 taggal rendelkezik, melyek között majdnem az összes EU tagállam képviselteti magát.11
Az Acquis Group elsődleges célkitűzése a hatályos közösségi jog átvizsgálása és rendszerezése oly módon, amely segíthet megtalálni azokat a közös alapokat,12 amelyre az egységes európai szerződésjog épülhet. Ezen tevékenység azonban tovább is mutat a puszta jogegységesítés előkészítésénél, hiszen a szinte kizárólag a tudományos élet képviselőiből álló tagok komoly jogszabály-előkészítő munkát is kifejtenek, melynek gyümölcse, a Principles of Existing EC Contract Law13 már megjelent. Ezen cél érdekében tehát a csoport tagjai munkájuk során a létező, hatályos közösségi joganyagra koncentrálnak, elsődlegesen arra a magánjogi normatömegre, amely az acquis communautaire-en belül található.
A DCFR, ahogyan a neve is mutatja, egy tervezet, egy vázlat, művészi hasonlattal élve az első jelentősebb skicc egy történelmi tablóhoz. Ennek megfelelően a benne található szabályok korántsem véglegesek, még csak az sem világos, vajon kötelezőek lesznek-e egyáltalán valamikor. Jelentőségük mégis felbecsülhetetlen. A DCFR egy folyamatban lévő nagy volumenű kutatás első eredménye. A kutatók nem is győzik hangsúlyozni, hogy az átdolgozás, javítás, előrelépés érdekében minden véleményt, javaslatot, észrevételt örömmel fogadnak, mind az elméleti, mind pedig a gyakorlatban tevékenykedő jogászság köréből. De nem csak a jogászokat, hanem a gazdasági élet szereplőit is bátorítják a véleménynyilvánításra a joganyag kapcsán.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
