Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékének sorozatkiadványában, a Jogtörténeti Értekezések 29. számában jelent meg a múlt év folyamán Hajnal Hugó életrajzi munkája. A mű a magyar alkotmány- és jogtörténet, ezen belül a büntetőjog-tudomány egy kiemelkedő alakjának, Csemegi Károlynak az életét dolgozza fel történeti dokumentumok alapján a gyermekkortól egészen az 1899-ben bekövetkezett halálig.
Hajnal Hugó a XX. század első felében praktizáló jogász volt, akinek élete sok tekintetben párhuzamba állítható Csemegi Károlyéval. Barátai - mint pl. Rippl-Rónai József - valamint tudományos és gyakorlati munkássága saját korának neves alakjai közé emelték. Mind a polgári, mind pedig a büntetőjog körében alkotott írásai szakmai körökben nagy visszhangot váltottak ki. Katonai és civil életpályája ugyanolyan sikertörténet, mint Csemegié. Kúriai védőként olyan nagy szenvedéllyel vetette magát a munkába és olyan hévvel kereste az igazságot, mint példaképe és vezércsillaga, a mű szellemi ihletője, Csemegi Károly.
A szerző kísérlete arra, hogy sajátos romantikus vonalvezetéssel bemutassa Magyarország történetének egyik legnagyobb hatású egyénisége pályáját, unikális jellegű. Egyrészt azért állíthatjuk ezt, mert bár a Cse-megire vonatkozó szakirodalom meglehetősen terjedelmes - gondoljunk csak a számtalan emlékkötetre -, egyik sem olyan emberközeli, néhol ars poeticai szintet is elérő, mint jelen értekezés. Másrészt az a korszak, amiben ismételten, mindenfajta átdolgozásoktól mentesen megjelent, külön helyi értéket ad a munkának. Az elmúlt év ugyanis ugyanolyan fordulópont volt Magyarország történetében, mint az 1868-1878-ig terjedő időszak. Hazánk 2003-ban, a csatlakozási szerződés aláírásával lezárta azt a hosszú, évtizedes folyamatot, melynek eredményeképpen Európai Uniós tagok lehetünk. A jogtörténeti tanulmányokban és büntetőjogi munkákban azóta is csak Csemegi nevével fémjelzett kódex hasonlóan fontos előrelépés, egyfajta paradigmaváltás volt a magyar büntetőjog fejlődéstörténetében. Akkoriban is - a jelenhez hasonlóan - az országunk válaszút előtt állt. Meg kellett újítani a magyar büntetőjogot és a bíráskodást. Meg kellett szabadítani azoktól a szokásjogi alapon kifejlődött feudális csökevényektől, melyek évszázadokon keresztül képezték akadályát a polgári jogfejlődésnek. Olyan súlyos feladatok terhelték a törvényhozást, mint a közigazgatás és az igazságszolgáltatás elválasztása egymástól. A teljes jogú uniós tagság, valamint az ország harmonizációs kötelezettségei hasonlóan felelős pozícióba helyezik napjainkban is a politikai élet valamennyi szereplőjét. Ebben a történelmi relációban tehát időszerű megemlékezni arról az emberről, akinek a munkássága mérföldkőnek számít a hazai állam- és jogfejlődésben.
Szokatlan, de hiánypótló vállalkozás a Jogtörténeti Értekezéseken belül Csemegi Károly életének feldolgozása. A munka ugyanis nem igazán jogtörténeti jellegű. Közelebb áll a tudományos ismeretterjesztéshez, mint a jogtudományi eszmefuttatáshoz. Utóbbi nem is lehet célja, hiszen a hiteles források által hűen lefestett korba ágyazott értekezés a nagy gondolkodóra és államférfira koncentrál. Az olvasó olyan oldaláról ismerheti meg Csemegi Károlyt, melyet más jogtörténeti tanulmányban, tankönyvben vagy egyéb oktatási kiegészítő anyagban nem lelhet fel. Hajnal Hugó tolla nyomán a könyv nyolc fejezetében egyszerre jelenik meg előttünk az igazságért harcoló ügyvéd, a reformokért küzdő politikus, a jogot elegánsan alkalmazó bíró és a dualizmus korának emberképeként értékelhető, a lelke mélyéig romantikus magánember.
Minden szerkezeti egység egy-egy fontos stáció bemutatására szolgál. Ezek az állomások azonban nemcsak időrendben követik egymást. A szerző tudatosan építkezik. Egy karrierhez vezető út alkotókövei ezek a fejezetek, melyek egységesen kiválóan érzékeltetik, hogy hogyan lesz - és most a szerzőt idézzük - a "groteszk gyermekfigurából", akit még saját iskolatársai sem fogadnak maguk közé, olyan kiemelkedő államférfi, akinek a sírján is csak a családneve és az általa megalkotott büntetőjogi kódex - a "Kódex" - száma olvasható.
Az első fejezet Csemegi Károly gyermek- és ifjúkorát dolgozza fel. A cél itt nem a naplószerű, leíró jelleg követése, hanem annak érzékeltetése, hogy Csemegi Károly, a franciául, németül, latinul, olaszul - majd a börtönévek alatt az angol nyelvet is elsajátítja - is kiválóan beszélő fiatalember már tizenévesen céltudatosságáról, a jog iránti feltétlen alázatáról adott tanúbizonyságot. Ahogyan Hajnal írja: már tizenhat-tizenhét évesen úgy érezte, "hogy neki hivatása van, elküldeté-se van rá, hogy a jogtalansággal szemben jogot, a rosz-szal szemben a jót gyakorolja, szolgálja és érvényre juttassa."
A második fejezet a szabadságharc idején játszódik, amikor Csemegi már Torontál megye aljegyzője és a torontáli csapatok főparancsnoka. Katonai pályafutása is sikeres. Amilyen lendülettel később a magyar büntetőjog megújításán munkálkodott, olyan hévvel kívánta hazáját szolgálni katonaként is. Először csak honvéd, azonban később fokról fokra emelkedett a katonai ranglétrán, és rátermettségével valamint kiváló helyzetfelismerésével folyamatosan példálóztak a parancsnokok a katonák előtt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
