"A védjegy nem több és nem is kevesebb, mint a piaci verseny egyik alapfeltétele" - jelentette ki az Európai Közösségek Bírósága egyik ítéletében.1 A megállapítás könnyen alátámasztható, hiszen a különféle fajtájú és minőségű áruk tengerében a védjegyek azok a világítótornyok, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók, illetve más végfelhasználók számára a megfelelő tájékozódást. A védjegyek megkülönböztető képessége ezen kívül a kínálati oldalon versengő szereplők magatartását is befolyásolja, hiszen a fogyasztók tudatában az adott vállalathoz és adott minőséghez kötődő védjegy léte alapfeltétel a cég goodwilljének kiépítéséhez, a gazdálkodó marketing stratégiájába beépítve, szakszerűen és céltudatosan alkalmazva pedig jelentős gazdasági előnyök forrásává válhat.
A jogintézményt versenyjogi nézőpontból szemlélve azonban megmutatkozik annak Janus-arca: az általa biztosított kizárólagosság gátló hatást fejthet ki az áruk szabad mozgása tekintetében, potenciális versenyakadály, hiszen a jogosultat monopolhelyzetbe hozhatja, továbbá licencszerződések révén kartell-megállapodásokhoz vezethet. Kizárólagosság híján viszont a védjegy aligha tudná eljátszani fentebb vázolt versenyszerepét. A probléma megoldásához tehát komplex szemléletre van szükség, amely tekintettel van mind a verseny fenntartásához fűződő össztársadalmi elvárásokra, mind pedig a védjegyjogosult érdekeire, aki ráfordításaival kialakította az adott védjegy jó hírét.
Az Európai Közösség gazdasági sajátosságainál fogva a kérdés meglehetősen nagy figyelmet kapott, amit az Európai Bíróság nagyszámú ítélete is jelez. A jelen tanulmány célja a védjegyjog és a versenyjog kapcsolódási pontjainak általános bemutatását követően a bíróság legfrissebb döntéseinek ismertetése.
Védjegy lehet bármely megjelölés, így különösen szó, szóösszetétel, ábra, számjegy, sík- vagy térbeli alakzat, amely alkalmas arra, hogy az egyik vállalat által előállított terméket, ill. nyújtott szolgáltatást megkülönböztesse a másikétól.
Figyelemmel arra, hogy a később bemutatásra kerülő jogesetekben bizonyos kérdések elbírálása tekintetében döntő jelentőségűnek bizonyult, hogy a bíróság a védjegy, mely funkciójának adott prioritást, szükségesnek mutatkozik azok rövid bemutatása:
1. A fenti fogalomból következik, hogy a védjegy elemi attribútuma a megkülönböztető jelleg, amely nélkül nem is lenne képes gazdasági szerepét betölteni, így annak hiánya a bejegyzési kérelem elutasítását eredményezi.
2. Mivel a védjegy képes arra, hogy kapcsolatot teremtsen adott termék, ill. szolgáltatás, valamint annak gyártója, ill. nyújtója között oly módon, hogy lehetővé teszi ez utóbbiak azonosítását, kiemelendő származásjelző szerepel Ennek a funkciónak a hangsúlyozása fokozott figyelmet kapott a közösségi joganyagban, így külön kiemeli azt a védjegyirányelv preambuluma, valamint több jelentős bírósági döntés is (pl. Hoff-man-Laroche/Centrafarm ügy, 1978., Hag II. ügy. 1990.).
3. Egyes védjegyek - a védjegyjogosult által hosszabb időn át nyújtott magas színvonal következtében - adott termék elismert minőségének, presztízsének szimbólumaivá váltak, megteremtve ezzel az ilyen árujelzők garanciális (minőségjelző) funkcióját.
4. Megkülönböztető és származásjelző képessége alapvető reklámeszközzé teszi.
5. Kiemelendő továbbá a védjegyjogosult pozícióit javító védelmi szerep, amelynek érvényesülését a speciális védjegyjogszabályokon kívül versenyjogi és büntetőjogi rendelkezések is biztosítják.2
A védjegyjog univerzálisan érvényesülő szabályozási elvei a territorialitás, a kizárólagosság, a specializáció és az időbeli korlátozottság.3 Mindezek alapján a védjegyjogosult adott területen kizárólagos joggal rendelkezik, ám csak a lajstromozáskor benyújtott árujegyzéken szereplő áruk vonatkozásában, és csak a jogszabály által meghatározott ideig.
Az EK primér jogforrásai - részben a kimerítő nemzetközi szabályozás miatt - nem tartalmaznak ipari tulajdont illető előírásokat (a Római Szerződés 295. Cikke kifejezetten deklarálja, hogy a "Szerződés érintetlenül hagyja az egyes tagállamokban fennálló tulajdoni rendet"), ám a védjegyekhez kapcsolódó jogok gyakorlása felhívhatja a szabad áruforgalomra vonatkozó 28-30. Cikkek alkalmazását (lásd bővebben a következő fejezetben).
Széles körű szabályozást hordoznak viszont az EK másodlagos jogszabályai. Az iparjogvédelem intézményei közül elsőként a védjegyek vonatkozásában jött létre egységes rendszer, melynek tartópillérei
* A 89/104/EGK első tanácsi irányelv a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről.
* A 40/94/EK tanácsi rendelet a közösségi védjegyről.
* A Tanács 3295/94/EK sz. rendelete a szellemi alkotásokkal kapcsolatos kalózkodás visszaszorításáról.
A jogfejlesztő jogalkalmazás mintapéldáiként említhetők továbbá az Európai Bíróság döntései, melyek -például a jogkimerülés vonatkozásában - meghatározó szerepet játszottak a későbbi jogszabályok tartalmának kialakításában.
A gazdasági verseny két vagy több piaci szereplő egymással szembeni előnyszerzésre irányuló, piaci mechanizmusok és jogszabályi rendelkezések által befolyásolt tevékenysége. Gazdaságszervező erejét kellően megvilágítja hármas szerepe:
1. Jóléti funkciója lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy saját szempontjaik (értékeik, hasznossági megítélésük) szerint választhassanak a versengő eladók által kínált termékekből és szolgáltatásokból, amelyek árát a konkurencia korlátozza;
2. Allokációs funkciója a kínálati piac szereplőit abba az irányba befolyásolja, hogy a rendelkezésükre álló erőforrásokat a fogyasztói igényeket kielégítő termékek előállításába fektessék;
3. Hatékonysági funkciója arra kényszeríti a termelőket, hogy áruikat a lehető legalacsonyabb ráfordítással készítsék el.4
A Közösségjogalkotására a megalapítástól kezdve-jelentős hatást gyakorolt az a felismerés, hogy az integráción belüli verseny, ill. annak megfelelő szabályozása a kiegyensúlyozott gazdasági rendszer és a folyamatos fejlődés alapfeltétele. Mindezek következtében a versenyjog az EK domináns gazdasági jogága és - a mezőgazdasági politika mellett a legjobban kidolgozott közösségi politikának mondható.5
Az EK-versenyjog alapvető szabályozási területei a következők:
1. A versenykorlátozás tilalma (kartelljog). Az EK-szerződés 81. Cikke szerint a Közös Piaccal összeegyeztethetetlen, így tilos valamennyi olyan vállalatok közötti megállapodás, vállalati egyesülések által hozott határozat, illetve összehangolt magatartás, amely alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, és a Közös Piacon lévő verseny akadályozására, korlátozására vagy csorbítására irányul, vagy ilyen hatást gyakorol. (A gazdaságpolitikai szempontból ennek ellenére kívánatos megállapodások esetében a Bizottság csoportmentesítési rendeletek kibocsátására jogosult.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
