Az új Ptk. különbséget tesz a zálogjog alapítása és létrejötte között. A jogirodalomban ennek indokaként azt jelölik meg, hogy az új kódex a zálogjog alapítását dologi jogi ügyletként határozza meg.[1] Ezt a kérdést ennél azonban részletesebben meg kell vizsgálni, mert a dologi ügylet tana a mai magyar magánjog tudományában egyrészt kidolgozatlan, másrészt ennek a minősítésnek gyakorlati következményei is lesznek.
A dologi jogi ügyletek alaptípusa a birtokátruházás. A birtokátruházás momentuma a régi Ptk.-ra épülő jogban is megjelent az ingó dolgok tulajdonátruházásánál. Ezt a korábbi terminológia átadásnak nevezte. Ezzel kapcsolatban is kérdés volt, hogy az átadás ügyleti vagy reálaktus. Tágabb értelemben a kérdés úgy merült fel, hogy a birtokot jognak vagy ténynek tekinti-e a magyar polgári jog. Ez a kérdés különösen jelentőssé a nyomdai úton előállított részvények átruházása körüli jogirodalmi vita révén vált.[2] Amennyiben a polgári jog az átadást ügyleti aktusnak tekinti, abból az is következik, hogy az ingó dolog a tényleges átadás ellenére is visszakövetelhető.
Az új kódex egyértelművé teszi a birtokátruházás jogügyleti természetét, ezzel együtt pedig a birtokot is jogként határozza meg. Ezzel kapcsolatban Menyhárd Attila azt emeli ki, hogy a birtokátruházásnak, illetve annak jogügyleti jellegének központi szerepe van a zálogjog alapításán túlmenően az átruházással történő tulajdonszerzésnél, a haszonélvezeti jog keletkezésénél, valamint a nem tulajdonátruházó szerződések teljesítésénél is.[3]
Az új Ptk. rendszerében tehát a birtokátruházásnak és más dologi jogi aktusoknak ügyleti jellegük van, de nem kötelmek. Ezt az ügyleti jelleget birtokátruházás esetén az új Ptk. 5:3. § (1) bekezdése úgy fogalmazza meg, hogy a birtok átruházása a dolog feletti tényleges hatalomnak az erre irányuló megállapodás alapján való átengedésével valósul meg. Az idézett szakasz szerint a birtokátruházásra a szerződés létrejöttére és érvényességére vonatkozó szabályokat kell
- 11/12 -
megfelelően alkalmazni. A jogügylet fogalmát ugyanakkor a törvény nem definiálja.
Az új Ptk. 5:3. § (1) bekezdésének a birtokátruházáson kívül hatása van a többi dologi jogi ügyletre, így a zálogjogot alapító ügyletre is. Az idézett szakasz a birtokátruházás ügyleti jellegét úgy juttatja kifejezésre, hogy a törvény nem határozza meg a jogügylet fogalmát. A szerződés létrejöttére és érvényességére vonatkozó szabályok alkalmazásának a felhívása ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a dologi jogi ügyletek esetén az egyes érvénytelenségi okok is alkalmazásra kerülhetnének, hiszen ezek az okok ebben a körben nem feltétlenül értelmezhetőek.
Különbséget kell azonban tenni az absztrakt dologi jogi ügyletek, valamint a dologi jogban megjelenő kötelmek, dologi jogi szerződések között. A dologi jogi szerződések tárgya is valamely dologi jog, de emellett kötelmi elemeket is tartalmaznak. Ezek megjelennek a szomszédjogokhoz kapcsolódóan, az épület tulajdonosa és a földtulajdonos közötti viszonyban, valamint a közös tulajdon körében. Megítélésünk szerint a zálogszerződés is ebbe a körbe tartozik, amely tehát nem dologi jogi ügylet, hanem dologi jogot keletkeztető szerződés.
Gárdos István álláspontja szerint a zálogjogot alapító ügylet egy absztrakt dologi jogi ügylet, a zálogjogot alapító dologi ügylet felépítése és szabályozása pedig az új Ptk.-ban megegyezik a birtokátruházáséval. A zálogjogot alapító dologi ügylet emellett véleménye szerint nem jogcímes, hanem absztrakt jellegű. Érvelése szerint a zálogjog alapításának jogcíme, vagyis az az ügyleti cél, amelynek megvalósítására a zálogjog alapítására sor kerül - a birtokátruházáshoz hasonlóan - kívül áll magán a dologi ügyleten. Ez a jogcím az alapjogviszonyt keletkeztető ügyletben (szerződésben) előírt kötelezettség vagy feltétel. Emellett a zálogjog alapítása érvényességének és a zálogjog fennállásának nem feltétele az, hogy a zálogkötelezettet erre vonatkozó érvényes kötelezettség terhelje.[4]
Amennyiben az új Ptk. alapján a zálogjogot alapító ügyletet absztrakt dologi jogi ügyletnek tekintenénk, akkor azt is állítanánk, hogy az alapjogviszony érvénytelensége nem hat ki a zálogjog alapítására és létrejöttére. Ha azonban a zálogjogot alapító ügyletet jogcímes jellegűnek ismernénk el, akkor az alapügylet érvénytelensége egyúttal ennek az ügyletnek az érvénytelenségét is eredményezi.
A zálogjogot alapító ügyletet absztrakt dologi ügyletként történő meghatározása azt a további kérdést is felveti, hogy a dologi ügyletek alapesetét, a birtokátruházást is absztrakt ügyletnek kell-e tekinteni. Ezzel kapcsolatban Menyhárd Attila azt emeli ki, hogy a birtokátruházás jogcímes ügylet, az arra épülő tulajdonjogátruházás pedig a jogcímes tradíciós elvet követi. Ebből pedig Menyhárd szerint az következik, hogy a jogcím érvénytelensége a birtokátruházást is érvénytelenné teszi és a tulajdonjog átszállását kizárja. Véleménye szerint az absztrakciós elv a magyar tulajdonjogi szabályoktól mindig is idegen volt.[5]
A dologi jogi ügyletek absztrakt vagy jogcímes jellegének megítélése szempontjából a tulajdonátruházás jogi jellegét is meg kell vizsgálni. A tulajdonátruházás jellege határozza ugyanis meg a részét képező dologi jogi ügylet természetét is. A tulajdonátruházás pedig az új Ptk. alapján is kauzális jellegű. Így volt ez az 1945 előtti magyar magánjogban is, vagyis a jogcím hiánya, az elkötelező szerződés minden fogyatékossága az átruházó dologi ügyletre is kihatott.[6]
Az új Ptk. 5:88. §-a alapján a zálogjogot alapító ügylet két elemből áll: a zálogszerződésből és a zálogjog publicitását megteremtő aktusból, amely egyúttal a zálogtárgy feletti tényleges hatalom átengedésének is a jele. Ez jelzálogjog esetén a megfelelő nyilvántartásba való bejegyzés, kézizálogjog esetén pedig a zálogtárgy birtokának az átruházása.
A zálogjogot alapító ügylet két, egymástól jól elhatárolható eleméből kizárólag a publicitást megteremteni hivatott aktus minősül dologi jogi ügyletnek. Ez azt jelenti, hogy kézizálogjog alapításánál csak a birtokátruházás, jelzálogjog alapításánál pedig csak a nyilvántartási bejegyzés tekinthető dologi jogi ügyletnek. A zálogszerződés ugyan egy dologi jog - a zálogjog - alapítására irányuló jogügylet, ebből azonban nem következik az, hogy dologi ügylet lenne.
Arra, hogy a zálogszerződés kötelmi jogi hatállyal bír, maga az új kódex is kifejezetten utal. Az új Ptk. 5:91. §-a ugyanis a zálogszerződés felek között (relatív) hatályáról szól és kimondja, hogy a zálogszerződés alapján a feleket egymással szemben a zálogjog megalapításának a hiányában is megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyeket e törvény a zálogjogosult és a zálogkötelezett számára megállapít. Egy tisztán dologi jogi ügyletnek ilyen kötelmi jogi hatálya nincs. A zálogszerződés kötelmi jogi, szerződéses jellegét támasztja alá emellett az is, hogy az új Ptk. kógens rendelkezéseitől eltekintve, kötelmi jogi kérdéseket is szabályozhatnak benne a felek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
