https://doi.org/10.59851/mj.72.04.1
Az adatok használata és azok tudományos kezelése magától értetődően végigkísérte a történelmi fejlődést. A ténykutatások már a pozitivizmusnak az 1800-as években történt megjelenésével előtérbe kerültek. Az adatkezelés jogi és kriminológiai jelentősége igazán a következő század végére vált meghatározóvá, méghozzá két okból. Egyrészt a számítógépes digitalizáció példátlan lehetőségeket teremtett, másrészt a kockázati társadalom elméletével összhangban egyre nagyobb hangsúlyt kapott a veszélykezelési tudatosság. A más személyekre vonatkozó ismeretek megszerzése számos bűncselekmény formáját öltheti, és továbbiakat is előrevetíthet. Az egyén mind a közhatalomnak, mind a civil társadalom intézményeinek ki van szolgáltatva. A feladat az új helyzethez igazodó védelmi rendszer kiépítése, amiben a mesterséges intelligenciának komoly szerepet kell játszania.
Kulcsszavak: adat; adatkezelés; pozitivizmus; adatvédelem; adathalászat; személyiséglopás; mesterséges intelligencia
The use of data and scientific treatment of data has, of course, accompanied historical development. Factual research came to the forefront with the rise of positivism in the 1800s. Yet data management became legally and criminologically important at the end of the next century, for two reasons. The first is the unprecedented increase in opportunities brought about by computer digitisation, and the second is the growing awareness of risk management in line with the concept of a risk society. The acquisition of knowledge about another person can take the form of many criminal acts, and can lead to more. The individual is at the mercy of both public authorities and the institutions of civil society. The challenge is to build a system of protection adapted to the new situation, in which artificial intelligence must play a major role.
Keywords: data; data processing; positivism; data protection; data phishing; identity theft; artificial intelligence
Csak az egyértelműség kedvéért: "Az adat elemi ismeret. Az adat tények, fogalmak olyan megjelenési formája, amely alkalmas emberi eszközökkel történő értelmezésre, feldolgozásra, továbbításra. Az adatokból gondolkodás vagy gépi feldolgozás útján információkat, azaz új ismereteket nyerünk."[1] Természetesnek vehető, hogy ez a meghatározás nem általánosan, feltétel nélkül elfogadott, de a jelen tanulmánynak nem célja a fogalom elemzése vagy csiszolása. Érdekes, hogy az adatkezelés jogi kereteit meghatározó dokumentumok (például az információs önrendelkezési jogról és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 2011. évi CXII. törvény) megalkotói az igen sok értelmező rendelkezés között nem találták szükségesnek az adat normatív leírását.
A tudomány kezdettől fogva adatokkal dolgozik, mint ahogyan a hétköznapi életben is tényeket, fogalmakat jelenítünk meg az egymással történő kommunikációban. Olyan ez, mint Molière úrhatnám polgára, aki diadalittasan jön rá, hogy tulajdonképpen prózában beszél.[2] Az emberiség történetében mindig jelen volt az adatok használata, csak éppen nem foglalkoztak vele, mert magától értetődő volt.
A kriminológia viszonylag fiatal tudományában a pozitivizmus irányította a figyelmet a tények tanulmányozásának a szükségességére, a tapasztalati világhoz igazodó tudás építésére.
A pozitivista iskola August Comte (1798-1857) francia matematikus és filozófus "Cours de philosophie positive" (A pozitív filozófia tana) című, hat kötetben megjelent műve alapján kapta az elnevezését. Comte felfogása szerint az emberiség története mitológiai, majd teológiai szakaszának meghaladása után lépett a pozitív szellem korszakába. Az irányzat lényege, hogy a spekulatív, ideológiai töltetű megközelítések helyett a megismerhető és megismert tényekből kell kiindulni.[3]
Az irányzat nagyon sok követőre talált, a kutatók hatalmas étvággyal szívták magukba a világ alkotóelemeit. Természetesnek vehető, hogy a bűnözés tanulmányozásában is megjelentek, és az érdeklődés homlokterébe kerültek a tényfeltáró vizsgálatok. A kriminalitás emberi megnyilvánulás, így magától értetődőnek tűnt, hogy az elkövetőkre vonatkozó adatokból próbált számos kutató következtetéseket levonni a bűnös magatartás okaira, a megismert adatokon alapuló összefüggésekre. Ebben már a mai profilalkotás kifejlesztésének a kezdeteit is felfedezhetjük. Arra a kérdésre keresték a választ, hogy testi tulajdonságaik alapján vajon lehetséges-e a delikvensek felismerése.
A fiziognómia már az ókori gondolkodókat is foglalkoztatta.[4] Ez az irányzat a külső megjelenés, mindenekelőtt az arc és a lélek, illetőleg a jellem közötti összefüggéseket vizsgálja. Giambattista della Porta (1535-1615) jó néhány évszázaddal Lombroso előtt a fiziognómia elméletét dolgozta ki a személyiségre vonatkozóan, az akkor ismert adatok alapján. Porta szerint a fizikai megjelenés, különösen az arc, sokat feltár az egyéniségből és a jellemből. Megfigyelése szerint a tolvajoknak például vastag ajkaik vannak, a látásuk pedig éles.[5]
Franz Joseph Gall (1758-1828), a kriminológia egyik úttörője egy fej alapján tárta fel az illető személy múltjának fontos vonásait, beleértve azt is, hogy egy kivégzett bűnözőről van szó, aki eljutott a gyilkosságig. Ezek az
- 205/206 -
adatok előtte korábban nem voltak ismertek, a levágott fejet a hallgatói vitték hozzá azért, hogy meggyőződjenek a professzor tudásáról.[6]
Már itt fel kell hívni a figyelmet az adatok kezelésében tanúsítandó óvatosság követelményére. Egyet lehet érteni azzal, hogy az ember életének az eseményei nyomot hagynak az arcán is. A jövőbeni események természetesen befolyásolhatják a vonások alakulását. Mivel azok előre nem jósolhatók meg, az ilyen adatokból levont következtetések a múltra utalhatnak, de a megelőzés, a jövőbeni bűncselekmények megakadályozása szempontjából nem értékelhetők.[7] Preventív intézkedések alkalmazására semmiképpen sem használhatók. A frenológia nem más, mint koponya- és agyvelőtan, mely a tartalom és a tartalmazó, adott esetben az agyféltekék konfigurációja, illetve a koponya formája közötti megfelelést lényeginek tekinti; általában a koponya alakjának és az egyes funkcióknak az agyon belüli fizikai (elhelyezkedési), fiziológiai kérdéseinek a vizsgálatával foglalkozik. Lényegében ehhez kapcsolódik a kraniometria, amely kifejezetten a koponya mérésével foglalkozó tudomány.
Ezek az irányzatok és a kereteik között lebonyolított mérések nem becsülhetők le, de csak olyan módon értékelhetők, ahogyan az alkímia által felhalmozott tudásanyag. Jelenlegi tudásunk szerint nincsenek olyan testi tulajdonságok, amelyek egyértelmű összefüggést jeleznének a bűnözéssel, különösen annak sajátos (tényállásokhoz igazodó) megnyilvánulásaival. Ugyanez értelemszerűen vonatkozik a pszichológia által feltárt lelki tényezőkre is. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a büntetőjog világa a maga közvetlenségében mesterséges, ugyanaz a magatartás (például drogfogyasztás, prostitúció, homoszexualitás) más-más megítélés alá esik az egyes korokban és jogrendszerekben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
