1. Koltay András a szólásszabadság és médiajog kiváló magyar és a nemzetközi tudományban is elismert kutatója 2019-ben új monográfiával jelentkezett. Egy ilyen esemény önmagában is izgalmat kelt a szakmai közvéleményben, ám a kötet címe szerint olyan rendkívül aktuális téma bemutatását ígéri, ami nem csupán a szakmai közvélemény érdeklődésére tarthat joggal számot, hanem bizonyosan a politikai közvitában tudatosan részt venni óhajtó polgárnak is segítségére lehet abban, hogy otthonosan mozogjon az új média nyilvánosságában. Az új média és a szólásszabadság - A nyilvánosság alkotmányos alapjogának újragondolása című monográfia a szerzőre jellemző alapossággal, elméleti igényességgel vizsgálja a szólásszabadság alkotmányos tartalmával összefüggésben az alkotmányjogtudomány, továbbá a jogalkotás és jogalkalmazás előtt álló legújabb kihívásokat. A kötet több jogrendszer és az európai uniós joganyag komparatív elemzésén, analógiák keresésén és számos jogeset analízisén keresztül mutatja be a nyilvánosság alkotmányos alapjainak újragondolására okot adó technológiai változásokat és azok szabályozási következményeit, a szabályozás lehetséges irányait, és kirajzolódó modelljeit.
2. Az alapjogi nézőpontból vizsgált szabályozhatósági vitában (ti. hogy az új média szabályozás alá vonható-e) alapvetően két nézet csatázik egymással. Az egyik az internet romantikus felfogásaként azt vallja, hogy az internet technológiája által teremtett nyilvánosság a tömegkommunikáció egy minőségileg új korszakát jelenti. A tömegdemokráciákban korábban jelen lévő hozzáférés szűkösségének kérdése végleg megoldódik, hiszen az internet - mint minden idők legdemokratikusabb médiuma - képes megteremteni a politikai diskurzusok korábban soha nem tapasztalt pluralitását. Az internetes nyilvánosság e felfogása okszerűen tagadja az állami szabályozás megengedhetőségét, és azt az online piactér mechanizmusaira bízza. Az erre vonatkozó érvelés szerint az online vélemények mindenki számára korlátozásmentesen, szabadon hozzáférhető piaca önmagától megoldja a más tömegkommunikációs eszközök esetén jelentkező, az állami szabályozás szükségességét megalapozó problémákat, különösen a hozzáférés korlátos voltát. Mindezek alapján az internet ugyan nem jogmentes terület, de fegyelmező hivatalt, cenzúrát nem tűr.[1] Azok tehát, akik az internet technológiája biztosította nyilvánosságban a szólásszabadság utópiájának a megvalósulását üdvözölték, az állami be nem avatkozás korszakát vizionálva elutasították az állami szabályozás alkotmányos lehetőségét. Ezzel szemben realistább az e sorok szerzője által is támogatott nézet, amely mindamellett, hogy elfogadja az internetes kommunikáció demokratikus fejleményeit, a szólás- és sajtószabadság érvényesülési mezőjére gyakorolt jótékony hatását, egyúttal érzékeli az online nyilvánosság társadalmi valóságát és speciális kihívásait, és síkra száll az interneten keresztül zajló kommunikáció megfelelő szabályozása mellett.[2]
Koltay András egyértelműen második, realista, mérsékelten szabályozáspárti álláspontot képviseli, és úgy áll ki a szabályozás szükségessége mellett, hogy hangsúlyozza: az internet technológiáján alapuló nyilvánosság nóvumnak látszó jelenségei sokszor régi problémák újszerű megnyilvánulásai. Ebből a felismerésből jut a szerző arra a megalapozott következtetésre, hogy bár a korábban kimunkált szabályozási elvek, intézmények és eszközök csak korlátozottan alkalmazhatók, mégis felhasználhatóságukat folyamatosan szükséges vizsgálni. Ezt a nézőpontot erősítik a kötetben szereplő analógiák vizsgálatának eredményei, a korábbi narratívák érvényességének újragondolására tett izgalmas kísérletek is.
3. Koltay András most bemutatott könyve a szerző 2019-ben, Oxfordban, a Hart Publishingnél angol nyelven megjelent New Media and Freedom of Expression. Rethinking the Constitutional Foundations of the Public Sphere című kötetének magyar nyelvű változata. A magyar jogtudományban különös értéke van annak a fegyverténynek, hogy a szerző könyvét először angol nyelven, egy tekintélyes nemzetközi kiadónál publikálta, és az is kiemelésre méltó, hogy a magyar nyelvű, Wolters Kluwernél megjelentetett mű nem csupán egyszerű fordítása az eredetinek, hanem annak a magyar sajátosságokra aktualizált változata. Ezt a célt szolgálja a kötet végén elhelyezett "Addendum", amely amellett, hogy bizonyítja a szer-
- 141/142 -
ző témában való naprakészségét (hiszen az angol nyelvű monográfia megjelenését követően bekövetkezett fejleményeket beépíti a magyar kiadásba), kitér a magyar vonatkozásokra, bemutatja a hazai jogrendszerben az új médiával összefüggésben bekövetkezett fejleményeket.
4. Mielőtt a szerző átfogóan bemutatná azokat a problémákat, amelyek az új média működéséből következnek, és a szólásszabadság alkotmányos tartalmának újragondolására vezet(het)nek, részletesen foglalkozik a szólás- és sajtószabadság alapvetéseivel, hagyományos alkotmányjogi tartalmával, felidézi azokat az alkotmányjogi kérdéseket, amelyek az alapjogok elméleti igazolásait és tartalmát, korlátozhatóságuk általános és különös eseteit, és a sajtószabadság médiaszabályozásban való érvényesítését keretezik. A szólásszabadság általános elméletének és alkotmányos korlátozhatóságának vizsgálata Koltay András tudományos érdeklődésének homlokterében áll.[3] Az első fejezetben elvégzett komparatív vizsgálódás rávilágít arra, hogy a különböző jogrendszerekben a korlátozhatóság indokaként elfogadott alkotmányosan legitim okok jórészt azonosak, ám a korlátozhatóság tényleges keretei, az alkalmazható alapjogkorlátozási mércék, az alapjog hatálya és védelmi zónája, a korlátozhatóság feltételei és terjedelme ugyanakkor az egyes államok alkotmányos rendszereiben jelentősen különböz(het)nek egymástól. Ezek a megállapítások, bár nem az új média és a szólásszabadság sajátos viszonyára érvényesek (csupán), hanem a szabad szóláshoz való jog évszázados alkotmányjogi hagyományában gyökereznek, mégis szerves részei a szerző koncepciójának, hiszen egyfelől ezen alapvetések rögzítése nélkül (mintegy in medias res szerkesztve a kötetet), kellően biztos alap nélkül invitálná az olvasót ingoványos talajra, másfelől a hagyományos (egyes alkotmányos rendszereket jellemző) szabályozási narratívák, mércék és tesztek különbözősége tovább él az új média szabályozási koncepciójának eltérő megközelítése során is.
A kapuőr (gatekeeper) fogalma a kötet központi kategóriája. A kapuőrök az új nyilvánosság meghatározó szereplői, az online nyilvánosság karmesterei, az információáramlás irányítói. Az új média nyilvánosságában áthelyeződik a szóláskorlátozás súlypontja: a korábban szinte kizárólagos állami alapjogkorlátozás mellett - hívja fel a figyelmet a szerző - egyre nagyobb hangsúllyal jelenik meg a magánszolgáltatók által gyakorolt szóláskorlátozás. Ám amíg az állami alapjogkorlátozás során az államot kötik az alkotmányos garanciák, a magánszolgáltatók tevékenységére ezek az alapjogi biztosítékok napjainkban még nem, vagy csak korlátozottan érvényesülnek. A nyilvánosság alkotmányos alapjainak újragondolása során különös figyelmet kell tehát fordítani a magánszolgáltatók alapjogkorlátozó tevékenységére, nem csupán az alapjog individuális oldalának védelme, hanem a demokratikus diskurzusok épségének a megőrzése érdekében is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
