Az uniós propaganda sokáig azzal áltatta az európai közvéleményt, hogy a GM élelmiszer - eltérően az USA modelljétől, amelynél a termékelőállítás közel 95 százalékban GM alapú - nem válhat az uniós állampolgárok létkérdésévé, mert az EU gyökeresen más értékrendet követ: a KAP értékei (életminőség, élelmiszer-biztonság, fogyasztói önrendelkezés- és védelem stb.) megkövetelik, hogy a közösségi jog szigorúan tiltsa és zárja ki a GMO és a GMM termékként vagy termékben való forgalmazását. Ez az "altatási taktika" azonban nemcsak álságosnak, hanem a tudományos kutató számára könnyen átláthatónak bizonyult. Így már 2000 végén - a leszerelő ígéretek és a tárgyi jog biztosítékai ellenére - látható volt, hogy a géntechnológia forradalmát a profitérdekei szolgálatába állító nemzetközi agrártőke (az EU bővítése ürügyén) a kelet-európai agrártérséget szemelte ki az új agrobusiness jövedelmező kiaknázására, amelynek előfeltétele a külföldi földtulajdoni monopóliumra támaszkodó nagybirtokrendszer kiépítése.
A Monsanto - "gőzhenger", vállalat, amely a világpiacon 1996 és 2003 közt a transzgenikus növénytermesztés termőterületét 1,7 millió hektárról 66, 7 millió hektárra növelte - az USA és a WTO nyomására, az EU segítségével - 2004 szeptemberétől Európában folytatja területi és hatalmi terjeszkedését. E transznacionális óriáscég bevált módszere, hogy néhány GM termesztés beindításával előbb megfertőzi a termőterületet, ami öngerjesztő és vissza nem fordítható, mind jobban felgyorsuló folyamatot hoz az elsajátító javára. A "génkultúra" monopóliuma a globális tőkének végül is a mezőgazdaság és a fogyasztói társadalom fölött egyeduralmat teremt. Az EU "gén-politikája" - a tőke zavartalan áramlása és az áruk szabad mozgása címén, mint uniós vívmányokon alapuló, feltétlen alávetéssel - ezt a tőkeigényt teljesíti. Eközben az európai fogyasztót és a keleti térséget gátlástalanul kiszolgáltatja a nemzetek feletti gén-lobbi diktátumának.
Külön kellene elemezni, hogy a génügyben történt "Pál-fordulás" és eredménye, az új közösségi intézményrendszer, amely zöld utat ad a világtőke európai génhadjáratának, milyen módszerekkel éri el a társadalom "kiskorúsítását", a GM mezőgazdasági behatolásával szembeni ellenállás leszerelését és ebben mi a szerepe a tőkeerő zsoldjába szegődött áltudománynak. Ezzel együtt sem szólhatunk génháborúról, mert a megtámadott társadalom béna és fegyvertelen, esélye sincs a védekezésre. A valóság megismerésétől elzárt közvéleményben még az ellene folyó hadművelet célja sem tudatosulhat, mert nem ismerheti fel, hogy az új diktátum központi vezérlőművét alkotja az egész társadalmat "mérgező globalizációnak". Jellemző, hogy az EU 25 évre tervezett, nagy ívű és feltétlen tekintélyű biotechnológiai jövőképe - miközben a GM növénytermesztést a fenntartható fejlődés és a modernizáció alapjának tekinti - még szembesülni sem hajlandó a géntechnológia talajtani következményeivel. Erre jó oka pedig csak a gén-manipulátor tőkének lehet. Kiderülne ui., hogy - miközben a GM növénytermesztés gazdasági túlsúlya a tőkehatalom egy szűk, haszonélvező csoportját új nyereségforrással gazdagítja és világuralomhoz juttatja - ez a (hatékony gazdálkodást, az éhezés megszüntetését, a világélelmezés biztonságát és a fogyasztói igények kielégítését csalárdul ígérő tevékenység) a ma és a jövő nemzedékeit végzetesen megfoszthatja elemi létalapjától, a termőföldtől. A bizonyított, tudományos előrejelzésnek épp ez a lényege: nem pusztán a talaj degradációjáról, termőereje elvesztéséről van szó, hanem arról, hogy a GM növénytermesztés általánossá válása az ökoszisztéma alapjait támadja, közvetlenül pedig a termőtalaj megsemmisülését okozhatja. Mivel ez az alaptény még sok agrárszakember számára sem ismert, Pethő Ágnes biológus és humán-ökológus e tárgyú kutatási eredményeiből célszerű kiemelni a következőket:
A géntechnológia a "fenntarthatóság" tagadása, mivel
- nagyüzemi módszerek esetén alkalmazható,
- csak meghatározott GM vonalat szaporít,
- ez az intenzív gazdálkodás "intenzifikálása",
- fokozza a genetikai egyhangúságot a természetes biodiverzitás és a termeszthető fajták ellenében,
- rendkívül magas a költségigénye,
- csak a globális nagyvállalatok (pl. a növényvédő szer gyártó óriáscégek) fejlesztenek,
- gazdasági függőségbe hozza a fejlődő világot,
- bekebelezi a vetőmag-gyártó cégeket.
A biológiai diverzitás ellenében, annak négy területén hat, éspedig
- a genetikai diverzitás ellen azzal, hogy a faj genetikai sokszínűségét félretéve egy, az általa kialakított genetikai vonalat preferálja. Következménye: a genetikai beszűkülés, a beltenyésztettségi leromlás, esetleg a nem várt kórokozók elleni védtelenség;
- a fajdiverzitás ellen hat: a nagyüzemi gazdálkodáshoz hasonlóan nem tudja figyelembe venni a speciális környezeti adottságokat, a regionális sajátságokat, domborzati tényezőket, a talajflórát. (A totális gyomirtó szerekkel kezelt táblák "jövője"!?!)
- a tájdiverzitás ellen hat: nem a tájhoz illeszkedő gazdálkodási forma, a hagyományos gazdálkodási módszereket és tájfajtákat figyelmen kívül hagyja és felszámolja;
- az ökoszisztéma-diverzitás ellen hat: még agrár- ökoszisztémának sem nevezhető. Biológiailag sivataggá teszi a talajt (egy genetikai termesztett vonal - egy speciális növényvédő szer).
Külön számolni kell a géntechnológia genetikai, másrészt ökológiai dilemmáival. Az előbbiek azzal állnak elő, hogy
- evolúciósan nem ismert, mesterséges génkonstrukciók bevitelén alapul,
- a genom működése feltáratlan (a génműködés szabályozását alig ismerjük: hallgató gének, ugráló gének stb.)
- az egy gén - egy enzim sematizált megközelítést jelent,
- a génbevitel bizonytalan: hová, hány példányban épül be a gén,
- az expresszió következménye: kiszámíthatatlan gén-kölcsönhatások a sejtmag, a sejtmagalkotók DNS-ével, nem kívánt mellékhatások,
- a pro- és eukarióta szervezetek közti különbség: prokarióta eredetű promoter, vektor, marker DNS-ek hatása,
- génlabilitás: a gének átalakulhatnak, megváltozhat a géngyakoriság és egyensúly.
"A géntechnológia ökológiai dilemmái:
- a természetes ökoszisztémákat és a korábbi releváns agrár-ökoszisztémákat felszámolja,
- fokozza a mezőgazdaság vegyszerfüggőségét,
- a bevitt DNS fennmarad vagy átalakul,
- az új gének szétterjednek: vertikális és horizontális géntranszfer,
- a transzgenikus mikroorganizmusoknál: veszély a rovarpatogén baktériumok elterjedése, az antibiotikum-rezisztens baktériumtörzsek kialakulása,
- a transzgenikus növényeknél: előállhat intraspecifikus hibridizáció vadon élő rokonokkal, interspecifikus hibridek létrejötte keresztbeporzással, új vírusok rekombinálódhatnak a GM növényekben,
- a transzgenikus állatoknál: nem állíthatók elő steril populációk (génkimérizmus),
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
