Dr. Lux Ágnes: A gyermeki jogok nemzetközi keretrendszere az ombudsman szemszögéből (CSJ, 2011/4., 24-34. o.)[1]

A gyermeki jogok területe, mind hazai, mind európai és nemzetközi szinten az egyik legintenzívebben fejlődő és joggal nagy érdeklődésre számot tartó jogterület. Amellett, hogy a huszadik század első felében elindult jogvédelmi szárnypróbálgatásokat követően az igazi áttörésre egészen az kilencvenes évek hajnaláig kellett várni, az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének megszületésével mondhatni, hogy új időszámítás kezdődött társadalmunk legvédtelenebb csoportjainak érdekében, védelmében. Ez a legtöbb állam által ratifikált ENSZ Egyezmény olyan keretet, hivatkozási alapot és nemzetközi jogi kötelezettséget jelent a részes felekre nézve, amely minden gyermekjoggal kapcsolatos munka alapját kell, hogy jelentse - habár ezt némely államok hajlamosak olykor nemzeti törvénykezésük során elfelejteni. Az ENSZ mögött, mellett halad szorosan - főként a kilencvenes évek második felétől kezdődően az Európa Tanács is, amely regionális kereteit kihasználva egy-egy speciális, kiemelten fontos, súlyos problémát - mint a gyermekek elleni erőszak, a testi fenyítés, az elképzelhetőnél sajnálatos módon gyakoribb, ám legtöbbször rejtve maradó gyermekeket érő szexuális bántalmazás, hogy csak a legkurrensebbeket említsük ehelyütt fókuszba helyezve igyekszik a nemzetközi jog és nyilvánosság lehetőség eszközével a gyermeki jogok védelmére kelni.

Érdekes módon az Európai Unió végzett e nemes versenyben a harmadik helyen, ám kifejezetten örvendetes az a munka, amely az Európai Bizottság műhelyéből fakad, és mára elérte azt, hogy az uniós politikai napirend témájává vált a gyermeki jogok kérdése, valamint a gyermekszegénység jelensége, amelynek leküzdése már az új növekedési stratégia, az "Európa2020" célkitűzései között is szerepel. Az Alapjogi Karta hatályba lépésével pedig az Európai Uniónak alapjogvédelmi, s ily módon gyermekjogvédelmi kötelezettsége is keletkezett. A gyermeki jogokat természetesen nemcsak e fent említett nagy, nemzetközi-kormányközi szervezetek vették napirendjükre, hanem számos civilszervezet foglalkozik a gyermek jólét és jóllét, a gyermeki jogok kérdéseinek védelmével. Ebben a színes forgatagban keresett magának pozíciót az alkotmányos jogok generális védőjeként, a gyermekvédelmi törvény felhatalmazása alapján a magyar állampolgári jogok országgyűlési biztosa. E dolgozat keretei nem engedik meg a gyermeki jogokkal foglalkozó teljes joganyag még csak elnagyolt áttekintését sem, azonban mégis igyekszik egyfajta körképet adni - az ombudsman elmúlt három éve nemzetközi mozgásterének tapasztalatait bemutatva a jelenlegi európai trendekről.

I. A Gyermek jogairól szóló ENSZ Egyezményről

A gyermeki jogok önálló katalógusát a Gyermek jogairól szóló ENSZ Egyezmény (továbbiakban: ENSZ Egyezmény) tartalmazza, ezért a nemzetközi (és európai) jogvédelem alapvetően és kiemelten az ENSZ Egyezményre épül. Az ENSZ (és szakosított szerve az UNICEF) szerepe kiemelkedő, és nem megkerülhető, ám annak részletes bemutatása, különösen az egyes cikkelyekhez megszületett kiváló nemzetközi és magyar munkák kifejtése túlmutat a kitűzött cél keretein, hasonlóan a számos, kiválóan működő nemzetközi civil szervezet bemutatásához.

A gyermekjogi katalógus születése és eszmei előzményei

Az ENSZ Közgyűlése a Gyermek Jogairól szóló egyezményt 1989. november 20-án fogadta el[1]. Az aláíró államok a Preambulumban rögzítették elkötelezettségüket az alapvető emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartása mellett, szándékukat fejezték ki a szociális haladás eléréséért, a diszkriminációmentesség elvének érvényesítése mellett, annak érdekében, hogy az erre a speciális védelemre leginkább rászoruló csoport, a gyermekek fejlődése megfelelő szinten és minőségben történhessen, különös biztosítékokat kell garantálni nemzetközi szinten. E különleges biztosítékok szükségességét az 1924. évi a Gyermekek jogaira vonatkozó genfi Nyilatkozat is megállapította már.

A gyermeki jogok védelmét először a brit Eglantyne Jebb a "Mentsétek meg a Gyermekeket" (Save the Children Fund) elnevezésű szervezet alapítója tűzte zászlajára, a balkáni országok és az oroszországi menekült gyerekek az I. világháborút követő helyzete láttán. Jebb "Gyermekek Chartája" címmel jogkatalógust jutatott el a genfi székhelyű, a nemzetközi jog kezdeti őrének, a Népszövetségnek azzal, hogy "hogy szót kell emelnünk bizonyos gyermekjogok elismeréséért és harcolnunk kell általános elfogadásukért"[2]. E Chartából született meg az 1924. évi genfi nyilatkozat, amely elsőként tartalmazta kifejezetten a gyermekek jólétét biztosító alapvető jogokat. E dokumentum nem bírt azonban jogi kötőerővel, s a Népszövetség 1946-os feloszlásával elvesztette mindennemű jogi alapját.

Ehelyütt nem megkerülhető a tragikussorsú, de ma is zsinórmértékül és példaértékkel szolgáló életművel bíró, lengyel Janus Korczak[3] tevékenysége sem. Hiszen azontúl, hogy pedagógiában született reformgondolatai üzenete máig hat, elég itt csak az 1918-ban írta alapvető fontosságú, nagyszerűen megírt pedagógiai művét a "Hogyan szeressük a gyermeket?" vagy "A gyermek joga a tiszteletre" című munkáját, nevéhez fűződik az 1926-ban útjára indított "Kis Szemle" című gyermekfolyóirat is. A Zsidó Árvasegélyező Társaság megkeresésére Korczak árvaházat alapított 1912-ben. Korát meghaladó, az emberi méltóságon, az autonóm személyiség tiszteletén alapuló, gyermek- és családközpontú intézményvezetése és általános szellemisége ma is elgondolkodtató.

A nemzetközi jogi fórumok napirendjére évtizedek múltán, több éves előkészítő munka után került egy új joganyag, 1989. november 20-án fogadta el az ENSZ Közgyűlése a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt. Azóta november 20. a gyermekek jogainak világnapja[4]. A meglepő gyorsasággal hatályba lépett Egyezményt mára - az Egyesült Államok és Szomália kivételével - a világ valamennyi országa ratifikálta. Később tovább pontosították a rendelkezéseket, amelyek így két kiegészítő Fakultatív Jegyzőkönyvvel bővültek[5]. Ezek az ENSZ Egyezmény részes államait nem kötelezik feltétlenül, ugyanakkor például az Egyesült Államok úgy csatlakozott az egyik Jegyzőkönyvhöz, hogy magát az Egyezményt nem ratifikálta[6]. A gyermekprostítúcióról és -kereskedelemről, valamint a fegyveres konfliktusokban résztvevő gyermekek védelméről szóló fakultatív jegyzőkönyvek 2002-ben léptek hatályba.

Az UNICEF az ENSZ Közgyűlésének megbízásából annak egyik szakosított szerveként alapítása, 1946 óta a gyermekek jogainak védelmében tevékenykedik. Közreműködik a gyermekek alapvető szükségleteinek kielégítésében, valamint a képességeik kiteljesítéséhez szükséges lehetőségek megteremtésében. Arra törekszik, hogy az Egyezményben foglaltak etikai normává váljanak az élet minden területén. Az UNICEF központja New York-ban van, emellett 8 regionális iroda működik, az európai Genfben. Azokban az országokban, ahol az UNICEF-nek programjai vannak, helyi irodák működnek. A fejlett országokban Nemzeti Bizottságok[7] segítik a Gyermekalap munkáját. Jelenleg a világon 37 Nemzeti Bizottság működik, legtöbbjük Európában.

Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága

Az Emberi Jogi Főbiztossághoz (OHCHR) tartozó, tizennyolc tagú[8], genfi székhelyű Gyermekjogi Bizottság egyike az ENSZ Egyezményekhez kötődő nyolc bizottságnak. Kétévente jelentést tesz az ENSZ Közgyűlésének, amelyet az jóváhagy. A Bizottság nem jogi személy, hanem egy olyan független szakértőkből álló testület, amely monitorozza az Egyezmény végrehajtását a résztvevő államok jelentéstételi kötelezettsége alapján. A tagokat a nemzeti kormányok jelölik, kiemelkedő szakmai tevékenységük alapján, de megválasztásukat követően már küldő országuktól függetlenül, szakmai alapon dolgoznak[9].

Valamennyi más emberi jogi egyezmény esetében mód nyílik egyéni panaszmechanizmus érvényesítésére, vagyis bárki saját ügyében az adott Bizottsághoz fordulhat. A Gyermekjogi Bizottságnak mindeddig nem volt ilyen tevékenysége, de a Bizottság tagjainak javaslata alapján jelenleg az ENSZ komolyan mérlegeli ennek lehetőségét, a tagállamokkal folytatott széles körű egyeztetés keretében.

II. Az Európa Tanács szerepe a gyermekek jogainak védelme terén

A gyermekek jogainak védelme területén az ENSZ és az Európai Unió mellett, a harmadik legfontosabb intézmény az 1949-ben létrejött strasbourg-i székhelyű, jelenleg 47 tagú[10] nemzetközi szervezet, amely nyitva áll bármely olyan európai állam előtt, amely elfogadja a demokrácia és a jogállamiság intézményeit és garantálja állampolgárai számára az alapvető emberi jogokat és szabadságokat[11]. Az ET jogvédelmi mechanizmusa kiemelt szerepet szán a gyermeki jogoknak. Támogatja és szervezi az európai gyermekjogi ombudsmanok különféle együttműködéseit, kampányokat szervez, oktatást segítő rendezvényeket biztosít, gyermekek és fiatalok fórumait működteti.

2003 és 2006 között az ENSZ jelentést készített a "Gyermekek elleni erőszak helyzetéről", amelynek európai koordinációját az Európa Tanács végezte, szerepet vállalva az ajánlások megfogalmazásában is. Ezt követően az "Építsük Európát a gyermekekkel a gyermekekért![12]" hároméves keretprogramról és stratégiáról 2005-ben, varsói csúcstalálkozójukon döntöttek az Európa Tanács tagállamainak állam- és kormányfői, amely egyúttal a szervezet abbéli mandátumára is megoldást jelent, hogy a gyermekek jogait támogató és megjelenítő átfogó, integrált, szakpolitikákon átívelő megközelítést valósítson meg. 2006-ban, Monaco-ban életre hívták e programot, és döntöttek arról, hogy a program segítségével próbálnak küzdeni az erőszak különböző formái ellen, annak társadalmi, oktatásügyi, egészségügyi vonatkozásainak lefedésével. A program két, egymással, szorosan összefüggő területre fókuszál: 1. a gyermekek jogainak érvényesítése és megjelenítése; 2. a gyermekek elleni erőszak elleni küzdelem. A program célja a döntéshozók és más, érintett szereplők támogatása a gyermeki jogok védelmét megvalósító és az erőszak bármely formája ellen fellépő nemzeti stratégiák kidolgozásában. A program keretében létrehozták a Wild Web Woods nevű Internetes játékot, amely az Internet használat során lehetséges veszélyekre próbál játékosan tanítani. A programban a szervezet minden szektora részt vesz, a koordinációs folyamatban áttekintik a meglévő eszközöket és folyamatokat, a hiányzó területeken pedig új programokat indítanak. A program keretében az Európa Tanács 47 tagországa együttműködik, különböző ajánlásokat, javaslatokat fogalmaznak meg a nemzeti kormányok számára. Ugyancsak lehetőség nyílik képzések, valamint kampányok megszervezésére.

Az Európa Tanács svéd elnöksége 2008 szeptemberében kezdeményezte a program folytatását, amelyet az állam-és kormányfők novemberi csúcstalálkozójukon el is fogadtak a 2009-2011 közötti időszakra[13] kiemelt témaként kezelve a gyermekek részvételének, védelmének és ellátásának területeit (az ún. "három P": participation, protection, provision). A program megvalósítása során az Európa Tanács partnerei különböző európai uniós intézmények (különös tekintettel az Európai Unió Tanácsára, az Európai Bizottságra, az Európai Parlamentre és az Alapjogi Ügynökségre), más európai kormányközi szervezetek (mint a l’Europe de l’Enfance; ChildONEurope), az ENSZ szakosított szervei (elsősorban az UNICEF, a WHO, és az UNESCO), a Gyermekjogi Ombudsmanok Európai Hálózata, számos NGO, szakmai szervezet és az üzleti élet képviselői.

Kampányok

Az Európa Tanács a céljai megvalósításához különböző normaszövegeket, nemzetközi egyezményeket, kormányoknak szóló ajánlásokat fogalmaz meg, ellenőrzési mechanizmusokat (pl. emberi jogi biztos, egyezményekhez kapcsolódó monitor bizottságok) hoz létre, irányelveket, határozatokat ad ki, szakmai támogatást nyújt a tagországoknak, különböző módon nyújt tájékoztatást, képzéseket, oktatást szervez. A tájékoztatás, a figyelemfelhívás hatékony eszközei lehetnek a kampányok is (pl. "Raise your hand against smacking" elnevezésű, a gyermekek mindenfajta testi fenyítése elleni videó és aláírás kampánya[14]). E testi fenyítés elleni kampány sikerén felbuzdulva az Európa Tanács új kampányt hív életre 2010 novemberében ("Stop sexual violence against children", mely elsősorban a gyermekek szexuális kizsákmányolása, őket érő szexuális erőszak ellen veszi fel a harcot. Az Európa Tanács Lanzarote-ban aláírt, még mindig relatíve kevés állam - köztük Magyarország által sem - által ratifikált, a Gyermekek szexuális kizsákmányolása és abúzusa elleni védelméről szóló Egyezményén alapuló, a ratifikálást is sürgető kampány[15] fontosságát különösen igazolja az, hogy a legtöbb esetben a gyermekek családtagjuktól, vagy közvetlen környezetükben élő személytől szenvedik el, melyet tovább ront, hogy a legtöbb európai társadalom továbbra is tabuként kezeli a jelenséget.

Az Európa Tanács elkötelezett amellett, hogy a gyermeki jogok védelmét gyermekjogi ombudsman intézmények felállításával is támogatni kell.[16]

2010. május 3-án hozta nyilvánosságra Thomas Hammarberg, az Európa Tanács emberi jogi főbiztosa átfogó állásfoglalását[17] (position on children’s rights), amelynek megállapításai a biztos országtanulmányainak tapasztalatain, korábbi tematikus jelentésein, ajánlásain nyugodtak. A biztos jelentésében kiemelte a gyermekközpontú megközelítés és látásmód fontosságát, a gyermek meghallgatáshoz való jogát, a szociális és gazdasági jogokhoz való egyenlő hozzáférést, a bántalmazás elleni szigorú jogi tilalom és társadalmi fellépés igényét, a gyermekbarát igazságszolgáltatás szükségességét, a kísérő nélküli kiskorúak és más családjuktól megfosztott gyermekek védelmét. Hammarberg hangsúlyozza, hogy a gyermeki jogok folytonos és széles körben történő megsértése Európa minden táján előforduló jelenség. Számos gyermek Európa-szerte nap mint nap alanya fizikai, pszichikai vagy szexuális bántalmazásnak, abúzusnak, legtöbbször olyan felnőtt részéről, aki gondját viseli. A gyermekszegénység különösen súlyos probléma, a gyermekek jövőjére nézvést hosszú távú következményekkel. Hatását súlyosbítja az alapvető egészségügyi és szociális ellátásokhoz és a minőségi oktatáshoz való hozzáférés hiánya. Néhány országban a gyermekek egy része fiatalságát hatalmas, elavult és semmilyen szempontból nem megfelelő speciális szükségletű gyermekek számára fenntartott intézménybe zárva tölti. Ugyancsak létezik az a riasztó tendencia, amelynek alapján kis korban elzárnak gyermekeket csekély súlyú szabálysértésért. A gyermekek alapvető jogát ahhoz, hogy meghallgassák a véleményét, gyakran nem veszik figyelembe. Az igazságszolgáltatásnak, az iskoláknak, a közigazgatásnak és a városoknak valóban gyermekbaráttá kell válniuk. Véleménye szerint a gyermekek helyzete pontos mutatója egy ország általános emberi jogi állapotának, különösen amiatt, hogy ők alkotják a társadalom legvédtelenebb csoportját.

Gyermekbarát igazságszolgáltatás

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2010. november 17-én elfogadta Gyermekbarát Igazságszolgáltatásról szóló Iránymutatását,[18] amely az aláíró európai kormányoknak "eligazítást" ad az igazságszolgáltatási (polgári, közigazgatási és büntető-) eljárásokban részt vevő gyermekekkel szembeni megfelelő bánásmód érvényre juttatásához. Az Iránymutatás életre hívását azzal indokolja az Európa Tanács főtitkár-helyettese, hogy az igazságszolgáltatási rendszer nem hunyhat szemet a gyermekek speciális jogai és szükségletei felett. Amikor egy gyermek részt vesz egy igazságszolgáltatási eljárásban, tekintettel kell lenni a gyermek mindenek felett álló érdekének garantálására és arra, hogy megfelelő módon beavatják a vele kapcsolatos döntések mikéntjébe. Az iránymutatás nem csupán elvekről szól, hanem gyakorlati kézikönyve is igyekszik lenni a bírói úton és azon kívül zajló eljárásokra vonatkozó nemzetközi kötelezettségek megvalósításának. A szöveghez hozzájárultak a részvétel elve jegyében maguk az érintettek is, hiszen 25 országból 3700 gyermek küldte meg a véleményét, javaslatait a Tanácsnak.

Az Iránymutatás kitér az információhoz való jogra, a gyermekek eljárásokban való részvételére, a magánélet és a család védelmére, különböző biztonsági rendelkezésekre, a gyermekekkel kapcsolatba lévő hivatásosok szakmai képzésének fontosságára, a szabadság elvonásának utolsó lehetőségként való kezelésére, a gyermekek és a rendőri szervek közötti viszonyra, a jogi eljárás megindulása előtti gyermekbarát eljárásra.

Az Iránymutatás ismételten rögzíti az ENSZ Gyermekjogi Egyezményébe foglaltakhoz hasonlóan, hogy minden 18 év alatti személy "gyermeknek" tekintendő (II. szakasz, Definíciók). A gyermekbarát igazságszolgáltatás tartalmi elemeiről szóló fejezet alatt rögzítik külön pontban (6. pont) a szabadság korlátozására vonatkozó megállapításokat. Így azt is, hogy "19. A gyermekek szabadságának korlátozásának valamennyi formája kizárólag az utolsó eszköz lehet és akkor is a lehető legrövidebb ideig tarthat". Tartalmazza továbbá a fentebb idézett nemzetközi alapelveket a szülővel való kapcsolattartásról, a gyermek korának és érettségének megfelelő nyelven és módon történő tájékoztatáshoz való jogáról, a védelemhez való jogról, fogva tartás esetén a felnőttektől való elkülönítésről. Külön szakasz (C. szakasz 27-33. pontok) foglalkozik a gyermekek és a rendőrség viszonyával, ezen belül is a rendőrség kötelezettségéről a gyermek személyes jogainak és emberi méltóságának tiszteletben tartása kapcsán, a gyermek korának, érettségének, speciális igényeinek figyelembevételé­nek kötelezettségét, továbbá rendelkezik arról, hogy a gyermek számára megadni szükséges korának és érettségének, képességének megfelelő tájékoztatást fogva tartásának okáról, továbbá biztosítani kell a szülővel való azonnali kapcsolatfelvételt. Az Iránymutatás hivatkozik az Európa Tanács Kínzás és Más Embertelen Bánásmód elleni Egyezményének alapelveire, amelyek jelentős része kötelezi a rendőrséget a gyermekek fogva tartása esetén.

Az Iránymutatás hivatkozik továbbá az Emberi Jogok Európai Bíróságának két ítéletére is, amelyekben elmarasztalta Törökországot egy 12 és egy 17 éves gyermek rendőrségi fogva tartása kapcsán mutatott nem megfelelő bánásmód miatt (lásd: ECHR (Second Section) judgement of 17 November 2006, (Okkali v. Turkey, No. 52067/99, paras 69 et seq.) és ECHR (Grand Chamber), judgement of 27 November 2008, Salduz v. Turkey, No. 36391/02, para 55.

III. Az Európai Unió szerepe a gyermekek jogainak védelme terén

Az Európai Unió részéről a gyermekek jogai, az általános emberi jogok részeként védelmet kell élvezzenek egyrészt magát az Egyezményt és más nemzetközi emberi jogi dokumentumokat (így különösen a Emberi Jogok Európai Egyezményét, vagy az ENSZ Millenniumi Nyilatkozatát) aláíró és ratifikáló uniós tagállamok kötelezettsége miatt, másrészt az Unió abbéli törekvése révén, hogy az eddig hiátust mutató közösségi alapjogvédelem terén előrelépjen. Ennek első lépése, hogy a Lisszaboni Szerződés ratifikálását követően hatályossá váló Alapjogi Karta 24. cikkében elismeri a gyermekek jogait.

Az alábbi táblázat összefoglalja a gyermekek jogainak védelme kapcsán alkalmazható uniós jogforrásokat.

1. Táblázat Uniós és nemzetközi jogforrások.

Forrás: Saját szerk. (Európai Bizottság gyűjtése alapján)

http://ec.europa.eu/justice_home/fsj/children/fsj_children_intro_en.htm

A gyermeki jogok védelme az uniós struktúrában kiemelt feladatot jelent a Bizottság bel- és igazságügyi területekért felelős biztosa számára. A mindenkori biztos különös felelősséggel foglalkozik az uniós jogszabályalkotás előtti kezdeményező és javaslattevő szerepe során a gyermeki jogok védelmének érvényesítésével. Ennek eredményeképpen az Európai Bizottság 2005-2009 Stratégiai Célkitűzésekről[19] szóló közleményében azt a közös értékeinkért való közös felelősségvállalás egyik legfőbb prioritásként jelölték meg, "kiemelt fontosságú a gyermekek jogainak hatékony védelme a gazdasági kizsákmányolás és a visszaélés valamennyi formájával szemben: e téren az Unió irányt mutat a világ többi része számára". Ennek megfelelően az alapjogokért és esélyegyenlőségért felelős biztosok 2005 áprilisában kezdeményezték a gyermekek átfogó jogvédelmének elősegítését az Unió szakpolitikáiban.

A jelenlegi, gyermekjogokat érintő uniós tárgyalások alapja a Bizottság gyermekjogi stratégiájának kidolgozására irányuló dokumentuma. A Bizottság körképet ad Az EU Gyermekjogi stratégiájának felé[20] című közleményében a gyermekeket érintő nemzetközi helyzetről (a világon körülbelül 2,2 milliárd gyermek közül 86%-a él fejlődő országokban, ahol nagyfokú a gyermekhalál, az oktatás hiánya, kényszermunka, szexuális kizsákmányolás, nélkülözés, alultápláltság, vízhiány etc.), valamint szűkebben az Európai Uniót érintő jelenségeket. Így a lakosság egészéhez képest a gyermekeket jobban veszélyeztető relatív szegénység jelenségét. Különösképpen ki vannak téve a gyermekszegénységnek azok a gyermekek, akik családja szegény, vagy akik intézményekben élnek illetve valamely kisebbségi csoporthoz (elsősorban roma gyermekek) tartoznak - utóbbiakkal kapcsolatban sajnálatos problémát jelent a rasszizmus jelensége, és a hátrányos megkülönböztetés is. Az utóbbi években egyre nagyobb teret kapó problémakör a gyermekekkel szembeni és a gyermekek közötti erőszak kérdése (ideértve a családon belüli és iskolai erőszakot, a gyermekkereskedelmet és kizsákmányolást, a gyermek szexturizmust, Internetes gyermekpornográfiát és pedofíliát) is, ezért ez a komplex kérdés a gyermekjogi napirenden állandósult. A Bizottság kiemeli a gyermekjogok tiszteletben tartása terén lehetséges uniós fellépés hozzáadott értékét (uniós tagállamok nemzetközi kötelezettségvállalásai; az Unió általános jogvédelmi feladatai okán), amelynek keretében több, a gyermekek jogait is érintő programot és intézkedést dolgozott ki. Továbbá hangsúlyozza, hogy a Bizottság és a tagállamok elsődleges prioritást adtak a gyermekszegénység kérdésének, a szociális védelem és társadalmi integráció koordinálásának nyílt módszerének egyre szélesedő körben való bevezetésének (open method of coordination on social protection and social inclusion) keretében. Azonban mindezen jogi keretek "lehetőség-jellege" nagyobb hatékonyságot kíván, amelyhez hozzátartozik

- az idáig tett uniós intézkedések szükségleteinek, prioritásainak és hatásainak átfogóbb elemzése;

- a gyermekek jogainak nagyobb mértékű (és koherensebb) figyelembevétele az uniós politikákban, programokban, stratégiákban;

- szorosabb együttműködés az érintett szereplőkkel (ideértve a gyermekeket is);

- a közvélemény jobb tájékoztatása az e területen elért, elérni kívánt uniós szerepvállalásról;

- jogtudatosítás.

A Bizottság a hatékonyság növelése érdekében a közleménnyel egy hosszú távú, hét célkitűzésből álló stratégiát indított el.

1. A Bizottság igyekszik maximálisan kihasználni a jelenleg rendelkezésre álló szakpolitikákat és eszközöket.

Egységes, Unión belüli segélyhívó telefonszám bevezetése gyermekek számára; forróvonal létrehozása eltűnt vagy szexuálisan bántalmazott gyermekek megsegítésére ("116 000");[21]

- Összefogás a bankszektorral a gyermekpornográfia elleni küzdelemben (ilyen lehet például az Internetes tartalmakért való bankkártyás fizetés kapcsán);

- Fejlődő országokban élő gyermekek támogatása;

- Az Unión belüli gyermekszegénységgel kapcsolatos intézkedések összefogásának elősegítése.

2. A jövőbeni uniós fellépés prioritásainak meghatározása céljából a Bizottság felméri, hogyan tudnak élni a gyermekek a jogaikkal illetve milyen akadályok nehezítik ezt meg számukra. Mindezek alapján értékelni kívánja a gyermekekkel kapcsolatosan hozott intézkedések hatékonyságát, amelynek keretében az Unió együttműködik az EUROSTAT-tal, a tagállamokkal, az Európa Tanáccsal, a ChildOnEurope hálózattal valamint az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével[22] (hatásvizsgálatok, összehasonlító adatgyűjtés a gyermekek jogaival kapcsolatban). Ebbe a gyermekeket is igyekszik bevonni nyilvános konzultáció keretében.

3. A Bizottság hangsúlyozza a gyermekek jogainak figyelembevételének szükségességét az Európai Unió összes belső és külső politikája során ("mainstreaming"), amely összhangban van az Unió jogelveivel és az ENSZ Egyezmény elveivel. Továbbá a Bizottság együttműködik az Európa Tanáccsal (továbbiakban: ET), különösen az ET "Építsük Európát a gyermekekkel, a gyermekekért" keretprogram[23] eredményeinek beépítésével.

4. Hatékonyabb koordinációs és konzultációs mechanizmusok létrehozása érdekében a Bizottság nagyobb mértékben kíván támaszkodni a gyermekek jogaival foglalkozó szervezetek, intézmények tudásbázisára. Ezért életre hívta állandó bizottságként az Európai Gyermekjogi Fórumot (European Forum on the Right of the Child), amelyen részt vesznek a Bizottság képviselőin[24] túl, az Európai Parlament, és a Gazdasági és Szociális Bizottság, a tagállamok képviselői (érintett minisztériumok/gyermekjogi ombudsman[25]), az ENSZ ügynökségek, az Európa Tanács, civil szervezetek és maguk a gyermekek. A fórum szerepe és fontossága elsődlegesen abban áll, hogy a Bizottságot, mint az uniós döntéshozatal előkészítő aktorát és más uniós intézményeket segítse, hogy megvalósíthassák a gyermeki jogok kérdésének következetes megjelenítését az uniós döntéshozatal során.

Az Európai Bizottság az eredeti tervek szerint 2010. november 17-én fogadta volna el a stratégiát, amely végül kitolódott. Kiadtak ugyanakkor egy, a valamennyi uniós országból hívható ingyenes 116-os gyerek segélyvonalról szóló közleményt, valamint az Egyezmény, az Unió tagállamaiban történő alkalmazásáról szóló éves jelentést. A stratégia három átfogó célkitűzése biztosítja majd a gyerekek alapvető jogainak tiszteletben tartását és alkalmazását, az ENSZ gyermekjogi egyezmény előírásainak betartását és alkalmazását, valamint támogatja a tagállamokat a gyerekjogok erősítésében. Olyan kérdéseket érint, mint a gyermekbarát igazságszolgáltatás, a kiszolgáltatott gyermekek, a szegénység, az erőszak, a részvétel kérdései.

5. A gyermekek jogaival kapcsolatos ismeretek terjesztése a jogérvényesítés érdekében, valamint azoknak a belső és külső közösségi politikák során való figyelembevétele szükségszerű a döntéshozatalban résztvevő szereplők számára. Ennek érdekében a Bizottság képzéseket indít, valamint tájékoztatókat publikál.

6. A gyermekek is csak akkor tudnak élni a jogaikkal, ha azokról megfelelő tájékoztatást kapnak és abban a helyzetben vannak, hogy éljenek is azokkal. A gyermekek jogai általában, és az Unió fellépései során sem kapnak kellő nyilvánosságot, ezért szükséges egy információs-tájékoztatási stratégia kidolgozása a gyermekek és szüleik számára. A gyermekek jogaira közvetlenül kiható alapvető fontosságú uniós intézkedéseket gyermekek számára is érthetően kell közzé tenni, ezért a Bizottság létrehoz egy gyermekjogokról szóló gyermekbarát weboldalt[26].

7. A gyermekek jogainak érvényesítése különösen fontos, létfontosságú lehet egyes, a jogállamiság eszméjét eltérően értelmező fejlődő országokban. Az Európai Unió nemzetközi tárgyalásokon és a harmadik országokkal való kapcsolatokban folytatja és erősíti a gyermekjogok érvényesülésének elősegítésében játszott aktív szerepét. Továbbra is különös figyelmet fordít a lányok (megcsonkítások, kényszerházasságok, HIV fertőzés stb.), és a kisebbségekhez tartozó gyermekek jogainak érvényesülésére. Folytatja a fegyveres konfliktusokban részt vevő gyermekekkel kapcsolatban megkezdett munkáját. Kiemelt kérdésként kezeli a gyermekeket komolyan érintő menekültügyet és a gyermekekkel szembeni erőszakkal kapcsolatos jelenségeket, és együttműködik az ENSZ Főtitkársággal az általuk felkért független szakértő, Paulo Sergio Pinherio által készített átfogó tanulmány[27] kapcsán.

A gyermekek védelemhez való jogát a velük szembeni erőszak ellen az Európai Unió elsődlegesen az Alapjogi Karta 24. cikkére alapítja, amely rögzíti, hogy "a gyermekeknek joga van a védelemre és a jólétükhöz szükséges megfelelő ellátáshoz." Az EU ebből kiindulva három nagy területen igyekszik ennek az elvárásnak megfelelni a döntéshozatala során: (1) eltűnt gyermek; (2) gyermekkereskedelem; (3) szexuális kizsákmányolás és gyermekpornográfia.

Az eltűnt gyermekek védelmét állította középpontba a Bizottság egy 2007-es közleményében[28], amely nem kötelező erővel ugyan, de az Interneten terjedő erőszak (cyber crime) elleni fellépést sürgette. A Bizottság határozatot hozott a 116-os kezdő számú, az eltűnt vagy szexuálisan bántalmazott gyermekek megtalálására szolgáló forródrót használatáról[29].

Az emberkereskedelemben, kiemelten a gyermekkereskedelemben sértett személyek emberi jogainak védelmét az Európai Unió az Alapjogi Karta 5. cikkének (3) bekezdésére alapítja. A Bizottság számos közleményt hozott nyilvánosságra az emberkereskedelemmel szembeni fellépés hatékonyságának elősegítésére 1996-tól kezdődően. 1997-ben a Bel-és Igazságügyi Tanács Együttes Fellépésében[30] határozta meg a definícióját az emberkereskedelem tényállásának és a gyermekek szexuális kizsákmányolásának. Ennek következtében valamennyi tagállamnak felül kellett vizsgálnia hatályos jogszabályait és gyakorlatát nemcsak a felnőtteket, hanem különösen a gyermekeket érintő e bűncselekmények terén, így a gyermekek szexuális bántalmazását vagy kizsákmányolását, illetve az e célból elkövetett emberkereskedelmet. A Közös Fellépést 2002-ben módosították, amely az Unió közelgő keleti bővítésére tekintettel kiegészült néhány speciális szemponttal.

A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelem során az Unió közelíteni kívánja a tagállamok vonatkozó jogszabályait, a rendőrségi és igazságügyi együttműködés terén. Erről tanácsi kerethatározat[31] született 2003 decemberében, majd a Biztonságos Internet (1999-2004) programot követően 2000 májusában tanácsi határozat[32] született az Interneten terjedő gyermekpornográfia elleni küzdelemről. A gyermekek védelmének általános kötelezettségéből fakadó speciális védelem illeti a szexuális turizmusba kényszerített gyermekeket. A Tanács határozatában[33] a Bizottságot és a tagállamokat nemzetek feletti együttműködésre és a szükséges nemzeti szintű intézkedések megtételére hívta fel.

Az Unió továbbá kiemelten fontosnak tartja a civil társadalom, a magánszektor, a bank- és pénzügyi szektor szereplőinek bevonását a gyermekek elleni erőszak elleni küzdelemben.

A jogszabályi környezet kellő átalakításának igénye mellett igyekszik különböző finanszírozási formákkal, támogatással elősegíteni a küzdelem eredményességét. Idesorolandó a Bűnmegelőzési és Bűnözés elleni Program[34] (Prevention of and Fight against Crime), amely a bűnözés valamennyi formája ellen folytatott tevékenységek pénzügyi támogatását teszi lehetővé pályázat útján. A Daphne I[35]. (2000-2003) és a Daphne II. (2004-2008) közösségi program folytatásaként életre hívták a Daphne III. (2007-2013), az új költségvetésnek megfelelően, amely támogatást nyújt minden olyan szervezetnek, amely különböző intézkedéseket tesz a gyermekek, fiatalok, nők elleni erőszak megelőzése vagy az azzal szembeni harc, az áldozatok és a veszélyeztetett csoportok védelme érdekében.

Az Európai Bizottság az eredeti tervek szerint 2010. november 17-én fogadta volna el a stratégiát, amely (a kellő politikai akarat hiányában?) végül nem valósult meg. Ennek következtében a gyermekjogokkal foglalkozó civil szervezetek egy része meglehetősen "vérszegénynek" találta - a Stratégia elfogadása helyett - 2011 februárjában kiadott bizottsági közleményt.[36]

A közlemény kapcsán Viviane Reding igazságügyért felelős, bizottsági alelnök, az EU jogérvényesülésért felelős biztosa kijelentette, hogy "a gyermekek jogai alapvető jogok… Az Uniónak és a 27 tagállamnak gondoskodnia kell a védelmükről, és arról, hogy a gyermek mindenek feletti érdeke legyen irányadó a számukra. A gyermekbarát igazságszolgáltatásnak biztosítania kell a gyermekek jogainak szem előtt tartását, amikor azok sértettként, gyanúsítottként, vagy szüleik válása, illetve az elhelyezésükkel kapcsolatos nézeteltérése miatt kapcsolatba kerülnek az igazságszolgáltatással."

A közlemény 11 olyan intézkedést[37] sorol fel, amelyeket a Bizottság az elkövetkező években fog végrehajtani. A kezdeményezés célja annak újbóli megerősítése, hogy az összes uniós intézmény és tagállam határozottan elkötelezett az iránt, hogy valamennyi érintett uniós szakpolitikában előmozdítsák, megóvják és érvényesítsék a gyermekek jogait, és ez konkrét eredményekben öltsön testet. A gyermekeket közvetve vagy közvetlenül érintő uniós politikákat a jövőben úgy kell kialakítani, végrehajtani és nyomon követni, hogy figyelembe vegyék a gyermek mindenek felett álló érdekének elvét.

A Bizottság a bűncselekmények áldozatainak védelméről szóló javaslatának keretében különleges figyelmet szentel a gyermekeknek, és javaslatot tesz a kiskorú gyanúsítottakat megillető biztosítékokra, továbbá a határokon átnyúló gyermekelhelyezési ügyek jelenlegi szabályozásának felülvizsgálatára.

A Bizottság gyermekjogokra vonatkozó fellépése az Alapjogi Karta végrehajtásának részét képezi.

Az Unió napirendjén hangsúlyosan kapott helyet 2010-ben a szegénység, ezen belüli gyermekszegénység elleni küzdelem, köszönhetően részben annak is, hogy 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve volt. A szegénység csökkentése fontos prioritása az EU Lisszaboni Stratégiáját követő új, "Európa2020" növekedési programnak is, lehetőséget nyújtva a Szociális Európa modelljéhez közelítő szegénységi célok (poverty targets) megvalósításához. A gyermekszegénység elleni küzdelem azért is kiemelten fontos az Európai Unió számára, mert kiemelkedően magas lett a szegény emberek között, a 18 év alatti fiatalok és gyermekek aránya.

Az Európai Unió soros belga elnöksége, a trió-elnökség (Spanyolország, Belgium, Magyarország) részeként konferenciát hívott össze a belga Marche-en-famenne-ben 2010 szeptemberében, amelyen a soros elnökség széles körben konzultált a Bizottság számára az eredeti tervek és elképzelések szerint a magyar elnökség alatt (ez azóta világosság vált, hogy ez a későbbiekben fog megtörténni) benyújtandó gyermekszegénységi ajánlás tervezetéről. Az ajánlás a következő témákra koncentrál: (1)"a családok számára elérhető megfelelő források"; (2) "a szolgáltatásokhoz és lehetőségekhez való hozzáférés"; (3) "a gyermekek részvétele". Az ajánlás elfogadásának időpontját még nem jelölték meg.

IV. ENOC-Eurochild-NGO hálózatok

Gyermekjogi Ombudsmanok Európai Hálózata (ENOC)

Európában a különböző elnevezéssel, és működési modellben megvalósuló hivatalokat, intézményeket, testületeket a Gyermekjogi Ombudsmanok Európai Hálózata (European Network of Ombudsmen for Children - ENOC[38]) köti össze, amelyben Magyarország részéről a gyermekjogi ombudsmanként eljáró állampolgári jogok országgyűlési biztosa vesz részt[39].

Az ENOC-ot 1997-ben Norvégiában hozták létre tíz intézmény és az UNICEF kezdeményezésére. 2007 óta 23 ország 32 intézményét foglalja magába. Tagjai kizárólag az Európa Tanács tagállamának intézményei lehetnek. Az ENOC célja, hogy kapcsolatot teremtsen az egyes európai országok gyermekjogi-ombudsmanjai között, hogy ezáltal is elősegítse az ENSZ Egyezmény végrehajtását, támogassa a gyermeki jogok érvényesüléséért folytatott közös fellépést, az információ- és tapasztalatcserét, továbbá a független gyermekjogi hivatalok létrehozatalát.

Az ENOC céljainak meghatározásánál fontos kiemelni, hogy a gyermeki jogok védelmével foglalkozó független nemzeti hivatalok fő feladatai államonként különbözőek lehetnek. Ennek oka a gyermekek helyzetének és az egyes állami, illetve nem állami szervek eltéréseiben és azon szabályok különböző jellegében keresendő, amelyek az emberi jogok védelmét szolgálják.

A feladatok a következők szerint összegezhetőek:

- elősegíteni a Gyermekek jogairól szóló Egyezmény teljes körű alkalmazását

- elősegíteni, hogy a gyermekek részvételét az őket érintő döntéshozatalban; a gyermekek véleményének meghallgatását;

- gyermek érdekét szem előtt tartatni a jogalkotás során;

- összegyűjteni és közzétenni a gyermekek helyzetét jelző adatokat és/vagy felhívni a kormányzat figyelmét a megfelelő adatok gyűjtésére és közzétételére

- elősegíteni a gyermekek jogai jelentőségének fokozását a gyermekek és felnőttek körében egyaránt

- lehetővé téve a panasz lehetőségét, s válaszolni a gyermekektől vagy a gyermeket képviselő személytől érkezett panaszokra és ahol szükséges, kezdeményezni és támogatni a gyermekek érdekében tett jogi aktus meghozatalát.

Minden, a gyermekek védelmével foglakozó független intézmény valamennyi fenti feladatot ellátja, ezért lehetséges néhány közös tényező meghatározása, amelyek még hatékonyabbá teszik a működésüket.

A Gyermekjogi Ombudsmanok Európai Hálózata 2009. november 20., a Gyermekek jogainak világnapja és a Gyermekjogi Egyezmény 20. évfordulója alkalmából ünnepélyes nyilatkozatban sürgette az államokat, hogy minél előbb vizsgálják felül - az ombudsman intézményekkel, a gyermekjogi civil szervezetekkel és magukkal a gyermekekkel együtt- az ENSZ Egyezmény végrehajtását és megjelenését a nemzeti jogaikban, és annak kérdését, hogy a gyermekek számára biztosítva van-e a jogsérelmük esetére a panaszmechanizmus/jogorvoslati lehetősége. A Gyermekjogi Ombudsmanok Európai Hálózata mélyen meg van győződve, hogy az ENSZ Egyezmény az egyetlen alapvető nemzetközi emberi jogi dokumentum, amelyben hiányzik az a kommunikációs eljárás, amely biztosítja a gyermekek panasztételi jogát jogsérelmük esetén, amelyet a Bizottság felügyel. Az Emberi Jogi Tanács Munkacsoportja 2009 decemberében Genfben ült össze, hogy kidolgozza ezt az eljárást. Az ENOC sürgeti kormányait, hogy minél gyorsabban készítsék elő a szükséges Kiegészítő Jegyzőkönyvet: a gyermekek nem várhatnak tovább jogaik ezen esszenciális védelmét biztosító eszközére.[40]

Az ENOC 2009. évi Éves Konferenciáján állást foglalt a fegyveres konfliktusokban részt vevő gyermekekről[41], hivatkozva arra, hogy az ENSZ Főtitkárának fegyveres konfliktusokban érintett gyermekek ügyében kinevezett külön megbízottja szerint[42], az elmúlt évtizedben közel 2 millió gyermek vesztette életét fegyveres konfliktusok során, közel 6 millió gyermek sérült meg vagy lett fogyatékos egy életre, közel 20 millió gyermeknek el kellett menekülnie, és több mint 250 000 gyermeket gyermekkatonaként alkalmaznak. Továbbá, gyermekek ezreit ér nemi erőszak vagy más szexuális erőszak és bántalmazás. A Főtitkár 2009 márciusában "Gyermekek és a fegyveres konfliktus" címmel közzétett jelentésében a gyermekek alkotmányos jogainak súlyos és tartós sérelmét észlelte 20 országban.[43] A fegyveres konfliktusok regionális dimenziójára tekintettel, a Főtitkár nagyobb éberségre intette a tagállamokat, számos aggálya miatt, mint amilyen a gyermekek határon átnyúlva történő besorozása, toborzása - esettanulmány is alátámasztotta ezt menekülttáborban vagy más táborban elhelyezett gyermekek esetében. A háborúk a gyermekek jogait sértik, nevezetesen a gyermek élethez való jogát, a családban és megfelelő erkölcsi környezetben éléshez való jogát, az egészséghez és oktatáshoz való jogát, a gyermeknek az erőszak minden formájával szembeni védelem jogát, ideértve a szexuális abúzus elleni védelem jogát, és a humanitárius segélyhez való jogát. Az oktatás elsődleges eszköze a béke kultúrája megteremtésének. Ebben az összefüggésben, az emberi jogi nevelés, oktatás kiemelt fontosságú.

Az ENOC Közlemény rövid áttekintést ad a fegyveres konfliktusban érintett gyermekek védelmének nemzetközi jogi környezetéről. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény 38. cikke kimondja, hogy "Az Egyezményben részes államok minden lehető gyakorlati intézkedés megtételével gondoskodnak arról, hogy a tizenötödik életévüket be nem töltött személyek ne vegyenek részt közvetlenül az ellenségeskedésekben" A 2002-ben hatályba lépett, gyermekek fegyveres konfliktusba történő bevonásáról szóló, a Gyermekjogi Egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv 1. és 2. cikke kimondja, hogy "A részes államok minden lehetséges intézkedést megtesznek annak biztosítása érdekében, hogy fegyveres erőik tizennyolcadik életévüket be nem töltött tagjai ne vegyenek közvetlenül részt ellenségeskedésekben" és hogy a "A részes államok biztosítják, hogy a tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyek nem toborozhatóak kötelezően fegyveres erőikbe."A Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának 8. cikke kimondja, hogy a Bíróság háborús bűnnek értelmezi "a 15 év alatti gyermekek nemzeti fegyveres erőkbe való toborzását vagy besorozását illetve konfliktusba történő aktív bevonásukat", a konfliktus esetleges nemzetközi jellegétől függetlenül. A Biztonsági Tanács felállított egy jelentéstételi, ellenőrző mechanizmust a gyermeki jogok fegyveres konfliktusok során való megsértésének hat kategóriájára, amelyet egyhangúan fogadott el az 1539 (2004). számú 1612 (2005). számú döntéseiben.

Tekintettel a szabályok elfogadása és alkalmazása közötti szakadékra az ENOC tagjai mélyen meg vannak győződve arról, hogy

- Szakadék tátong a gyermekek fegyveres konfliktusokban való védelmi kötelezettségének nemzetközi szövegekben való felismerése és alkalmazása között.

- Az állami szuverenitás elve nem veszélyeztetheti a gyermek alkotmányos jogainak védelmét a konfliktusokban.

- Nem lehet elfeledkezni arról, hogy - a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekeket érintő nemzetközi jogszabályok ratifikálása ellenére - a gyermekek emberi jogainak tiszteletben tartását folyamatosan megszegik a fegyveres konfliktusok során.

- Nincsen hatékony mechanizmus a gyermekek védelmére és nincs megfelelő cselekvés, sem reakció, amely végül az elfogadhatatlan büntetlenséghez vezet.

Eurochild

A Eurochild az egyetlen ún. ernyőszervezet, amely munkáját az ENSZ Gyermekjogi Egyezményében megfogalmazottak szerint végzi. Több mint 100 európai gyermekvédelmi szervezetet tömörít 32 országból azzal a céllal, hogy a gyermekek és fiatalok életminőségét javítsa Európa-szerte és európai szinten a gyermekek jogaival kapcsolatos ügyekben. Kampányokat szervez a gyermekek jogainak érvényesülése érdekében, különösen a szegénység, társadalmi kirekesztettség és marginalizálódás miatt veszélyeztetett gyermekekre összpontosítva. A tematikus munkacsoportok (melyek a korai nevelés és oktatás, család-szülő támogatás, gyermekek részvétele, intézményekben élő gyermekek tematikus prioritásokra épülnek) külön fórumot biztosítanak a tagok számára a speciális jellegű tudás és gyakorlat egymásnak történő átadására.

A Eurochild jelenlegi elnöke dr. Herczog Mária. Magyarországot a CSAGYI, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Volt Állami Gondozottak Országos Egyesülete mellett az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is képviseli.

Az Európai Unió gyermekjogi napirendjének figyelemmel kísérése és az ahhoz kapcsolódó szakmai anyagok, kommentárok megfogalmazása mellett a Eurochild is kiemelt figyelmet fordított 2010-ben a gyermekszegénység elleni küzdelemnek, hiszen 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve volt, amely számtalan kulcsfontosságú üzenet megalkotására sarkallta a Eurochildet is, így elindítottak egy olyan kampányt, amely e tematikus év köré szerveződött, melynek főbb elemei a következők: a gyermekek felbátorítása (empowering); a minőségi szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés lehetővé tétele; a mindenki számára egységes lehetőségek biztosítása; a megelőzés és a korai beavatkozás; a védtelen gyermekek támogatása; a családok megerősítése; fokozott felelősségre vonhatóság; hatékony forráselosztás; többdimenziós, holisztikus gyermekpolitika.

Összegzés

A gyermekjogi ombudsmanként is eljáró állampolgári jogok országgyűlési biztosának nemzetközi munkája során tapasztalja a jogfejlődést és civil munka eredményeit. Ezek közül kiemelendő - természetesen az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének érvényesülését vizsgáló, monitorozó Gyermekjogi Bizottság munkája mellett, melyre az ombudsman csupán közvetett rálátással bír -, az Európa Tanács úttörő tevékenysége az olyan különösen fontos kérdések kimondása, Egyezménybe foglalása okán, mint a testi fenyítés, a szexuális bántalmazás jelensége vagy a gyermekek oly hiányzó participációja. Az Európai Unió pedig igyekszik felzárkózni európai társához, hiszen mindenképpen eredményként kell értékelni, hogy számos problémát felvett a Bizottság, és ezt követően az egyes soros elnökségek is napirendjükre, valamint az Alapjogi Karta hatályba lépése óriási előrelépés, azonban összességében az e téren való valódi politikai akarat hiánya - melyet jól példáz a gyermekjogi stratégia helyetti végül jóval "vérszegényebb" közlemény kiadása - és a jogi kötőerővel bíró instrumentumok meghozatalával kapcsolatos óvatosság okán, habár gyorsuló léptekkel, de még mindig az ENSZ és az Európa Tanács mögött kullog. ■

JEGYZETEK

[1] A Magyar Köztársaság képviselője 1990. március 14-én írta alá, kihirdetéséről az 1991. évi LXIV törvény rendelkezik. Alkalmazására 1991. november 6-tól kerül sor. Az eredeti szöveg letölthető: http://www.unhchr.ch/html/menu3/b/k2crc.htm

[2] http://www.unicef.hu/gyermekjog-nagyito.jsp

[3] 1940-ben a Korczak által vezetett árvaház lakói a varsói gettóba kerültek, majd a treblinkai haláltáborba, Korczak ekkor önként mondott le a menekülés és ezzel a túlélés lehetőségéről, és követte az intézménye "gyermekeit".

[4] A gyermekek nemzetközi éve 1979 volt.

[5] Lásd: A gyermekek fegyveres konfliktusokban való részvételéről szóló fakultatív jegyzőkönyv (Optional Protocol to the Convention on the Rights of the Child on the involvement of children in armed conflict. Adopted and opened for signature, ratification and accession by General Assembly resolution /A/RES/54/263 of 25 May 2000/ entered into force on 12 February 2002. http://www.unhchr.ch/html/menu2/6/protocolchild.htm

A gyermekkereskedelemről, gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról szóló fakultatív jegyzőkönyv. (Optional Protocol to the Convention on the Rights of the Child on the sale of children, child prostitution and child pornography. Adopted and opened for signature, ratification and accession by General Assembly resolution /A/RES/54/263 of 25 May 2000 /entered into force on 18 January 2002. http://www.unhchr.ch/html/menu2/dopchild.htm

[6] http://www.unicef.hu/gyermekjog-nagyito.jsp

[7] Magyarországon az UNICEF Magyar Bizottság működik. www.unicef.hu

[8] A Bizottság 2010-ben újraválasztott tagja dr. Herczog Mária, egyetemi tanár, a Eurochild, a Család-Gyermek-Ifjúság elnöke.

[9] Annak érdekében, hogy a Gyermekjogi Egyezmény minél teljesebb körűen kerüljön megvalósításra, az egyes cikkekhez úgynevezett átfogó kommentárok készülnek, melyek a Bizottság állásfoglalását, értelmezését jelentik az egyes kérdésekben (például a független nemzeti emberi jogi intézmények szerepe a gyermekjogok előmozdításában és védelmében; a HIV/AIDS és a gyermekjogok; serdülőkori egészség és fejlődés a Gyermekjogi Egyezménnyel összefüggésben; kísérő nélküli kiskorúak esetében alkalmazott bánásmód; a gyerekjogok megvalósítása, alkalmazása koragyermekkorban; a gyermekek testi fenyítéssel, illetve az egyéb kegyetlen vagy megalázó bánásmóddal szembeni védelemhez való joga; a fogyatékkal élő gyerekek jogai; gyermeki jogok a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerében.) Az átfogó kommentárokat a résztvevő államoknak figyelembe kell(ene) venni.

[10] Magyarország 1990-ben csatlakozott a szervezethez, amelyet az 1991. évi LXXI. törvény hirdetett ki.

[11] Az Európa Tanács egyik legfontosabb eredménye az Emberi Jogok Európai Egyezményének (1950) elfogadása volt. Ezt követően felállították az Emberi Jogok Európai Bíróságát, amely az emberi jogok első európai bírói fóruma.

[12] Building a Europe for and with children: http://www.coe.int/t/transversalprojects/children

[13] Building a Europe for and with children: towards a strategy for 2009-2011. http://www.coe.int/t/transversalprojects/children/News/200911Strategy_en.asp

[14] A kampány aláíró között van az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, a többi aláíróról bővebben: http://www.coe.int/t/dg3/corporalpunishment/celebrity/default_en.asp

[15] A kampányról lásd bővebben: http://www.coe.int/T/TransversalProjects/Children/News/Sexual%20violence/Campaignlaunching_en.asp

[16] Recommendation 1121 (1990) on the rights of the children. http://assembly.coe.int/main.asp?Link=/documents/adoptedtext/ta90/erec1121.htm;

Recommendation 1286 (1996) on a European Strategy for children http://assembly.coe.int/main.asp?Link=/documents/adoptedtext/ta96/erec1286.htm

Recommendation 1460 (2000) on setting up a European Ombudsman for Children http://assembly.coe.int/main.asp?Link=/documents/adoptedtext/ta00/erec1460.htmhttp://assembly.coe.int/main.asp?Link=/documents/adoptedtext/ta96/erec1286.htm

11. 2011-ben az uniós portálon (www.europa.eu) egy gyermekjogi információs blokkot, amely a gyermeke számára készül és felkér más uniós intézményeket is a részvételre.

[17] Commissioner for Human Rights Positions on Children’s Rights. Strasbourg, 3 May 2010. CommDH/Position Paper(2010)1.

[18] www.coe.int/childjustice

[19] Brussels, 26.1.2005. COM(2005) 12 final. Strategic objectives 2005 - 2009 Europe 2010: A Partnership for European Renewal. Prosperity, Solidarity and Security.

[20] Brussels, 4.7.2006. COM(2006) 367 final Communication from the Commission. Towards an EU Strategy on the Rights of the Child {SEC(2006) 888}{SEC(2006) 889}.

[21] A nap 24 órájában működő, ingyenesen hívható forródrótot 2009. május 25-én 10 ország vezette be (Belgium, Franciaország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Hollandia, Portugália, Románia, Szlovákia) www.missinigchildreneurope.org

[22] Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége a Stratégiában mégcsak jövőidőben szerepel, azonban azóta felállították, bécsi székhellyel 2008-ban.

[23] A 2006-2008 közötti tanácsi keretprogram folytatásáról is döntöttek azóta (2009-2011). http://www.coe.int/t/transversalprojects/children/Default_en.asp

[24] A Fórumot a Bizottság részéről az DG Freedom, Security and Justice főigazgatóság hívja össze. http://ec.europa.eu/justice_home/fsj/children

[25] Magyarország esetében a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviselője és az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának Irodája vesz részt.

[26] A gyermekbarát weboldal első verzióját a 2009. december 9-én tartott 3. Gyermekjogi Fórumon mutatták be, amelyen több nemzetiségű gyermekcsoport is részt vett és a weboldalt kipróbálhatta.

[27] A teljes tanulmány elérhető: http://www.violencestudy.org/r229

[28] Commission Communication COM (2007) 267 of 22 May 2007 "Towards a general policy on the fight against cyber crime.

[29] 2007/116/EK A Bizottság határozata (2007. február 15.) a 116-os nemzeti számsík harmonizált közérdekű szolgáltatások harmonizált számai részére történő fenntartásáról.

[30] A Tanács együttes fellépése (1999. február 24.) az Európai Unióról szóló Szerződés K.3. cikke alapján, az emberkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelmet szolgáló fellépésről (97/154/IB)

[31] A Tanács 2004/68/IB kerethatározata (2003. december 22.) a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről.

[32] Tanács határozata (2000. május 29.) az Interneten megjelenő gyermekpornográfia elleni küzdelemről (2000/375/IB)

[33] Council Conclusions of 21 December 1999 on the implementation of measures to combat child sex tourism (1999/C 379/01).

[34] http://ec.europa.eu/justice_home/news/events/financial_programmes/docs/isec_presentation_en.pdf

[35] A Daphne programokról összefoglaló elérhető az Európai Bizottság honlapján: http://ec.europa.eu/justice_home/funding/2004_2007/daphne/doc/daphne_experience/daphne_experience_hu.pdf

[36] Lásd erről: a Eurochild közleményét: http://www.eurochild.org/index.php?id=208&tx_ttnews[tt_news]=1673&tx_ttnews[backPid]=185&cHash=5240cb390b9101e04b2f6421df049d9a (letöltés ideje: 2011. február 21.)

[37] A Bizottság elkötelezett, hogy az Európai Unióban működő igazságszolgáltatási rendszerek gyermekbaráttá váljanak és jelentősen javítsák a gyermekek jólétét:

1. 2011-ben javaslatot fogad el az áldozatok jogainak védelméről, különösen a védtelen csoportokhoz tartozó áldozatok (ideértve a gyermekeket is) irányelvéről.

2. 2012-ben javaslatot nyújt be a védtelen csoporthoz (ideértve a gyermekeket is) tartozó vádlott vagy gyanúsított személyeket megillető speciális védelmi eszközökről szóló irányelvről.

3. 2013-ra felülvizsgálja a szülői felelősségre vonatkozó döntések uniós jogszabályait, a gyermek mindenek felett álló érdekére tekintettel - a döntéseket a lehető leggyorsabban kell meghozni, és ahol szükséges minimum standardokat is fel kell állítani.

4. Népszerűsíteni fogja az Európa Tanács 2010. november 17-én elfogadott, gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatását, és figyelembe veszi a jövőbeni polgári és büntetőjogi igazságszolgáltatás területén való jogalkotás során.

5. Bátorítja és támogatja a bírók, és más szakemberek európai szintű képzését figyelemmel a gyermekek igazságszolgáltatásban való optimális részvételének javítására.

6. Támogatja a jó gyakorlatok cseréjét és a gondnokok, gyámok, hatósági szakemberek és más személyek képzését, akik kísérő nélküli kiskorúakkal kerülnek kapcsolatba (2011-2014).

7. Különös figyelmet szentel a 2011 tavaszán elfogadásra kerülő Nemzeti Roma Integrációs Stratégia EU Keretstratégiáján belül a gyermekeknek, és ösztönzi a Roma integrációra fordítható strukturális alapjainak hatékonyabb felhasználását.

8. Bátorítja és támogatást nyújt valamennyi tagállamnak, hogy az eltűnt gyermekek "116 000" számú forródrótját és riasztó rendszerét bevezessék és hatékonyan működtessék (2011-2012).

9. Támogatja a tagállamokat és más döntéshozókat erősítve a megelőzést, a felbátorodást (empowerment) és a gyermekek részvételét az online-technológiák kérdésében, a számítógépes szekálás, a káros tartalmak és más online kockázatok elleni küzdelemben a Safer Internet programon keresztül, együttműködve az érintett iparággal (2009-2014).

10. Folytatja a 2007-ben elfogadott Gyermekek jogainak védelméről szóló uniós iránymutatás átültetését, amely a gyermekek elleni erőszak valamennyi formája ellen küzd. Az Unió értékeli is az iránymutatás átültetését. Az EU elfogad egy iránymutatást a fegyveres konfliktusokban résztvevő gyermekekről.

[38] Gyermekjogi Ombudsmanok Európai Hálózata (European Network of Ombudsmen for Children /ENOC/) http://www.ombudsnet.org/enoc/

[39] A gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásáról szóló 1997. évi XXXI. törvény 11. §-a az állampolgári jogok országgyűlési biztosát nevesíti a gyermeki jogok kiemelt védelmezőjének, mely szerint: "(2) A gyermek alkotmányos jogainak védelmét az országgyűlési biztos (a továbbiakban: biztos) a maga sajátos eszközeivel segíti, és ennek során

a) a biztos feladata, hogy a gyermek alkotmányos jogait érintő - tudomására jutott - visszaéléseket kivizsgálja, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen,

b) a biztos az a) pontban megnevezett intézkedéseiről évente beszámol az Országgyűlésnek."

[40] A nyilatkozat teljes szövege megtalálható az Országgyűlési Biztos Hivatalának honlapján: http://www.obh.hu/allam/aktualis/pdf/ENOC_statement_20th_anniv_UNCRC_hun.pdf

[41] Elfogadta az ENOC Közgyűlése, 2009. szeptember 23-25-én, Strasbourgban.

[42] http://www.un.org/children/conflict/english/index.html

[43] Afganisztán, Burundi, Elefántcsontpart, Grúzia, Haiti, Irak, Libanon, Burma, Nepál, Közép-Afrikai Köztársaság, Kongói Demokratikus Köztársaság, Szomália, Szudán, Csád, Palesztina és Izrael, Kolumbia, Uganda, Fülöp-szigetek, Srí Lanka és Thaiföld.