Cikkemben a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 2020. évi módosításait elemzem. Ezeket a módosításokat meghatározta a Covid19 járvány és annak gazdasági következményei. Cikkemet a tavaszi járvány miatti veszélyhelyzet kapcsán hozott intézkedésekkel kezdtem, de írásomat a második hullám alatt fejeztem be, így az ezen időszakra vonatkozó szabályokat elemzem. Miután a pandémia első körében hozott kormányrendeletek hatályukat vesztették, ezekkel csak nagyon röviden foglalkozom.
A Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében a 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelettel Magyarország egész területére veszélyhelyzetet hirdetett ki 2020. március 11-én. A veszélyhelyzet idején számtalan kormányrendelet foglalkozott részben a különböző korlátozások bevezetésével, illetve olyan átmeneti szabályok megalkotásával, amelyek a veszélyhelyzet idejére többek között a társaságok működését könnyítették meg. Ezek érintették a gazdasági élet szinte minden területét, az eljárásjogi rendelkezéseket, a végrehajtásokat, beleértve az adóvégrehajtást is. A Cstv. rendelkezéseit kifejezetten, közvetlenül egy rendelet érintette, a 249/2020. (V. 28.) Korm. rendelet.
A veszélyhelyzet idején egyedül a 249/2020. (V. 28.) Korm. rendelet foglalkozott érdemben a Cstv. rendelkezéseinek eltérő alkalmazásával, magasabb követelési összegekre és a hosszabb türelmi időre vonatkozó rendelkezéseket építve a feltételrendszerbe. A veszélyhelyzet megszűnése után a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Vmtv.) megszüntette a kormányrendeletek hatályát, emiatt a jogalkotó törvényben erősítette meg az alább ismertetett előírásokat, így - miután a kormányrendelet szövege szó szerint átkerült a törvénybe - ma már átmeneti, törvényi előírásokról van szó.
A Vmtv. indokolása kiemelte, hogy a rendelkezés olyan átmeneti szabályt alkalmaz a folyamatban lévő ügyekben, amely figyelembe veszi azt, hogy csak a 249/2020. Korm. rendelet hatálybalépése napján vagy azt követően beadott felszámolási kérelmek tekintetében jogszabályi előírás a magasabb követelési összegekre és a hosszabb türelmi időre vonatkozó feltétel. A 249/2020. Korm. rendelet 2020. május 28-án került kihirdetésre, és május 29-én lépett hatályba, tehát ezen a napon és az azt követő időben már az új feltételekkel lehetett csak felszámolás iránti kérelmet benyújtani.
Nagyon nehéz értelmezni és elhelyezni a hatályos jogszabályokban azokat a rendelkezéseket, amelyek csak ideiglenesen élnek. A Cstv.-t két előírás érinti. A Vmtv. 156. § (2) bekezdése értelemében az átmeneti szabályokat a folyamatban lévő ügyekben akkor kell alkalmazni, ha a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó kérelmet 2020. május 28-át követően nyújtották be. A pillanatnyi végső határidő, amelyet - ellentétben a cégnyilvánosságról a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvényt (a továbbiakban: Ctv.) érintő rendelkezésekkel - nem módosítottak, 2020. december 31-e, ameddig a hitelező akkor nyújthatott be a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó kérelmet a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben, ha az adósnak küldött fizetési felszólításban az adós számára a tartozás megfizetésére engedélyezett, a Cstv. 27. § (3) bekezdése szerinti végső határidő és az azt követő 75 nap eredménytelenül telt el. Ebben az esetben a bíróság a Cstv. 26. § (3) bekezdésétől eltérően legfeljebb tizenöt napos határidőt határozhat meg az adós számára a tartozása megfizetésére a Vmtv. 156. § (3) bekezdésének megfelelően.
A Cstv. 27. § (3) bekezdése értelmében a szerződésen alapuló követeléssel kapcsolatos fizetésképtelenségi ok esetében a fizetési felszólításban meg kell jelölni az adós tartozásának jogcímét, összegét és a teljesítési határidőt, továbbá meg kell határozni azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező meg kívánja indítani a felszámolási eljárást, vagy egyéb jogi úton kívánja érvényesíteni a követelését.
Ennek a végső határidőnek a meghatározását a hitelezőre bízta a jogalkotó, így az egy naptól bármennyi napig terjedhet, általában három, nyolc vagy tizenöt napos határidővel találkozunk. Ezt a határidőt toldja meg a jogalkotó átmeneti időre 75 nappal. Ideiglenesen tehát ×+75 nap áll az adós rendelkezésére, hogy a tartozását kifizesse. Mást már nem tehet, mert a követelést ebben az időszakban nem vitathatja, ezt ugyanis a most tárgyalt felszólítás átvételét megelőző napig tehette meg.
Elég szkeptikus vagyok a törvény által biztosított 75 napos haladékkal kapcsolatban, amelyet a hitelező eleve rövidíteni tud, ha alapból egy-két napos határidőt ad az adósnak a tartozás rendezésére. Egy júniusban el-
- 10/11 -
küldött felszólítás esetén könnyen lehetséges, hogy a jelenlegi - a tavaszinál súlyosabb - helyzetben kell megállapítani az adós fizetésképtelenségét.
Ide kapcsolódó módosítás az az előírás, miszerint ebben az esetben a bíróság a Cstv. 26. § (3) bekezdése alapján legfeljebb tizenöt napos határidőt határozhat meg az adós számára a tartozása megfizetésére. A Cstv. 26. § (3) bekezdés szerint a bíróság az adós kérelmére a tartozás kiegyenlítésére legfeljebb 45 napos határidőt engedélyezhet, kivéve, ha a felszámolási eljárás megindítását a Cstv. 21/B. § szerinti csődeljárás előzte meg. Ezt a 45 napos határidőt rövidítették le maximum tizenöt napra. Amennyiben ezt az "elvett" harminc napot levonjuk a 75 napból, továbbá figyelembe vesszük, hogy a hitelezők rövidebb határidőt fognak biztosítani az adóstól, akkor látható, hogy bő egy hónapnyi "segítséget" kaptak az adósok a tartozásuk rendezésére. Nem akarom lebecsülni ennek a lehetőségnek a jelentőségét, de tömeges és hatásos segítséget nem jelent ez az előírás.
A gyakorlatban felmerült az a kérdés, hogy a hitelezőnek a fizetési felszólításban szerepeltetnie kell a 75 napos határidőt vagy sem. Ilyen bírói döntés nem jelent meg, de nyilvánvaló, hogy - miután törvényi előírásról van szó - az a felszólítás szövegétől függetlenül érvényesül, ezért nem is kell abban erre hivatkozni.
A másik módosítás a Vmtv. 156. § (4) bekezdésének előírása, miszerint a kormányrendelet hatálybalépését követően a veszélyhelyzet ideje alatt a Cstv. 27. § (2b) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) és b) pontja esetében csak akkor nyújtható be az adós felszámolása iránti kérelem, ha a követelés összege - kamatok és járulékok nélkül számítva - meghaladja a négyszázezer forintot.
Ezzel a módosítással maximálisan egyet lehet érteni, a kisebb összegű tartozások kapcsán védi az adóst a felszámolási eljárás megindításától. Ennek az összegnek a beépítése a törvénybe a veszélyhelyzettől függetlenül is indokolt lenne. Azt azért látnunk kell, hogy jelentős cégek esetében nem ez fogja átmeneti segítségként megmenteni a cégek tucatjait a felszámolástól.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
