A versenytársak által elszenvedett versenyjogi sérelmek jogszabályban nevesített esetei - egyszerűbben a "klasszikus versenyjogi tényállások" -szabályozása jelentős változáson ment keresztül a versenyjog 1996-os újrakodifikációja (az 1996. évi LVII. tv. továbbiakban Tpvt. megalkotása) során. A változások iránya vázlatosan:
a) a jogalkotó fejezeti al-generálklauzulát iktatott be, amely általában tiltja a - tisztességtelen gazdasági tevékenységet, külön kiemelten kezelve a versenytársak, a fogyasztók érdekeit és az üzleti tisztességet (Tpvt. 2. §).
b) a példálózó jelleggel megállapított konkrét tényállások közül az árukapcsolás (1990. évi LXXXVI. tv. továbbiakban: Vtv. 8. §) és az áruvisszatartás (Vtv. 9. §) fogalmilag pontosítva és kibővítve átkerült az erőfölényes tényállások közé, így csak erőfölényes helyzetben megvalósítva eredményeznek jogsértést [Tpvt. V. fejezet, 21. § e)-f)].
Korábbi versenytörvényünk az 1990. évi LXXXVI. tv. (Vtv.) ún. "generálklauzulás szabályozási modellt" követett, s eszerint a fejezetek "fölé" helyezve általános tilalmat állított a tisztességtelen piaci magatartás folytatására. Ezt követően - a mai szabályozás rendszerével egyezően - külön fejezetekben nevesítette azon konkrét tényállásokat, amelyek az adott versenyjogi részterületeken (versenytársak védelme, versenyjogi fogyasztóvédelem, versenykorlátozások joga) jellemző jogsértő magatartásformákat fedik.
Az eseti klauzulák és a generálklauzula kapcsolata szub-szidiárius volt, azaz az általános szabályra csak abban az esetben lehetett igényt alapítani, ha olyan versenysértés történt, amelyet az eseti klauzulák nem nevesítettek (pl. VJ 20/1993 horizontális versenykapcsolatban nem álló, rivális kiállítás szervezőjének saját kiállítás szponzoraként való feltüntetése, mint a piac normális működésének megzavarására alkalmas magatartás, VJ 88/1995, gépkocsi márkakereskedő az árba épített vámpótlékot csak a fogyasztók külön kérésére térítette vissza, azaz indirekt módon tisztességtelenül beépítette az árba).
A Vtv. generálklauzulája körében a Versenyhivatal járt el, a versenytársi sérelmeket orvoslására (Vtv. I. Fejezet) a - mai szabályozással egyező módon - bíróságnak volt hatásköre.
A versenytársak versenyjogi védelmét biztosítani hivatott fejezettel kapcsolatos legfőbb gyakorlati probléma éppen az említett hatásköri kérdésből fakadt. Az eljárást kérelmezők a klauzulára történő igénytelepítéssel próbálták sokszor a Vtv. I. fejezetéhez rendelt, kényszerpályát jelentő hosszadalmas és költséges bírói utat elkerülni, ami
a klauzula statisztikáját duzzasztotta, és egyben a legtöbb e tárgyban született elutasító határozat indoka is volt.
A Versenyhivatal gyakorlatában a versenytársi sérelmek tehát közvetetten jelentek meg, rendszerint azáltal, hogy:
- a generálklauzulára hivatkozó kérelem tartalmilag valamelyik I. fejezetbeli tényállást írt körül (pl. VJ 38/1992, 56/1992, 90/1992, 102/1992,). Az e körben felmerült versenysértő magatartások különben jellemzően a Vtv. 5-7. §-ának alkalmazhatóságát (azaz döntően az üzleti titok sérelme, a jogellenes bojkottfelhívás és a szolgai utánzás tényállásait) vetették fel, ritkán jelent meg a 4. §-ban foglalt tényállás (a hírnévrontás),
- az eljárás alá vont a hivatkozottakkal szemben valójában a Vtv. I. fejezetében rögzített jogsértést valósított meg (VJ 14211991, VJ 1/1992, VJ 34/1992, VJ 38/1992, VJ 39/ 1993,VJ 41/1993),
- a kérelmező az I. fejezetben szereplő tényállás megjelölése mellett a 3. §-ra is hivatkozott, azzal érvelve, hogy a generálklauzula általános jelentése folytán magában foglalja az I. fejezet tényállásait is, s ez megalapozza a Versenyhivatal hatáskörét (VJ 39/1993, VJ 41/1993, VJ 74/1993.),
- sajátos esetcsoportot képeztek az olyan " vegyes " esetek, amelyekben keveredtek az általános tilalmi szabály alapján megítélhető és versenytársi sérelmet megvalósító tényállási elemek (pl. VJ 34/1992. sz. "Royal Caps ügy"). Ilyen esetben a Versenyhivatal - nem kis nehézség árán -"boncolta" az esetet, s csak a hatáskörébe tartozó versenysérelem tekintetében hozott határozatot, utalva arra, hogy az esetlegesen a versenytársi sérelmet megvalósító magatartások megítélése a bíróság hatásköre.
A hatásköri különállásból, illetve az általános versenyjogi tilalom értelmezéséből és a szabályozási területeken való "áthúzásának" gyakorlati problémáját végeredményében felszámolta a jogi szabályozás azon változása, amely:
- szakított a "generálklauzulás" szabályozási modellel és kiiktatta a versenytörvényből a fejezetek feletti általános tilalmi szabályt,
- a tisztességtelen versenycselekmények fejezetének alkalmazhatóságát "bővítette" fejezeti általános tilalmi klauzula bevezetésével, ami által az atipikus versenytársi sérelmek is védelmet nyerhetnek (a szakasz fejezeten belül történő elhelyezése a jogértelmezés, az alkalmazhatóság határait is szerencsésebben "artikulálja"), anélkül hogy a versenytörvény jól alkalmazható, szellős szerkezetét további tényállások feleslegesen duzzasztanák.
A "vegyes" esetek jellege és eseti összetétele az új szabályozás hatására egyrészt megváltozott, hiszen gyakorlati továbbélése csupán azon eseteknek lehet, ahol a versenytársi sérelmek fogyasztókat ért Versenysérelmekkel keverednek (VJ 44/1991,VJ 14211991, VJ 24/1992,VJ 3411992). Ezek megítélésére természetesen a korábbi gyakorlat az irányadó, a versenyhivatal elkülönítve, csak a hatáskörébe tartozó kérdésekben vezet vizsgálatot és határoz.
Az egyes fejezetek algenerálklauzulákkal történő kiegészítésének koncepciójához itt annyit tennék hozzá, hogy az I. fejezet klauzulájában a "tisztességtelen" kitétel körülírásánál irányadó versenyfelügyeleti gyakorlatból kivonatolt továbbélő értelmezés, amely a korábbi jogalkalmazásban a Vtv. 3. § (2) kapcsán merült fel az üzleti tisztességet érintően:
- a VJ 34/1992. számú eset indokolásában a Versenytanács kifejti, hogy a tisztességes gazdasági tevékenység tartalmát az üzleti etika elvárásai, az általános erkölcsi normák, általában pedig a vállalkozókkal szembeni társadalmi elvárások alapján határozta meg.
Más esetek indoklásában a "versenysértő" jelleg megállapításakor - a nevesített tényállás alkalmazhatósága híján - általánosan a piac normális "működésének megzavarására" való alkalmasság, konkrétan - a versenyszabályozás általános definícióiból levezethetően - a verseny "korlátozására vagy kizárására", avagy "torzítására" való alkalmasság szempontjai érvényesültek - és érvényesülnek ma is.
A fogyasztók megtévesztését tiltó Vtv. II. fejezettével kapcsolatosan az elméleti felvetések és a gyakorlat tulajdonképpen egy lényeges ponton érintkeztek: ez a célzatosság problematikája volt.
A Vtv. 11. §-ában foglalt törvényi kitétel - tudniillik a "kelendőség fokozása érdekében" megfogalmazást nyert célzat - tényállási feltétele gondot okozott jó néhány esetben, mert az adott jogsértő magatartás kimerítheti a fogyasztók megtévesztését, mint tilalmazott versenyjogi eszközt - például a sorsjegyes szerencsejátékok (VJ 30/1991, VJ 103/1992), vagy a hiányos, illetve megtévesztő tájékoztatás (VJ 44/1993) esetén -, anélkül, hogy az említett célzat megállapítható, praktikusan bizonyítható lenne.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
