Magyarországon a fúrt kutak létesítése, figyelembe véve annak paramétereit, 1960-tól engedélyhez kötött. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgt.) 2016-os módosítása erre "erősített rá", amikor elrendelte az engedély nélküli kutak felülvizsgálatát és vízgazdálkodási bírság kilátásba helyezése mellett kötelezővé tette az engedélyek beszerzését. A 2016-os módosítást követően a kutak helyzete és ezzel együtt a jegyző vízgazdálkodással kapcsolatos feladatai a figyelem középpontjába kerültek.
Magyarországon a lakosság közműves ivóvíz-ellátottsága európai viszonylatban is példaértékűen magas: a lakosság 98%-a számára biztosított. A vezetékes vízhálózat terjedésével azonban nem tűntek el a fúrt kutak. A falvakban, tanyás területeken élők számára még napjainkban is az élet alapvető feltétele a saját kút megléte és használata. Másrészt az igen magas víz- és csatornahasználati díjak is abba az irányba hatottak, hogy egyre több család számára tűnt gazdaságos megoldásnak a háztartási vízigényét (gondolok itt elsősorban a kert locsolására) fúrt kút vizével kiegészíteni.
Az engedély nélkül létesített kutak száma a 2010-es évekre olyan mértékben megemelkedett, hogy az több, e tárgyban született jelentés és hatástanulmány megállapítása szerint veszélyezteti az állami és önkormányzati vízkészlet-gazdálkodást.
Magyarországon az ivóvízellátás 95%-ban felszín alatti vízből biztosított. A szinte kizárólag felszín alatti vizekre épülő közüzemi vízellátás biztonságának megőrzése érdekében kiemelten fontos feladat ezen vízkészletek megóvása, ez azonban csak akkor lehetséges, ha az állam rendelkezik a szükséges információk teljességével. A 2016-os módosító törvény célja épp ez volt: a felszín alatti vizeket használó kutak felderítése és számbavétele. E cél elérésében kiemelt szerepet, feladatot kaptak a települési jegyzők, egyfelől mint a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlói, másfelől mint a helyi vízgazdálkodási hatósági nyilvántartás vezetői.
A 2016-os módosító törvény indoklása hangsúlyozta, hogy az elsődleges cél egy olyan nyilvántartás kialakítása, amely birtokában az állam kellő hatékonysággal tud fellépni a nemzet közös örökségét képező felszín alatti vizek védelme érdekében, és NEM a bírságolás. A médiában azonban a lakossági kötelezés, és az engedély nélküli vízimunka és vízhasználat esetére kilátásba helyezett jelentős összegű vízgazdálkodási bírság kapott hangsúlyt, aminek következtében a módosítás a lakosság körében finoman szólva is vegyes érzelmeket váltott ki.
A módosítás hatálybalépése óta eltelt négy év sem volt elegendő arra, hogy a lakosságban tudatosodjon, a kutak helyzetének rendbetétele mindannyiunk elemi érdeke, hiszen az engedély nélkül létesített, üzemeltetett kutak többek között veszélyeztethetik vagy károsíthatják az azonos vízbázishoz tartozó ingatlan tulajdonosait.
Az illegálisan kialakított és használt kutak utólagos engedélyezésére szolgáló, eredetileg 2018. december 31-ig szóló moratóriumot, a jogalkotó két alkalommal is meghosszabbította. Erre első alkalommal a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara kezdeményezésére az uniós források biztonságos lehívása érdekében került sor 2020. év végéig, majd legutóbb az egyes törvényeknek a polgárok biztonságát erősítő módosításáról szóló 2020. évi XXXI. törvény 20. §-ával 2023. december 31-ig. Ez utóbbi határidő-módosítás okával kapcsolatban a törvényjavaslat indokolása egyértelműen fogalmaz, amennyiben kimondja, hogy arra, az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető, tömeges megbetegedést okozó COVID-19 fertőzés miatt az állampolgárok kötelezettségeinek könnyítése érdekében került sor. A türelmi idő eddig két alkalommal történő kitolásának tehát mindkét esetben konkrét oka volt, és semmiképpen nem az, amire többen tévesen következtetnek a lakosság köréből, hogy a jogalkotó eltekintene eredeti céljától a fennmaradási engedélyek megkérésének, azaz a kutak számbavételének szükségességétől. A vízkészletek nemzetgazdasági értékét figyelembe véve a kutak nyilvántartása nemzetstratégiai érdeknek tekinthető.
További zavart okoz a lakosság körében a 2018 júliusában az országgyűlés által megszavazott jogszabálymódosítás, amely szerint a 80 méternél sekélyebb és csupán a házi vízigényt kielégítő kutakat sem bejelenteni, sem engedélyeztetni nem kell. Áder János köztársasági elnök azonban a megszavazott, de ki nem hirdetett módosítást előzetes normakontrollra megküldte az Alkotmánybíróságnak, amely megállapította annak alkotmányellenességét, így az nem lépett hatályba. Ennek ellenére időről időre felbukkannak olyan ellenőrizhetetlen forrásokból származó "hírek", "tájékoztatások" - jellemzően Facebookon - a 80 méternél sekélyebb kutak engedélyezésének szükségtelenségéről, amelyek félrevezetik a lakosságot és a jogalkotói cél elérése ellen hatnak.
A kialakult helyzetben kiemelten fontos a lakosság folyamatos és megfelelő tájékoztatása.
Az elmúlt négy év pozitív hozadékának tekinthető, hogy több, a jegyzők vízgazdálkodási hatósági jogköréből eredő feladatainak ellátását segítő szakmai anyag látott napvilágot. Ezek közül külön kiemelném a Belügyminisztérium 2017. évben kiadott, majd a 2018. évben aktualizált tájékoztatóját "A települési önkormányzatok jegyzőjének hatáskörébe tartozó kutak eljárásjogi szabályairól". A tájékoztató, az engedélyezési eljárások során felmerülő számos, jogalkalmazási gyakorlati kérdés megoldásában nyújt segítséget. A gyakran felmerülő problémák közül jelen cikk keretében a már meglévő, de régebben létesült kutak fennmaradási vagy üzemeltetési engedély kérdését ismertetném.
A kérdés legtöbbször úgy merül fel, mi a teendő azon kutak esetében, amelyek a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban Vgt.) hatálybalépése előtt létesültek?
Azokra a kutakra, melyek létesítésekor jogszabály kötelezően nem írta elő engedély meglétét, nem fennmaradási, hanem üzemeltetési engedélyt kell kiadni, azaz vizsgálni kell, hogy az adott kút létesítésének időpontjában hatályos jogszabály szerint, a kút létesítése engedélyköteles volt-e?
Első vízjogi törvényünk, az 1885. évi XXIII. törvénycikk értelmében, kutakat saját birtokán mindenki szabadon építhetett. A törvénycikket a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény hatályon kívül helyezte.
A törvény értelmében 1965. július 1. napjától 1992. február 15. napjáig ásott kút megépítéséhez, átalakításához abban az
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
