1. A felperes keresetében előadta, hogy az alperessel 2003. február hó 1. napján nemzetközi közúti árufuvarozói felelősségbiztosítási szerződést kötött. A szerződés 7. pontjában a biztosítási díj összegét a fuvarozott áru után fizetett fuvardíj-bevétel összegének 0,6%-ában állapították meg, ami változó biztosítási díj. A díjfizetés gyakoriságát a szerződés negyedévekben határozta meg. A felperes 2003. február 1-jén az alperesnek 157 500 forint összegű negyedéves díjelőleget megfizetett, a szerződésnek megfelelően kiküldött számla ellenében.
2003. május hó 12. napján a fuvarozott árut ismeretlen tettesek eltulajdonították. A felperes a kárt az alperes felé 2003. május 12-én bejelentette, és kérte a kártérítési kötelezettség elismerését. Az alperes a biztosítási szerződés ellenére megtagadta a szerződés szerint járó biztosítási összeg megfizetését, arra hivatkozva, hogy a biztosítási szerződés díjfizetés elmulasztása miatt a Ptk. 543. §-ának (1) bekezdése alapján megszűnt.
A felperes kereseti kérelme arra irányult, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest a biztosítási szerződésben meghatározottak szerint kiszámított, 39 107 EUR kártérítési összeg, valamint az összeg után 2003. május 13-tól a kifizetés napjáig járó évi 11%-os késedelmi kamat megfizetésére. Keresetét a felperes azzal indokolta, hogy mivel a biztosítási jogviszony kezdetekor (2003. február 1.) egy teljes negyedévi biztosítási díjat fizetett meg, holott erre a 2003. március hó 31. napjáig tartó "csonka" biztosítási időszakra arányosan 104 418 forint biztosítási díj járt volna, a 2003. év április hónap a túlfizetett biztosítási díjjal teljes egészében fedezve volt. A Ptk.-nak az alperes által hivatkozott rendelkezése szerint tehát a szerződés megszűnésének időpontja 2003. május hó 31. napja. A II. negyedévre vonatkozó biztosítási díjat magában foglaló és 2003. április 23-i esedékességű számlát a felperes ugyan valóban csak 2003. május 13. napján egyenlítette ki, a biztosítási szerződés azonban 2003. április 23. napja, mint esedékességi időpont figyelembevételével is csak ettől számított 30 nap elteltével, 2003. május 23-án szűnt volna meg. A biztosítási szerződés ezért az alperes állításával ellentétben a fuvarozott áru eltulajdonításának időpontjában, 2003. május hó 12. napján még hatályban volt.
2. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előkészítő iratában előadta, hogy a felek között létrejött keretszerződés 5-7. pontjai rendelkeznek a biztosítási szerződés tartalmáról és a biztosítási díj mértékéről, valamint esedékességéről. Ezek szerint a biztosítási szerződés határozott időtartamú volt, a 2003. február 1-jétől 2003. december 31-ig terjedő időtartamra szólt. Ez az időtartam eltérő nyilatkozat hiányában újabb egy évre automatikusan meghosszabbodott volna. A biztosítási díjat a felek a kocsirakományonként és darabáruként fuvarozott kereskedelmi áruk után könyvelt fuvardíj-bevétel 0,6%-ának megfelelő összegben határozták meg. Egyidejűleg kikötötték, hogy a biztosítás minimális díja 630 000 forint. Ezt az éves biztosítási díjat a felek a biztosított 105 millió forint összegű, tervezett éves fuvardíj bevételéből kalkulálták.
A szerződés további rendelkezése szerint a biztosított köteles a biztosítási fedezet érvényesítése érdekében negyedévenként 157 500 forint összegű díjelőleget fizetni. Az első díjelőleget a biztosított a szerződés szerint a szerződés aláírását követő 8 napon belül köteles volt átutalni a biztosító részére. Az első 157 500 forint összegű díjelőleget a felperes az alperesnek 2003. február 3-án fizette meg.
Az alperes előkészítő iratában kifejtett álláspontja szerint a keretszerződés hivatkozott rendelkezéseire tekintettel kétségtelen, hogy a szerződésben meghatározott tervezett díj, könyvelt fuvardíj-bevételéből képzett díj, illetőleg a minimális díj is egyösszegű díjnak minősül, amit a szerződés szerint a biztosított részletekben, mégpedig négy egyenlő részletben volt jogosult és köteles teljesíteni. A szerződést követő 8 napon belül az első díjelőleg megfizetése szerződésszerűen megtörtént, és a továbbiakat a felperesnek negyedévenként kellett volna teljesítenie. Erre tekintettel a második biztosítási díjelőlegnek megfelelő, ugyancsak 175 500 forint összegű részlet - a keretszerződés 7. pontja értelmében - 2003. április hó 1. napján vált esedékessé. Ennek a szerződésben meghatározott díjfizetési kötelezettségnek a felperes, mint biztosított, azonban már nem tett eleget.
Az alperes előkészítő iratában kifejtette, hogy a szerződés értelmében a biztosítási időszak februári kezdete nem keletkeztetett "csonka" biztosítási időszakot, illetőleg csökkentett mértékű biztosítási díjat az első díjelőleg tekintetében, hiszen a felek a kezdő nap és a végnap szerint megjelölték a szerződés időtartamát, az erre az időre járó díjat és az egyes díjelőleg részletek mértékét is. Az első díjelőleg esedékességét a szerződéskötés időpontjához, a továbbiakat naptári negyedévekhez kötötték.
Ezek alapján az alperes előkészítő irata értelmében helytelen a felperes keresetében kifejtett, negyedéves időre számított biztosítási díjra alapozott, jogi álláspont. A perbeli biztosítási szerződés díja ugyanis éves díj volt. A díjfizetés elmulasztása folytán pedig, a biztosítási szerződés - erre vonatkozó külön nyilatkozat nélkül, a jogszabály erejénél fogva - 2003. május 1. napján megszűnt. Az említett időpontot követően május 12-én bekövetkezett káreseménnyel kapcsolatban tehát az alperest a biztosítási szerződés alapján kötelezettség már nem terheli.
3. A Választottbíróság által 2004. március 2-án tartott tárgyaláson a felperes keresetét módosította, és annak megállapítását kérte, hogy az alperest a 2003. május 12-én bekövetkezett káresemény folytán a biztosítási szerződés alapján helytállási kötelezettség terheli. A felperes hangsúlyozta, hogy az átutalt díj folytán a biztosítási szerződés tehát a káresemény bekövetkezésének időpontjában hatályos volt. A felperes ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy az alperes biztosítását még 2003. április hó végétől kell számítani, a biztosítási szerződés tehát a káresemény bekövetkezésének időpontjában hatályos volt. A felperes ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy az alperes még 2003. április 15-én is számlát bocsátott ki, 2003. április 23-i fizetési határidővel; ez is bizonyítja a biztosítási szerződés hatályos voltát 2003. május hó 12. napján, amikor a biztosítási esemény bekövetkezett. A felperes kiemelte, hogy a biztosítási szerződésben foglalt negyedéves határidő nem naptári évet jelent.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
