Az Alkotmánybíróság a rendőr képmás ügyek alaphatározatában [28/2014. (IX. 29.) AB határozat (a továbbiakban: Abh1.)][1] "képmáshoz való jog" néven új alapjogot deklarált, amely a sajtószabadság korlátját képezi. Az Alkotmánybíróság nem a semmiből kreált új alapjogot, hanem az általános személyiségi joggal azonosított emberi méltósághoz való jogból vezette le azt. Ily módon a képmáshoz való jogot az emberi méltósághoz való jog korlátozható aspektusába sorolta. A korábbi Alkotmányhoz [54. § (1) bekezdés] kapcsolódó alkotmánybírósági gyakorlatban ugyanis az emberi méltóság két formában jelent meg:[2] egyrészt az emberi lét egészét védő, az alapjogi rendszert megalapozó abszolút (korlátozhatatlan) jogként, másrészt az általános személyiség jog egyik megfogalmazásaként, a személyiség fejlődését védő relatív (korlátozható) jogként.[3] A testület az Alaptörvény hatályba lépését követően elvi szinten fenntartotta az emberi méltóság két aspektusának megkülönböztetését,[4] és több határozatában megerősítette az általános személyiségi jogra vonatkozó korábbi gyakorlatát. A demonstrációt biztosító rendőrökről készült képek engedély nélküli nyilvánosságra hozatalának korlátját azonban nem az emberi személyiség külső megnyilvánulásait védő képmáshoz való jogban határozta meg a testület, hanem az emberi méltóság korlátozhatatlan aspektusában, az emberi mivolt benső lényegének védelmében. Ezzel szemben a Kúria az alapügyben hozott jogerős bírói döntés megsemmisítése folytán elrendelt új eljárásban megállapította, hogy a képmáshoz való jog nem korlátozható csupán az emberi méltóság sérelmére azon az alapon, hogy a rendőr a feladatát közhatalmi tevékenység keretében látja el.[5] Az Alkotmánybíróság legutóbbi határozatában [3/2017. (II. 21.) AB határozat (a továbbiakban: Abh4.)] megsemmisítette ezt a döntést is, mivel az megszorítóan értelmezte az alaphatározat lényeges alkotmányos tartalmát. [6]
Minderre tekintettel több kérdés vetődik fel: Mi tartozik az általános személyiségi jog és mi a korlátozhatatlan emberi méltósághoz való jog védelmi körébe? Hogyan határolható el egymástól az emberi méltóság két aspektusa? Az Alaptörvény hatályba lépését követően fenntartható-e az általános személyiségi jog dogmatikai konstrukciója? Mi a képmáshoz való jog alapja? Kiterjed-e a fenti alapjogok védelmi köre a közhatalmat ellátó személyekre? Amennyiben kiterjed, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a rendőr képmás ügyek alapja egy Drittwirkung jogviszony, amelyben a magánjogi jogosultságok visszavezethetők az alapjogokra, ezért a bíróság feladata az alapjogi konfliktus kiegyenlítése. Felmerül a kérdés, hogy az Alkotmánybíróság milyen mércét dolgozott ki a képmáshoz, valamint az emberi méltósághoz való jog és a sajtószabadság ütközésének felülvizsgálatára?
Az Alkotmánybíróság a korábbi Alkotmányhoz kapcsolódó gyakorlatában külön nevesített általános személyiségi jog hiányában az emberi méltósághoz való jog korlátozható aspektusát azonosította - a német Alkotmánybíróság gyakorlatából kiindulva -[7] az általános személyiségi joggal. Jelentős különbség a korábbi Alkotmány és a német Alaptörvény között, hogy az utóbbi az emberi méltóság klauzula [1. cikk (1) bekezdés] mellett kifejezetten tartalmazza a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogot [2. cikk (1) bekezdés]. A Szövetségi Alkotmánybíróság ebből az át-
- 108/109 -
fogó személyiségi jogból két alapjogot bontott ki: az általános cselekvési szabadságot és az általános személyiségi jogot. Az általános személyiségi jog mind a jog védelmi körét, mind annak korlátozását illetően különbözik az általános cselekvési szabadságtól, mivel az általános személyiségi jog által védett jogok körét az emberi méltóság jelöli ki. Az emberi méltóság garanciája kiemelt védelmet biztosít a személyiség statikus elemeinek (a személy identitása, testi-lelki integritása) szemben a személyiség dinamikus elemeit (a szellemi-erkölcsi személyiség megnyilvánulásai) védő általános cselekvési szabadsággal.[8]
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az általános személyiségi jog egy átfogó személyiségvédelmi jog, amely a különböző tartalmi elemek megnevezése révén vált alkalmassá a személyiség átfogó védelmére azokban az esetekben, amikor az adott tényállásra a nevesített alapjogok egyike sem volt alkalmazható.[9] Az emberi méltósághoz való jogot az általános személyiségi joggal azonosító határozat az általános személyiségi jog egyes összetevőiként, tartalmi elemeiként a személyiség szabad kibontakoztatásának jogát, az önrendelkezési jogot, az általános cselekvési szabadságot és a magánszférához való jogot nevezte meg.[10] Az önazonossághoz való jogot, a személyiség integritásához való jogot illetve a testi integritáshoz való jogot későbbi határozataiban nevesítette.[11] A teljes személyiségvédelem megalapozása felé haladva, az Alkotmánybíróság ezekből a tartalmi elemekből további személyiségi jogokat (különös személyiségi jogok) vezetett le. Ezek azonban nem képeztek új alapjogokat, hanem az általános személyiségi jog egyes megnyilvánulásai, amelyekre az Alkotmánybíróság kiterjesztette az Alkotmány 54. § védelmét.[12] A testület azonban sok esetben nem a funkciójának megfelelően (szubszidiárius alapjog), hanem helyettesíthetően használta az emberi méltósághoz való jogot olyan sérelmek orvoslására, amelyek más, nevesített alkotmányos jogok védelmi körébe tartoztak (pl. perbeli önrendelkezési jog, magánszféra jogok, személyes adatok védelméhez való jog).[13] Nagyobb problémát jelent, hogy az alkotmánybírósági gyakorlatban - az általános személyiségi jog és az általános cselekvési szabadság elhatárolásának hiányában[14] - összemosódott a személyiség statikus és dinamikus elemeinek védelme, ami felvetette az emberi méltóság korlátozható és korlátozhatatlan aspektusa összekeveredésének veszélyét (pl. eutanázia szituáció).
A személyiség védelmének megalapozása az Alaptörvény hatályba lépését követően - a szövegváltozással összefüggésben - annyiban változott, hogy az Alkotmánybíróság a magánszférához való jogot[15] és az információs önrendelkezési jogot[16] az Alaptörvényben nevesített rendelkezésekből vezeti le, és a korábbi gyakorlattal ellentétben elhatárolja a két alapjog védelmi körét egymástól.[17] Az Alaptörvény szövege ugyanis kiemelte a személyiségvédelem köréből és különálló rendelkezésekben [VI. cikk (1) és (2) bekezdés] szabályozta a fenti alapjogokat. Az Alaptörvénybe nem került bele az egész személyiség védelmére alkalmas átfogó jog, ezért változatlanul az emberi méltósághoz való jog képezi az alapját a névjognak,[18] az egészségügyi önrendelkezési jognak[19] és a vizsgálatunk tárgyát képező képmáshoz való jognak. Ezen alapjogok tekintetében azonban nem egyértelmű, hogy mi a korlátozás mércéje: az abszolút emberi méltósághoz való jog vagy a relatív általános személyiségi jog.
Az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatában ennek a kérdésnek azért nem volt különösebb jelentősége, mert a korábbi Alkotmány 54. § (1) bekezdésének szövege lehetővé tette az emberi méltósághoz való jog nem önkényes korlátozását és a testület az emberi méltósághoz való jogot elsősorban általános személyiségi jog formájában hasznosította, amely az alkotmánybírósági gyakorlatban kidolgozott szükségességi-arányossági teszt[20] szerint korlátozható volt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
