Amíg Tokaji Géza 1984-es könyvében expressis verbis kijelentette, hogy a magyar büntetőjogban nincsenek objektív büntethetőségi feltételek,[2] addig ma határozottan állíthatjuk, hogy hatályos büntetőjogunkban számos olyan, a tényállás objektív oldalához tartozó feltétellel találkozhatunk, amelyek vonatkozásában a szubjektív oldal vizsgálata egyáltalán nem követelmény.[3] E feltételek megvalósulása vagy elmaradása objektív, az elkövető tudati, valamint akarati-érzelmi viszonyulásától független része a törvényi tényállás tárgyi oldalának.[4] Györgyi Kálmán a következőképpen fogalmazza meg az objektív büntethetőségi feltételek dogmatikai jellegzetességét: "A bűnösségnek elengedhetetlen eleme a tárgyi tényállási elemek tudata, vagy e tudat lehetősége. Az objektív büntethetőségi feltétel e bűnösségi elv alól kirekesztett, vagy úgy, hogy az adott ismérvet a tényálláson kívül fekvőnek kell nyilvánítani, vagy úgy, hogy a tárgyi tényálláshoz tartozását nem vitatva nyilvánítják ki, hogy arra a bűnösségnek nem kell kiterjednie."[5] E "tényálláson kívüli tényállási elem"[6] formálisan tehát a törvényi tényállás része,[7] mégis azt kell mondani, hogy az arra kiterjedő bűnösségi elem vizsgálatának hiánya mint jellegadó fogalmi ismérv azt materiálisan az objektív tényállási elemek köréből kirekeszti.[8] Nagy Ferenc megfogalmazása szerint a jogintézmény a "büntethetőségnek a törvényi tényállásban megfogalmazott anyagi jogi előfeltétele",[9] így tehát a cselekmény bűncselekményi mivoltát determináló kérdés. Az objektív büntethetőségi feltétel mindezek alapján a törvényi tényállás tárgyi oldala atipikus részének tekintendő.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény jelenleg hat olyan törvényi tényállást deklarál, amely objektív büntethetőségi feltételt tartalmaz, ezek a következők: öngyilkosságban közreműködés (162. §), az emberölésként minősülő 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett öngyilkosságban közreműködés [160. § (5) bekezdés], az emberrablás feljelentésének elmulasztása (191. §), a hivatali vesztegetéshez kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség megsértésének szándékos, illetve gondatlan alakzata [293. § (4)-(5) bekezdés], költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség megsértése (397. §), valamint a csődbűncselekmény (404. §).
Az objektív eredményfelelősségtől való elfordulást jelentő jogállami bűnösségorientált domesztifikáció ellenére az objektív büntethetőségi feltételek az eredményfelelősség maradványaként tűnnek fel az anyagi büntetőjog-dogmatikában.[10] E megállapítás logikusan vonja maga után azt a következtetést, hogy az eredményfelelősség konstrukciójával korreláló jogintézménynek nincsen helye a bűnösségen alapuló felelősség elvén nyugvó anyagi büntetőjogban. Jelen tanulmány elsődleges célja annak a kérdésnek a megválaszolása, vajon e feltételek léte valóban sértik-e a bűnösségi elvet, avagy azzal összeegyeztethetők-e.[11] In abstracto, a probléma mikénti feloldását determináló kérdés: vajon milyen mértékben és milyen tartalmi indokok mentén léphet háttérbe a bűnösségi elv célszerűségi megfontolásokkal szemben, illetve egyáltalán háttérbe léphet-e.[12]
A tanulmány célja az objektív büntethetőségi feltételek átfogó vizsgálata, létük elvi alapjainak feltárása, azok áttekintő jellegű dogmatikai, valamint kriminálpolitikai vizsgálata. Ehhez a fentebb felsorolt törvényi tényállások
- 235/236 -
közül elsősorban a költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség megsértése, valamint az emberrablás feljelentésének elmulasztása tényállásokban található objektív büntethetőségi feltétel részletes elemzésére, értékelésére vállalkozom.
A bűnösségen alapuló felelősség elve alapján - ahogyan azt Györgyi megfogalmazza - "sehol sem hathatnak ki az elkövető felelősségére olyan körülmények és következmények, amelyek fennforgása, illetőleg beállta az ő szempontjából véletlen."[13] Ahogyan az objektív büntethetőségi feltétel dogmatikai karakterét láthattuk, azt éppen az jellemzi, hogy a tekintetben az elkövető vétlen.[14] Tokaji korabeli gondolata kiválóan érzékelteti az objektív büntethetőségi feltétel és a bűnösségen alapuló felelősség elvének kollízióját, valamint létének indokát: "az objektív büntethetőségi feltételek a bűnösségen alapuló felelősség elvét törik át, a bűncselekmény fogalma szempontjából teljes mértékben rendszeridegenek, s kizárólag célszerűségi szempontokon alapulnak."[15] Tokaji tartalmi meghatározásával egyet kell érteni annyiban, amennyiben az objektív büntethetőségi feltételek alkalmazása a büntetőjogban korlátozott, tipikusan valóban célszerűségi szempontokat szolgálnak, és a bűnösségi elvvel való összeegyeztethetőségük pedig valóban kérdéses.[16] Mindezen általános megállapítás ellenére fontos leszögezni azonban, hogy az objektív büntethetőségi feltétel mint olyan nem sérti ab ovo a bűnösségen alapuló felelősség elvét, ezért e kérdés vizsgálata egyáltalán nem dogmatikai tautológia. A továbbiakban célom in abstracto definiálni az objektív büntethetőségi feltétel és a bűnösségi elv egymáshoz való viszonyát, azaz ismertetni azokat a körülményeket, amelyek megvalósulása esetén azok léte sérti, avagy nem sérti a bűnösségen alapuló felelősség elvét.
A német szakirodalom funkcionálisan az objektív büntethetőségi feltételek két csoportja között tesz különbséget: az ún. valódi (echte) objektív büntethetőségi feltételek büntetőjogi felelősséget korlátozó funkcióval rendelkeznek,[17] amíg a nem valódi (unechte) objektív büntethetőségi feltételek büntetőjogi felelősséget alapoznak meg, vagy terjesztenek ki.[18] Utóbbiak az adott törvényi tényállás jogtalansági tartalmának determinánsai (az ún. Unrechtstatbestandhoz[19] tartoznak), ám formálisan büntethetőségi feltételként kerültek kialakításra,[20] így voltaképpen álcázva[21] terjesztik ki a büntetőjogi felelősséget (verkappte Strafschärfungsgründe).[22] Az elhatárolás materiális tehát, ugyanis formális síkon - ahogyan azt Stratenwerth is megfogalmazza, - minden objektív büntethetőségi feltétel felelősséget korlátozó tulajdonsággal bír a tényállásszerű, jogellenes és bűnös cselekményhez kapcsolódásuk okán.[23]
Azok, akik generálisan az objektív büntethetőségi feltételek létének legitimitása mellett foglalnak állást, azzal érvelnek, hogy a büntetőnorma, azaz a büntetőjog által szankcionált magatartás (valamint az azáltal előidézett eredmény, ha materiális a bűncselekmény) már önmagában olyan jogtalansági tartalmat hordoz,[24] amely a büntethetőségi feltétel nélkül büntetőjogi szankcionálást indokol.[25] Schmidthäuser 1959-es tanulmányában ezzel ellenkező megközelítésből érvel, amikor azt mondja, hogy az objektív büntethetőségi feltételek léte a bűnösségen alapuló felelősség elvével azért összeegyeztethető, mert az objektív büntethetőségi feltételként aposztrofált körülmény egyáltalán nem tartozik a tényálláshoz annak jogtalansági tartalmát tekintve, ezért az elkövető bűnösségének már ezen oknál fogva sem kell arra kiterjednie.[26] Azaz a deliktummá váláshoz szükséges jogtalanság a feltétel nélkül fennáll, a feltétel voltaképpen neutrális,[27] éspedig ennek a neutralitásnak, jogtalansági faktor hiányának oka az, hogy e feltételre a bűnösségnek nem kell kiterjednie. Bemmann megállapítása szerint mindebből az következik, hogy csak olyan körülményeknek a bűnösségi láncolatból történő kioldása, meglazítása megengedett, amelyek nem képezik a cselekmény büntetőjogi fe-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
