A művészettel összefüggő állami szabályozás nem törekszik a művészi tevékenység körének definiálására, annak végzése szempontjából azonban igen jelentős rendelkezéseket tartalmaz. Ez a tendencia egyaránt vonatkozik a művészet egészére, valamint a képzőművészetre is, mint annak egy szegmensére. Éppen ezért a művészeti élet szereplőinek szemszögéből korántsem lényegtelen a művészi alkotás megannyi eszköze és a jogi oltalom közötti határ meghúzása, valamint a létrejött műalkotást megillető garanciarendszer felépítése. Ez különösen igaz a képzőművészet esetére, ahol a jogvédelem több jogágat is markánsan érintő tartalmán túl, más társadalmi és technikai tényezők is fontos szerepet játszanak.
A Magyar Értelmező Kéziszótár meghatározásában a képzőművészet a következőt jelenti: "A síkban v. térben való ábrázolás művészete (festészet, grafika és szobrászat)."[1] Az internetes szabad enciklopédia, azaz a Wikipédia értelmezésében pedig a következő olvasható: "A képzőművészet fogalma mindazon művészeti ágakat felöleli, melyek eredményét nézni, látni lehet és célja nem valamely konkrét használati funkció kiszolgálása."[2] Utóbbi emellett megjelöli a klasszikus képzőművészet körét (festészet, szobrászat, éremművészet és grafika), valamint a rokon művészeti területeket: építészet, fotó-, film-, és színházművészet, illetve a textilművészet. A Magyar Művészeti Akadémia (a továbbiakban: MMA) tagozati struktúrája is ezt a tematikai felosztást követi, hiszen a Képzőművészeti Tagozat mellett, attól elkülönülve, Építőművészeti, Film- és Fotóművészeti, valamint Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozatok ölelik fel a tágan értelmezett képzőművészet palettáját.[3]
Jelen tanulmányban a fenti felosztást kissé módosítva, az összes látható alkotást létrehozó művészi kifejezéseket kívánom jogi szempontból bemutatni - így a vizsgálódásom tárgyát különösen a festészet, szobrászat, éremművészet, grafika (klasszikus képzőművészetek), építészet, fotóművészet és iparművészet (rokon művészeti területek) elemzésében jelölöm meg. Mindehhez a művészetről általánosságban levezetett jogi érvelésemet és annak téziseit fogom támpontként felhasználni."
A művészet fogalma meghatározásánál kétségtelenül a legnagyobb problémát az jelenti, hogy mindennemű definíció egy esztétikai értékítéletet fog tartalmazni, amely önmagában korlátozhatja a művészek kifejezési szabadságát. Ez pedig adott esetben szűkebb kifejezési lehetőségeket biztosíthat, mint amit a véleményszabadság keretében biztosítani lehetne.[5] A művészet szabadsága a véleménynyilvánítás saját, művészi kifejezési formáján nyugszik, az egyén kifejezési szabadságát védő alkotmánybírósági gyakorlat azonban el akarja kerülni, hogy a művészet egy bizonyos elképzelésére támaszkodva korlátozza a kifejezési szabadságot.[6] Ezért a művészet jogi megfogalmazásához nem adott meg kritériumokat.[7] A művészet sza-
- 353/354 -
badságának tehát nemcsak az alkotmány értékrendjéből adódó (erkölcsi) korlátai lehetnek, hanem a művészet fogalmának meghatározásából következő esztétikai korlátai is.[8]
Mindezeket szem előtt tartva, álláspontom szerint a művészet (alkotmány)jogi meghatározása a következő: a művészet valamilyen tény vagy értékítélet művészi megformálása.
A fogalom tárgya valamilyen tény vagy értékítélet, aminek jelentése a következő: a művészet alapja egy tény vagy értékítélet (vagyis vélemény), azaz megegyező a véleménynyilvánítás szabadságánál említett tárggyal. A véleményszabadság tárgyától való különbség a meghatározás másik felében használt művészi megformálásban nyilvánul meg, ami a művészi formát jelöli meg egyedüli kritériumnak a művészi érték elismerése során - hiszen a művészi forma megléte a "szépség" nélkülözhetetlen jelenségére épül és célja, annak kifejezésre juttatása. A művészi forma (és így a "szépség" is) megkövetel egy zsinórmértéket, egy határvonalat, ami alatt a kifejezési mód, művészi tartalom híján, nem tartozik a művészet szabadságának oltalma alá, csupán a szabad véleménynyilvánítás joga védi. És arra a kérdésre, hogy ki jogosult ezt a kánont megszabni a válasz: a befogadó, azon belül is a szakma feladata annak eldöntése, hogy mi számít művészinek, és mi nem - azaz, hogy esetenként, külön-külön, melyik kifejezési mód felel meg a művészi forma kritériumának. E fogalmi elemek mentén célszerű meghatározni a művészet definícióját, és ebből kiindulva kívánom bemutatni az aktuális szűkebb téma, azaz a képzőművészet jogi relevanciáit.
A fent megjelölt általános művészet-fogalom az összes művészi kifejezés alapjául szolgál, azonban az egyes művészeti területek vizsgálata során ez a generáldefiníció egyéb új, speciális elemekkel bővülhet, amelyek kizárólag az adott művészeti ágra jellemzőek. A képzőművészet sajátos aspektusának keresésekor kézenfekvő az elnevezésének szóösszetételéből kiindulni, azaz a "képző" megfogalmazás jelentéstartalmából. Ehhez ismét a Magyar Értelmező Kéziszótárhoz nyúlok vissza, amelynek "képez" címszava alatt többek között a következők találhatók: "2. rég alakít, alkot.", illetve "4. rég irod (Képszerűen ábrázol)".[9] Természetesen, ez a jellemvonás megtalálható minden művészeti kifejezésben, azonban expressis verbis csak a képzőművészetek esetén használatos.[10] Ez alapján kívánok rávilágítani a fent már említett definícióra, miszerint a képzőművészet a látható alkotásokat létrehozó kifejezési mód: tehát a művészi érték kimondottan az alkotásban, a tárgyiasult műben érhető tetten. Ebből pedig következtetésként levonható, hogy a képzőművészet lényegi ismerve a tárgyalkotó tulajdonsága, amely sajátos aspektusa a többi művészeti formától megkülönbözteti: "A képzőművészetek, tárgyalkotó művészetek specifikumainak és kutatásuknak a lényegi eltérése más művészeti ágazatoktól nagyrészt abból adódik, hogy a matériájukban létező, látható és tapintható, helyhez és térhez kötött alkotások (...)"[11]
Mindezek alapján az általánosan vett művészetfogalom a képzőművészet kapcsán, annak differentia specificájából adódóan, módosul: új elemmel bővül ki. Az így kapott definíció az általánoshoz képest a következő: a képzőművészet valamilyen tény vagy értékítélet közvetlen anyagiságban való művészi megformálása.[12]
A fent meghatározott fogalomnak sajátos eleme a "közvetlen anyagiságban" való megformálás, amely a képzőművészet egyedi tárgyalkotó tulajdonságát fejezi ki. E jellemvonás azonban magyarázatra és kibontásra szorul annak tükrében, hogy jogi szempontból milyen vonatkozásai lehetnek egy tárgynak. Ennek értelmezése során azonban túl kell lépni az alapjogok, valamint az alkotmányjog határain, és ágazati jogi szinten, a polgári jog terrénumában is meg kell vizsgálni a jelenséget.
Mivel a képzőművészet differentia specificája markánsan abban nyilvánul meg, hogy mindenkor egy tárgyiasult, közvetlen anyagisággal rendelkező alkotást hoz létre, annak jogi minősítésénél nem kerülhető meg a polgári jogi elemzés, aminek színtere a dologi jog alrendszere. Végső soron tehát az a kérdés, hogy a képzőművészeti alkotás beilleszthető-e a dologi jog szabályai alá, azaz a mindenkori mű dolognak minősül-e.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
