Ha Ravennában, a San Vitale bazilikában csak centiméterekről szemléljük a mozaikokat, akkor nem látunk mást, csak apró, színes kövecskéket. Amennyiben hátrébb lépünk, s nagyobb távlatból vizsgáljuk őket, akkor ezek az apró kövecskék gyönyörű képekké állnak össze.
Nagy Marianna 2010-ben kiadott, a habilitációs dolgozatán alapuló monográfiájában arra tesz - véleményem szerint sikeresen - kísérletet, hogy a közigazgatási jogi felelősség főbb összetevőit megvizsgálja, méghozzá úgy, hogy számos "színes kövecskéből", azaz több tudományág megállapításaiból álljon össze a felelősség nagy "mozaikképe".
A Szerző a "mozaikok" összeállítása során a legújabb eredményekre támaszkodott, olyan megközelítést alkalmazott, amely integrálja a legfontosabb társadalomtudományi, valamint - elsősorban élő - természettudományos eredményeket a jogtudomány zárt világába. Ez a megközelítés - az érintett tudományok fejlődésével, s így az emberről alkotott kép átalakulásával - viszonylag elterjedt tőlünk nyugatabbra (elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban[2]), azonban rendkívül újszerű Magyarországon.[3]
A következőkben ennek figyelembevételével tekintem át a könyv legfontosabb megállapításait.
Nagy Marianna munkája több szempontból tekinthető szintetizáló jellegű műnek. Egyrészt szintézisnek tekinthető abból a szempontból, ahogyan a különböző tudományok eredményeit felhasználja. A szintézis következő szintjét a közigazgatási jogi felelősség széles körben történő elemzése jelenti, a harmadik szintet pedig a közigazgatási jogi felelősség és a jogi felelősség jogelméleti megközelítésének összekapcsolása képviseli.
Nagy Marianna a közigazgatási jogi felelősség értelmezése során abból indult ki, hogy a felelősség nem egy öncélú jogi fogalom, hanem az valamilyen társadalmi igény kielégítését szolgálja. Éppen ezért a Szerző monográfiájában elsőként a közigazgatási jogérvényesítés válságának társadalmi okait és jelenségét vizsgálja meg. A jogérvényesülés és jogérvényesítés problémakörének áttekintése után a társadalmi jelenség elemzését adekvát eszközökkel, a társadalomtudományok eszköztárának igénybevételével, interdiszciplináris megközelítéssel elemzi. A társadalomtudományok közül e körben elsősorban a szociológia, a kriminológia, a közgazdaságtudomány, a pszichológia eredményeire épített. Nagy Marianna megközelítésének újdonsága, hogy a hazai felelősségi irodalomban elsőként támaszkodott a kezdetben az élettelen természettudományokban - elsősorban a fizika és a kémia területén - majd később az élő természettudományokban is jelentős sikert befutott hálózatelmélet eredményeire: a Szerző ugyanis kiemeli, hogy a társadalom maga is egy bonyolult, hálózatosan felépülő rendszer, amelynek működésével kapcsolatban alkalmazhatóak a hálózatok általános felépítésével és funkcióival kapcsolatos megállapítások. Így a közigazgatási felelősség jelenlegi társadalmi hátterét a Csermely Péter[4] biológiai rendszerek alapulvételével kialakított "szétbombázott pókháló" modelljével írja le.
A közigazgatási jogi felelősség azonban nem általában a társadalom, hanem az egyének által kifejtett cselekményekre reagál, így az egyéni cselekvés mozgatórugóinak ismerete nélkülözhetetlen egy hatékony felelősségi rendszer kialakításához. Az egyén motivációinak vizsgálatára a jelenlegi modern közjogi irodalomban két jelentős irányzat alakult ki.
Az első modell elsősorban a közgazdaságtan (különösen az egyes menedzsment-elméletek) és az ahhoz kapcsolódó behaviorista pszi-
- 480/481 -
chológiai irányzatok eredményeire építve az átlagos egyén racionális döntéseinek kialakítását vizsgálja. Ez a megközelítésnek az alapjait a közgazdasági Nobel-díjas Ronald H. Coase tette le, aki kidolgozta a társadalmi költségek elméletét.[5] A fenti elméletre építve dolgozta ki Richard A. Posner, a chicagói szövetségi fellebbviteli bíróság bírája a racionális döntéselmélet[6] elképzelését. A chicagói iskolához tartozó Coase és Posner a közigazgatás és a közigazgatással kapcsolatba kerülő egyén döntéseinek vizsgálata során a gazdasági racionalitást tekintette központi elemnek. Ennek a megközelítésnek az emberképe a neoklasszikus közgazdaságtudomány homo oeconimicusán alapszik, így az egyént - bizonyos korlátok között - racionális döntéseket hozó entitásnak tekinti. Az elmélet az új közmenedzsment (New Public Management) mozgalmának az 1980-as években lejátszódott fejlődése során széles körben elterjedt a közigazgatás viselkedését - így a közigazgatási szankciók működését - elemző kutatások körében. Bár kicsit megkésve, de Magyarországon is megjelent a fenti elméleti alapokon álló megközelítés: Gajduschek Györgynek a közigazgatás ellenőrző-bírságolási tevékenységét vizsgáló írásai is ezt a modellt követik.[7]
A második modell ezzel szemben az egyénre nem, mint homo oeconimicusra, racionális döntéseket hozó átlagos entitásra, hanem mint biológiai lényre tekint, akinek döntéseit nem az általában vett racionalitás, hanem elméjének, idegrendszerének működése és felépítése határozza meg. Ez a modell, amelyet kognitív döntéselméleti megközelítésnek nevezhetünk, a közgazdaságtan helyett az élő természettudományok, elsősorban a kognitív pszichiátria és a neurológia eredményeire támaszkodik. Ez az iskola az 1980-es évek végén jelent meg a jogtudományban és a közigazgatás-tudományban, s megállapításainak alapját az emberről, az emberi idegrendszerről - elsősorban az új agyi képalkotó módszerek (pl. EEG, fMRI, CEPHOS, PET stb.) segítségével - szerzett tudásnak az elmúlt évtizedekben lejátszódott forradalmi bővülése jelentette. Az előző megközelítéshez hasonlóan ez, a neurobiológiai eredményekre építő modell is az Amerikai Egyesült Államok jogirodalmában alakult ki.[8]
Nagy Marianna műve e tekintetben is szintetizáló jellegű: bár megközelítésére inkább a kognitív döntéselmélet gyakorolt nagyobb hatást, azonban figyelemmel van a racionális döntéselmélet eredményeire is. Ennek keretében részletesen elemzi az elmélet alapján a magyarországi helyzetet elemző munkákat, különös tekintettel Gajduschek György monográfiájára és irányadó cikkeire. Nagy Marianna elismeri a közgazdasági megközelítéssel elérhető új nézőpontok és vizsgálatok bizonyos sikereit, azonban művében kiemeli, hogy az egyénre, mint homo oeconomicusra figyelemmel levő szemléletben rejlő standardizálás bizonyos, a felelősség szempontjából kulcsfontosságú elemekre - így például az egyén nem gazdasági motivációira - nincs, mivel nem is lehet figyelemmel.
Mindezek alapján Nagy Marianna munkája - a kérdéskört vizsgáló modern nyugat-európai közigazgatás-tudományi irodalommal összhangban - a közigazgatási jogi felelősség körében több tudomány eredményeit integrálja egy egységes, jogtudományi alapú megközelítésbe, így egyfajta interdiszciplináris szintézist valósít meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
