A megszorítások, a spórolás, a lehetőségek beszűkülésének idejét éljük. Ezért is bír kiemelkedő jelentőséggel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Doktori Iskolájának és Magánjogi Kutatócsoportjának kezdeményezése egy új fórum megteremtésére. Lehetőséget kaptunk mi, eljárásjogban és nemzetközi magánjogban kutató doktoranduszok és doktorjelöltek arra, hogy összegyűljünk és megosszuk véleményünket, felfogásunkat és tudásunkat egymással. Sőt, olyan neves szakemberek irányításával folytassunk diskurzust, mint amilyenek a vitavezetőink voltak: Burián
László és Kengyel Miklós professzor urak egyetemünkről és a Pécsi Tudományegyetemről valamint Varga István az Eötvös Loránd Tudományegyetemről. Schanda Balázs dékán úr köszöntőjében az egyetemeket érintő megszorító intézkedések ellenére inkább az összefogást és a nemes versengést hangsúlyozta, reményét kifejezve, hogy e találkozónak folytatása lesz, és egy új hagyomány kezdetének lehettünk tanúi. A dékán úr után Harsági Viktória és Raffai Katalin, mint a konferencia főszervezői köszöntöttek bennünket.
Mindig megilletődöm a dísztermek kisugárzásától és átjár egyfajta áhítattal vegyes szorongó érzés. Ugyanígy érzek a tudományos élet nagyjainak jelenlétében. Így volt ez 2012. február 17-e péntekének álmos, havazós reggelén is. A Díszterem nem csak impozáns, de hideg is volt, ezért a Doktori Iskola előadójának melegebb termeibe húzódtunk vissza. Megilletődöttségem nem kevés izgalommal vegyült, amikor kiderült, hogy a Polgári Eljárásjog I. Szekciójában az ütemtervhez képest én fogok először előadást tartani. Vitavezetőnk Kengyel Miklós professzor úr lett, aki kis csapatunkat rutinosan terelte az előadás mezején. Szekciónk Sebastian Spinei személyének köszönhetően nemzetközivé nőtte ki magát. Ugyanez elmondható a választott témák tekintetében is, hiszen polgári eljárásjogunkon kívül az európai "bagatell" eljárásról és az Alien Tort Claims Act-nek a gyakorlat számára való felfedezéséről is hallottunk előadást. Első évfolyamosként nem tudom, hogy szokásos-e a hallgatóság jelenléte. Engem mindenesetre meglepett és egyben örömmel töltött el, hogy Vida István érdeklődését kifejezetten az egyik előadás címe keltette fel.
A hallgatóság soraiban elméleti és a gyakorlati szakemberek egyaránt helyet foglaltak: Köblös Adél a Szegedi Tudományegyetemről, Udvary Sándor a Károli Gáspár Református Egyetemről, Császár P. Emőke a Fővárosi Törvényszékről és Ébner Vilmos a Székesfehérvári Törvényszékről. Hét magyar jogi kar doktoranduszai vettek részt a konferencián. Csoportunkban a házigazda mellett három egyetem képviseltette magát: az ELTE, a Pécsi Tudományegyetem és a Szent István Tudományegyetem. Hogy a tudományos képzés mennyire nem csak az elméleté, valamint a gyakorlat és az elmélet mennyire feltételezik egymást, azt az a tény mutatja, hogy ügyvédjelölteken, egyetemi oktatókon kívül három bíró is tartott előadást.
A szekció-előadások polgári perrendtartásunkat az elsőtől az utolsó fejezetéig felölelték. Nem véletlenül biztosít jó kutatási területet az eljárásjog, hiszen az eredeti szerkezetét megőrizve olyan mértékű kiegészítésen és részletszabály-változáson megy keresztül a perrendtartásunk, hogy az már a koherencia szétesésének lehetőségét is felveti.
Jómagam a perhatékonyság rövid történeti összefoglalója mellett a fogalom tartalmi változását mutattam be és azt a folyamatot, ahogyan kettéválni látszik a hatékonyság és az időszerűség. Vitavezetőnk pedig arra mutatott rá, hogy a XIX. század folyamán a perhatékonyság definícióját Franz Klein munkálta ki, mint a szociális per egy meghatározó elemét, s ezen közvetítéssel került be a szabályozás részletein keresztül a Plósz-féle perrendtartásba.
Virág Csaba (doktorandusz, SZTE ÁJK) ábrák segítségével mutatta be kutatási témáját. Az igazság-igazságosság vizsgálatára vonatkozó újszerű megközelítése élénk vitát váltott ki. Az előadó szerint a más társadalomtudomány területéről hozott látásmód alaposabb vizsgálódást eredményezhet, s reméljük a majdani dolgozat is választ ad olyan kérdésekre, hogy a tanúk emlékezete mennyire megbízható, kiveszett-e az igazság a peres eljárásból, célravezető-e megkülönböztetni az anyagi és az eljárásjogi igazságot a perben. A kvalitatív és kvantitatív módszerekkel való véleménykutatás, vélemény a bíróságok munkájáról, az elégedettség-elégedetlenség értékelésének szempontjai még nagy kihívást fognak jelenteni.
Varga Imre (doktorandusz, SZTE ÁJK) az ügyvédi tevékenység pertartamra kiható költségeit vizsgálta. A nem prosperáló gazdasági környezetben magunk is tapasztaljuk, hogy a biztos bevételt nem a per végén megítélendő, a per tárgyához igazodó egyösszegű perköltség jelenti, hanem az ügyfél által a tárgyalásról-tárgyalásra fizetett honorárium. A százalékos mérték valóban nem fejezi ki a per tartama alatt kifejtett képviseleti munkát és beadványszerkesztéseket, de a néhány, vagy nagyon sok tárgyaláson való megjelenés kiadásait sem.
Légrádi István (doktorandusz, ELTE ÁJK) izgalmas témát választott: a gyógyszertermékfelelősségi perek bizonyítási terhét. Kitekintett a nemzetközi és az európai államok gyakorlatára, bár ez a fajta ügytípus Európában még csak most fog elterjedni. Előadásában rámutatott arra, hogy a gyógyszerhasználattal bekövetkező károsodás bizonyítása több lépcsős és több szintes folyamat. A bizonyítási kötelezettség a károsult oldalán olyan elemi feltételekkel kezdődik, mint a gyógyszer beszedése. A mellékhatások folyamatos monitoringja jelenleg nem megoldott, a minimális eljárást pedig maguk a gyógyszergyártók, gyógyszerkutatók végzik. A bizonyítást segíthetné egy vélelem-rendszer felállítása, melyre Németországban már mutatkozik megoldás.
Zaicsek Károly (doktorandusz, ELTE ÁJK) előadásában azt a kérdést vetette fel, hogy vajon a perújítás során figyelembe vehető-e az Európai Unió Bíróságának ítélete. Ezzel egyrészt azt a kérdést is vitára bocsátotta, hogy az uniós jog és a nemzeti jog kapcsolata milyen jövőbeli irányt vehet. Nem vitásan a tagállami bíróságok egyes konkrét ügyekben a Luxembourgi Bírósághoz fordulhatnak előzetes döntéshozatal céljából, s ez bizony egyre gyakoribb. Vajon az ilyen eljárásban hozott döntés egy másik, de hasonló tényál-lású ügyben szolgálhat-e perújítási okként? A kérdés megválaszolatlan maradt.
Horváth E. Írisz (doktoranda, PPKE JÁK) előadása abból indult ki, hogyha egy uniós tagállamban az adósunkkal szemben követelést kívánunk érvényesíteni, akkor hányfajta úton, azaz hányféle eljárásban tehetjük ezt meg. Úgy tűnik, hogy az ún. Európai Ba-gatell Eljárás egyenlőre hazánkban nem nyert teret. Még a nyelvi azonosság folytán könnyebben eljáró német-osztrák viszonylatban is meglehetősen kevés ilyen típusú eljárás volt. Az előadás végére az volt az érzésem, hogy a gyakorlat még nem fedezte fel magának ezt az egyszerűbb és végrehajtásában is hatékonyabbnak várható eljárást.
Mernyei Ákos (doktorandusz, ELTE ÁJK) jogtörténeti "csemegével" kedveskedett. A függetlenné váló Amerikai Egyesült Államok kongresszusa vita nélkül és egy több jogszabályt egybefogó "csomagban" szavazta meg az Alien Tort Claims Act-et. Sokáig még gyakorlata sem volt, ám főnix madárként kelt új életre a jelenkorban. Az eredeti rendelkezés joghatóság önkéntes alapítása volt olyan ügyekre, melyek a kalózkodás elleni és a diplomáciai védelemben részesülők háborgatásának megakadályozására való kötelezettségvállalás teljesítését szolgálták. Az előadó által ismertetett két eset különlegessége abban állt, hogy az első történet nem kötődött az USA-hoz, a peres felek egyike sem volt az USA állampolgára, illetőleg szervezete, mégis a kártérítési perre az Egyesült Államok bírósága megállapította joghatóságát. A másik esetben viszont a bíróság ezzel ellentétesen foglalt állást.
Sebastian Spinei angol nyelvű előadása Románia bírósági és jogi rendszerének változásait mutatta be. A francia példa átvétele, a kasszációs fellebbviteli fórum kialakítása mellett megismerhettük a szovjet típusú időszak hozta változásokat, és a jelenlegi elfogadott, de még hatályba nem lépett új szabályozást.
Végezetül, két előadónk a végrehajtási jog területéről hozott példákat. Neizer Norbert a végrehajtási törvény 2011-2012. évi változásaira hívta fel a figyelmet, Lugosi József pedig három jogeseten keresztül a végrehajtási törvény és a polgári eljárásjog kapcsolatának hiányosságait mutatta be. A kézbesítési vélelem megdöntésének sikere esetén a vélelemre alapított jogerő visszavonása jogtechnikailag elvégezhető, de a végrehajtási eljárás alapja elenyészik. Egy ilyen helyzetben a bíróság a folyamatban lévő végrehajtási eljárást nem hagyhatja tovább folyni, de az elméleti alapoknak nem a végrehajtási eljárás felfüggesztése felel meg. Igen szép jogi érveléssel, dogmatikai levezetéssel győzött meg az eljárás megszüntetésének szükségességéről.
Összegzésül csak azt kívánhatom, hogy legyen újabb és újabb alkalmunk összegyűlni és eszmét cserélni.■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktoranda (PPKE JÁK)
Visszaugrás
