1. Dr. Wiener A. Imre professzor úr "A Büntető Törvénykönyv szerkezete. Az általános és különös rész viszonya" című, az új Btk. kodifikációjához készített tanulmányában azt fejti ki, miszerint egyes kódexek azt a megoldást követik, hogy nem valamennyi bűncselekmény leírása történik az egységes Büntető Törvénykönyvben, hanem a Btk. mellett ún. melléktörvények is léteznek. Ennek alapvetően az az indoka, hogy az ún. szakmai bűncselekmények törvényi körülírásában jelentős szerepet játszanak az egyéb jogszabályokban vagy szakmai szabályokban foglalt normák. Abban az esetben, ha a szakmai bűncselekményeket maga a Btk. szabályozza, a törvényhozó kénytelen a kerettényállás kodifikációs technikáját alkalmazni, amely problémát vet fel egyrészt a nullum crimen sine lege elvének, másrészt a bűnfelelősség elvének a vonatkozásában.
Álláspontja szerint a fenti megállapítások különösen két bűncselekmény-csoport tekintetében merülnek fel,
- egyrészt a közlekedési szabályok megszegésével megvalósult élet és testi épség elleni sértő és veszélyeztető cselekményeknél;
- másrészt a gazdasági bűncselekmények területén.
A közlekedési büntetőjogban a sérelemokozást hosszú ideig az általános eredmény-bűncselekmények - nevezetesen a gondatlanságból elkövetett testi sértés és emberölés - tényállásainak alkalmazásával bírálták el.
A foglalkozási veszélyeztetési tényállás a büntetőjogi gondatlanság történetében új fejezetet nyitott, mivel a törvényhozó a foglalkozási szabály elemét a bűncselekmény elkövetési magatartásához használta fel, vagyis a külön normát a gondossági kötelesség köréből kiemelve nem a bűnösség, hanem az elkövetési magatartás feltételeként tekintette.
A Csemegi kódexet módosító 1948. évi XLVIII. törvény (III. Bn.), csakúgy, mint a hatályos Btk.-ban megjelölt foglakozási szabályszegés esetén - függetlenül a bűnösség súlyától - a norma megszegése maga az elkövetési magatartás, az ezzel kapcsolatos szabályszegés hiánya pedig már önmagában kizárta a cselekmény jogellenességét.
Voltaképpen hasonló a helyzet a gazdasági büntetőjog területén is; számos gazdasági bűncselekmény törvényi tényállása meghatározza a bűnüldözés tárgyát képező magatartásokat, és ahol ez nem történik meg, a kötelesség részleteit megállapító igazgatási normáknak kell utalniuk a büntető jogszabályra, ez utóbbiaknak pedig nevesítve kell rögzíteni azokat a törvényhelyeket, amelyekhez büntetőjogi szankció fűződik.
A kialakult ítélkezési gyakorlat vizsgálta azt is, hogy a büntetőjogi kerettényállást kitöltő igazgatási normát mely célból alkották, és ha arra a következtetésre jutott, hogy az igazgatási normát más cél elérése érdekében hozták, mint amit a büntetőjog az adott kerettényállással védeni kívánt: az igazgatási normát nem tekintették a keretet kitöltő jogszabályoknak. Ennek a felfogásnak az elfogadása azt is eredményezheti, hogy a jogalkalmazó az igazgatási norma alkotójának az akaratával ellentétes álláspontot foglalt el.
A tanulmány utal a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság XIII. Kongresszusán felvetett azokra a megállapításokra, amely szerint a kerettényállás kodifikációs technikája annak ellenére is, hogy világszerte elfogadott, mely szerint a bűncselekmény nem valamennyi elemét a büntetőjog határozza meg, ez a megoldás azzal a veszéllyel jár, hogy a közigazgatásra túl sok jogalkotói jogot ruháznak rá.
Mindezekre tekintettel az új Btk. szabályozásánál nem egységes kódex megalkotását, hanem egyes szakmai melléktörvények életre hívását látja indokoltnak. Álláspontja szerint, ha ezekhez kapcsolódik a büntetőjogi szankció, a szakmai törvény törvényi tényállásként működik, mivel feltétlenül tartalmazza a felelősségre vonás objektív feltételeit, a bűncselekmény tárgyi oldalát, és lehetőség nyílik arra, hogy a szakmai törvény az alanyi oldalra, a szubjektív feltételekre is speciális rendelkezéseket tartalmazzon. A büntető melléktörvények különös részi tényállásként működnek, amelyek elkövetői a speciális foglalkozási szabályok hatálya alá tartozó személyek, akiknél a gondossági kötelesség sajátos, szigorúbb feltételek szerint alakul, és az elvárhatóságot, az egyéni körülményeket csak kivételesen lehet alkalmazni. Ezáltal megnyílik annak differenciálhatósága, hogy az egyes szakmai büntetőjogok között a külön jogszabályok felelősséget konstituálnak-e, vagy csak a gondossági kötelességet részletezik.
Számos gazdasági és más bűncselekmény esetén a büntetőjogi felelősség a keretet kitöltő igazgatási szabályok függvényei, elegendő, ha az orvosi büntetőjog problematikájára gondolunk.
A melléktörvény alkotásával történő kodifikációs technika alkalmazása lehetőséget nyújthat a jogi személlyel szemben alkalmazható szankciók szabályozására. Az EU-csatlakozás során a hagyományos büntetőjogi fogalmak mellett előtérbe kerülnek olyan új fogalmak is, mint az adminisztratív büntető szankció.
A szakmai büntetőjognak melléktörvényekben való szabályozása az európai modellel összhangban állna, és vonatkozik ez a megállapítás a katonai Btk. szakmai törvényként való kezelésére is, minthogy ezeknek a bűncselekményeknek speciális alanya van, továbbá az itt szabályozott bűncselekmények is sajátos jellegűek. Ugyanakkor ezt a megállapítást a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezésekre nem tartja alkalmazhatónak.
2. A tanulmányban kifejtett állásponttal a magunk részéről nem értünk egyet.
Véleményünk szerint az új Btk. kodifikációjánál a magyar büntetőjogban eddigiekben kialakult az a megoldás a követendő, hogy az anyagi büntetőjogot érintő valamennyi hatályos törvényi rendelkezés egy egységes, mindent átfogó kódexben legyen fellelhető. Erről az igényről még akkor sem szabad lemondani, ha a gazdasági és társadalmi fejlődés folytán előre is számítani kell a törvény jövőbeni módosításának a szükségességével, vagy már jelenleg is van egy, igaz még hatályba nem lépett törvény, amely a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésről rendelkezik, és ennek keretében a jogi személlyel szemben büntetőjogi felelősségi szabályokat és büntetőjogi intézkedéseket határoz meg (2001:CIV. törvény).
a) Indokolt ennek az álláspontnak a megvilágítása érdekében, hogy történetileg röviden visszatekintsünk a magyar anyagi büntetőjog kialakulására és fejlődésére.
Az írott büntetőjog önálló és egységes szerkezetben való megjelenítésének igényét először Kollonics Lipót vetette fel. Az kétségtelen, hogy a törekvése az 1658-as osztrák Praxis Criminalis "honosítását" célozta, majd ezt követte III. Károly "büntető törvénykezési rendtartása" címmel kiadott rendelete, de ez az 1726-os javaslat nem került érdemi tárgyalásra.
Az 1795. évi tervezet volt az első, amelyben tükröződtek a felvilágosodás gondolatai, nevezetesen a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvei, valamint a társadalom védelmének a követelményei mellett az elkövető megjavítása és nevelése. Ez a tervezet a viták kereszttüzében ugyanúgy megfeneklett, mint az ennél jóval konzervatívabb - a nemesi kiváltságok fenntartását célzó és az elrettentést előtérbe helyező - 1827-es tervezet is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
