Kivonat az Országgyűlés 1990. május 2-i alakuló ülésének jegyzőkönyvéből (PSz, 2020/2., 181-190. o.)

A Nemzeti Hitvallás szerint "[h]azánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének." Az első szabadon választott Országgyűlés alakuló ülése egyike az olyan mérföldköveknek, amelyekhez a rendszerváltozás lezárása, teljesedésbe ment jellege kapcsolható (vö. 1989. évi XXXI. tv. hatálybalépése, a szovjet csapatok kivonása stb.). A rendszerváltozás-értelmezések vetélkedése mellett azonban megkérdőjelezhetetlen, hogy a magyar parlamentarizmus gyakorlatának kezdetét jelentette 1990. május másodika. Aligha létezik méltóbb megemlékezés e jeles alkalomról annál, minthogy a "Visszatekintés" rovatban az alakuló ülés emelkedett hangvételű köszöntőbeszédeit adjuk közre, így Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnökéét, Varga Béláét, a Nemzetgyűlés volt elnökéét, Vörös Vincéét, az Ideiglenes Nemzetgyűlés és a Nemzetgyűlés volt jegyzőjéét és Kéri Kálmánét, az Országgyűlés korelnökéét.[1]

a Szerkesztők

"DR. SZŰRÖS MÁTYÁS, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke: Hölgyeim és Uraim! Tisztelt jelenlévők! Képviselőtársaim! Nagy tisztelettel köszöntöm az Országgyűlés alakuló ülésén megjelent dr. Habsburg Ottót, az Európa Parlament Magyarországgal foglalkozó bizottságának elnökét, és a kíséretében tartózkodó Pedro Bofill alelnököt. (Nagy taps.) Köszöntöm a határainkon kívül élő magyarság jelenlévő vezetőit, képviselőit. (Taps.) Külön nagy tisztelettel és szeretettel üdvözlöm Varga Bélát, (hosszan tartó taps) a Nemzetgyűlés volt elnökét, hazánk nagy fiát (nagy taps) és a kíséretében lévő volt országgyűlési képviselőket, akik az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek körünkbe. (Taps.) Tisztelettel köszöntöm a magyarországi egyházak és hitfelekezetek megjelent vezetőit, képviselőit, (taps) a parlamenti pártok díszpáholyban helyet foglaló vendégeit, az alakuló ülés vala-

- 181/182 -

mennyi kedves vendégét. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Kedves Vendégeink! Hölgyeim és Uraim! A szabad demokratikus választásokon a rendszerváltozás jegyében született új Országgyűlés ünnepi és alakuló ülése történelmi esemény. Hazánkban politikai, hatalmi fordulat zajlik, új reményteljes kor veszi kezdetét. Sokrétű társadalmi, politikai változások és folyamatok betetőzésének, új kezdetnek és egyben folytatásnak vagyunk a részvevői, tanúi egy felgyorsult demokratikus menetben. Ami itt történik, minden akadály és nehézség ellenére előremutató és korszerű. Ha jól tudunk élni a lehetőségekkel, ez az út el kell hogy vezessen bennünket a jól boldoguló, szabad, demokratikus Magyarország teljes felépítéséhez, amelyben a nép akarata érvényesül. Ebben a rohanó világban most álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk mindazokra, akiket a kor követelményeiből fakadó hit és szenvedély fűtött, a haza, a nemzet iránti elkötelezettség vezérelt, amikor pártállásuktól, egzisztenciális helyzetüktől függetlenül emelkedett gondolkodással, magatartással és meggyőződéssel lebontói lettek a múltnak, vagy már tisztultabb légkörben csatlakoztak a kezdeményezőkhöz, és együtt alaprakói lettek az új Magyarországnak. A fontos az volt - és marad változatlanul -, hogy a magyar nép, az ország lakossága vérontás nélkül, békés úton térjen át a demokráciába. Az érdemosztás a nép feladata és idő kérdése. Még korai. Konjunkturális érdekek nem sajátíthatják ki a történelem természetes jussát, felelős politikusok nem szenvedhetnek emlékezet-kihagyásban. Gondoljunk arra is, hogy az érdem nemcsak a miénk, hiszen szerencsés külső, illetve nemzetközi változások nagymértékben segítették a magyar szándékok valóra váltását. Ugyanakkor arra valóban büszkék lehetünk, hogy hazánk úttörő szerepet játszott azokban a változásokban, amelyek egy-két év alatt gyökeresen átalakították Közép- és Kelet-Európa politikai arculatát a demokratizálódás jegyében. Széttörtek a diktatúrák betonbunkerei, emléktárgyakká szelídültek a szögesdrótok, de az új rendszer felépítéséhez éppen csak hozzáfogtunk. Ehhez a nagy munkához türelemre, kitartásra és körültekintésre van szükség. Hiszen minden nagy átalakulás megrázkódtatásokkal is együtt jár, emberi sorsokat érint, az egész nemzet életét felbolygatja. Rombolni sokkal könnyebb, mint újat építeni, bármennyire lenyűgöző is volt a régi diktatórikus rendszer széthullása. Most már előre kell néznünk, mert hátravetett tekintettel nem lehet előrehaladni. Nem beszélve arról, hogy kevesebb az idő, mint a teendő. Jöjjenek most már a munkás hétköznapok! Úgy gondolom, mindenekelőtt nemzeti összefogásra kell törekednünk. A pluralizmusnak, a szervezeti érdektagoltságnak nemcsak a kritikai, hanem az összetartó ereje is létfontosságú, hiszen benne döntően a többségi akarat érvényesülhet, de a kisebbségnek is kijár a megbecsülés. Manapság az állampolgárok legfőbb vágya, hogy mihamarabb véget érjen - még ha alapvetően békés is - a feszültségekkel és emberi megpróbáltatásokkal terhes átmeneti időszak. Sok a gond és az aggodalom az emberek körében. A józan érzésű és gondolkodású emberek békességre, megértésre és törvényes rendre vágynak. Következzék hát a nemzetépítés megfontoltsága, érdemi vita és munka a politikai és gazdasági demokrácia érdekében, amelyben a munkásembernek és a vállalkozónak, az értelmiséginek és a parasztembernek egyaránt megadatik az ál-

- 182/183 -

lampolgári méltóság, a félelem nélküli létbiztonság és boldogulás. Lépjen a széthúzás, a demagógia és a kicsinyes pártönzés helyébe a nemzeti érdekek etikai kódexe teljes hatóerejével. Így Magyarország tartósan megalapozhatja európai becsületét, nemzetközi tekintélyét is. Az út, az átalakítás neheze még hátra van, különösen a gazdaságban, amely alapja mindennek. Ezért mai állapotunk egyik legfontosabb kérdése: mennyit és milyet, mikor és milyen gyorsan az új úton? És ebben a helyzetben nagy munka vár az Országgyűlésre, és egyáltalán nem lesz könnyű a dolga. A választók bizalma és türelme azonban átsegítheti a testületet a kezdeti nehézségeken, és az összefogás erejével teljesítheti történelmi küldetését. Ehhez kívánok sok sikert! Tisztelt Országgyűlés! Honfitársaim! Hálás vagyok a sorsnak, hogy felelős posztokon szolgálva a nemzetet, tevőleges részese lehettem a nagy időknek. Most, hogy végetér államfői megbízatásom, hálásan köszönöm a bizalmat honfitársaimnak, hazám népének. Tisztelt Országgyűlés! Felkérem Varga Béla urat, a Nemzetgyűlés volt elnökét, hogy tartsa meg ünnepi beszédét. (Nagy taps.)

VARGA BÉLA, a Nemzetgyűlés volt elnöke: Elnök Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Kedves magyar testvéreim! Köszönöm a gondviselésnek, hogy megérhettem népem sorsának jobbrafordulását. Köszönöm a meghívást. Köszönetem szól az Amerikai Egyesült Államok nagy népének, amely annak idején sok ezer magyar menekülttel befogadott, és megtisztelt azzal, hogy évekig ott képviseljem a magyar szabadság ügyét. Elismeréssel adózom a nagy orosz birodalom vezetőjének is, aki nagy államférfihez illően zárja be a kis magyar nép és ama nagy nép viszonyának legszomorúbb fejezetét. De legnagyobb köszönetem a magyar népé, amely szabadságszeretetét több mint négy évtized alatt őrizte oly módon, hogy anélkül a mai napig így eljutni nem tudott volna. A mindenható jó Isten csodálatos ajándéka, hogy negyvenhárom esztendő után itt lehetek. Itt, ahova egyszerű fiatal pap koromban Gaál Gaszton kiszemeltjeként kerültem, ahol Balatonboglárt képviseltem. Itt, ahol negyvenhárom évvel ezelőtt mint a Nemzetgyűlés elnöke álltam utoljára, a zsarnoki elnyomás előre kúszó sötét árnyékában. De a múltról nem, hanem a jövőről kívánok szólni. Nem elég mondani, hogy »Magyarország nem volt, hanem lesz«; nem elég mondani, imánkat hangzatosan befejezendő: »úgy legyen!«. A felszabadult Magyarország történetének új fejezete kezdődik, nagy kérdés, hogy legyen. A magyar történelem legsúlyosabb éveiben vált becsületünkre a magyar egység, mint 1956-ban is. De most a magyar egység ne legyen felületes szólam. Hírünk a világban is függ ettől. Mohács után, 1848 után, az első világháború után, a második világháború előtt és alatt a magyar egység hiánya, a lelkekben dúló polgárháború hozzájárult nagy nemzeti tragédiánkhoz. Egyéni kívánalmak, politikai ambíciók, világnézeti osztályharcok vagy faji ellenségeskedések nemcsak a nép lelki egységének ártanak vészesen. Ne fecséreljük el ezekkel Magyarország magas nemzetközi hírnevét, amelyet 1956-ban és az elmúlt év folyamán is elnyert. De a történelmi pillanatban hírünk a világban talán másodrendű ügy. Nem cél az, hanem következmény. Következménye annak, hogy mit tesznek a magyarok és a képviselők - ezen évekkel ezelőtt még alig elképzelhető tör-