A visszterhes szerződések a synallagma fogalmára épülnek, amely a felek kötelezettségeink kölcsönös feltételezettségét jelenti: az egyik fél tartozása a másik fél kötelezettségének ellenszolgáltatása, és fordítva.[2] Ezért jogosan merül fel az a kérdés, milyen jogai vannak a szerződéshez hű félnek a szerződést megszegő féllel szemben, hiszen a szerződésszegéssel a szerződéshez hű fél kötelezettsége értelmét veszti, azaz a synallagma felborul. A szerződéshez hű, azaz a sérelmet szenvedett fél a szerződésszegő féllel szemben különböző igényeket érvényesíthet. Ezek két csoportba sorolhatók. Az elsőbe azok tartoznak, amelyek rendeltetése a felborult synallagma helyreállítása, azaz a felek kölcsönös kötelezettségei közötti arányosság megőrzése vagy helyreállítása. Ezek eredményeképpen a jogosult abba a vagyoni állapotba kerülhet, amelyben a szerződésszerű teljesítés esetében lett volna. Ilyen a szerződésszegő fél szolgáltatásának szerződésszerű teljesítése, a szerződéshez hű fél szolgáltatása teljesítésének arányos visszatartása, a szerződésszegéssel okozott kár megtérítése, etc. A szerződésszegés következtében azonban a szerződéshez hű félnél érdekmúlás is beállhat: megtörténhet, hogy a szerződésszegés miatt a szerződés utólagos teljesítéséhez anyagi érdeke már nem fűződik. Ebben az esetben jogosult a szerződést egyoldalúan megszüntetni. Ha az egyoldalú szerződésmegszüntetés a szerződéskötés pillanatáig nyúl vissza, a szerződéstől való elállás esete forog fenn. Amennyiben a megszüntetés csak a jövőre vonatkozólag fejt ki joghatást, a szerződés felmondásáról van szó.[3] Figyelembe véve, hogy az elállásnak és a felmondásnak ugyan eltérő jogkövetkezményei vannak, de valójában ugyanarra az okra vezethetők vissza (szerződésszegés), a két jogintézmény közös, leíró jellegű elnevezésként a szerződésszegés miatti egyoldalú szerződés-megszüntetés szókapcsolat használható.[4]
A pacta sunt servanda ("a megállapodásokat tiszteletben kell tartani", "a megállapodások törvényi erővel kötik a feleket") elvét a jog nagyon sokáig olyan szinten tekintette megkérdőjelezhetetlennek, hogy a szerződéshez hű felet még a másik fél szerződésszegése esetén is kötelezte, azaz a szerződéshez hű fél szerződésszegés esetén nem követelhette a szerződés egyoldalú megszüntetését, csupán a másik fel szerződési kötelezettségének teljesítését, valamint kártérítést a szerződési felelősség szabályai szerint.[5]
Ezt az álláspontot követte a római jog is, amely nem ismerte a szerződéstől való elállást mint a szerződésszegés általános szankcióját. Egyedül az adásvételi szerződésben állhatott el a szerződéstől az eladó, ha elállási jogát a felek külön kikötötték. Tehát, szerződésszegés esetén a vevő egyáltalán nem állhatott el a szerződéstől és az eladó is csak akkor, ha e jogosultságát külön szerződési klauzula előirányozta.[6] A szerződésszegés miatti elállási jog a szerződéstől a klasszikus polgári törvénykönyvek korában válik általános jogintézménnyé, amely mindkét fél számára elérhető és amely a törvény erejénél fogva, nem pedig egyedi szerződési klauzula alapján, nyer alkalmazást. Mi sem igazolja ezt jobban és közvetlenebbül mint a francia Code civil, amely kifejezetten előírja, hogy minden visszterhes szerződés bontó feltételt tartalmaz, amely akkor nyer alkalmazást, ha az egyik fél nem teljesíti kötelezettségét.[7]
Ma szinte már nem is vitás, hogy a szerződéshez hű fél a másik fél szerződésszegése esetén két lehetőség közül választhat: hatályban tartja a szerződést és követeli a másik fél kötelezettségének teljesítését, kényszervégrehajtás terhe alatt, vagy pedig megszünteti a szerződést. Ez az álláspont jelenik meg a hatályos szerb Kötelmi viszonyoktól szóló törvényben (Köt.)[8] is, amely tételesen előírja, hogy visszter-
- 254/255 -
hes szerződések esetében, ha az egyik fél nem teljesíti kötelezettségét, a másik fél követelheti annak teljesítését vagy egyszerű jognyilatkozattal megszüntetheti a szerződést, kivéve ha a szerződés a törvény erejénél fogva megszűnik, miközben mindkét esetben joga van a szerződésszegéssel okozott kár megtérítésére.[9]
A Köt. az egyoldalú szerződés-megszüntetésre jogosult szerződő felet jogosultnak nevezi, míg a szerződésszegő felet kötelezettnek. Ez nem pontatlan, hiszen azzal a kötelezettséggel kapcsolatban, amelynek nemteljesítése miatt kerül sor a szerződés megszüntetésére, a megszüntetésre jogosult fél valóban jogosulti pozícióban van a kötelemben, a másik fél pedig a kötelezetti pozícióban. Figyelembe véve azonban, hogy a visszterhes szerződésben mindkét fél általában jogosult és kötelezett is pozícióban van, célszerűbb a szerződés megszüntetésére jogosultat "szerződéshez hű félnek" vagy "sérelmezett félnek" nevezni, míg akinek a szerződésszegése váltja ki a szerződés megszüntetésének indokoltságát, "szerződésszegő félnek".
A szerződésszegés miatti egyoldalú szerződés-megszüntetés feltételeit, a Köt. szerint, a szerződésszegés jelentősége, pontosabban mértéke és a szerződésszegő fél vétkessége (vagy inkább jogi hibáztathatósága[10]) határozzák meg.[11]
a) A szerződésszegés mértéke - Nyilvánvaló, hogy a szerződéshez hű félnek joga van a szerződést egyoldalú nyilatkozattal megszüntetni, amennyiben a másik fél kötelezettségének teljesítése teljes mértékben elmaradt. A helyzet azonban sokkal árnyaltabb, ha a szerződésszegés hibás teljesítésben (mennyiségi hiány vagy minőségi hiba) vagy késedelemben nyilvánul meg. A Köt. ezzel kapcsolatban rögzíti, hogy a szerződés nem szüntethető meg a másik fél kötelezettsége elhanyagolható részének nemteljesítése miatt.[12] A szerb szakirodalom álláspontja szerint részleges nemteljesítés esetében, a szerződés megszüntetésére irányuló jogosultságot a szerződés célja (kauzája)[13] objektív mércéjének kell alávetni.[14] Ez azt jelenti, hogy a szerződéshez hű félnek joga van a szerződést egyoldalúan megszüntetni, amennyiben a másik fél kötelezettségének részleges teljesítésével nem valósul meg a szerződés célja[15], azaz a szerződéshez hű fél érdekmúlása áll be. Értelemszerűen érdekmúlást eredményez a jogilag oszthatatlannak minősülő szolgáltatás részbeni teljesítése, így ebben az esetben a részleges teljesítés is a szerződés egészében való megszüntetésére jogosítja fel a szerződéshez hű felet. Osztható szolgáltatás esetében azonban vizsgálni kell, hogy a részleges teljesítéssel, legalább részben, megvalósul-e az a cél, amelynek érdekében a szerződéshez hű fél kötelezettséget vállalt. Amennyiben a válasz megerősítő, a szerződéshez hű fél nem jogosult a szerződés megszüntetésére, de értelemszerűen jogosult saját szolgáltatásának arányos visszatartására vagy visszakövetelésére, illetve kártérítési igényt támaszthat a szerződésszegő féllel szemben. Ha azonban megállapítást nyer, hogy a szerződéshez hű fél szerződési érdeke a másik fél osztható szolgáltatásának teljes egészében történő teljesítésére irányul, a részleges teljesítés is feljogosítja a szerződés egyoldalú megszüntetésére. Más a helyzet a fő- és mellékszolgáltatások síkján: gyakorlatilag egyöntetű a szakirodalom, hogy az a hibás teljesítés, amely magában foglalja a főszolgáltatás teljes egészében való teljesítését és csak a mellékszolgáltatás teljesítésének elmaradásában nyilvánul meg, nem jogosítja fel a szerződéshez hű felet a szerződés egyoldalú megszüntetésére.[16] Részleges teljesítésnek tekinthető az időszakonként visszatérő szolgáltatás csak egyes részeinek teljesítése (például, csak egy vagy néhány havi bérleti díj kifizetése, amikor a bérleti díjat havi rendszerességgel kell a bérlőnek kifizetnie). A Köt. tételesen előírja erre az esetre vonatkozólag, hogy a szerződéshez hű fél akár egyetlen esedékessé vált szolgáltatás nemteljesítése esetében is megszüntetheti a szerződést az összes még nem esedékes szolgáltatásra vonatkozólag, amennyiben az eset körülményeiből nyilvánvalóan következik, hogy a szerződésszegő fél a jövőbeni szolgáltatásokat sem fogja teljesíteni.[17] Ebben az esetben az egyoldalú szerződés-megszüntetés csak a jövőre nézve (ex nunc) fejt ki joghatást, tehát a magyar jogi
- 255/256 -
terminológiának megfelelően, a szerződés felmondásáról beszélhetünk.[18] Ez azt jelenti, hogy a már teljesített szolgáltatásokat a szerződéshez hű fél nem köteles visszaszolgáltatni, saját szolgáltatását pedig arányosan visszatarthatja, vagy ha már teljesítette, arányosan visszakövetelheti. A szerződéshez hű fél, azonban, a szerződést annak létrejöttéig visszamenő, azaz ex tunc hatállyal is egyoldalúan megszüntetheti, amit a magyar jogi terminológiai hagyományosan a szerződéstől való elállásnak nevez.[19] Erre időszakonként visszatérő szolgáltatások esetében, a Köt. rendelkezése értelmében, a szerződéshez hű félnek akkor van joga, amennyiben nincs érdeke a jövőbeni szolgáltatások teljesítésében[20], azaz ha a szerződés célja az volt, hogy az összes szolgáltatás teljesüljön. Mindkét esetben a szerződésszegő fél a szerződés megszüntetését megakadályozhatja, ha a szerződéshez hű félnek megfelelő biztosítékot nyújt a jövőben esedékessé váló szolgáltatások teljesítéséhez.[21]
b) A szerződésszegő fél vétkessége - A Köt. kifejezetten nem említi a szerződésszegő fél vétkességét az egyoldalú szerződésmegszüntetés feltételei között. Ettől eltekintve az uralkodó szakirodalmi álláspont szerint, a szerződéshez hű fél csak akkor szüntetheti meg a szerződést egyoldalúan, amennyiben a szerződésszegés a másik fél vétkességének tudható be.[22] Ez az álláspont azonban némileg vitatható, hiszen a Köt. a késedelem objektív koncepcióját fogadta el[23], amely szerint a kötelezetti késedelem a teljesítési határidő elmúlásával beáll, függetlenül a kötelezett vétkességétől. A késedelem egyes jogkövetkezményei természetesen a kötelezett vétkességétől függnek, de maga a késedelem vétkességtől független. A szerződés nemteljesítés miatti egyoldalú megszüntetésére levetítve ez azt jelentené, hogy a szerződéshez hű félnek a szerződésszegő fél késedelmének ténye alapján már jogosultnak kellene lennie a szerződés megszüntetésére. Az egyoldalú szerződésmegszüntetést azonban a szakirodalom a késedelem egyik olyan jogkövetkezményének tartja, amelynek beálltához szükséges a szerződésszegő fél vétkességének a fennforgása. Vétkessége vélelmezett, amit a szerződésszegő fél a szerződési felelősség meglehetősen szigorú szabályai szerint tud csak megdönteni: annak bizonyításával, hogy a szerződésszegés oka olyan körülmény, amely erőhatalomnak mi-nősül.[24]
Az európai kontinentális jog a szerződésszegés miatti egyoldalú szerződés-megszüntetésnek alapvetően két rendszerét ismeri: az ún. bírósági és a bíróságon kívül szerződés megszüntetés rendszerét.
A bírósági szerződés-megszüntetés modellje több mint két évszázadon keresztül a francia Code civil volt, amely 2016-ig kifejezetten előírta, hogy szerződésszegés miatt a szerződés egyoldalú megszüntetése bírósági eljárásban valósulhat meg.[25] A bíróság feladata ebben a rendszerben nem csupán az, hogy megállapítsa a szerződés megszűnését, hanem érdemben vizsgálja meg fennállnak-e az egyoldalú szerződés-megszüntetés feltételei. A bíróság határozata tehát nem megállapítási, hanem jogalakítási jellegű[26]. E rendszer előnye, hogy a kötelezett számára oltalmat nyújt, ha a jogosult visszaél a szerződés egyoldalú megszüntetésére irányuló jogosultságával. Hátránya azonban, hogy magasabb költségekkel jár és a szerződés-megszüntetésre csak hosszabb idő után kerülhet sor, mert peres eljárást kell lefolytatni. Továbbá, a bíróságok gyakran túlságosan is törekszenek arra, hogy a szerződést minden áron érvényben tartsák, ezért nemritkán túlságosan hosszú határidőt hagynak a szerződésszegő félnek a szolgáltatás utólagos teljesítésére.[27]
A szerződés-megszüntetés bíróságon kívüli rendszerében, a szerződéshez hű fél saját maga állapítja meg, hogy fennállnak-e a szerződés-megszüntetés feltételei, amelyet bírósági eljáráson kívül gyakorol, a szerződésszegő fél egyszerű értesítésével. E rendszer kétségkívüli előnye a szerződés-megszüntetés hatékonysága és alacsony költségszintje, pontosabban költségmentessége, viszont egyértelműen fennáll annak a kockázata, hogy a szerződéshez hű fél visszaél a szerződés megszüntetésére irányuló
- 256/257 -
jogosultságával.[28] E kockázat nyilvánvaló: amikor a szerződéshez hű fél dönti el, hogy fennállnak-e az egyoldalú szerződésmegszüntetés feltételei, nemritkán jelentősebb anyagi érdeke fűződhet a szerződés megszüntetéséhez, mint a szerződés érvényben tartásához és a másik fél szolgáltatásának teljesítéséhez.[29] Ebben az esetben a szerződéshez hű félnek érdekében állhat, hogy a szerződést minden áron megszüntesse, még akkor is, ha a megszüntetés feltételei nem állnak fenn. E vagyoni érdekkel vezetve, a szerződéshez hű fél a saját ügyében és érdekében dönt, ami nyilvánvalóan a visszaélések melegágya. A szerződéshez hű fél előnyösebb helyzetét ebben a rendszerben némileg egyrészt az egyensúlyozza, hogy a szerződés megszüntetése előtt rendszerint köteles a szerződésszegő félnek megfelelő határidőt szabni a szolgáltatás utólagos teljesítésére. A szerződéshez hű fél általi visszaélések kockázatát mérsékli továbbá a szerződésszegő fél jogosultsága, hogy kérelmezze a szerződés megszüntetés jogszerűségének bírósági felülvizsgálatát, pontosabban a szerződéshez hű fél erre irányuló nyilatkozata érvénytelenségének megállapítását.[30] Az ilyen bírósági kontroll azonban csak utólagos (ún. kontrollper)[31], a bírósági határozat pedig megállapítási jellegű.[32] Tehát, a szerződés egyoldalú megszüntetésének bíróságon kívüli rendszerében a szerződéshez hű fél a szerződést "saját kockázatára" szünteti meg[33], azaz ha jogellenes megszüntető nyilatkozatott tett, kockáztatja, hogy az utólagos kontrollperben a bíróság semmissé nyilvánítja a szerződést megszüntető nyilatkozatát, aminek következtében a felek jogait és kötelezettségeit ahhoz a helyzethez kell igazítani, mintha a szerződés megszüntetésére soha nem is került volna sor.
Egyértelműen megállapítható, hogy a szerződésszegés miatti egyoldalú szerződés-megszüntetés bíróságon kívüli rendszere összehasonlító jogi tapasztalatok alapján domináns. Ezt a rendszert követi, például, a német és a svájci[34], valamint a szerb és a magyar jog[35] is. A bírósági úton történő egyoldalú szerződés-megszüntetés rendszere még inkább szűkül majd a jövőben, figyelembe véve, hogy a francia Code civil, e rendszer modell-értékű képviselője, a törvénykönyv 2016. évi módosításaival áttért a bíróságon kívüli szerződés-megszüntetés rendszerére.[36]
A szerb Köt. az egyoldalú szerződés-megszüntetés bíróságon kívüli rendszerét követi. Előírja, hogy a szolgáltatás nem teljesítése esetén a szerződéshez hű fél a szerződésszegő félnek intézett egyszerű nyilatkozatával megszüntetheti a szerződést.[37] Szerződés-megszüntető szándékát a szerződésszegő féllel haladéktalanul közölni kell.[38] Figyelembe véve, hogy alakító jogról (hatalmasságról) van szó, amely gyakorlással végérvényesen megszűnik, a szerződéshez hű fél döntését, hogy a természetbeni teljesítés helyett a szerződés megszüntetését választja, véglegesnek és visszavonhatatlannak kell tekinteni.[39]
A szerződés egyoldalú megszüntetésének folyamata eltérő, attól függően, hogy a teljesítési határidő a szerződés lényeges elemének minősül- vagy sem. A szerződés lényeges elemei nélkül a szerződés nem jöhet létre, melyek a törvény vagy a felek akarata szerint minősülnek ilyennek.[40] A szerződés többi eleme természetes vagy esetleges. A természetes elemeket a törvény diszpozitív szabályai határozzák meg. A felek azonban megegyező akaratukkal a szerződés természetes elemét annak lényeges elemévé minősíthetik. Ilyen például a teljesítési határidő, amely a szerződés természetes eleme, de a felek egyik vagy mindkét szolgáltatás határidőben vagy határnapon történő teljesítését a szerződés lényeges elemévé minősíthetik. Sőt, a teljesítési határidő a szerződés lényeges elemének tekintendő akkor is, ha a felek ugyan nem minősítették ilyennek, de a szerződés tartalmából következik, hogy teljesítési érdeküket az egyik vagy mindkét fél szolgáltatásának meghatározott határidőben történő teljesítéséhez kötötték. Ezeket a szerződéseket, amelyekben a teljesítési határidő lényeges elem, fix határidős szerződéseknek nevezzük.
a) A nem fix határidős szerződés egyoldalú megszüntetése - Azokban a szerződésekben, amelyekben a teljesítési határidő nem minősül a szerződés lényeges elemének, a szerződésszegő fél késedelme esetén a törvény erejénél fogva még nem szűnik meg a szerződés, hanem a
- 257/258 -
szerződéshez hű fél köteles a szerződésszegő félnek utólagos megfelelő teljesítési határidőt hagyni.[41] Hogy megfelelő-e az utólagos teljesítési határidő, több mérce alapján határozható meg. Mindenesetben figyelembe kell venni az eset körülményeit, nevezetesen a szolgáltatás természetét, meghatároztak-e a felek szerződésükben teljesítési határidőt és ha igen milyen tartamban határozták azt meg, illetve mennyi idő alatt várható el ésszerűen a szerződésszegő féltől, hogy a szolgáltatás teljesítésére felkészüljön és a szolgáltatást teljesítse. Amennyiben ebben az utólagos határidőben sem teljesíti szolgáltatását a szerződésszegő fél, a szerződés a törvény erejénél fogva megszűnik: további nyilatkozattételre nincs szükség. Ennek fényében írja elő a Köt. tételesen, hogy a szerződésszegő fél késedelmével nem szűnik meg a szerződéshez hű fél jogosultsága, hogy követelje a szolgáltatás természetbeni teljesítését, sem a szerződésszegő fél jogosultsága, hogy a szolgáltatás teljesítésével megszüntesse a kötelmet.[42]
Az utólagos megfelelő teljesítési határidőt előirányzó törvényi rendelkezés célja a szerződésszegő fél oltalma a szerződéshez hű félnek a szerződés megszüntetésére vonatkozó jogosultságával való visszaélése ellen. E rendelkezés azonban a szerződéshez hű fél jogos érdekeit is veszélyeztetheti. Ugyanis a szerződés megszüntetésére vonatkozó jogosultságát jóhiszeműen gyakorló szerződéshez hű fél, a szerződésszegő fél fizetésképtelensége és rosszhiszeműsége miatt, az utólagos határidő tűzésével saját jogos érdekét is veszélybe sodorhatja. Ezért a Köt tételesen rögzíti, hogy a késedelemben lévő szerződésszegű félnek nem kell utólagos teljesítési határidőt hagyni, amennyiben magatartásából vélelmezhető, hogy ebben a határidőben sem fogja szolgáltatását teljesíteni.[43] Például, a vevő már egy ideje kerüli a kapcsolattartást az eladóval, aki szeretné felszólítani a vételár kifizetésére. Magatartásából a vevő rosszhiszeműsége vélelmezhető, ami utal arra, hogy szolgáltatását várhatóan az utólagos megfelelő határidőben sem teljesítené. Ebben az esetben a szerződés egyoldalú megszüntetése a szerződésszegő fél értesítésének pillanatában valósul meg. Ugyanezek a megfontolások állnak a Köt. további rendelkezése mögött is, amely előírja, hogy a szerződéshez hű fél a másik fél szolgáltatása esedékessége előtt is megszüntetheti a szerződést (ami azt jelenti, hogy a másik fél még nincs kötelezetti késedelemben), amennyiben már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy szolgáltatását az esedékesség pillanatában sem fogja teljesíteni. Például, a kötelezett bankszámlái a szolgáltatás esedékessége előtt tartósan zárolva vannak. Ez az előzetes szerződésszegés esete.[44] Elméleti szempontból megközelítve, némileg megkérdőjelezhető jogintézményről van szó, ugyanis az egyik szerződő felet szankcionálja, aki még nem mutatott fel rosszhiszeműséget, pontosabban a másik szerződő féllel szemben még nem követett el szerződésszegést, de magas a kockázata annak, hogy az esedékesség pillanatában szerződésszegést fog elkövetni vagy objektívan szemlélve nem lesz képes a szolgáltatás teljesítésére. Kompromisszumot képez a felek érdekei közötti egyensúly megtalálásának igényében, amikor a szerződésszegés kockázata közvetlen, illetve szinte bizonyos, hogy a szolgáltatatás teljesítésére az utólagos határidőben sem fog sor kerülni, de ez a kockázat még nem valósult meg. Ebben a helyzetben a jogalkotó a felek közötti érdekegyensúlyt úgy határozta meg, hogy ezt a kockázatot a kötelezettre telepítette át, azaz feljogosítja a jogosultat, hogy a szerződést egyoldalúan megszüntesse még a kötelezett késedelme előtt is, illetve mielőtt még a kötelezett a késedelem következményeinek elhárítására egyáltalán lehetőséget kapott volna.[45]
b) A fix határidős szerződés egyoldalú megszüntetése - A fix határidős szerződésben a teljesítési határidő a szerződés lényeges eleme. A Köt. értelmében, a teljesítési határidő a szerződés lényeges elemének minősül, amennyiben a felek kifejezetten úgy rendelkeztek, hogy a szerződést megszűntnek tekintik, ha az egyik vagy másik szolgáltatatást a felek határidőben nem teljesítik, illetve ha ez az ügylet természetéből következik.[46] Fontos kiemelni, hogy a szerződés nem minősül fix határidősnek csupán azért mert a felek a törvényi diszpozitív szabályoktól eltérő teljesítési határidőt határoznak meg. Ettől többre van szükség: a felek kifejezett rendelkezésére, amellyel a teljesítési határidőt a szerződés lényeges elemének minősítik vagy arra, hogy a szerződés fix határidős jellege a szerződés természetéből és tartalmából követ-
- 258/259 -
kezzen. Ezért a szerződések zöme, amelyekben a felek ugyan előirányoztak valamilyen teljesítési határidőt, nem minősülnek fix határidős szerződéseknek.
A fix határidős szerződés szerződésszegés miatti egyoldalú megszüntetésének logikája szöges ellentétben áll a nem fix határidős szerződés megszüntetésének logikájával. Míg az utóbbi esetben a szerződés akkor szűnik meg, ha a szerződésszegő fél az utólagos megfelelő határidőben sem teljesíti a szolgáltatást, a fix határidős szerződés a törvény erejénél fogva megszűnik a szerződésszegő fél késedelmével.[47] Emellett, a nem fix határidős szerződés egyoldalú megszüntetésében a szerződéshez hű fél akaratnyilatkozatának jogalakító joghatása van, a fix határidős szerződés megszüntetésében ennek az akaratnyilatkozatnak nincs ilyen jogi minősítése: a szerződés a törvény erejénél fogva megszűnik, viszont a szerződéshez hű fél a szerződést érvényben tarthatja a szerződésszegő fél késedelme esetén, amennyiben mulasztás nélkül értesíti, hogy fenntartja jogát a szolgáltatás természetbeni teljesítésének követelésére.[48] Amennyiben ezek után sem teljesül a szolgáltatás ésszerű határidőn belül, a szerződéshez hű fél akaratnyilatkozatával egyoldalúan megszüntetheti a szerződést.[49]
A szerződéshez hű fél jogszerű szerződés-megszüntető akaratnyilatkozatának jogkövetkezménye a szerződésnek mint kötelemkeletkeztető tényállásnak a megszűnése.[50] A Köt. tételesen előírja, hogy a szerződés megszüntetésével a felek mentesülnek kötelezettségeik teljesítése alól, kivéve a kártérítési kötelezettséget[51], amely túléli a szerződés megszűnését. A teljesített szolgáltatások kölcsönös visszaszolgáltatása logikus következménye a szerződés megszűnésének, mert nem csak a felek kötelezettségvállalásának jogcíme szűnt meg, hanem a szolgáltatás tárgya feletti tulajdonjog szerzésének jogcíme is.[52]
Az egyoldalú szerződés-megszüntetés rendszerint a szerződés megkötésének idejére visszamenő, azaz retroaktív hatállyal bír.[53] Ebben az esetben a szerződéstől való elállásról beszülhetünk. Az elállás jogkövetkezményeiben az érvénytelenséggel vonható látszólagos párhuzamba, mert mindkét esetben a szerződés megkötésének idejére visszamenőleg szűnnek meg a felek kölcsönös szolgáltatásai.[54] Az elállás retroaktív hatályát a Köt. már említett rendelkezése igazolja, valamint a következő, amely előírja, hogy amennyiben az egyik fél teljes mértékben vagy részben teljesítette szolgáltatását, jogosult a másik féltől visszakövetelni a teljesítés tárgyát.[55] Amennyiben mindkét fél teljesítette szolgáltatását, teljes mértékben vagy részben, a teljesített szolgáltatásokat vissza kell szolgáltatni, a visszterhes szerződések teljesítésére vonatkozó szabályok szerint.[56] Ezek a szabályok a szolgáltatások kölcsönös feltételezettségéből (a szerződés szinallagmatikus természetéből) erednek, nevezetesen: a kellék- és jogszavatosság[57], a kölcsönös szolgáltatások egyidejű teljesítésének szabálya[58] a nem teljesítési kifogás (exceptio non adimpleti contractus)[59] a szerződés bizonytalan teljesítésének kifogása (exceptio non rite adimpleti contractus).[60] A Köt. továbbá azt is előírja, hogy a felek kötelesek kölcsönösen megtéríteni egymásnak a másik fél szolgáltatása tárgyának vagy annak ellenértékének használatából származó hasznot.[61] Teljesített pénztartozás visszaszolgáltatása esetében e térítés a késedelmi kamat fizetésében jelenik meg[62], míg nem pénztartozások esetében a jogalap nélküli gazdagodás szerint megítélendő pénzbeli térítés formájában.
Vitatott a szerb jogirodalomban, hogy a szerződésszegés miatti egyoldalú szerződés-megszüntetésnek lehet-e csak a jövőre vonatkozó, azaz ex nunc hatálya, a szó szoros értelmében, hiszen az ilyen szerződés-megszüntetés (a szerződés felmondása) ellentétes a szerződés-megszüntetés alapgondolatával, amely szerint a megszüntetéssel a szerződés megszűnik úgy mint kötelemkeletkeztető tényállás, de úgy is mint a teljesített szolgáltatások megtartásának jogcíme.[63] Nyilván a megszüntetésnek nem lehet visszamenő hatálya, ha a tartós szolgáltatás teljesítése már folyamatban van (pl. a bérleti szerződés esetében). Ugyanígy, osztható szolgáltatás esetében a megszüntetés a felmondás jogkövetkezményét vonja magával, amennyiben a szerződéshez hű fél úgy ítéli meg, hogy
- 259/260 -
a részteljesítéssel részben megvalósul a teljesítési érdeke, ezért a felmondási nyilatkozatot csak a még nem teljesített szolgáltatás-részre vonatkozólag teszi meg. Ezt a kérdést a Köt. tételesen nem szabályozza, amely egyébként szintén vitatott a szakirodalomban, de nincs elvi akadálya, hogy a szerződéshez hű fél a felmondási akaratnyilatkozatát csak a szolgáltatások még nem teljesített részére korlátozza. Van azonban egy eset, amellyel kapcsolatban a szerb jogban nem vitás, hogy a megszüntetésnek csak ex nunc hatálya lehet. Ez az időszakonként ismétlődő szolgáltatásokat előirányzó szerződés, amelyre vonatkozólag a szerződés megszüntetése csak a még nem teljesített szolgáltatásokra irányul és csak kivételesen a már teljesített szolgáltatásokra is.[64]
Már említésre került, hogy a szerződés egyoldalú megszüntetésével megszűnnek a felek kölcsönös szolgáltatásai (amennyiben a megszüntetés teljes és a szerződéskötés pillanatárra visszamenő hatálya van), de nem szűnik meg felek kártérítési kötelezettsége. Amennyiben a megszüntető akaratnyilatkozat jogszerű volt, azaz amennyiben fix határidős szerződésben a másik fél nem teljesítette szolgáltatását határidőben vagy határnapon, illetve nem fix határidős szerződésben az utólagos ésszerű határidőben sem teljesítette, köteles lesz a szerződéshez hű félnek megtéríteni a szerződésszegéssel okozott kárát. Ha azonban a megszüntető nyilatkozat nem volt jogszerű, amit a bíróság a szerződésszegő fél által kezdeményezett kontrollperben állapít meg, a szerződéshez hű fél tartozik kártérítési felelősséggel a jogszerűtlen megszüntető nyilatkozattal okozott kárért. Az említett kártérítési tényállásokra a szerződési felelősség szabályait kell alkalmazni.
Végül, meg kell vizsgálni, hogy az egyoldalú szerződés-megszüntetésnek milyen joghatása van harmadik személlyel szemben, azaz milyen hatása van a megszüntetésnek egy későbbi szerződésre, amelyet ugyanazon tárggyal kapcsolatban az egyik szerződő fél harmadik személlyel köt. Például, egy adásvételi szerződés egyoldalú megszüntetése kifejt-e valamilyen joghatást egy későbbi adásvételi szerződésre, ugyanarra a dologra vonatkozólag, amelyet a vevő harmadik személlyel kötött meg? A válasz a harmadik személy jóhiszeműségétől függ. Amennyiben rosszhiszemű volt, a szerződés az irányába hatálytalan és köteles lesz annak tárgyát visszaszolgáltatni, de fenntartja kártérítési igényét a vele szerződő féllel szemben. Ha azonban jóhiszemű volt, a jogelődje által kötött szerződés megszüntetése nem fejt ki joghatást az ő irányában.[65] Ez az álláspont az érvénytelenség harmadik személlyel szembeni joghatásával való analógián nyugszik. Az alapvető különbség azonban abban nyilvánul meg, hogy az érvénytelenség fogalmilag azt feltételezi, hogy a szerződéskötés pillanatában a szerződésnek valamilyen hibája volt, miközben a megszüntetés esetében a megszüntetési ok (ebben az esetben a szerződésszegés) később jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy a megszüntető akaratnyilatkozatnak a szerződésszegő féllel való közlése pillanata előtt gyakorlatilag kizárt a harmadik személy rosszhiszeműsége. A nyilatkozat közlése után is csak ritkán szerez tudomást a szerződés megszüntetéséről, így a harmadik személy rosszhiszeműsége inkább csak elméleti eshetőség, amely a gyakorlatban nem valószínű. Ennélfogva a szerződés egyoldalú megszüntetése szerződésszegés miatt szinte sohasem fogja harmadik személy jogszerzését veszélyeztetni. Nyilván teljesen más a helyzet, ha a szerződéshez hű fél már kezdeményezte a szerződés egyoldalú megszüntetését, a szerződésszegő fél pedig ezt követően ruházza át harmadik személyre a szerződéshez hű fél szolgáltatásának tárgyát, hogy megakadályozza vagy megnehezítse annak visszaszolgáltatását, azaz a szerződéskötést megelőző állapot helyreállítását. Ebben az esetben a harmadik személy jóhiszeműségének vizsgálata igencsak indokolt.[66]
A szerbiai bíróságok gyakorlatában felmerült az a kérdés, hogy a szerződéshez hű fél jogosult-e, hogy az előbbiekben említett bírósági eljáráson kívüli rendszertől eltérően, a szer-
- 260/261 -
ződés-megszüntetést bírósági eljárásban valósítsa meg. Nem vitás, hogy az egyoldalú szerződés-megszüntetés jogkövetkezményeinek (a teljesített szolgáltatások tárgyának visszaszolgáltatása és a kártérítési igények) megvalósítása céljából indított peres eljárásban, amelyet a szerződéshez hű fél kezdeményez felperesként, előzetes kérdésként jelenhet meg, hogy a szerződéshez hű fél a szerződés egyoldalú megszüntetését a Köt. rendelkezéseivel összhangban valósította-e meg, azaz, hogy a szerződés megszüntetésére irányuló akaratnyilatkozat jogszerű volt-e. Ebben az eljárásban a felperes kereseti kérelme marasztalási (mert az alperesnek a szolgáltatás tárgyának a visszaszolgáltatására és/vagy a szerződésszegéssel okozott kár térítésére irányul), a bíróság határozata arról, hogy a bírósági eljáráson kívüli egyoldalú szerződés-megszüntetés jogszerű volt-e, pedig megállapító jellegű. Továbbá, az is megtörténhet, hogy a szerződéshez hű fél bírósági eljáráson kívül valósította meg az egyoldalú szerződés-megszüntetést, de később szükségessé válik annak megállapítása, hogy a megszüntető akaratnyilatkozat jogszerű volt-e, illetve a szerződés-megszüntetés folyamata a Köt. rendelkezéseinek fényében valósult-e meg. Ebben az esetben is deklaratív természetű ítéletet hoz a bíróság a szerződéshez hű fél kereseti kérelme alapján, miközben a felperesnek nem kell igazolnia jogi érdekét, hogy perbeli legitimációja fennálljon, mert a szerződés-megszüntetés jogszerűségének bírósági megállapítására alapozza kapcsolódó igényeit (a teljesített szolgáltatás tárgyának visszaszolgáltatására irányuló és/vagy kártérítési igényét).[67] Vitatott azonban, hogy az egyoldalú szerződés-megszüntetés önmagában érvényesíthető-e peres eljárásban, jogalakítási keresettel. A bírósági gyakorlatban uralkodó álláspont szerint, a szerződéshez hű fél szerződésmegszüntetési jogosultságát peres eljárásban is gyakorolhatja, jogalakítási kereset formájában, mivel a bíróságon kívüli szerződés-megszüntetés csak jogosultság és a Köt. nem zárja ki annak bírósági eljárásban való gyakorlását, amennyiben a szerződéshez hű fél a bírósági utat választja.[68] Kisebbségi álláspontként jelenik meg a bírósági gyakorlatban egy másik meglátás, amely szerint a felperes szerződéshez hű fél a szerződés megszüntetését nem érheti el bírósági eljárásban, hiszen a Köt. bírósági eljáráson kívüli szerződés-megszüntetési folyamatot irányoz elő, így egy ilyen kérelem szerinti eljárás nem tartozik a bíróság joghatóságába.[69]
A bírósági gyakorlatban megjelenő kisebbséginek minősíthető álláspontot helyesebbnek és elméletileg konzekvensebbnek tartjuk. A Köt. ugyanis azáltal, hogy az egyoldalú szerződés-megszüntetés folyamatát a szerződéshez hű fél kezébe helyezte, nem csupán jogosultságot alapított a javára, hanem egyben kötelezettséget is, hogy a szerződés megszüntetését bírósági eljáráson kívül valósítsa meg, a költséghatékonyság fokozása céljából. A szerződéshez hű félnek ezért jól fel kell mérnie, teljesültek-e az egyoldalú szerződés-megszüntetés feltételei, illetve a megszüntetést a Köt. rendelkezéseivel összhangban kell megvalósítania. Nyilván, a szerződés-megszüntetés bírósági kontrolljára szükség van, de erre a kontrolperben kell sor kerülnie, a szerződésszegő fél kereseti kérelme alapján. A szerződéshez hű fél jogalakítási kereseti kérelme alapján megvalósuló bírósági szerződésmódosítással, amellett, hogy feleslegesen terheli a különben is túlterhelt bírósági rendszert, szerződéshez hű fél a bíróságra hárítja át a szerződés-megszüntetés feltételei fennforgásának pontos és teljes megállapításának kockázatát, ami nem lehetett a jogalkotó szándéka, amikor a bíróságon kívüli szerződésszegés miatti szerződés-megszüntetés mellett döntött. Emellett, a felesleges bírósági eljárással a szerződés-megszüntetés költségei (a megszüntetésre irányuló per költségei) is jelentősen növekednek, amelyeket végső soron a szerződéshez hű fél a szerződésszegő félre hárít, aki pervesztett alperesként köteles lesz megtéríteni a felperes perköltségeit, saját perköltségeit pedig nem tudja a felperestől megtéríttetni. E problémát a bírósági gyakorlatban uralkodó álláspontot képviselő határozatok sem tudták megkerülni. Így, például, az egyik határozat indokolásában obiter dicta a bíróság kiemeli, hogy a perrendtartási szabályok szerint[70] a perköltségek viselése alól mentesülhet az alperes, amennyiben magatartásával nem tette szükségessé a per kezdeményezését, illetve ha mulasztás nélkül elismeri a felperes kereseti kérelmét.[71] Egy ilyen forgatókönyv szerint valóban megtörténhetne, hogy a szükségtelenül okozott perköltségeket a szerződéshez hű
- 261/262 -
fél viselné, ami lényegesen enyhíti a szerződéshez hű fél jogalakítási kereseti kérelme alapján kezdeményezett bírósági szerződés-megszüntetést támogató többségi álláspont alapvető hiányosságát. Viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a perköltségek viselésére vonatkozó különös szabályról van szó, amely eltér az általános perköltség-viselési szabályoktól: ebben az esetben a perköltségeket nem a pervesztes, hanem a pernyertes fél viselné. Ezt a kivételt is, mint minden kivételt az általános szabályok alól, a bíróságok megszorítóan (restriktíven) értelmezik. Tehát, ritkán fog sor kerülni arra, hogy a szerződéshez hű félt, pernyertessége ellenére, a perköltségek viselésére kötelezze a bíróság. Ezekből az okokból inkább támogatható a bírósági gyakorlatban fellelhető kisebbségi álláspont, amely szerint a szerződéshez hű fél szerződés-megszüntetésre irányuló jogalakítási kereseti kérelmét el kell utasítani, a szerződést bíróságon kívül kell megszüntetnie, saját felelősségre és kockázatra, ami nyilván nem sérti a szerződésszegő fél jogosultságát, hogy a szerződés-megszüntetés jogszerűségének bírósági kontrolját saját kereseti kérelme alapján követelje. ■
JEGYZETEK
[1] A jelen tanulmányhoz alapot képező kutatást a Magyar Tudományos Akadémia MTA Titkárság Testületi Titkársága támogatta. Szerződésszám: 2528/9/2019/HTMT
[2] Ld. Földi András - Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. Nemzeti Tankönyvkiadó, 15. kiadás, Budapest 2010, 401. o.
[3] Ld. Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. szerk: Vékás Lajos, Gárdos Péter, 2. kötet, Wolters Kluwer, Budapest 2014, 1690. o.
[4] A szerb jogi terminológiában a szerződéstől való elállást és a szerződés felmondását egységesen a "raskid ugovora zbog neizvršenja" (a szerződés nemteljesítés miatti megszüntetése) szókapcsolat öleli fel, amely nyelvileg nem különbözteti meg az elállást és felmondást, mint ahogyan azt a magyar jogterminológia teszi. Ezért a tanulmányban inkább szerződés megszüntetését használom, míg az elállás kifejezést csak abban az esetben használom, amikor külön hangsúlyt szeretnék adni a szerződés-megszüntetésnek a szerződéskötés pillanatáig visszamenő hatályára.
[5] Ld. Salma Jožef [Szalma József]: Obligaciono pravo [Kötelmi jog]. Centar za izdavačku delatnost Pravnog fakulteta u Novom Sadu, Újvidék 2009, 416. o.
[6] Ld. Peroviċ Slobodan: Obligaciono pravo [Kötelmi jog]. Naučna knjiga, Belgrád 1986, 494. o.
[7] Ld. a francia Code civil 2016-ig hatályos szövegének 1184. szakaszát.
[8] Ld. Zakon o obligacionim odnosima [Kötelmi viszonyokról szóló törvény], Službeni list Savezne Federativne Republike Jugoslavije [A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Hivatalos Közlönye] 197/29, 1985/39, 1989/45 [az Alkotmánybíróság határozata], 1989/57 és Službeni list Savezne Republike Jugoslavije (A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Hivatalos Közlönye) 1993/31. sz. (a továbbiakban: Köt).
A Köt. a néhai jugoszláv szocialista jogalkotás igazi remekműve. Minőségét misem fémjelzi jobban annál, hogy gyakorlatilag ugyanabban a tartalomban hatályban van már több mint 40 éve (a legjelentősebb, 1993. évi módosítások az 1100 rendelkezésnek megközelítőleg csak 10%-át érintették). E negyven év alatt túlélte három állam eltűnését és a negyedikben, a 2006-ban újból unitárius állammá vált Szerbiában, továbbra is hatályban van. Sőt a valamikori jugoszláv tagköztársaságokban is (amelyek területén a Köt. alkalmazásban volt, hiszen szövetségi hatáskörben fogadták el) az önállósulásuk után is hatályban maradt, illetve az újonnan elfogadott kötelmi viszonyokról szóló törvények lényegében az 1978-as Köt.-re támaszkodnak. Így a hatályos szlovén, horvát, macedón vagy montenegrói kötelmi viszonyokról szóló törvények és a hatályos szerb Köt. között, ha nem is teljes tartalmi azonosság, de meghatározó párhuzam mindenképpen tapasztalható.
[9] Köt, 124. szak.
[10] Ld. Vékás Lajos: Szerződési jog - általános rész. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2016, 228. o.
[11] A szerb jogelméletben is ismert a vétkesség szubjektív és objektív mércéje. A magyar jogterminológiával ellentétben, azonban, a vétkesség objektív mércéjére, azaz a felróhatóságra mint az általában elvárható magatartástól való eltérésre, a szerb nyelvben nincs külön szakkifejezés: a felróhatóságot a "vétkesség objektív mércéje" szókapcsolattal fejezzük ki szerbül.
[12] Köt. 131. szak.
[13] A szerb Köt. a francia hagyományokra támaszkodva kifejezetten rögzíti, hogy a szerződési kötelezettségnek valós és megengedett jogi céllal (kauzával) kell rendelkeznie. Emellett, szabályozza az szerződéskötési indíték jogi relevanciáját is. Ezáltal a szerb jog az ún. kauzalista jogrendek közé tartozik, amelyek a szerződés érvényességét, valós és megengedett kauza fennforgásával feltételezik.
[14] Antiċ Oliver: Obligaciono pravo [Kötelmi jog]. Pravni fakultet Univerziteta u Beogradu, Belgrád 2012, 439.
[15] Peroviċ: i.m. 503. o.
[16] Uo.
[17] Köt. 129. szak. 1. bek.
[18] Vékás (2016): i.m. 231. o.
[19] Uo.
[20] Köt. 129. szak. 2. bek.
[21] Köt. 129. szak. 3. bek.
[22] Peroviċ: i.m. 504. o.
[23] Köt. 277. szak. 1. bek.
[24] Peroviċ: i.m. 504-505. o.
[25] A francia Code civil 2016-ig hatályos szövege, 1184. szak. 3. bek.
[26] Peroviċ: i.m. 505. o.
[27] Peroviċ: i.m. 506. o.
[28] Peroviċ: i.m. 505. o.
[29] Például, a vevő nem fizette ki a vételárat, az eladó pedig időközben talált másik érdekelt vevőt, aki hajlandó lenne az adásvétel tárgyát képező dologért magasabb vételárat fizetni. Nyilvánvalóan, az eladónak nincs különösebb érdeke a szerződés hatályban tartásában és a másik fél szolgáltatásának követelésében, hanem a szerződést inkább megszünteti és a dolgot a másik vevőnek adja el.
[30] Doloviċ Katarina: Pravne posledice izjave volje usmerene na raskid ugovora zbog neizvršenja [A szerződésszegés miatti szerződés-megszüntetésre irányuló jognyilatkozat jogi következményei], doktori értekezés, A Belgrádi Egyetem Jogtudományi Kara, Belgrád 2014, 83. o.
- 262/263 -
[31] Doloviċ i.m. 83. o.
[32] Peroviċ: i.m. 506. o.
[33] Doloviċ i.m. 1. o.
[34] Peroviċ: i.m. 506. o.
[36] A francia Code civil a 2016. évi módosításokkal, 1224-1230. szak.
[37] Köt. 124. szak.
[38] Köt. 130. szak.
[39] Peroviċ: i.m. 516. o.
[40] Nikoliċ Dušan: Uvod u sistem gradanskog prava [Bevezetés a polgári jog rendszerébe]. Centar za izdavačku delatnost Pravnog fakulteta u Novom Sadu, Újvidék 2017, 342. o.
[41] Köt. 126. szak. 2. bek.
[42] Köt. 126. szak. 1. bek.
[43] Köt. 127. szak.
[44] Vékás (2016): i.m. 233.o.
[45] Részletesebben az előzetes szerződés-megszüntetésről és az előzetes szerződésszegésről ld. Doloviċ: 288-291. o.
[46] Köt. 125 szak. 4. bek.
[47] Köt. 125 szak. 1. bek.
[48] Köt. 125 szak. 2. bek.
[49] Köt. 125 szak. 3. bek.
A Köt. ebben a rendelkezésben "ésszerű határidőt" említ, míg a nem fix határidős szerződés egyoldalú megszüntetésekor a szerződéshez hű fél köteles a szerződésszegő félnek "utólagos megfelelő határidőt" hagyni a szolgáltatás teljesítésére. A különböző szakkifejezések használata nem célszerű, hiszen mindkét esetben ugyanarról a jogi helyzetről van szó: olyan határidő meghatározása, amelyben ésszerűen elvárható a szerződésszegő féltől, hogy teljesítse a szolgáltatást.
[50] Doloviċ: i.m. 1. o.
[51] Köt. 132. szak. 1. bek.
[52] Doloviċ: i.m. 120. o.
[53] Peroviċ: i.m. 517. o.
[54] Kivételt képez a megelőző állapot helyreállításának megtagadása és az állam javára történő marasztalás intézményei, amelyek a semmisség sajátos, a rosszhiszemű felet sújtó szankciói és természetükből eredően nem alkalmazhatók a szerződésszegés miatti egyoldalú szerződés-megszüntetésre.
[55] Köt. 132. szak. 2. bek.
[56] Köt. 132. szak. 3. bek.
[57] Köt. 121. szak.
[58] Köt. 122. szak. 1. bek.
[59] Köt. 122. szak. 2. bek.
[60] Köt. 123. szak.
[61] Köt. 132. szak. 4. bek.
[62] Köt. 277. szak.
[63] Részletesebben ld. Doloviċ: i.m. 119-125. o.
[64] Köt. 129. szak. 1. és 2. bek.
[65] Peroviċ: i.m. 519. o.
[66] Dudás Attila in: Pajtié Bojan, Radovanoviċ Sanja, Dudaš Atila [Dudás Attila], Obligaciono pravo [Kötelmi jog]. Centar za izdavačku delatnost Pravnog fakulteta u Novom Sadu, Újvidék 2018, 374. o.
[67] Ld. pl. a Szerb Legfelsőbb Bíróság Prev 309/2006. sz. végzését. Forrás: Paragraflex jogi adatbázis.
[68] Ld. pl. a Szerb Legfelsőbb Bíróság Prev 212/2004. és a Prev. 21/2006. sz. végzéseit, vagy a Nisi Fellebbviteli Bíróság Gž 1520/2013. sz. végzését. Forrás: Paragraflex jogi adatbázis.
[69] Azaz ellentétes a Perrendtartási törvény 16. szakaszával. Ld. pl. a Belgrádi Fellebbviteli Bíróság Gž 1531/2013. sz. végzését. Forrás: Paragraflex jogi adatbázis.
[70] Szerb PP. 156. szak. Hasonló rendelkezést tartalmaz a 2016. évi hatályos magyar Pp. is. 86 § (1) bek.
[71] Ld. pl. a Szerb Legfelsőbb Bíróság Prev 212/2004. sz. végzését. Forrás: Paragraflex jogi adatbázis.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi rendkívüli tanár, Újvidéki Egyetem, Jogtudományi Kar, Polgári Jogi Tanszék.
Visszaugrás
