E tanulmány célja a befolyással üzérkedés kriminalizálásának feltételeit a megváltozott gazdasági és társadalmi értékrend közegében felülvizsgálni. A befolyással üzérkedés problémaköre a szociológia és az etika tudományának hajszálerein felszívódva a büntetőjog irodalmában a korrupció tárgykörébe helyezve jelent és jelenik meg. Míg azonban a korrupció testét adó vesztegetés kriminalizálásának feltételei viszonylag letisztultak, a befolyással üzérkedés inkriminációjának stabilitása csak látszat. E látszólagos kriminálpolitikai és kodifikációs stabilitás mögül kidolgozatlan dogmatika és alkotmányossági gócok bukkannak elő, amelyek feltárása több okból is hiányos. A bűncselekmény szegényes és egysíkú joggyakorlata oka annak, hogy a védett különös jogtárgy tartalma bizonytalan, fontosabb azonban, hogy a politikai-gazdasági befolyás tiltott és tolerált formái a hazai pluralizmus rendszerében nem kristályosodtak ki.
1. Történeti visszatekintés. A Csemegi-kódex még nem ismerte a befolyással üzérkedés újkori formáit, a Hivatali és ügyvédi bűntettek és vétségek című XLII. fejezetben felsorolt hivatali korrupciós jellegű cselekmények között pönalizálta a vesztegetés "ősformáit".1 A vesztegetést, amennyiben nem közhivatalnok (vagy bíró, esküdt) irányába követték el, illetve nem közhivatalnok vesztegettette meg magát, egymagában nem képezett bűncselekményt.2 A közhivatalnok kategóriájába vonható személyek köre később többször bővült. Az 1942. évi X. tc. az egyes közéleti visszaéléseket büntető rendelkezésekről szólt, így szabályozta a vesztegetés hat alakzatát és már a befolyással üzérkedést is. Témánkat a befolyással üzérkedésre korlátozandó e törvényi változásokból az 5. § kaphat kiemelést: Befolyással üzérkedés vétségét követte el "Aki maga vagy más részére vagyoni előnyt követel vagy fogad el avégett, hogy valódi vagy színlelt befolyását valamely hatóságnál vagy közhivatalnoknál magánérdek előmozdítására érvényesítse"7
Az 1961. V. törvény (153. §) a hivatali befolyással üzérkedés alapesetének elkövetési magatartását jelentősen módosította, többi között a magánérdek mint a befolyás tartalmi specifikuma kikerült a tényállásból: "Aki azért, hogy valódi vagy színlelt befolyását hivatalos személynél érvényesítse, a maga vagy más részére előnyt követel, kér vagy elfogad".
Az 1971. évi 28. tvr. - többek között a gazdasági vesztegetéssel kapcsolatban a joggyakorlatban kialakult polémiákra reagálva - a befolyással üzérkedés felelősségi körét is kiterjesztette a hivatali alakzatnál tágabb körre (állami szerv, szövetkezet vagy egyesület).
Az 1978. évi IV. törvényben a vesztegetés hivatali és gazdasági alakzatával együtt a befolyással üzérkedés mindkét alakzata a közélet tisztasága elleni bűncselekmények körét gyarapította. A hivatali és a gazdasági alapesetek 23 éves mozdulatlanság után 2002. április 1-jétől két ponton változtak: az új tényállás a "jogtalan" előny kérését vagy elfogadását rendeli büntetni, továbbá a gazdasági alakzat büntetési tételét differenciálja aszerint, hogy gazdálkodó szervezet vagy társadalmi szervezet dolgozójával, tagjával, illetve önálló intézkedésre jogosult dolgozójával, tagjával kapcsolatban követik el.
2. A vesztegetéshez hasonlóan a befolyással üzérkedés inkriminációja is a közélet tisztaságát védi jogtárgyként. A közélet tisztasága - a kommentárok szerint - az állami és társadalmi szervek, a hivatalos és más közfeladatot ellátó személyek törvényes és elfogulatlan működését jelenti. A hivatali alakzat esetén a kriminálpoli-tikai cél olyan magatartások üldözése, amelyek alkalmasak arra, hogy a hivatalos személy jogszerű és pártatlan, tárgyilagos, elfogulatlan, ésszerű és szakmai érveken nyugvó döntését veszélyeztessék.4 Egyenlőre csak érintjük azt a problémát, amelyet a szabályozás több évtizede hurcol maga mögött. Tudniillik a védett jogi tárgy szakirodalomban elfogadott megfogalmazása és a tényállás nem harmonizál. A befolyással üzérkedés tényállása kibillen a jogtárgy jól definiálható medréből, amikor a korrumpáló erőt, amely egymagában kidönti a tilalomfát, azzal a feltétellel bünteti, ha a korrumpáló erő működését a háttérben előny adása, vagy ígérete kíséri. Dogmatikailag ez a "befolyás" materiális jogellenességének ismérve. Más oldalról viszont többletfeltétellel terhelt az alapeset, amely akadálya annak, hogy a rontó, korrumpáló erő (vagy ennek színlelése) magában büntetendő legyen. A cselekmény kriminalitása szempontjából másodlagos körülmény válik perdöntővé és egyben potenciális egérúttá a bűnözés számára. A büntetőjog a közéleti folyamatokat korrumpálni törekvő erő zsebében kutat, ahelyett, hogy a korrupciós (rontó) szándékra és cselekményre koncentrálva torkon ragadná azt. A tényállás tehát közvetlenül nem a hivatali és a gazdasági szféra döntéshozatalának tisztaságát védi, hanem az emberek hivatali és gazdasági szervezethez való hozzáállásának, morális viszonyulásának megrontását kriminalizálja a nyerészkedő közvetítő (üzér) büntetésére koncentrálva. A contrario adódik az a következtetés, hogy a törvényalkotó szerint a hivatali vagy a gazdasági gépezet tisztességtelen befolyásolására alkalmas, de csak szívesség alapon végzett tevékenység vagy ennek ígérete még nem korrumpálja a fent említett közéleti kapcsolatrendszert a büntetőjogi beavatkozáshoz szükséges mértékben. A korrupció elleni harc krimi-nálpolitikája akkor lenne következetes, ha nem a tisztességtelen befolyás "értékesítésének" tulajdonítana döntő jelentőséget, hanem a tisztességtelen, a közélet tisztaságát veszélyeztető befolyásra hivatkozást és magát a befolyást kriminalizálná.
Komparatív vizsgálatunk tárgya a tisztességes és tisztességtelen befolyásolás két pólusán a nyugati demokráciák lobbytörténetében kikristályosodott politológiai, szociológiai kánon, amely mellett a demokratikus magatartás-formák mintáit kereső hazai jogpolitika sem mehet el szó nélkül.
3. A nyugati országokban és az USA-ban fejlődő lobbynak azaz a törvényhozás és a hivatali döntéshozatal tolerált befolyásolásának teoretikus magyarázata, hogy az állampolgárokat szélesebb körben kell beengedni a politika-csinálásba, a kérelmezési jog gyakorlásának útjait nem lehet elzárni bürokratikus formalizmusokkal.5 A lobby korlátozásának kérdésében az alapjogi konfliktus egyik oldala, hogy pozitivista megközelítésben az állampolgári közvetlen beavatkozás, befolyás lehetőségei az állami-igazgatási döntéshozatalba a jogszabályok biztosíthatják, így a közvetlen állampolgári beavatkozásra csak annyiban van lehetőség, amennyiben azt jogszabályok kifejezetten lehetővé teszik. Tágabb perspektívában, jogszociológiai aspektusból az állampolgári érdekérvényesítést az állami döntéshozatalban a merev eljárásjogi lehetőségek fölé vagy közé ékelődő tisztességes befolyásolásként kellene felfognunk, amely segíti az információcserét, a politikai szocializálódás folyamatát és az élet szülte érdekartikulációs mechanizmusokat plántál a közigazgatásba. Az amerikai, de az európai konvencióknak is megfelel az a szemlélet, mely szerint a polgárok saját ügyükkel felkereshetik a választott tisztviselőket, ha nincs lehetőségük, hogy hivatalos fórumon és információs rendszereken eljussanak a döntéshozó fórumig.6
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
