Geert Hofstedenek, a műveire történt 7000 hivatkozással páratlan tudományos figyelmet nyert szerzőnek, a Wall Street Journal 2008-as felmérésében "a világ legbefolyásosabb 20 üzleti gondolkodója" egyikének - fiával, a jövőkutató Gert Jannal együtt írt - könyve 18. nyelvként végre magyarul is megjelent. Ez a 74 ország kultúráját a többszázezres nagyságrendű megkérdezett személy adatbázisából kialakított koordinátákban ("délkörök és szélességi körök mappáin") elhelyező mű a szociológia-szociálpszichológia-kultúrantropológia diszciplína-hármas eddigi legnagyobb vállalkozásának empíriájából mutatja fel azokat az értékeket, amelyek az összemberiség által megtapasztalt alapproblémákra kultúránként különbözőképpen adott válaszok. E problémák: 1) a felsőbbséghez, hatalomhoz való viszony (amit Hofstede a "hatalmi távköz" mutatójában ragad meg); 2) az embernek önmagáról alkotott képe, ezen belül az egyén és a társadalom közötti kapcsolat, illetve az egyénnek a férfiúi és női mivoltról alkotott felfogása (amiből az adatbázis faktorelemzése az "individualizmus-kollektivizmus", illetve a "maszkulin-feminin" értéktengelyeket hozta felszínre); 3) azok a módozatok, ahogy a konfliktusok kezelendők, ideértve az agresszióval illetve az érzelmek kifejeződésével kapcsolatos problémák megoldási módjait is (Hofs-tedenél a "bizonytalanságkerülés" dimenziója, olyan pólusok között, mint az angolszász világ életérzésének "lezsersége" versus a német szabályozottság vagy a latin népek kemény hierachizáltsága). Am amikor ezzel az empíriából kialakított értékfelmérő battériájával Kínában kezdett vizsgálódni, rá kellett döbbennie, hogy ez a kínai életvilágot nem képes átfogni, hanem itt a "bennszülött" kínai kutatótársak bevonása nyomán egy újabb tengely kristályosodott ki, amely a rövid- versus hosszú-távú orientációt mérte be. Erről pedig kiderült, hogy a kínai kultúrának a globalizáció szempontjából releváns specifikuma, éppen az, amivel ez szignifikáns előnyben van az amerikai társadalommal szemben. Így ez a mű a kitörőben lévő globális válság értékrendszeri értelmezéséhez is adalékul szolgálhat.
De vessünk egy pillantást az egyik ilyen dimenzió ("kulturális délkör"), a hatalmi távköz (PDI) mélyről jövő hatására, amit ez az államélet típusára gyakorol. Ez az emberi egyenlőtlenségnek az emberiség nagy gondolkodói (Konfucius, Platón, Machiavelli, Marx) által is visszatérően vizsgált problémája. Hofstede itt a klasszikus közmondás "talis rex qualis grex" figyelmeztetésével köti bele az államtípust annak a kultúrának a közegébe, melyből kinőtt. A nagy hatalmi distanciájú kultúrák, ahol a hatalom felülkerekedik a jogon, ahol a hatalmasok privilégiumokra jogosultak, ahol még az adórendszer is a gazdagokat védelmezi, vizsgálati adatai szerint a dél-amerikaiak, az arab országok, a kelet-európaiak (főleg Szlovákia, Oroszország, Románia, Szerbia). A kis hatalmi távközűek viszont az angolszászok, Hollandia, Németország, Ausztria, a skandinávok, Izrael és Magyarország. Ezekből a validan és megbízhatóan megmért tényekből és kiszámított ranghelyekből a kutató újszerű (és érdemi megvitatásra méltó) tételeket fejleszt ki. Például megállapítja, hogy a Marxnál felismerhető alapfeltételezésben, hogy ti. a hatalom gyakorlását át lehet ruházni személyekről egy rendszerre, felismerhető a kis hatalmi távközű társadalmak (melyek közé Németország, Marx szülőhazája is tartozik) mentális szoftvere: "A modern világ tragédiája az volt, hogy Marx gondolatait főleg a skála nagy hatalmi táv-közű országaiba exportálták, amelyekben hiányzott az a gondolat, hogy a hatalomnak a törvény alá kell rendelődnie A hatalom ellenőrzésének ez a hiánya tette lehetővé a magukat Marx örököseinek kikiáltó kormányzási rendszerek számára, hogy még akkor is fennmaradjanak, amikor tevékenységüktől már maga Marx is forgott volna a sírjában."
Egy másik vonulata a könyvnek az, ami a kitörőben lévő gazdasági világválságban vált aktuálissá: az emberiség által megtermelt étékek kelet-nyugati gravitációs iránya megfordulóban van. Az a kutatási eredménysor tehát, amely az USA és Kína, illetve átfogóbban az immár érezhetően "alkonyodó" Nyugat és a "lux ex Oriente" friss fényereje gazdasági - és talán nemsokára politikai - erőviszonyainak pólusváltását a kultúrák mélyszerkezetében értelmezi. Ehhez a kutatót egy saját vizsgálati rendszerében meglevő hiányosságának tudatosítása vezette el. Amikor félszáz körül járó vizsgálati alany országai után az addigra már kialakultnak vélt battériájával (a nyugati civilizáció értékrendszer-kutatásából "kinyert" metodikájával) a kínai kultúra specifikumát is megragadni próbálta, kiderült, hogy az addig kapott négy dimenzió, amikben a közös emberi, természeti
- 249/250 -
és/vagy társadalmi problémákat vélte tükröződni, a kínai életvilágot nem képes átfogni.[1] Hanem itt a bevont kínai kutatótársak által összeállított érték-teszt adataiból kristályosodott ki egy újabb tengely, amely a rövid versus hosszú távú orientációt mérte be. Így az addigi négy mérési dimenzió, melyek páronként kapcsolt koordináta tengelyeivel - mint hosszúsági és szélességi körökkel - a kutató felrajzolta a "kultúrák világtérképeit",[2] egy ötödikkel egészült ki, amely megdöbbentő - és épp a fenyegető világválság vonatkozásában aktuális - implikációkat kezdett kibontani. S minthogy a mai teljes globalizáció ugyanabban a fogyatékosságában osztozik Amerikával, amivel ez szignifikáns hátrányban van a kínai kultúra és társadalom általa feltárt alapminőségével, ezért lehet válasz a globalizáció küszöbönálló válságára Hofstede kiérlelt kutatási eredménye: "a kulturális kontinensek időhorizontjainak különbözőségéről".
Így például az időhorizontok különbözőségének nemcsak olyan következményeire derült fény, mint a vallás és gondolkodásmód ellentétei,[3] hanem arra a 2008-ban relevánssá vált kontrasztra is, ami a takarékosságról és a források gazdaságos felhasználásáról szóló konfuciánus alapértéket állítja szembe az amerikai nagyobb költekezésre serkentő társadalmi nyomással. Ez a pólusváltást valószínűsítő értékkutatási eredmény annyira jelentős, hogy ennek kereszt-validálására más nemzetközi értékkutatók eredményeiben is felleli a saját észlelését visszaigazoló adatokat. "Az Egyesült Államok rövid távú orientációját illusztrálja a tény, hogy a kitartás és a takarékosság nem szerepelnek értékként a Rokeach Értékrendszeri Felmérésben, holott ez az amerikai értékek teljes leltárán alapulva készült 1970 környékén. Úgy tűnik, a huszadik század második felében inkább a költekezés, semmint a takarékosság számított amerikai értéknek nemcsak az egyén, hanem a kormányzat szintjén is."
További külső megerősítés egy közös ázsiai-skandináv kutatás (Helgesen-Kim, 2002) következtetése, mely szerint a jelentörténeti fő tendencia, a globalizáció megdöbbentően azonos azzal, amit Hofstede adatai az USA-ról mutatnak: az elszabaduló globali-zációt is végzetesen rövidtávú értékek vezérlik. "E kutatásban résztvevő ázsiai és skandináv országok mindegyikében erősebb a hosszú távú orientáció, mint az Egyesült Államokban. A válaszadók szerint a jó kormányzat a jövőt tartja szem előtt, miközben az USA és az IMF által vezetett globalizáció a gyors megoldásokat preferálja. Mint ahogy Joseph Stiglitz közgazdász szerint is a globalizáció alapja egy piaci fundamentalizmus, ami más fundamentalizmusokhoz hasonlóan a régi helyzetet akarja fenntartani, vagy visszaállítani, ahelyett hogy az emberiség egészének a jövőjét biztosító elképzelések szerint működne."
Ez egybevág Hofstede saját értékrendszerét kifejező tételével. "A vallási, politikai és gazdasági fundamentalizmus mindegyike a hosszú távú gondolkodás agresszív ellensége. A múltra támaszkodnak és igyekeznek elkerülni a jövőért való felelősséget, isten, vagy a piaci erők kezébe helyezve azt. A 21. században valószínűleg tovább nő Kelet-Ázsia gazdasági jelentősége. A legértékesebb ajándék, amit a keleti bölcs férfiak és nők adhatnak a világnak, a hosszú távú gondolkodás elterjesztése lehet."
Ehhez vegyük hozzá egy, a JURA előző számában megjelent tanulmánynak erről a keleti bölcsességről summázott kiegyensúlyozó végkövetkeztetését, miszerint a sajátos kínai kortudati képződmény ugyan a hajdani feudális-dinasztikus viszonyok megszűnése után talajvesztettnek minősíthető, de tanulmányozása nemcsak eszmetörténeti szempontból indokolt. Ennek ugyanis "korszakunk gazdasági, civilizató-rikus, kulturális és politikai körülményei között is vannak olyan általános értékei, amelyek elmélyült tanulmányozásra, elismerésre és adaptált hasznosításra érdemesek."[4]
Amely hangsúlyozáshoz a magunk részéről azt tudjuk hozzáfűzni, amit Johannes Schasching a római Gregoriana Egyetem professzora emelt ki a régi szociális enciklikák, a Rerum Novarum (1891) és a Quadragesimo anno (1931) és a II. vatikáni zsinat utániak közötti különbségről. Míg az előbbiek egy történelmietlen szemléletből középkori elvek örökségét kínálták mai alkalmazásra, addig XXIII. Jánostól kezdődően már elismerik "az evilági valóságok öntörvényűségét, amik vizsgálatára az egyes tudományok és technikák módszerei illetékesek". Sőt az 1965. évi "Gaudium et spes" kezdetű zsinat-dokumentum önkritikusan le is szögezi: "Ezért ma már csak sajnálkozhatunk bizonyos szellemi irányzatok fölött, melyek a tudományok legitim autonómiájának hiányos ismerete folytán valamikor az egyháziak között is előfordultak".[5] Itt egyébként éppen Hofstede egyik súlyponti kutatási eredményére is támaszkodhatunk, aki egyebek között azt a markáns különbséget észlelte a rövid- versus hosszú távú kultúrák között, hogy míg az első orientáció számára irányadó társadalmi norma a hagyományok tiszteletben tartása, a második számára a körülményeké.■
JEGYZETEK
* McGraw-Hill, 2005 - VHE Kft, Pécs 2008
[1] Pedig a négy addigi dimenzió is páratlanul érdekes információt hozott felszínre a kínai kultúra vonatkozásában. Amiként ui. a műholdfelvételek évezredekkel ezelőtti városok térképeit képesek elővarázsolni a felszínen már láthatatlanná vált nyomokból, hasonlóképp Hofstede a maga digitalizált (milliárdos nagyságrendű adatot matematikailag integráló) metaforáival képes volt régmúlt birodalmak (nyugaton a
- 250/251 -
római, keleten a kínai) területrajzait megjeleníteni. Mindkét birodalom máig ható öröksége a hierarchia-szintek közötti nagy 'hatalmi distancia' (PDI), ám az igazi meglepetés a két ókori birodalom kulturális örökségei különbözőségének észlelése. A 'bizonytalanságkerülés' indexe (UAI) erősségében együtt találjuk az összes újlatin nyelvű országot Európában és Latin-Amerikában. A kínaiul beszélő országok viszont, Tajvan, Hong Kong és Szingapúr sokkal alacsonyabb UAI pontszámot adtak, éppúgy, mint azok az országok, ahol jelentős kínai kisebbség található: Thaiföld, Indonézia, Fülöp-szigetek, Malajzia. A kínai birodalmi adminisztráció elve volt az 'emberek kormányzása', szemben a római 'törvény általi kormányzással'. A két hagyomány kontrasztja magyarázza, hogy a római örökségű országok IBM-alkalmazottai erősebb bizonytalanság-kerülési pontszámot adtak, mint azok, akik a kínai örökségű országokban élnek."
[2] Így például a hatalmi distancia és a bizonytalanságkerülés koordinátatengelyeivel kapott négy tér-negyed digitalizált metaforái - az angolszász "falusi piac" (mindkettőben alacsony), a német "jól olajozott gép" (az elsőben alacsony, a másodikban magas; ahova egyébként a magyar értékrendszer is illeszkedik), a latin "emberpiramis" (mindkettőben magas), és a kínai "család" (a hatalmi distanciában magas, de a bizonytalanság kerülésében alacsony) - nem tapogatták le a kínaiak specifikumát, a "hosszú távú versus rövid távú orientációt".
[3] Hogy például míg a rövidtávú nyugati orientáció mélységesen azonosulni tud olyan, többnyire hagyományos igazságokkal, amik alapján erőszakkal ítélkezhet jóság és gonoszság között - az inkvizíció máglyáitól a "gonosz tengelyének" katonai erővel való megzabolázásáig -, amely szemléleti különbség valósul meg a bebörtönözöttek arányában is: az USA-ban egekbe-szökő, Távol-Keleten elenyésző, addig a hosszú távú orientáció azt a szemléletet ápolja, hogy mindenben és mindenkiben van jó és rossz, ezért megtorlás helyett a fejlesztés indokolt.
[4] Ádám Antal: Ősi kínai bölcseletek. JURA 2008. 2. sz. 154. o.
[5] J. Schasching: Von der "christlichen Gesellschaft" zu Dialog und Partnerschaft, Paradigmenwandel im Katholischen Sozialdenken. In: Isidor Baumgartner - Christian Friesl - András Máté-Tóth (Szerk.): Den Himmel offen halten. Innnsbruck: Tyrolia 2000. S. 21-219.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző kutató professzor, Széchenyi István Egyetem Győr.
Visszaugrás
