Az Európai Unió (a továbbiakban: EU) területén, a tagállamokban, és az EU-hoz csatlakozni kívánó országban az alapjogvédelemnek fokozottan érvényesülnie kell, ugyanis az alapvető jogok védelmének elengedhetetlen részét képezi (kell képeznie) az adott (tag)állam jogrendjének. E folyamat eredményeként az EU-ban az alapjogok védelme fokozottabban érvényesül, egyre inkább előtérbe helyeződik, mint védendő érték és megvalósítandó cél.
Kezdetben az Európai Közösség a gazdasági célokra tekintettel nem fektetett hangsúlyt az alapjogvédelemre[1], azonban az 1960-as évektől kezdődően - a gazdasági prioritásokon túlmenően - már további célokat is kitűzött, így fokozatosan kialakult[2] az alapjogok védelmének egy új - a tagállami alapjogvédelem mellett érvényesülő - európai uniós szintje. A szakirodalomban ennek következtében gyakran háromszintű alapjogvédelemként jelenik meg a "jelenség": úgy, mint a tagállami alkotmányokban garantált alapjogvédelem; az uniós alapjogok védelme és az Európa Tanács égisze alatti Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) által biztosított jogvédelem.[3] E "rendszer" valóban az alapjogok védelmének többfokú, illetve más eljárásrendű védelmét is lehetővé teszi. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) és az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EuB) elé egy-egy kérdést meghatározott eljárásrendben, a nemzeti jogorvoslati lehetőségek kimerítése után vagy a tagállami peres eljárás részeként lehet fordulni.
A történeti fejlődés alapján megállapítható, hogy az alapjogvédelem Európában már nem tisztán nemzeti feladat: belső kontrollja hagyományosan és elsődlegesen a nemzeti alkotmánybíróságok és a legfelsőbb bíróságok feladata, külső kontrollja - újszerű és szubszidiárius jelleggel - az EJEB és az EuB a feladata.[4] A két bíróság, bár más-más alapjogvédelmi alapdokumentum alapján, de részben hasonló elvek mentén fejti ki tevékenységét: a döntései és annak indokolása az alapjogvédelmet ítéletről ítéletre formálja, tölti meg újabb tartalommal.
A legtöbb alkalommal hivatkozott, az EuB előtt értelmezni kért eljárási alapjog kétségtelenül a tisztességes eljáráshoz való jog, melynek fogalmát tekintve hazánkban nem találunk egységes definíciót[5], így különösen fontos eljárásjogi szempontból a vonatkozó bírói gyakorlatot - és annak európai uniós vonatkozását is - vizsgálni. A hazai szakirodalomban ezt az alapjogot úgy értelmezik, amely alkotmányos követelményként magában foglalja a bírósághoz fordulás jogát, a pártatlanság elvét, a jogegyenlőséget, az ügyek ésszerű időben történő elbírálásának követelményét, továbbá a jogorvoslathoz való jogot is. Azonban a tisztességes eljáráshoz való jog fogalmi elemeit tekintve nem adható zárt felsorolás, ugyanis az eljárás menetének és annak egészének a figyelembevételével állapítható meg, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog követelménye teljesült-e az adott eljárásban.
Az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Alapjogi Charta vagy Charta) az uniós alapjogvédelem alapdokumentuma. Az Európai Unióról szóló Szerződés (a továbbiakban: EUSz.) 6. cikk (1) bekezdése deklarálja, hogy "az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának [...] szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések". Ezért a Charta az EU elsődleges joganyagának részét képezi: ily módon a másodlagos uniós joganyag és a nemzeti intézkedések megfelelősége vizsgálatának egyik szempontjává vált.[6 A Lisszaboni Szerződés az EUSz. 6. cikke tekintetében valódi reformot hajtott végre: jogi kötőerővel ruházta fel és az uniós jogrend szerves részének nyilvánította az Alapjogi Chartában foglalt jogokat, szabadságjogokat és elveket, kötelezte az EU-t az EJEE-hez való csatlakozásra és egyfajta "megszüntetve megőrzés" módszerrel fenntartotta a korábbi íratlan alapjogok rendszerét, mint az uniós jogrend részét képező általános elveket.[7] Az ún. általános jogelvek[8] az EU-ban ma is az elsődleges jogforrások közé tartoznak, melyek alatt a tagállamok közös alkotmányos hagyományának részét képező olyan elveket értjük, amelyek gyakorlatilag valamennyi nemzeti jogrendszerben megtalálhatóak. Néhány elv a Szerződésekben, illetve az Alapjogi Chartában is kifejezetten megjelenik, de többnyire az EuB mondja ki valamely jogelvről, hogy az az EU jogában általános jogelvi erővel bír.[9] Az uniós jogban az általános jogelvek nem csupán értelmezést segítő, hanem hiánypótló, joghézag pótló szerepet is betöltenek.
Az Alapjogi Charta jogi státusának elismerésével egyidejűleg az EuB alapjogi joggyakorlatának elmélyítésére is sor kerülhetett, hiszen e bíróság elé évről évre több alapjogot értelmezni kérő beadvány érkezik, így az EuB alapjogi gyakorlata is egyre nagyobb jelentőséggel bír. Erre tekintettel jelen tanulmányunkban az eljárási alapjogok közé sorolt, a tisztességes eljáráshoz való jog egyes fogalmi elemeit kívánjuk vizsgálni, különös figyelmet fordítva az EuB ítélkezési gyakorlatára, hiszen ezen eljárási alapjog több nemzetközi egyezmény[10] által deklarált olyan alapvető jog, amely a nemzeti polgári peres eljárások[11] során egyre nagyobb figyelmet
- 21/22 -
élvez. Az alapjogvédelem az igazságszolgáltatás körében az egyes, a polgári peres eljárások során érvényesülő eljárási alapjogok védelmét is jelenti: olyan alapvető jogok védelmét, melyek a peres eljárások során érvényesülnek, az egyes eljárási szakaszokban teljesednek ki.
A tisztességes eljáráshoz való jogról az Alapjogi Charta VI. címében, az igazságszolgáltatás részben, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog cím alatti 47. cikk rendelkezik. E cikk (1) bekezdése értelmében mindenkinek, akinek az uniós jog által biztosított jogait és szabadságait megsértették, annak a 47. cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz. Ugyanezen cikk (2) bekezdése alapján mindenkinek joga, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja. E jogokkal összefüggésben biztosítani szükséges a tanácsadás, védelem és a képviselet igénybevételének lehetőségét. A 47. cikk (2) bekezdése az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésén alapul, ám az uniós jogban a bírósághoz fordulás joga nem korlátozódik a polgári jogi jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos jogvitákra.[12] A 47. cikk (3) bekezdése az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez szükséges mértékben biztosítja azt a jogot, hogy azok, akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel, azoknak költségmentességet kell biztosítani. A (3) bekezdés tekintetében meg kell jegyezni, hogy az EJEB-nek az ítélkezési gyakorlatával összhangban költségmentességre vonatkozó rendelkezést kell hozni, amennyiben az ilyen segítségnyújtás hiánya lehetetlenné tenné a hatékony jogorvoslat biztosítását.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
