Egy másik jogeset kapcsán a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.255/2007/4. számú határozatában a következő döntést hozta a Gt. 296. § (1), és (3) bekezdésére, illetve a 173. § (3) bekezdésére továbbá a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. tv. (Cstv.) a 63. §-ára alapozott kereseti kérelem kapcsán. A másodfokú bíróság határozatában kifejtette, hogy "a felelősség áttörésének egyik elengedhetetlen feltétele, hogy az uralkodó tag befolyása oda vezessen, hogy az ellenőrzött társaság ügyvezetése a cég vonatkozásában hátrányos üzletpolitikát folytasson. Az üzletrész megszerzése és a kft. felszámolása alá kerülése közötti rövid időszakban (kevesebb mint 3 hónap) a hátrányos üzletpolitika folytatása nem valósult meg, ilyet a felperes bizonyítani nem tudott. A Gt.173. § (3) bekezdése szerinti felelősség áttörés megállapításának a fenti feltétel teljesülése előfeltétele lett volna és a kifejtettek megfelelően irányadóak a Cstv. 63. § (2) bekezdésre történt hivatkozás kapcsán is." A Legfelsőbb Bíróság osztotta a másodfokú bíróság álláspontját a Gt. 296. § (1), illetve (3) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban. "Mindkét rendelkezés szerint a felelősség megállapításának egyik feltétele, hogy a többségi, illetve a közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező tag befolyása folytán az ellenőrzött társaságra nézve hátrányos üzletpolitika folytatása megállapítható legyen. A hátrányos üzletpolitika "folytatása" a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint is huzamosabb tevékenységet feltételez." A Legfelsőbb Bíróság ebben az esetben is utalt arra, hogy a hátrányos üzletpolitika folytatását a társaság szempontjából és nem a felperes szempontjából kell megítélni.
Álláspontom szerint mindaddig, amíg a jogalkotó nem határozza meg közelebbről a tartósan hátrányos üzletpolitika fogalmát, a következőkből lehet kiindulni. A befolyásszerző magatartását abban az esetben szankcionálja a törvény, ha ennek eredményeképpen az ellenőrzött társaság felszámolás alá kerül. A befolyásszerző magatartásának, akár szándékosan fejti ki, akár gondatlanul, mindenképpen magában kell hordoznia az ellenőrzött társaság fizetőképességének elvesztését, méghozzá azzal, hogy annak helyreállítására sem teszik meg kellő időben a szükséges lépéseket. A tartósan hátrányos üzletpolitika lényegét én a társaság felszámolási eljárás alá kerülés kockázatával kapcsolatos hozzáállásban látom, ami szándékos magatartás esetén kifejezetten célzatos (az ellenőrzött társaságot az uralkodó tag felszámolásba dönti), míg gondatlanság esetén (annak típusaitól függően) felelőtlen, tudatos gondatlanság (az uralkodó tag előre látja tettének következményeit, de könnyelműen bízik annak elmaradásában) illetőleg hanyagság (amikor a következmények lehetőségét azért nem látja előre a befolyásszerző, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja). Az bizonyos, hogy mindaddig, amíg a tagi felelősség megállapítását a jogalkotó a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásához köti, addig ennek megállapítására az adós üzleti terveinek, pénzügyi/számviteli politikájának számviteli bizonylatokkal dokumentált, hosszabb időintervallumot (egy vagy több üzleti évet) átfogó gazdasági és pénzügyi elemzése lenne szükséges, ami hitelezői oldalról kivitelezhetetlen feladat.
Folytatva a Gt. és a Cstv. rendelkezéseinek összevetését, mindkét jogszabályban egyező rendelkezés, hogy a tag (részvényes) felelősségét kizárólag abban az esetben állapítja meg a bíróság, ha a minősített befolyásszerző (egyedüli tag) által az ellenőrzött társaság vonatkozásában folytatott tartósan hátrányos üzletpolitika a perben bizonyítást nyer. Az eljárásban a bizonyítási kötelezettség a felperest terheli, ennél fogva a hitelezőnek a következőket kell bizonyítania:
- a minősített befolyás fennállását, továbbá
- a hátrányos üzletpolitika folytatását és e magatartás tartós mivoltát, valamint
- az okozati összefüggést az ellenőrzött társaság vagyonvesztésével.
Megítélésem szerint a hatályos szabályozás lényegében megoldhatatlan feladat elé állítja a hitelezőt. A hitelező, mint társaságon kívülálló harmadik személy számára a közhiteles és naprakész cégadatok nyomonkövetése jelentené a lehetőséget arra, hogy a minősített befolyás létrejöttéről értesüljön. A tagok személyében bekövetkező változás, a társasági részesedés átruházása önmagában azonban nem mindig nyújt elegendő információt a befolyásszerzés mértékének megállapításához, ehhez az is szükséges lenne, hogy az erre vonatkozó cégadat is hiteles és naprakész legyen. Sajnos, a Gt. 52. § (1) bekezdése előírja ugyan a minősített befolyás létrejöttének bejelentését a befolyásszerző számára, de nem szankcionálja visz-szatartó erővel a kötelezettség elmulasztását. Ezenkívül, az ún. közhiteles nyilvántartások elektronikus adatbázisaival kapcsolatban az a tapasztalat, hogy ezek nincsenek mindig összhangban a cégbírósági végzések adataival. Másrészről, a hitelezőnek tipikusan csak egy-egy jogügylet kapcsán van lehetősége belelátni az adós társaságnál folyó üzletpolitikába és általában nincs - és nem is lehet - olyan helyzetben, hogy az adós társaság könyvelésébe, szerződéses állományába, üzleti terveibe, bankszámla- és pénztárforgalmába betekinthessen, arról információt szerezhessen és a peres eljárásban bizonyítékként értékelhető okiratokat, kimutatásokat stb. beszerezzen. Különösen, ha a befolyásszerző felróható magatartását hosszabb távon (egy vagy több üzleti év vonatkozásában) szükséges bizonyítania.
Folytatva a rendelkezések összehasonlítását, mindkét jogszabályhelynél egységes a szabályozás abban, hogy a tag (részvényes) felelősségének megállapítását kizárólag az ellenőrzött társaság felszámolása esetén teszi lehetővé, abban az esetben, ha a hitelező követelésének kielégítésére az adós vagyona nem nyújt fedezetet. Lényeges, hogy hitelező csak a Cstv. 3. § (1) bekezdésének c) pontjában megjelölt személy lehet. Külön kiemelem, hogy e meghatározás alapján a felszámolás kezdő időpontja után hitelezőnek csak az minősül, akit a felszámoló nyilvántartásba is vett.
Egységes az is, hogy a hitelezőnek mindkét esetben külön pert kell indítania a tag (részvényes) ellen; különbség van ugyanakkor a két jogszabály között a hitelezői igényérvényesítés határideje tekintetében. A Gt. rendelkezése szerint ugyanis a keresetet a felszámolási eljárás során (tehát annak jogerős befejezéséig) kell benyújtani, míg a Cstv. alapján a felszámolási eljárás során, vagy annak jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül. Kérdés, hogy indokolhatja-e bármi a különbségtételt. Kérdés továbbá, hogy indokolt-e egyáltalán a jogvesztő határidő előírása az igényérvényesítésre, tekintettel arra, hogy a korábban már hivatkozott 1/2007. PJE értelmében a hitelező a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságától számított egy éven belül érvényesíthetné igényét a mögöttesen felelős személlyel szemben.
A jelenlegi szabályozást tovább vizsgálva - pergazdaságossági szempontból - lényeges eltérés a Gt. és a Cstv. rendelkezése között, hogy a hitelező csak a felszámolás lezárását követően van olyan helyzetben, hogy a taggal szemben érvényesíthető követelése pontos összegéről nyilatkozhasson. Kérdés, hogy a felszámolási eljárás során indított kereset esetén a bíróság csak megállapítási határozatot hozhat az ösz-szegszerűség vizsgálata nélkül7, vagy - hasonlóan a "klasszikus" mögöttes felelősséghez - hozhat-e feltételes hatályú marasztaló határozatot is. Előbbi esetben a taggal szemben a hitelező a megállapítási per alapján, a felszámolási eljárás jogerős lezárását követően külön perben kénytelen követelése összegszerűségét bizonyítani. Véleményem szerint a jelen jogszabályi környezetben célszerűbb a felszámolási eljárást követően fordulni a tag ellen, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a hitelezővédelmet olyan szabályozás szolgálná jobban, amely lehetővé tenné, hogy a taggal (részvényessel) szembeni eljárást a főkötelezett társaság elleni felszámolási eljárással párhuzamosan lehessen lefolytatni a felelősség megállapítására és a feltételes hatályú marasztalásra egyaránt kiterjedően, úgy, hogy amennyiben a felszámolás a hitelező szempontjából eredménytelenül zárul le, úgy a hitelező a taggal (részvényessel) szemben azonnal érvényesíthesse fennmaradt követelését.
A pernek több alperese is lehet abban az esetben, ha egymást követő időszakokban több minősített befolyással bíró tag (részvényes), vagy egyedüli tag (részvényes) terhére róható a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása, vagy ha a befolyásszerzés a Ptk. 685/B. § szerint, közvetett módon jött létre. Ebben az esetben az alperesek nem képeznek egységes pertársaságot, mivel mindegyikük védekezése önálló és a hitelezővel szembeni kifogásaikat egymás felelősségére kihatás nélkül is felhozhatják.
Arra nézve, hogy a perben a tag (részvényes) felelőssége tárgyában hozott határozat kiterjed-e a perben nem álló hitelezőkre is, a jogirodalomban ellentétes nézetek vannak. Dr. Vuleta Csaba szerint "a perben a bíróság csak a felperes (hitelező) és az alperes (uralkodó tag) jogviszonyát vizsgálhatja és az ítélet hatálya nem terjed ki a perben nem álló hitelezőkre", ugyanakkor például a Fejér megyei Bíróság Gazdasági Kollégiuma ezzel ellentétesen foglalt állást, mivel véleményük szerint "a törvényalkotó szándéka szerint a Cstv. 63. § (2) bekezdésében írt pereknek valamiképpen a felszámolási eljárás keretében kellene folyniuk és az ítélet hatályának a perben nem álló hitelezőkre is ki kellene terjednie."8 A befolyásszerző korlátlan és teljes felelősségét megállapító ítélet valamennyi hitelezőre kiterjedő hatálya mellett érvel Dr. Vezekényi Ursula is, aki ugyanakkor azt már nem tartaná célszerűnek, ha a megállapítást elutasító ítélet is a többi hitelezőre kiterjedő hatályú lenne, mivel a kereset eredményessége a felperes pervitelének minőségétől is függhet. Dr. Vezekényi ugyanakkor úgy összegzi álláspontját, hogy "a Gt. hatályos rendelkezései között olyan szabály nem található, amely szerint a felelősséget megállapító ítélet hatálya valamennyi perben álló hitelezőre kiterjedne, ebből következően hajlok arra, hogy minden célszerűségi szempont ellenére, a hitelezőkre csak perben állásuk esetén hat ki az ítéleti döntés".9
A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30.303/2007/4. számú jogeset kapcsán a következőket fejtette ki: "A Gt. 296. § (1) bekezdése alapján előterjesztett kereset nem összegszerűségében pontosan meghatározott/meghatározható hitelezői igényért való helytállásra, hanem az ellenőrzött társaság tartozásaiért fennálló korlátlan és teljes felelősség - mint quasi jogalap - megállapítására irányul. Ilyen kereseti kérelem előterjesztésére a Gt. 296. § (1) bekezdésének rendelkezése miatt, a Pp. 123. §-a lehetőséget ad. A felperes keresete sem konkrétan, a 117 782 338 Ft-os hitelezői igény javára való megfizetésére, hanem a felszámolás alá került társaság tartozásaiért való alperesi felelősség megállapítására irányult.
Ha a jogerős ítélet az alpereseknek, az ellenőrzött társaság tartozásaiért fennálló helytállási kötelezettségét megállapította volna, az nemcsak a keresetet benyújtó felperesre, hanem a perben nem álló többi hitelezőre is kihatott volna. Az ítélet alapján, az alperesek felelősségére utalással utóbb, a felszámolási eljárás lezárásával meg nem térült követeléseik kielégítése végett, más hitelezők is, az alperesekkel szemben felléphettek volna, marasztalásukra az őket megillető tartozás megfizetése iránt, pert indíthattak volna."
Összegezve az ítélet hatálya körül kialakult szakmai vitát, a jogalkalmazók láthatóan egységesek abban, hogy a hátrányos üzletpolitika folytatása következtében megállapított felelősség kimondásának csak minden hitelezőre kiterjedő hatállyal van értelme - ennélfogva leszögezhetjük, hogy időszerű lenne a hivatkozott rendelkezések ezirányú módosítása.
Saját véleményem a kérdésben, hogy magából a jogszabályhelyek megszövegezéséből is egyértelműen kitűnik, hogy a jogalkotó szándéka eredetileg a minden érintettre kiterjedő hatályú felelősség megállapítására irányult. Az a megfogalmazás, miszerint: "bíróság megállapítja e tagnak (részvényesnek)... korlátlan és teljes felelősségét a társaság tartozásaiért" [Cstv. 63. § (2) bek.], illetve "hitelezőinek a felszámolási eljárás során benyújtott keresete alapján a bíróság ... megállapítja a minősített befolyásszerző korlátlan és teljes felelősségét a társaság minden olyan kötelezettségéért, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós ellenőrzött társaság vagyona nem fedezi" [Gt. 54. § (2) bek.], véleményem szerint nem értelmezhető másként. Másrészt, az érintett rendelkezések megfogalmazásából számomra mindkét esetben egyértelmű az is, hogy a jogalkotó eredeti szándéka egy, a jelenlegitől teljesen eltérő eljárás kialakítására irányult, amelyben a tag felelősségének megállapítása:
- nem külön perbíróság, hanem a felszámolást elrendelő bíróság hatáskörébe tartozik,
- az eljárás értelemszerűen a felszámolási eljárás folyamata alatt, azzal párhuzamosan zajlik és legkésőbb azzal egyidejűleg lezárul,
- az eljárásban a bíróság a hitelező (külön figyelemreméltó a többes szám a Gt. 54. §-ban, ami arra utal, hogy a hitelezők együttesen lépnek fel a taggal szembeni eljárás során) kérelmére a jogszabályi feltételek fennállása esetén megállapítja a tag felelősségét a társaság ki nem elégített tartozásaiért,
- a felelősséget megállapító döntés hatálya értelemszerűen valamennyi hitelezőre kiterjed, és
- a felszámolási eljárás befejezését követően a hitelezők önállóan érvényesíthetik a taggal szemben meg nem térült követeléseiket. ■
JEGYZETEK
7 Dr. Vuleta Csaba eszerint foglal állást hivatkozott tanulmányában.
8 Dr. Vuleta Csaba hivatkozott tanulmánya.
9 Dr. Vezekényi Ursula: A konszernjogi felelősség kérdőjelei, Gazdaság és Jog 2002/4. szám.
Visszaugrás
