Jelen tanulmányban a blaszfémia megjelenését és megítélését vizsgálom az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlatában kilenc jogeset bemutatásán keresztül. A tanulmány módszertanilag szakirodalmi áttekintésre és jogesetelemzésre épült. A tanulmány célja, hogy az eddigi, a témában született szakirodalmat kiegészítse a legújabb ítélek ismertetésével és hozzájáruljon a hazai blaszfémia-kutatáshoz. Főbb megállapítások közé tartozik, hogy az EJEB a korábban szigorúan az állami döntéseket helybenhagyó gyakorlatával kezd felhagyni, és bizonyos esetekben szűkíti a blaszfémiát érintő ügyekben hagyományosan széles állami mérlegelési kört. Az utóbbi években megfigyelhető a Bíróság részéről a kontextuális elemek alapos vizsgálatára épülő ítélethozatal, amelynek keretein a blaszfémia esetén konkuráló alapelvek (véleménynyilvánítás szabadsága kontra közrend védelme vagy mások jogainak védelme) esetről-esetre kerülnek elemzésre, az alapelvek alapján tehát nem "megjósolható" előre az ítélet. A blaszfémiát érintő ügyek jelentős többsége a keresztény vallást éri, ugyanakkor a 2000-es évektől megjelenik a Bíróság gyakorlatában az iszlám vallást sértő közlések vizsgálata is. A dolgozat lezárásaként egy összefoglaló táblázatban ismerhető meg az EJEB-gyakorlata a blaszfémia kapcsán, különös tekintettel a legfontosabb alapelvekre és azok változásaira.
Kulcsszavak: blaszfémia, istenkáromlás, Emberi Jogok Európai Bírósága, véleménynyilvánítás szabadsága, gyűlöletbeszéd, szólásszabadság
Koltay András, a hazai blaszfémia-kutatás egyik prominens szerzője,[1] e kézirat megírása előtt hét évvel a következőket írta a témában mérvadó tanulmányában: "a mai Európában (...) a szólásszabadság "nagy" kérdései (jó hírnév- és becsületvédelem, a magánélet védelme, gyűlöletbeszéd, médiaszabályozás stb.) között manapság nem szoktuk emlegetni a blaszfémia korlátozását."[2] Remélem, hogy a Szerző nem veszi zokon, ha vitába szállok az állítással; a blaszfémia ugyanis - ha nem is a tényleges, precedens(-szerű) gyakorlatban - kurrens és a közbeszédet intenzíven belengő téma a mai napig. Ha csak Európát nézzük, több tucat istenkáromlással kapcsolatos hír, eset és olykor tragikus esemény történt az elmúlt évek során.
2020-ban például Samuel Paty francia tanárt egy 18 éves, egyesek által iszlamista terroristának titulált,[3] szélsőséges vallási nézeteket valló diák meggyilkolta (lefejezte), miután Paty egy, a véleménynyilvánítás szabadsága témakörét feldolgozó órán levetített prezentáción Mohamed próféta karikatúráit is bemutatta.[4] Az eset széleskörű vitát váltott ki Franciaországban a véleménynyilvánítás szabadságáról,[5] a szekularizmusról és az iszlám szélsőségességről,[6] megkérdőjelezve a francia szekularizáció hívószavát, a "laïcité" alapelvet, amely arra hivatott, hogy a vallási nézeteket és a kormányzati adminisztrációt szétválassza és előmozdítása a vallási semlegesség érvényesülését a köz-
- 25/26 -
tereken, középületekben és egyéb, a széles társadalom számára hozzáférhető helyeken.[7]
Érdemes megemlíteni a koránégetések problémáját is Európában, különösen Svédországban, Dániában és Norvégiában. Ezekben az országokban a 2020-as évek elejétől kezdődően számos szélsőjobboldali csoport tartott olyan tüntetést, amelynek fő "attrakciója" az iszlám vallás szent könyvének, a Koránnak az égetése volt. A demonstrációk azon túlmenően, hogy egy igen érzékeny kérdést érintettek, jogi és társadalmi dilemmát is okoztak. Ugyan a helyi véleménynyilvánítás szabadságáról szóló törvények értelmében, legyen szó a három ország bármelyikéről, a koránégetések de jure megengedettek,[8] a koránégetések diplomáciai feszültségekhez vezettek több, muszlim többségű országgal, illetve polarizálta a társadalmi diskurzust is a vallás és a véleménynyilvánítás szabadsága kapcsolatáról.[9]
A harmadik, egyben jelen bevezetőt lezáró példa a blaszfémia kérdéskörének egyik legaktuálisabb, a világ közel összes sajtóforrását körbejárt, rendkívül megosztó esete, a 2024. évi párizsi nyári olimpiai játékok hivatalos megnyitó ceremóniája volt. A Szajna partján tartott nagyszabású, közel négyórás esemény nem az úttörő fénytechnikai megoldások, a csapatok hajóval való bevonulása, a francia történelem és kultúra fejezeteit látványosan megörökítő produkciók vagy korunk emblematikus popkultúra figuráinak előadásai miatt került a figyelem középpontjába, hanem egy specifikus, a mai napig ellentmondásos jelenet miatt. A ceremónia lezárásaként a rendezők az Európai Unió előtt tisztelegtek a svéd Europe zenekar "The Final Countdown" című dalával, valamint az uniós zászló 12 csillagának kivetítésével az Eiffel-toronyra. Az előadás egy drag show-t ábrázolt, amely a pontos magyar definíció és a téma hazai szakirodalmi feldolgozottság lényegében teljes hiányában egy olyan műsorként írható le, ahol a drag-művészek általában feltűnő jelmezekben és sminkben, különböző gendereket személyesítenek meg vagy parodizálnak, gyakran szájszinkronizálással, humoros elemekkel, énekléssel és tánccal. Ezek az előadások a drag- és LMBTQ+-kultúrában fontos szerepet játszanak, mivel kiszélesítik és dekonstruálják a hagyományos társadalmi és nemi/gender normákat (gender norms), támogatják a sokszínűséget, illetve láthatóvá teszik a hagyományos társadalmi értékek perifériáján elhelyezkedő csoportok önkifejezési aktusait.[10] Visszatérve a megnyitóra, a vitatott jelenetben egy hupikékre festett, szakállas drag-karakter egy asztal közepén egy alsónadrágban terpeszkedett, míg mögötte drag-karakterek táncoltak, a jelenet középpontjában egy látványosan kiemelt szerepet kapó "drag queen"-nel, akinek a fején egy glóriához hasonlatos fejdísz ékeskedett. Bár a rendezők állítása szerint a jelenet egy "Bacchanáliát", a görög-római vallásban ismert misztikus ünnepséget volt hivatott ábrázolni,[11] többek szerint a drag show egyértelműen Leonardo da Vinci "Az utolsó vacsora" című festményét gondolta újra, kigúnyolva a keresztény kultúrkör egyik legfontosabb eseményét és annak ábrázolását.[12]
Ahhoz, hogy a fentebb demonstrált időszerű témát vizsgáljam, jelen tanulmányban egy egyedi nézőpontot javaslok; az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: "EJEB" vagy "Bíróság") gyakorlatának ismertetését a blaszfémiát érintő ügyekben. Az EJEB ezekben az ügyekben az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikkének vizsgálata alá veszi az elé kerülő tényállást. A 10. cikk (1) bekezdése alapján: "Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson.(...)", a (2) bekezdés az beavatkozásokra tekintettel kijelenti, hogy "E kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából." E helyütt megemlítendő, hogy a blaszfémia 10. cikkel való összevetését az Európai Unió Parlamenti Közgyűlése két ajánlásában aláhúzta, hogy a blaszfémia és annak sokféle formája a véleménynyilvánítás szabadságát érintik, aláhúzva, hogy minden demokratikus társadalomban lehetőséget kell teremteni arra, hogy nyílt vitát lehessen foly-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
