Magyarország 1945 előtt nem rendelkezett Polgári Törvénykönyvvel, csak az 1928-as Magánjogi Törvényjavaslatig jutottunk. A szocialista rendszer keretében fogadták el az első magyar Polgári Törvénykönyvet, az 1959. évi IV. törvényt, amely mintegy negyven módosítással volt hatályban a rendszerváltozásig.
A rendszerváltozáskor azonnal felmerült a régi Ptk. helyett egy új Ptk. megalkotása. Az 1959. évi IV. törvény - bár a korabeli szocialista kódexekhez (1961-es szovjet, 1964-es lengyel és csehszlovák) képest jóval színvonalasabb és "liberálisabb" volt - állandósult módosításokkal ugyan folyamatosan modernizálódott (pl. az 1977-es Ptk. novella hatályon kívül helyezte a tervszerződések intézményét), de nyilvánvalóan nem felelt meg a polgári piacgazdaság követelményeinek. Ezen felismerés hatására Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter már 1989 nyarán kodifikációs bizottságot hozott létre (a bizottságnak társelnökként Vékás Lajos és Sólyom László is tagja volt). Az Antall-kormány megalakulása után azonban ez az alig megindult bizottsági tevékenység csöndesen elhalt.
Az 1990-es évek elején ugyanis részben az 1988-1989-ben hozott társasági és átalakulási, illetve más gazdasági törvények felülvizsgálata került a jogalkotás előterébe, illetve az 1990 végén indult ún. Kupa program nyomán különböző jelentős gazdasági törvények meghozatalára került sor (államháztartási törvény, hitelintézeti törvény, számviteli törvény, csődtörvény, szövetkezeti törvény, Munka Törvénykönyve, előprivatizációs törvény, koncessziós törvény stb.). 1992-ben Bártfai Béla igazságügyi államtitkár vezetésével elkészült az állami vállalatok társasággá való kényszerátalakításáról szóló törvénycsomag (1992. évi LIII-LIV-LV. törvények). E gazdasági törvények a Ptk.-n kívül fejlesztették a civiljogot, kisebb Ptk. módosítások történtek csak.[1]
A '90-es évek második felére eldőltek a civiljoggal kapcsolatos alapvető koncepcionális kérdések, nevezetesen, hogy dualista vagy monista törvényhozási utat válasszon-e Magyarország. Ez azt jelenti, hogy egységes polgári törvénykönyvben vagy polgári törvénykönyv-kereskedelmi törvénykönyv kettősében képzeljük el a kodifikációt. A hagyományos német-francia megoldás (Code Civil - Code Commerce vagy Bürgerliches Gesetzbuch - Handels-gesetzbuch) és a magyar történeti tradíciók (külön Kereskedelmi Törvénykönyv 1875-ben) a duális megoldást kedvezményezte. Így az 1988-96 közötti önálló gazdasági jogalkotás figyelembevételével Magyarországon is felmerült - egyébként egy sor volt szocialista országhoz (lengyel, cseh, szlovák, lett) hasonlóan - a gyorsabban fejlődő, mobilabb üzleti gazdasági területekre külön kereskedelmi törvénykönyv létrehozása.[2] A magyar civiljogtudomány uralkodó irányzata - és ez a korábbi szocializmusbeli gazdasági jogi vitákból is kiderült - azonban elutasította a duális megoldást és a monista álláspont mellett foglalt állást. A cél az 1990-es évek má-
- 657/658 -
sodik felében már egyértelműen egy egységes monista Polgári Törvénykönyv megalkotása lett.[3]
A Horn-kormány kormányzati ciklusának szinte utolsó hónapjában fogadta el a kormány az 1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozatot, amely a Polgári Törvénykönyv átfogó korszerűsítésére irányuló munkák megkezdéséről rendelkezett. A kormányzat szerint a cél egy korszerű, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő új Polgári Törvénykönyv létrehozása. "Az új Ptk. legyen az 1990-től készült törvények szintézisével a civilisztika terén a rendszerváltás folyamatának egyfajta kodifikációs lezárása, összegzése" - mondja ki a kormányhatározat.
Vastagh Pál igazságügy-miniszter 1998 áprilisában Harmathy Attila professzort kérte fel a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság vezetőjének, aki megkezdte a kodifikációban résztvevők kiválasztását, a munka közgazdasági (statisztikai) megalapozását, valamint munkabizottságok létrehozását. Harmathy Attilát azonban 1998-ban alkotmánybíróvá választották és így értelemszerűen a hivatala betöltése alatt nem lehetett egy később alkotmánybírósági kontrollra kerülhető törvény kodifikációs bizottságának vezetője (tagja). A kormány ezért a 1061/1999. (V. 28.) Korm. határozattal Vékás Lajos professzort nevezte ki a Főbizottság elnökének.
A Főbizottság tagjai voltak induláskor az igazságügy- miniszter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a Legfőbb Ügyész, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke, valamint a Magyar Jogász Egylet elnöke. A Főbizottság tagja volt még miniszteri biztosként Sáriné Simkó Ágnes és a Főbizottság titkáraként Kisfaludi András egyetemi tanár.
A Főbizottság alatt létrehozták a Kodifikációs Szerkesztő Bizottságot. A Szerkesztő Bizottságot is 1999-től Vékás Lajos vezette, tagjai voltak: Boytha György, Lábady Tamás, Petrik Ferenc, Sárközy Tamás, Weiss Emilia, Zlinszky János. Emellett Gadó Gábor, mint igazságügyi miniszter-helyettes, államtitkár, Sáriné Simkó Ágnes, mint miniszteri biztos és Kisfaludi András, mint a Főbizottság titkára vett részt még a Szerkesztő Bizottság munkájában. A Szerkesztő Bizottság így csekély számú tagból állt a munkaképesség biztosítása érdekében. (Ezt egyébként többen vitatták - számos egyetem polgári jogi tanszékének vezetője kimaradt a kodifikáció központi szervéből.)
A kormányhatározat munkabizottságok létrehozásáról is döntött, amelyek lényegében a hagyományos polgári törvénykönyvek fő részei szerint alakultak meg (pl. személyek, dologi jog, családjog, örökjog - a családjog tehát eleve az új Ptk. részeként lett tervezve). A munkabizottságok vezetői: Lábady Tamás, Mádl Ferenc (köztársasági elnökké választása után Boytha György lépett a helyére), Petrik Ferenc, Sárközy Tamás, Weiss Emilia és Zlinszky János voltak. A munkabizottságok lényegében 1999-2001 között tevékenykedtek és keretükben számos tanulmány készült el. Például a dologi jogi munkacsoportban tizennégy tanulmány született. Ezek közül megemlíteném Lenkovics Barna: A tulajdon-szerzés módok eredeti és származékos jellege de lege lata és de lege ferenda, Sándor István - Csizmadia Norbert: A vagyonkezelés kérdései és a Ptk. reformja, Fabók Zoltán: A birtoklással megerősített jogcím védelme, Gyöngyösi Zoltán: Az emberi és az állati testre vonatkozó szabályozás dologi jogi problémái, Kampis György: A kisajátítás jogi rendezése, Zsohár András: A földtulajdon elvi kérdései és szabályozásának sajátosságai egy új Ptk. szemszögéből, végül Adorján Lívia: Az egyházak jogalanyisága és vagyonuk tulajdoni helyzete című tanulmányait.
A munkabizottságok vezetői a résztanulmányok alapján elkészítették a leendő Ptk. egyes alapterületeiről szóló részkoncepciókat (Petrik Ferenc a jogi személyről, Sárközy Tamás a dologi jogról, Weiss Emilia a család- és örökjogról, Vékás Lajos a szerződési jogról, Lábady Tamás a kártérítési jogról) és ezek a részkodifikációk a Polgári Jogi Kodifikáció című, kifejezetten a Ptk. létrehozására irányuló munka alátámasztására alapított szaklapban sorra megjelentek. (Itt jegyezzük meg, hogy 2008-ig a Főbizottság, illetve a Szerkesztő Bizottság üléseiről szóló emlékeztetők is közzétételre kerültek a Polgári Jogi Kodifikációban.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
