A kartellezés rendkívül káros jelenség a gazdaságban, mert akadályozza, torzítja vagy akár végleg meg is szüntetheti a piaci versenyt, továbbá nagy állami beruházásokhoz kapcsolódva jelentős társadalmi károkat is okoz,[1] ezért mind a magyar piacgazdaság, mind a közösségi piaci integritás védelme indokolja a versenykorlátozó megállapodások elleni határozott fellépést.
Magyarország hatályos versenyjogi szabályaira már a csatlakozás előtt is hatást gyakorolt a közösségi példa, de a magyar jogalkotó nem teljes egészében vezette át a közösségi kartelljoggal kapcsolatos megoldásokat. Kérdés, hogy a szabályozásbeli eltérések milyen hatással vannak a cselekmény üldözésének hatékonyságára. Úgy gondolom, hogy egy tilalom gyakorlati érvényesülésének alapvető feltétele, hogy a jogalkotó a cselekmény felderítésével, felelősségre vonásával, illetve szankcionálásával kapcsolatban hatékony megoldásokat vezessen be. A továbbiakban ezen eljárásjogi kérdésekre koncentrálva fogom elemezni a két jogrendszer vonatkozó rendelkezései közötti különbséget.
A kartellek határokon átívelő tevékenysége adott esetben több tagállam érdekeit is sértheti, illetve a közösségi kereskedelmi viszonyokat is befolyásolhatja. Kérdés, hogy a sértettek közül melyik fél jogosult a kartellezők felelősségre vonására.
Az ügyek elosztásának problémája felmerülhet a Bizottság és egy vagy több tagállam között, illetve tagállamok viszonylatában. Párhuzamos hatáskörök esetében főszabály szerint az a hatóság jár el, amely előbb indítja meg az eljárást. Az ügy újraelosztására csak az eljárás elején kerülhet sor akkor, ha az eljáró hatóság úgy véli, nem alkalmas az ügy megfelelő kezelésére, vagy más hatóságok alkalmasabbnak tartják magukat e feladat ellátására. Ilyen esetben a versenyhatóságok megpróbálhatnak egyezségre jutni. A közös nevező megtalálásáig lehetőség van az eljárás felfüggesztésére.[2] Újraelosztás okán az ügy egy része tekintetében is lehetőség van az eljárás felfüggesztésére vagy megszüntetésére.[3] Az ügyelosztás szempontjából akkor tekinthető egy tagállam a számonkérés szempontjából megfelelő fórumnak, ha a kartell lényeges, közvetlen, tényleges vagy előrelátható hatásai a területén jelentkeznek, vagy a tagállamban hajtják végre, illetve kötik meg a megállapodást, továbbá ha a hatóság képes hatásosan megszüntetni, szankcionálni a jogsértést, vagy ha össze tudja gyűjteni a jogsértés megállapításához szükséges bizonyítékokat.[4] A leírtakból kiindulva helye van a párhuzamos eljárásoknak például akkor, ha a jogsértésnek több állam területén van lényeges hatása, és egyetlen tagállam eljárása önmagában nem elegendő
- 560/561 -
ahhoz, hogy a jogsértést megszüntesse vagy megfelelően szankcionálja.[5] Úgy gondolom, hogy a párhuzamos eljárás lehetősége komoly visszatartó erőt jelenthet, hiszen egy szerteágazó kartelltevékenység esetében az egyik ország felé irányuló versenykorlátozó cselekmények felszámolásából adódó veszteséget bőven kitermelik a megállapodás fennmaradó ágai.
A Bizottság akkor tekinthető megfelelő fórumnak, ha az ügy több mint három tagállamot érint, vagy ha a jogsértés olyan közösségi előírás tekintetében áll fenn, amelyet kizárólag a Bizottság érvényesíthet, továbbá ha a jogsértés olyan problémát vet fel, amelynél a közösségi versenypolitika továbbfejlesztése szükséges.[6]
Ha a Bizottság eljárást indít, a tagállami versenyhatóságok nem alkalmazhatják párhuzamosan a közösségi jogot, ugyanakkor ha valamelyik tagállam már eljárást indított az ügyben, a Bizottság köteles az eljáró hatósággal konzultálni, mielőtt magához vonja az ügyet.[7] A Bizottság adott ügyet akkor vonhatja magához, ha szükséges a közösségi szintű eljárás, vagy ha az eljáró versenyhatóság által meghozni kívánt határozattal kapcsolatban a hatóság által meg nem fontolt kifogásai vannak. Utóbbi esetben azért kerülhet sor az ügy Bizottsághoz vonására, mert a Bizottság nem utasíthatja az eljáró versenyhatóságokat, jóllehet döntése kötelezi a tagállamokat.[8] Hogy a Bizottság gyakorolni tudja az ügyek elvonására irányuló jogosultságát, megfelelő információkkal kell rendelkeznie a tagállami versenyfelügyeleti eljárásokkal kapcsolatban. Ezért a tagállami versenyhatóság, ha a közösségi versenyjogot alkalmazza, az első eljárási cselekmény előtt vagy annak megkezdése után haladéktalanul köteles értesíteni a Bizottságot. Ugyanezt legkésőbb 30 nappal a jogsértés befejezésére felszólító határozat, illetve kötelezettségvállalás elfogadása vagy csoportmentességről szóló rendeletből származó előny visszavonása előtt meg kell tennie.[9]
Az EU Működéséről szóló Szerződés - továbbiakban: EUMSz - 101. és 102. cikkében (korábbi számozás szerint: 81. és 82. cikkében) meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003/EK rendelet 11. cikkének (15) bekezdése előírja a Bizottságot és a tagállamok versenyhatóságait magába tömörítő, a közösségi versenyszabályokat szoros együttműködésben alkalmazó hatósági hálózat létrehozatalát. Így jött létre az Európai Versenyhálózat, melynek keretében a versenyhatóságok tájékozódhatnak egymás munkájáról, konkrét versenyügyekben megvalósulhat a jogalkalmazói egyeztetés (pl.: az ügyelosztás, a jogsegély, a bizonyítékcsere stb. tekintetében) továbbá magába foglalja a szektorspecifikus vagy általánosabb ügyekkel foglalkozó munkabizottságok együttműködését is. A tagok egy belső internet alapú hálózaton (CIRCA) keresztül cserélhetnek információt.[10]
A felek közötti információcsere szigorú feltételekhez kötött, arra kizárólag az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének (az EKSz korábbi kartelltilalmat megfogalmazó 81. cikkének), illetve 102. cikkének alkalmazása céljából kerülhet sor, továbbá követelmény az átadó és az átvevő hatóság vizsgálati tárgykörének azonossága is. Uniós versenyjog alkalmazása céljából szerzett információ csak akkor használható fel bizonyítékként nemzeti jogon alapuló eljárásban, ha a nemzeti versenyjognak megfelelően lefolytatott eljárás a közösségi joggal azonos eredményre vezet.[11] A természetes személyeket érintő szankciókkal kapcsolatos információk cseréje feltételezi, hogy mind az átadó, mind az átvevő hatóság jogrendszere ismerje az adott szankciót. Amennyiben az említett feltétel nem valósul meg, a versenyhatóságok közötti adatcsere akkor lehetséges, ha az átadó hatóság az átvevő hatóság természetes személyek védelmével kapcsolatos jogi előírásainak megfelelően gyűjtötte az információkat, azaz az érintett személyeket mindkét fél azonos szintű védelemben részesíti. Utóbbi esetben azonban az átvett információt nem lehet felhasználni szabadságvesztés kiszabása céljából.[12]
A fentebb leírtak lényegesen megnehezítik a kartellezés miatti büntetőjogi felelősségre vonás közösségi szintű összehangolását, ugyanis az uniós szabályok nem rendelkeznek a természetes személyekkel kapcsolatos számonkérési módokról. Mivel a tagállamok belátásától függ a kartellezéssel kapcsolatos büntetőjogi szankció alkalmazása, e tekintetben az Unió korántsem mutat egységes képet. Egyáltalán nem biztos, hogy egy nemzetközi kartellhálózat által érintett valamennyi tagállam bűncselekménynek minősíti a kartellezést. Ha a kartellezést bűncselekményként is üldöző állam "sorstársai" nem kriminalizálták a versenykorlátozó megállapodás megkötését, a büntetőjogi szankciót alkalmazó tagállam vagy egyáltalán nem számíthat közösségi szintű segítségre, vagy ha mégis sor kerül a számonkérés szempontjából lényeges információk cseréjére, azok alapján nem lehet szabadságvesztést kiszabni. Ha belátása szerint dönthet egy tagállam arról, hogy be kívánja-e építeni nemzeti jogába a kartellezés miatti
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
