Pankotainé dr. Nagy Gabriella: Közjegyzőhelyettesek helyzete és szerepe a közjegyzők mellett napjainkban (KK, 2011/2., 12-25. o.)[1]

Közjegyzővé válás

A közjegyzői törvény III. fejezete rendelkezik a közjegyzőjelöltről és a közjegyzőhelyettesről. A közjegyzőjelölt és közjegyzőhelyettes a közjegyzővel áll munkaviszonyban. A közjegyzőjelöltet kérelemre a területi kamara elnöksége veszi fel a névjegyzékbe, melynek feltétele a magyar állampolgárság, büntetlen előélet, egyetemi jogi végzettség valamint igazolás, hogy a kamara területén működő közjegyzővel közjegyzőjelölti munkakör betöltésére munkaszerződést kötött. Közjegyzőhelyettesként a közjegyzői kamara névjegyzékébe azt a kérelmezőt veszi fel, aki törvényben írt feltételeknek megfelel, jogi szakvizsgával rendelkezik, és igazolja, hogy a kamara területén működő közjegyzővel közjegyzőhelyettesi munkakör betöltésére munkaszerződést kötött.

A törvény Vhr.-e szól részletesen arról, hogy a területi kamara névjegyzékébe történő iránti kérelmet közjegyzőjelöltként vagy közjegyzőhelyettesként a területi elnökséghez kell benyújtani. A területi elnökség keresi meg az igazságügyi és rendészeti minisztert a bűnügyi nyilvántartás kérelmezőre vonatkozó adatainak vizsgálata céljából. Az igazságügyi és rendészeti miniszter a nyilvántartás adatai alapján értesíti a területi elnökséget a kérelmező nyilvántartásba vételéhez való hozzájárulásról vagy annak elutasításáról. A területi elnökség megvizsgálja a kérelmező által benyújtott okiratokat, meghallgatja a kérelmezőt, valamint az őt foglalkoztatni kívánó közjegyzőt és az igazságügyi és rendészeti miniszter nyilatkozatának beszerzését követően határoz a felvétel iránti kérelemről. A területi kamara elnöke ellenőrzi a közjegyzőjelöltek és a közjegyzőhelyettesek foglalkoztatását és gyakorlati képzését, minősíti a közjegyzőhelyettest, ha közjegyzői állásra pályázik. A közjegyzőt tehát nemcsak foglalkoztatási kötelezettség terheli, hanem mind jelölt mind helyettes gyakorlati képzéséről is köteles gondoskodni.

A fejezet érintőlegesen szól a közjegyzőjelölt és a közjegyzőhelyettes illetményéről és gyakorlati képzéséről. Bérezésükre a Kjt. 28.§ irányadó, mely a bírósági fogalmazó és bírósági titkár illetményét veszi támpontként alapul, azonban bérezésükről sem a törvény további szakasziban sem egyéb iránymutatásunkban nem találkozunk, ebből adódóan tólig határok alakultak ki "szokásjogként" bérek és bérek között és béren kívüli egyéb juttatások vonatkozásában közjegyzői irodánként.

A törvényi rendelkezés mellett több iránymutatásuk is foglalkozik a közjegyzőjelöltekkel és közjegyzőhelyettesekkel. Tanfolyami részvételükről a MOKK 19. számú iránymutatása szól. Az iránymutatás szól a közjegyzőjelöltek utánpótlásáról, arról, hogy a közjegyzői kar feladata, az ezzel kapcsoltos tárgyi tudást a jelöltek esetében elmélyítse. A jelöltek tanfolyami részvételét a Magyar Országos Közjegyzői Kamara szervezi. A jelöltek a székhely szerinti megyei bíróságon vesznek részt fogalmazóképzésben, amennyiben ez nem lehetséges, a területi kamara elnöke által jóváhagyott megfelelő más képzés keretén belül történik. Ezt a képzést a közjegyzőjelöltek részére a MOKK által szervezett három tanfolyamon történő kötelező részvétel egészít ki. A kötelező tanfolyam ingyenes, melyeknek költségét a MOKK viseli. A közjegyzőjelöltek jogi szakvizsgára történő felkészítése elsősorban a székhely szerinti megyei bíróságon szervezett fogalmazóképzés keretében. Hazánkban az egyetemi jogi diploma megszerzését követően annak aki a közjegyzői hivatást választja három évi közjegyzői jelölti gyakorlat teljesítését követően szakvizsgát kell tennie, mely szinte majdnem minden szakma továbbfolytatásának újabb lépcsőfokát jelenti. Ezt követően újabb három sikeres év elteltével válik jogosulttá, hogy pályázzon közjegyzői állásra.

"A közjegyzői állások pályázatainak elbírálásánál irányadó szempontokról" a MOKK 11. számú iránymutatása szól amely az elmúlt hónapokban igencsak jelentős változáson ment keresztül. A közjegyzőjelölti és közjegyzőhelyettesi kinevezés egyaránt a közjegyzői pályára alkalmassá válhatók kiválasztásáról szól. A minket érintő egyik legfontosabb változás, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara választmányi ülése 2010. október 8-i hatállyal módosította a 11. számú iránymutatást, mely jól beleilleszkedik e újszerű gondolatokba. Szembetűnő változás, hogy az eltöltött évek, a nyelvtudás és ezen belül a szakmai nyelv magasfokú ismerete, a közjegyzőjelölti és helyettesi vizsga, a publikáció, a kamarai munka mind-mind hangsúlyozottab szerepet kapott. Új elem, hogy a jogi felsőoktatási intézményben oktatói tevékenységért és a MOKK keretein belül oktatói tevékenységért is adható pont. A cél tehát, hogy a kollégák rendelkezzenek azokkal a képességekkel és személyiségjegyekkel, amely a szakmai képességük bővítését segíti, alkalmassá téve őket a közjegyzői állás elnyeréséhez. Szembetűnő változás, hogy megváltozott a koncepció a Kamara részéről, a Kamarában és Egyesületben folyó munkák jóval komolyabb hangsúlyt kapnak a jövőben, méginkább érezhető lesz, hogy ezen kollégák jóval több ponttal indulnak egy pályázati meghallgatásra, mint azok kik feje fölött csak elröpültek az évek. Örvendetes dolog, hogy a Kamara a jövőben jobban fogja értékelni ezen plusz feladatokat tevékenységeket. Ezzel együtt azonban egy erős hiányérzet is kialakult sokunkban. Egyelőre nem látszik megoldottnak, hogy mi lesz azon közjegyzőhelyettesekkel akik nem nyernek kinevezést, hisz az út csak azok részére lesz nyitva akik napi munkájuk mellett a "köz" érdekében mindig tesznek valamit. De mi lesz azokkal akik ugyanolyan jó leendő szakemberekké válhatnának, de kevésbé ismertek a helyi kamarákban? Sokunkban megfogalmazódik az a kérdés hogy attól lesz valaki igazán alkalmas a pálya elnyerésére aki e pontrendszernek megfelel?

A 11. iránymutatás szigorításával egyidejűleg a Kamara nem dolgozott ki más alternatívát, hogy mi lesz a többi közjegyzőhelyettesekkel? Azt gondolom nem ez az egyetlen mérce amivel egy-egy pályázó közjegyzőhelyettes szakmai felkészülését, a szakma iránti elhivatottságot szeretetet az ügyfelek iránti lojalitást lehetne lemérni. Sokkal pontosabb gyakorlatibb képet lehetne kapni egy-egy pályázó "szakmai múltjáról" ha a pályázati jelentkezéshez csatolva lenne például visszamenőleg például három évi statisztikai kimutatás, melyen számszakilag feltüntetésre kerülne, hogy a közjegyzőhelyettes ezen időszak alatt mennyi és milyen típusú okiratokat készített el. Ez már abszolút reális képet adna a jelentkezőről, hogy valóban a közjegyzői szakma minden "csínját-bínját" végezte-e, milyen rutinra tett szert, vagy csak egy típusú okitatot szerkesztett éveken keresztül. A pálya zártságából adódóan szűkreszabott egy-egy állás elnyerése. Az elmúlt években a bővítések is meglehetősen szerényen alakultak, vitathatatlan, hogy ez részben a szakmánkat is érintő válsággal is magyarázható. Ezzel együtt azt gondolom, sokkal megnyugtatóbb lenne a közjegyzőhelyettesek számára, ha reális alternatívát, jövőképet kapnának a Kamarától.

A MOKK 13. sz. iránymutatásának "a Magyar Közjegyzőség Etikai Szabálykönyvéről" egy fejezetében kitérést találunk arra, hogy a közjegyző köteles a közjegyzőhelyettest és közjegyzőjelöltet a szolgálati idő alatt a közjegyzői tevékenység valamennyi területén a szükséges szakismeretek megszerzéséhez hozzásegíteni, a szakfeladatok ellátásába bevonni. Felelős azért, hogy a közjegyzőhelyettes és közjegyzőjelölt a teljes munkaidőt szakmai gyakorlattal töltse. A közjegyző köteles a közjegyzőhelyettessel és közjegyzőjelölttel a hivatás szabályait megismertetni, és a közjegyzői rendezvényeken jelenlétét biztosítani. A közjegyző a munka végzése során, a jogalkalmazás szempontjából meghatározó jogi ismeretekekkel ismertesse meg a közjegyzőjelöltet és közjegyőhelyettest, ismerje meg a közjegyzői gyakorlatot, segítse őt a hivatás szakmai szabályainak kialakításában, támogassa gyakorlati képzések, új tapasztalatok megszerzésével magához a közjegyzői munkához szükséges képességek fejlesztését. A joggyakorlat ideje alatt el kell érni, hogy a közjegyzőjelölt és közjegyőhelyettes képes legyen alkalmazni a közjegyzői ügyvitel szabályait, szerezzen ismereteket a közjegyzői munkához nélkülözhetetlen munkaszervezési módszerekkel, sajátítsa el a közjegyzői szakmához kapcsolódó jogszabályokat, ismerje meg a közjegyzői hivatás (írott és íratlan) etikai normáit, behatóan ismerje meg az anyagi jogi és eljárásjogi szabályokat és azok gyakorlatát, felkészítve arra, hogy a kolléga önálló közjegyzői iroda nyitásához szükséges szakmai ismeretekkel rendelkezzen. A gyakorlati képzés a szakma gyakorlásának egész időtartamát átfogó folyamatos képzést jelenti.

Iránymutatásunk további hiányossága, hogy nem szabályozza részletesen, hogy a közjegyzőjelöltet és közjegyzőhelyettest alkalmazó közjegyzőnek, hogyan és miként kell eljárnia, mi a felelőssége és kötelessége közjegyzőjelöltével és közjegyzőhelyettesével szemben. Ebből adódóan irodánként eltérő gyakorlat alakulhatott ki a tanfolyamokon való részvétel felől, a szakmai fejlődés nem egyformán adott minden irodában. A közjegyzőjelöltek és közjegyzőhelyettesek helyzetese sok esetben kiszolgáltatott. Fontos, hogy a közjegyzőket segítő kollégák kvalifikáltak legyenek, kellő tapasztalattal és ismeretanyaggal rendelkezzenek ahhoz, hogy majdan önálló irodát vezessenek, ennek megszerzése pedig az őt alkalmazó közjegyző támogatása nélkül nem lehetséges.

A közjegyzői kar tekintélyének és erkölcsi súlyának biztosítéka többek között az, hogy a jövő generációját a lehető legmagasabb szintű szakmai tudással és erkölcsi hozzáállással rendelkező közjegyzők alkotják, akik hivatásuk iránti legmagasabb tiszteletet tanúsítják. A közjegyői kar eddig is - más jogász szakmáktól eltérően - kimagaslóan gondoskodott arról, hogy az új kollégák számára biztosítsa a joggyakorlat megfelelő szabályozásával, szervezésével és ellenőrzésével azt, hogy ezen idő minél tartalmasabban és eredményesebben teljen el az ifjú kollégák számára. A joggyakorlati képzés a legtöbb helyen nem elég sokoldalú, kizárólag az adott szakma kis szeletére képes koncentrálódni, a jelöltek ritkán kapnak széles ismeretanyagot. A jogászi szakma is elismerően szól és irigykedve emlegeti a közjegyzőjelöltek szervezett és rendszeres képzését és vizsgáztatását.

Az a körülmény, hogy a kamara szabályozza a közjegyzői pálya megszerzéséhez szükséges szakmai oktatás feltételeit és tartalmát, mind a jelöltek mind a helyettesek érdekeit szolgáló intézkedés. Így a szakvizsgára való felkészítés is példaértékű más jogászi hivatásokhoz hasonlóan. A társadalmi, gazdasági, jogszabályi környezet, és a technikai fejlődés által támasztott igényeknek a közjegyzőknek meg kell felelniük, szintén alátámasztja a képzés, továbbképzés szabályozásának szükségességét.[1] A közjegyzőknek tehát számítaniuk kell arra, hogy e tárgykörben kötelezettségük van, s a kötelezettségüket teljesíteniük kell, amennyiben e hivatást választják. A gyakorlati képzésünket sok esetben a bírósági fogalmazók és titkárok képzésével szokták párhuzamba vonni. Kétség kívül a MOKK által éves szinten kötelezően előírt oktatások nagyon hasznosak, hozzásegítenek bennünket, hogy "naprakészek" legyünk a bennünket érintő jogszabályváltozásokkal kapcsolatban, teret adva az egyedi jogesetek megbeszélésére.

A közjegyzői irodákban folyó munka jellege nemcsak a közjegyzőkkel szemben támaszt magas elvárásokat, hanem alkalmazottaitól is magas színvonalas teljesítményt követel meg, amelyhez elengedhetetlen a megfelelő tájékozottság. Hogy ki is lehet közjegyző, erre a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. Törvény 17. § (1) és (2) szakasza adja meg a választ miszerint: közjegyzővé az nevezhető ki, aki magyar állampolgár, választójoggal rendelkezik, egyetemi jogi végzettséggel rendelkezik, a jogi szakvizsgát letette és legalább 3 évi közjegyzőhelyettesi gyakorlatot igazol, legalább 3 éves bírói, ügyészi, ügyvédi, jogtanácsosi vagy közjegyzői gyakorlattal rendelkezik. A közjegyzői szolgálat keletkezésének feltételei között számunkra a 17§ (2) bekezdése a legfájdalmasabb, mely álláspályázat esetén lehetőséget ad a 3 éves közjegyzőhelyettesi gyakorlat mellett másfajta bírói, ügyészi, ügyvédi, jogtanácsosi közjegyzői gyakorlat elismerésére. A közjegyzői kar tekintélyének és erkölcsi súlyának biztosítéka többek között az-az egyik legfontosabb célkitűzés, hogy a szakma művelését a kollégák legmagasabb szintű szaktudással tanúsítsák, úgy vélem ezt kellő joggyakorlat elsajátítása nélkül rendkívül veszélyes olyan "kívülről" jött - még ha magasan kvalifikált is - kollégának adni aki közjegyzői irodát addig csak kívülről látott.

Rupp Zsigmond gondolatai a mai nap is rendkívül aktuálisak: "Addig pedig, míg az 1886. évi VII. t. cz. I. §. ának c.) betűje alatti határozmányok a törvényhozás által novelláris uton módosíttatnának, a közjegyzői kamaráknál oda kellene törekedni, hogy a kinevezésekre való felterjesztéseknél a fentebb kifejtett elvek érvényesüljenek s különösen, hogy a novella azon rendelkezése, melyszerint négy év óta önálló bíró, ügyész és ügyvéd előzetes közjegyzői gyakorlat nélkül is kinevezhető, csak subsidialiter nyerjen alkalmazást. Vagyis mindaddig míg a kellő qualificatioval biró alkalmas közjegyzői helyettes van a pályázók között, addig az ügyvédi, birói és ügyészi karból pályázók, legalább első helyen föl ne terjesztessenek.".. "a fiatal jogásznemzedék inkább az ügyvédi és bírói pályára lép, mert ott 5-6 évi gyakorlat után tisztességes existentiát, talál, holott a közjegyzői pályán 12-15 év alatt sem remélhet önálló positiót."[2]

A közjegyzőjelölteknek és közjegyzőhelyetteseknek a közjegyzői irodákban olyan személyeknek kell lenniük, akik élethivatásszerűen segítik a közjegyzők munkáját, másrészt olyanoknak, akik az életpályájuk kezdetén vannak és céljuk a közjegyzői hivatás elnyerése. Aki azonban ezt a hivatást választja, számolnia kell, hogy hosszú évek következnek. Jelenleg sem törvényi szabályozás sem egyetlen iránymutatásunk sem rendelkezik arról, hogy közjegyzők mennyi helyettest és jelöltet alkalmazhatnak. A közjegyzők és őket alkalmazó közjegyzőhelyettesek egyensúlya jelenleg megoldatlan. Amennyiben a tárgyi feltételei adottak a közjegyzői iroda bővítéshez, a zavartalan kiszolgáláshoz úgy hogy ez nehézség nélkül megoldható legyen, a területi kamara elnöksége megadja az engedélyt. A közjegyzőjelölt és közjegyzőhelyettes foglalkoztatására a Munka Törvénykönyve az irányadó. A közjegyzőjelöltek és közjegyzőhelyettesek száma folyamatosan változik, melynek részben oka a piaci viszonyok változása. Ha több a munka, számunk ugrásszerűen megszaporodik, azonban ennek elmúltával sokan megint a közjegyzői irodán kívül találják magukat.

A pályán lévő helyettesek és jelöltek várakozási ideje a bírósági titkárok várakozási idejéhez viszonyítva is többszörös. Mint jövőkép egy-egy állás elnyerése egyre távolodik sokak számára. Jelenleg középtávon reálisan azzal kell számolni, hogy a közjegyzőhelyettesek csak kisebb része kaphat kinevezést. Várható, hogy állandósulni fog azon közjegyzőhelyettesek száma akik a gyakorlatban ezt a munkakört valóban élethivatásként választják.

Örvendetes, hogy a MOKK igyekszik egyre magasabban képezett, a pálya elnyeréséhez szükséges képességekkel rendelkező kollégákat kiválasztani, ugyanakkor mint elérhető életpálya elnyerése sokak számára örökre csak utópia marad. Épp a hosszú várakozási idő végett hagyják el akár önszántukból e pályát mert gyors előrelépést remélve nincs türelmük a kiváráshoz.

Magyar Közjegyzőhelyettesek Egyesülete

Az Egyesület megalakulásakor céljaként tűzte ki: a közjegyzői hivatásra történő felkészülés segítését, a helyettesek testületi érdekeinek képviseletét, a közjegyzők és helyettesek közötti kapcsolattartás elősegítését az Országos Kamara és területi kamarák munkájának támogatását. Az Egyesület a célok elérése érdekében feladatának tűzte ki, hogy javaslatot dolgoz ki a közjegyzőhelyetteseket érintő rendelkezések tervezetének kidolgozására, szervezi tagjai részére az oktatást és továbbképzést bel- és külföldön, javaslatot dolgoz ki továbbá a helyettesek felkészítése érdekében, képviseli a közjegyzőhelyettesek érdekeit, és feladataként vállalta, hogy javaslatot dolgoz ki a közjegyzőhelyettesek minősítésének szempontjaihoz, és együttműködést vállalt külföldi társszervezetekkel. Hogy mit sikerült e célok közül megvalósítani... vajmi keveset. Ezen célok aktualitásukat most sem vesztették el, sőt valósabbak mint valaha, hisz, a jövőnket érintően ezen kitűzések közül több pont átgondolásra, kiegészítésre szorul. Az elmúlt évek alatt olyan sikereket tudhatunk magunknak mint a Törzsasztal vagy az Önképzőkör létrehozása, melynek elindítása egészen a kezdetekig nyúlik vissza, szüneteléssel ugyan de most újraműködik. Sokkal intenzívebbé lehetne ezen területeket fejleszteni, módot és alkalmat teremtve a szakmai viták megbeszélésére. Jócskán van mit fejlődnünk ezen a téren.

A közjegyzőhelyetteseket tömörítő egyesület a Magyar Közjegyzőhelyettesek Egyesülete 1994. október 14-én alakult meg. Létszámunk folyamatosan változik, mely változás oka vagy a tagdíj nemfizetéséből adódó kizárás, esetleg kinevezés vagy a pályáról való elvándorlás mely automatikusan maga után vonja a tagság megszűnését. Az Egyesület éves tagdíja 6000.-Ft. 2008-ban az Egyesületnek 204 tagja volt ez a szám 2009-re ugyan 215 tagra nőtt, mely szám azóta folyamatosan csökkent. A kapott statisztikai kimutatás szerint 2008-ban 278, 2009-ben 267, és 2010. márciusában 258 közjegyzőhelyettest és jelöltet regisztrált az Országos Közjegyzői Kamara szembetűnő, tehát hogy sok kollégánk nem csatlakozott az Egyesülethez. Az Egyesület 2010-ben 7 tagot kizárt nemfizetés végett. 2010-re már csak 190 körül mozgott a tagok száma, jelenleg 191-en vagyunk (akik az éves tagdíjat befizették), de ez a szám folyamatosan változik.

A Szegedi Közjegyző Kamara Közjegyzőhelyetteseinek és -jelöltjeinek Szervezete

Az egyesület 2008. szeptember 11-én jött létre. Céljai között szerepelt: a SzKK közjegyzőhelyetteseinek és jelöltjeinek összefogása, a közjegyzői hivatással kapcsolatos szakmai felkészítés és a közjegyzői karba való beilleszkedés elősegítése, továbbá a közösségépítés, a tagok személyes kapcsolatának elmélyítése, a kollegialitás fejlesztése, a tagok érdekvédelme. Az egyesület céljának megvalósítása érdekében vállalta, hogy együttműködik minden állami, társadalmi és gazdálkodó szervezettel, más egyesülettel és szövetséggel, amelyek segítik az egyesület eredményes működését és céljainak megvalósítását. Céljainak megvalósítása érdekében a Sz.K.K.K.Sz. elsősorban az alábbi feladatokat látja el: a közjegyzőhelyetteseinek és -jelöltjeinek felkészítése a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) által szervezett jelölti vizsgára. Előadók hívása szakmai témákban, a kamara (SzKK és MOKK) munkájának segítése, közreműködés rendezvényeinek szervezésében és lebonyolításában, közösségépítő programok szervezése a tagság számára, a SzKK közjegyzőhelyettesei és jelöltjei helyzetének rendszeres vizsgálata és értékelése, érdekeik képviselete. Rendszeres kapcsolattartás más kamarák közjegyzőhelyetteseivel és -jelöltjeivel, a Magyar Közjegyzőhelyettesek Egyesületével, más jogászi hivatásrendek tagjaival és a joghallgatókkal. Ennek keretében önállóan vagy a fentiekkel együttesen rendezvényeket szervez és képviselteti magát a fentiek rendezvényein.

Az egyesület mindössze tizenkét fővel alakult, de mára a tagság 31 rendes, és 4 pártoló tagot számlál. A rendes tagok helyettesek vagy jelöltek, a négy pártoló tag pedig közjegyző. A Szegedi Közjegyzői Kamarában jelenleg 35 közjegyzőhelyettes és 11 közejegyzőjelölt dolgozik, ez összesen 46 fő, amely összevetve a 31 rendes taggal, 67%-os a "lefedettség". A kitűzött célok közül eddig sajnos nem valósult meg semmi. Ami azonban mindenképp komoly eredményként mutatható fel, hogy szinte hagyománnyá érettek, a negyedévente megtartott közgyűlések, mely előtt mindig van szakmai program ("tanulókör"). A másik közösségformáló eredmény pedig az éves egyesületi kirándulás amely eddig minden évben páratlan sikert aratott. Felvetődött közös kirándulás szervezése közösen a MKE-vel, amely mindig egy kötetlen jó lehetőség, a személyes kapcsolatok kiépítéséhez.

Az Országos Közjegyzői Kamara statisztikai kimutatása: közjegyzőhelyettesek számának alakulása a területi kamaránként

A bírói hivatás mint életpálya

Miután a közjegyzői pálya feladatkörében azzal, hogy az igazságszolgáltatás részeként működik és csak a törvénynek van alárendelve leginkább a bírói pályához áll közel. Az 1992. január elsejétől a közjegyzői hatáskörök ismét az állammal munkaviszonyban nem létező, gazdaságilag önálló, de állami felhatalmazás alapján eljáró közhatalmi jogkörükből adódóan ezen újszerű "magán közjegyzői" iroda megjelenéssel pedig az ügyvédi pályára emlékeztet. Ezért vettem alapul bírói pályán a kinevezésig a várakozási idő alakulását.

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala által kapott tájékoztatás, a Fővárosi Bíróságon és megyei bíróságokon bírósági titkárként eltöltött várakozási idő alakulása 2003 január 1. és 2010. szeptember 1. között.

Sajnos a kapott statisztikai kimutatásból az nem állapítható meg, hogy összesen mennyien vártak éves szinten kinevezésre, azonban ha a felsorolt várakozási időt vesszük alapul, kétségtelen szembetűnő, hogy bizony a titkárok várakozási ideje a bírói kinevezésig hozzánk közjegyzőhelyettes ehhez képest jóval rövidebb.

Jövőkép és jelöltfoglalkoztatás ügyvédeknél

Az összes jogászi szakma közül kétségtelenül az ügyvédi kamara van a legnehezebb helyzetben. A többi szakma már felállította saját képzési rendszerét. A több ezer ügyvédjelölt oktatására, tudásuk számonkérésére viszont hatalmas apparátus, technikai feltételek szükségeltetnek. A Magyar Ügyvédi Kamara is próbált és próbál hatékony lépéseket tenni, hogy részben a nagyszámú ügyvédi létszámot "kezelje" és megfelelően gondoskodjon a felnövekvő új ügyvédek megfelelő szakmai továbbképzéséről. E gondolatok keretében a Budapesti Ügyvédi Kamara már 2007-ben egy vitaanyagot terjesztett elő, melyben az alábbi követelmények rögzítését látta indokoltnak: Szabályozni kívánta az ügyvédjelöltek számát, azzal, hogy a jelöltet foglalkoztató "Principális" az az ügyvéd lehet, aki legalább három esztendeig ügyvédi tevékenységet folytatott. Az az ügyvéd is lehet principális, aki vagy magyar jogi szakvizsga birtokában, vagy európai közösségi jogászként legalább öt esztendeig folytatott joggyakorlatot, és rendelkezik a kamara igazolásával arról, hogy a kamara szakmai megítélése szerint az ügyvédi hivatásra való felkészítéshez elengedhetetlen ügyvédi szakismeretekről külön alkalmassági vizsgát tett. Egy principális (ügyvéd) egy-egy évfolyamból legfeljebb egy, összesen pedig legfeljebb három ügyvédjelöltet felügyelhet. Az egy ügyvédi irodában egy tagra eső ügyvédjelöltek és alkalmazott ügyvédek száma nem haladhatja meg a négyet.

A MÜK sokáig úgy vélte ezen irányú igény bevezetése szűkíti a lehetőségeket, túlságosan eseti, az megköti a jogalkalmazót és megakadályozza, megnehezíti, hogy a norma az életviszonyok szabályozásában betöltse szerepét. A MÜK korábbi vélelme szerint az ilyen szabály lehetőséget ad a szubjektív döntésekre, különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára. A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöksége a 2009. október 5-i ülésen tárgyalta először a kérdést. Az ügyvédjelöltek képzésének szabályairól, az ügyvédek és az ügyvédjelöltek ezzel kapcsolatos feladatairól, képzésének megszervezésével kapcsolatos feladatairól szóló MÜK szabályzat megalkotásáról szóló előterjesztés úgy tűnt egy ideig elakadt, azonban mire e cikk megjelenik már valószinűleg az új ügyvédi törvénybe e újszerű gondolatok beépülnek. A MÜK a maga sajátos eszközeivel próbálja a nagymennyiségű ügyvédjelöltek számát visszaszorítani. Ennek okaként az új ügyvédi törvény értelmében frissen bejegyzett ügyvéd csak három év elteltével jegyeztethet be irodájába ügyvédjelöltet, melyhez kamarai tagság feltételét, a jogi diplomát, szakvizsgát a felelősségbiztosításon túl megfelelő irodát és megfelelő jövedelmet kell biztosítani. A MÜK indoklásul vette alapul a további hasonló esetek visszaszorításának példaként: egy vidéki városban 1,5 szobás panellakásba bejegyzett ügyvédi iroda (mely az ügyvéd kolléga lakóhelyéül is szolgált) papír szerint 14 ügyvédjelöltet foglalkoztatott. A sok más újszerű bevezetés mellett egyik leglényegesebb változás az lesz, hogy ügyvédként a továbbiakban csak és kizárólag az lesz bejegyeztethető, aki legalább egy évi joggyakorlatot folytatott egy ügyvéd mellett. Az Ügyvédi törvény 97. § (3) bekezdése kifejezett kötelezettségként írja elő a (területi) kamara számára, hogy az ügyvédjelölt joggyakorlatát ellenőrizze. Az Ügyvédi törvény 130/A. § szövegéből következően ügyvédjelölti joggyakorlat kamarai igazolásának feltétele 2010. január 1. után ügyvédjelölti jogviszonyt (akár első, akár többedik alkalommal) létesítő ügyvédjelölt esetében - az R. 3. § c) pontjában írt körülményen felül - (joggyakorlat tartama) az is, az ügyvédjelöltet foglalkoztató ügyvéd a 96/A. § szerinti jogosultsággal rendelkezzen. Ezzel az ügyvédjelöltet foglalkoztató ügyvéd jogosultságának megvonásán keresztül az ügyvédjelölti joggyakorlatot a kamara csak akkor igazolja, ha az ügyvédjelölt ténylegesen teljesítette az ügyvédjelölti képzést. A kamarai szabályzat normatív előírás, így kötelezettséget visszaható hatállyal nem állapíthat meg. A normának világosnak, egyértelműnek érthetőnek, működését tekintve kiszámíthatónak és előreláthatónak kell lennie.

A BÜK 2010. februárjában közzé tett statisztikai kimutatása

"2009. évben a létszámnövekedés lelassult. Az új felvételek száma 371 volt, szemben a 2008. évi 415-tel. Az "aktív" ügyvédeknél nettó létszám növekedés 141 fő (5417/5276) Stagnál az új szünetelések (176/174), lemondások (81/84) és igazgatási úton történő tagság megszüntetések (16/22) száma. Kevesebben is távoztak a karból, mint egy évvel korábban (133/149). A teljes nyilvántartott létszám: a teljes állomány 8428 fő, az "aktív" 7543 fő, (előző évben 7457 fő volt.) "

A frissen végzett jogászkollégák helyzete a közigazgatásban sem valami rózsás. A továbbképzési rendszer széttagoltsága miatt a közszolgálat szabályozásának hiányosságai megoldatlanok a mai napig, jelenleg tovább súlyosbítják a jogászként dolgozó köztisztviselők szakmai felkészülését. A közigazgatási továbbképzés ma nem rendelkezik megfelelő intézményrendszerrel. A közigazgatásban dolgozó jogászok továbbképzése, szakmai fejlődése nem megoldott, a továbbképzési rendszer államilag "felülről" vezérelt.

Nemzetközi területeken

Ausztria

A közjegyző közhivatalt tölt be, mégsem köztisztviselő. Viseli az iroda működtetésével járó gazdasági kockázatot, tevékenységet ugyanakkor nem végez. A szabadfoglalkozásúakhoz közelít, bírósági megbízottként azonban bírósági szervként jár el. A szövetségi igazságügyi miniszter mindenkor rendeletben szabályozza a közjegyzői helyek számát és helyét érintő változásokat. Jelenleg Ausztriában mintegy 460 közjegyzői állás van.

A közjegyzők képzése: A közjegyzővé való kinevezéshez hosszú út vezet. Annak, aki befejezte jogtudományi tanulmányait és érdeklődik a közjegyzői foglalkozás iránt, keresnie kell egy közjegyzőt, aki őt alkalmazza és bejegyezteti a közjegyzőjelöltek névjegyzékébe. Az illetékes közjegyzői kamara által vezetett névjegyzékbe akkor lehet a közjegyzőjelöltet felvenni, ha az érintett kilenchónapos bírósági joggyakornoki gyakorlatot tud igazolni, és a jelöltek névjegyzékébe való első bejegyzésekor a 35. életévét még nem töltötte be. Egyébként a felvételt csak fontos okból lehet megtagadni, különösen például a jelölt tisztázatlan vagyoni viszonyai miatt. A közjegyzőjelölt kizárólag e tevékenységet végezheti. A melléktevékenységek engedélykötelesek.

A közjegyzői vizsgát két részben kell letenni. Az első részt legkorábban 18 hónapi jelölti idő után, és legkésőbb a jelöltként eltöltött ötödik év végéig kell letenni, a második részt legkorábban további egy évi közjegyzőjelölti alkalmazás után, legkésőbb pedig a tízéves jelölti idő lejárata előtt. A közjegyzői vizsgára bocsátáshoz a közjegyzőjelöltnek részt kell vennie a közjegyzői kamara által kötelezően előírt továbbképzésen.

A közjegyzővé történő kinevezés: A felszabadult vagy újonnan létesített közjegyzői helyek betöltésére nyilvános pályázatot kell kiírni. A törvény (a közjegyzőkről szóló rendelet 6. §-a) a közjegyzői állásra pályázóktól többek között az alábbiak meglétét követeli meg: osztrák állampolgárság, felsőfokú jogtudományi vagy állam- és jogtudományi tanulmányok sikeres befejezése, a közjegyzői vizsga letétele, és jogi területen történő hétéves alkalmazás igazolása, amelyből legalább három évet a közjegyzői vizsga letételét követően közjegyzőjelöltként kell eltölteni. Ezen alapfeltételek azonban még nem jogosítanak a közjegyzői kinevezésre. A felvételi eljárásban a pályázót szakvéleményezi és besorolja a helyi közjegyzői kamara, majd az illetékes elsőfokú bíróság és a tartományi felsőbíróság személyzeti tanácsa, ennek során a gyakorlati alkalmazásnak van a legnagyobb jelentősége. A közjegyzői kamara és a két személyzeti tanács is egy háromfős javaslatot terjeszt a szövetségi igazságügyi miniszter elé. A minisztert azonban a javaslatok nem kötik, de csak az azokban szereplő jelöltet nevezheti ki a praxisba.

A közjegyzővé történő első kinevezésekor az érintett átlagban 41 év körüli. A közjegyzői hivatalt azon év január 31-ig töltheti be, amelyben a 70. életévét betölti. A 64. életév után már nem lehet senkit közjegyzői állásba kinevezni, ugyanígy nem nevezhető ki másik közjegyzői állásba, ha a legutóbbi kinevezése alapján nem töltött el legalább hat évet közjegyzőként. Nem megengedett a közjegyzőnek másik közjegyzői állásba hivatalból történő áthelyezése.

Németország

A közjegyzői kinevezéshez német állampolgárság, valamint a bírói hivatalhoz előírt és a német bírói törvényben meghatározott képesítés szükséges. Ezt a képesítést azok szerzik meg, akik elvégeznek egy (legalább három és fél évig tartó) jogi kurzust egy egyetemen, amelyet az első államvizsgával zárnak le, majd pedig a (két éves) felkészítő gyakorlatot követően egy második államvizsgát tesznek. Németország bizonyos részein ügyvédeket neveznek ki közjegyzőkké, akik a közjegyzői feladatokat ügyvédi hivatásuk mellett látják el (ügyvédközjegyzők), míg az ország más részeiben kizárólag közjegyzői munka ellátására szóló kinevezések vannak gyakorlatban (főfoglalkozású közjegyzők, vagy kizárólagos közjegyzők), Baden-Würtembergben pedig a közjegyzők bizonyos esetekben köztisztviselők is.[3]

A második államvizsga letételét követően - amely nagyjából a szakvizsgának felel meg - a kollégák először jelöltként, majd Notarassessorként dolgozhatnak. A területi kamara alkalmazottja lesz, ahonnan már elég magas fizetést kap. A kamara azonban csak annyi Notarassessort alkalmaz, akikről tudja is hogy lesz álláshelye. Ezen kollégák pályázhatnak csak közjegyzői álláshelyekre. Jelenleg Németországban több mint 11.000 közjegyzői állás van.

Lengyelország

A közjegyzői szervezet a jogügyletek biztonságát és a hatályos jogszabályok betartását védelmező testület. A közjegyzői szervezetet a közjegyző, azaz olyan közbizalommal rendelkező személy képviseli, akit azon ügyletek kivitelezésére neveztek ki, amelyeket a felek közjegyzői formában kötelesek vagy kívánnak megkötni.

A közjegyzőket - az illetékes közjegyzői kamara véleményének beszerzését követően - az igazságügyminiszter nevezi ki és menti fel. Közjegyzővé az a személy nevezhető ki, aki: lengyel állampolgár, teljes körű polgári és állampolgári jogokkal rendelkezik; feddhetetlen jellemű; egyetemi szintű jogi tanulmányait Lengyelországban folytatta, és elnyerte a "mesteri" fokozatot, vagy Lengyelországban elismert tanulmányokat folytatott külföldön; befejezte a közjegyzői szakosító képzést; letette a közjegyzői szakvizsgát, legalább három évet dolgozott közjegyzői fogalmazóként, és a 26. életévét betöltötte. A jogtudomány professzorai és docensei, valamint a legalább három éve hivatásukat gyakorló bírák, ügyészek, ügyvédek és jogtanácsosok szintén kinevezhetők közjegyzővé.

Lengyelországban jelenleg egy független önszabályozó közjegyzői testület, valamint közjegyzői magánirodák működnek. A közjegyzői önszabályozó testület kötelező szervezet, ami azt jelenti, hogy az önszabályozó testületi tagság a közjegyzői hivatás gyakorlásának feltétele. A közjegyzői kamarák és a Nemzeti Közjegyzői Tanács is a közjegyzői önszabályozó testülethez tartozik.

Amikor oly sokszor hivatásunkat a bírói hivatáshoz hasonlítjuk, nem felejtkezhetünk el arról a tényről, hogy a bírói pálya elnyerése csak pályázat útján történhet, ennek keretében akár bíró vagy akár titkár csak akkor akkor pályázhat egyáltalán, ha pályaalkalmassági vizsgán vesz részt. Külsősök pályázása elvileg lehetséges, azonban ezen pályázatok általában nem hoznak eredményt. Nemzetközi kitekintésként európa számos országában ugyancsak elképzelhetetlen hogy nem közjegyzőhelyettes nyújthasson be pályázatot közjegyzői állásra. Ugyancsak példaként Németországot említeném,[4] hogy ahol a kamara annyi közjegyzőhelyettest vesz fel, akiről tudja is hogy belátható időn belül lesz kinevezése helyettesei számára.

A Közjegyzői Kamarának szakmai, felügyeleti, fegyelmi és érdekvédelmi feladatokat is el kell látnia. Azzal, ha a Kamara a közjegyzői állás elnyeréséhez legalább egy évi helyettesi kötelezettséget írna elő, ezzel védelmezné azon közjegyzőhelyetteseit akik hosszú évek óta vannak a "várakozólistán" nagyban hozzásegítené a most életpályaként e hivatást választó kollégák biztonságérzetét a közjegyzői állás mint élethivatás elősegítéséhez.

Ennek hazai elgondolása nem a közjegyzőhelyettesek kezében van, de örvendetes lenne ha a Kamara átgondolásra venné ennek lehetőségét, védelmezné leendő kollégáit azzal, hogy stabil kiszámítható jövőképet vázolna fel számukra, s reális életpályaképet adna közjegyzőjelölteknek és közjegyzőhelyetteseinek. ■

JEGYZETEK

1 Jogi szakvizsgarendszer megújulása: Magyar Jog 2005 szeptember

2 Rupp Zsigmond: A közjegyzői állások betöltésének kérdéséhez / 1895. 03.15. Királyi Közjegyzők Közlönye I. évf. I. szám 37. oldal / közli Dr. Kovács Ferenc: Rupp Zsigmond Magyar Királyi közjegyző élete és munkássága című dolgozat (kézirat)

3 a Szövetségi Közjegyzői Kamarák: www.bnotk.de

4 dr. Záborszky Eszter közjegyzőhelyettes és dr. Albert Erika Orsolya közjegyzőjelölt: Külföldi tapasztalatok avagy a közjegyzői hivatás Németországban: Közjegyzők Közlönye 6/2005. 9.évf. LII.