Az Igazságügyi Minisztérium, a Magyar Jogász Egylet mellett az Ügyvédi Kamarák is felismerték, hogy a jogászképzés területén kritikus helyzet alakul ki. Ügyvédi szemmel nézve nemcsak az egyetemi jogászképzés helyzete kritikus, hanem alapvető problémák mutatkoznak a jogi szakvizsgát kötelezően megelőző hároméves joggyakorlattal és magával a szakvizsgával is.
A témáról tehát minél többször, minél több fórumon kell beszélni és ennek eredményeképpen remélhetően mielőbb sor kerül a szükséges jogszabályi változtatásokra is. A jogi szakvizsgát természetesen nem lehet kiragadni a problémák köréből és szó nincs arról, hogy a jogi szakvizsga remélhető mielőbbi megreformálása önmagában választ adna az ügyvédi hivatásrend problémáira. Valójában azonban nem elsősorban ügyvédi problémáról, hanem össztársadalmi kihatású kérdésről van szó. Szeretném egyértelműsíteni azt az álláspontomat, hogy az ügyvédi létszám az elmúlt években beindult és a közeljövőben várhatóan még növekvő ütemű emelkedése önmagában nem tudja biztosítani az ügyvédi munka minőségének emelkedését, azaz a társadalom érdekével is ellentétes, hogy mennyiségileg ugyan több, de minőségileg képzetlenebb ügyvéd álljon a jogkeresők rendelkezésére. Az alulképzett és adott esetben egzisztenciális gondokkal is küszködő (az etikai szabályokat nem ismerő, ill. azokat könnyebben háttérbe szorító) ügyvéd saját pályáján túl veszélyezteti az igazságszolgáltatást és a hozzá forduló ügyfeleket.
A kérdések felvetése előtt röviden összefoglalom az e szempontból releváns helyzetet, megvilágítva a különbséget az egységes jogi szakvizsga kialakulása körüli időszak és a mai kor között.
1. 1960 és 1990 között a Budapesti Ügyvédi Kamara létszáma átlagosan 500-600 között volt, és évente legfeljebb 10 ügyvédjelölt került bejegyzésre. Ma a budapesti ügyvédi létszám meghaladja az 5000 főt, jelöltjeink létszáma 2300 körül van. Anélkül, hogy a többi hivatásrend keretében joggyakorlatot végzők egzakt számadatait pontosan ismerném, megkockáztatom azt a becslést, hogy a jogi szakvizsgára jelentkezők mintegy 80%-a a megelőző gyakorlatot ügyvédjelöltként teljesítette. Már talán a számadatok is beszélnek önmagukért, de szükségesnek tartom, hogy utaljak néhány tartalmi változásra is.
2. Az egységes jogi szakvizsga bevezetésének idején az ügyvédi munka kereteit ügyvédi munkaközösség biztosította, ahol 5-20 különböző szakterületen dolgozó ügyvéd működött. A kamarával munkaviszonyban álló ügyvédjelölt a munkaközösséghez került beosztásra, tehát egyrészt a kamara rendelkezett munkaidejéről (ami, mint arra később majd rámutatok, a képzés szempontjából alapvető fontosságú), másrészt a munkaközösségek sokszínű tevékenysége lehetővé tette, hogy az ügyvédjelölt minden jogterületen gyakorlatot szerezzen. Ma az ügyvédjelölt nem áll munkaviszonyban az Ügyvédi Kamarával, munkaideje felett a kamara csak áttételesen és korlátozottan rendelkezik. Jelenleg az ügyvédek kétharmada egyszemélyes irodában, egyéni ügyvédként dolgozik, a többszemélyes ügyvédi irodák nagy része is specializálódott, azaz az ügyvédjelölt képzése vélelmezhetően nélkülözi az egységes jogi szakvizsgához szükséges sokoldalúságot. (Gondoljunk csak arra, hogy a bírósági fogalmazóképzésnél ilyen eszközökkel biztosítják, hogy a fogalmazó minden jogterületen kellő jártasságra tegyen szert.)
3. Végül, de nem utolsó sorban a helyzet felmérésénél kell szólnom arról, hogy az utóbbi 15 évben az ügyvédi munka tartalma is alapvetően megváltozott. Természetesen hivatásunknak továbbra is alapvető részét képezi az igazságszolgáltatásban való aktív részvétel, a felek perbeli képviselete, a védői munka, azonban a piacgazdaság hihetetlen módon felértékelte a gazdaság területén végzett jogi munkát és ennek eredményeképpen becslésem szerint ma az ügyvédség összes tevékenységének 70-80%-a közvetlenül a gazdasághoz kapcsolódik. Ennek megfelelően az ügyvédek jelentős része olyan jogi munkát végez, amely nagymértékben különbözik a bírói, ügyészi munkától, ezért nagyon nehezen hozható létre szintézis a vizsgakövetelményeknél is.
Rendkívül tanulságos és véleményem szerint mellőzhetetlen az uniós helyzet áttekintése.
Az Európai Unióban kizárólag Németországban és Ausztriában találunk a magyar rendszerhez hasonló ún. egységes jogi szakvizsgát, de a magyar gyakorlattól merőben eltér a vizsgát megelőző felkészülési időszak.
Ott ugyanis elképzelhetetlennek tartják a vizsga egységességét, ha az azt megelőző gyakorlat nem egységes. Ennek megfelelően mindkét országban az egyetem elvégzését követően meghatározott időt kell különböző bírósági ügyszakokban, ügyészségen, közigazgatásban és ügyvédjelölti munkakörben dolgozni, és ezt követheti az egységes jogi szakvizsga. A németországi, ausztriai viszonyok között a bíróságok, ügyészségek és közigazgatási hatóságok biztosítani tudják valamennyi egyetemet végzett számára a szükséges gyakorlati időt.
Költőinek tűnhet a kérdésem, hogy ugyanilyen megoldásnak - és nemcsak a költségvetési problémák okán - Magyarországon lenne-e realitása.
Ezt követően néhány példát hoznék azoknak az országoknak a gyakorlatából is, ahol nincs egységes jogi szakvizsga, ahol az ügyvéddé válásnak ügyvédi vizsga a feltétele.
Franciaországban a diploma megszerzését követően el kell végezni az ügyvédjelölti előképző intézetet (a bejutás rendkívül nehéz vizsgákon keresztül lehetséges), s ezt követően kell kétéves ügyvédjelölti szakmai gyakorlatot folytatni - ennek keretében minimum 200 órás elméleti képzéssel -, ill., aki nem tudott a képző intézetbe bejutni, annál a szükséges ügyvédjelölti gyakorlati idő 8 (!) év.
Olaszországban kicsit engedékenyebbek, a kétéves kötelező ügyvédjelölti gyakorlat előtt nincs ügyvédképző intézeti előtanulmány, de szigorúan előírják a jelölt által szemeszterenként igazolandó bírósági tárgyalások számát. (Itt tehát nem képzelhető el az a manapság már nem is kivételes hazai gyakorlat, hogy a jogi szakvizsgát olyanok teszik le, akik soha nem tárgyaltak bíróságon, esetleg nem is láttak bíróságot belülről).
Az angliai gyakorlatból a legfigyelemreméltóbbnak azt tartom, hogy a szintén kétéves ügyvédjelölti képzés csak a Law Society által erre feljogosított ügyvédi irodákban tölthető el, ahol különböző jogterületeken való gyakorlati munkalehetőséget kell biztosítani.
A jelenlegi hazai helyzet és az európai gyakorlat felvázolása után teszem fel a megválaszolandó kérdést, hogy - ügyvédi szempontból, de mint az előzőekben már utaltam rá, ezen keresztül össztársadalmi szempontból is - mi az előnye és hátránya a jelenleg hatályban lévő egységes jogi szakvizsga-rendszernek.
Feltehetően egyetértünk abban, hogy az elméleti és gyakorlati felkészítés szinte annyiféle, ahány jogi pálya van, és ez a vizsgázó helyzetét értelemszerűen megnehezíti. (Gondoljunk csak a fogalmazóképzés, az ügyvédjelölti képzés különbözőségére, valamint arra, hogy nagyon sok jogászi pályán nem is létezik szervezett felkészítési forma.)
A végzett jogi munka pedig természeténél fogva szintén nagyban különbözik a jogi pályákon, pl. alig hasonlítható össze egy szakvizsgára készülő közigazgatási előadó, közjegyzőjelölt, bírósági fogalmazó vagy egy ügyvédjelölt munkája.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
