2002. június 14-én került sor a Sólyom László akadémikus vezette bíráló bizottság (tagjai: Weiss Emília, Kecskés László, Lenkovics Barnabás és Ruszoly József egyetemi tanárok, titkára Kisfaludi András tanszékvezető egyetemi docens) előtt Földi András, az ELTE római jogi tanszéke egyetemi docensének, az állam- és jogtudomány kandidátusának az MTA doktora tudományos cím elnyerésére benyújtott, A másért való felelősség a római jogban című értekezésének nyilvános vitájára.
A szerző tudományos munkásságában nem előzmény nélküli a disszertáció témájának megválasztása, hiszen a '80-as évek közepétől folyamatosan publikál - magyar és idegen nyelven egyaránt - a témához kapcsolódó tárgyú tanulmányokat (Sulla responsabilità per fatto altrui in diritto romano [1988], A jogi felelősség fogalmáról [1988], Másért való felelősség a reálszerződéseknél [2000], Másért való felelősség a locatio conductiónál [2001], Appunti sulla categoria dei quasi-delitti [2002]).
A másért (a más cselekményéért) való felelősség mint a polgári jogi felelősség speciális alakzata a XIX. század második felében a német pandektista irodalomban vált önálló kutatások tárgyává, azonban a téma iránti újabb, XX. századi tudományos érdeklődés a római jogi szakirodalomban - eltekintve Schulz 1911-es, Serrao 1964-es és Knütel 1983-as tanulmányától - már korántsem nevezhető átütő erejűnek.
Földi András disszertációjának jelentős értéke, hogy nem csupán a kontraktuális és szerződésen kívüli másért való felelősség római jogi szabályozását elemzi, hanem - a jogi komparatisztika és a modern civilisztika eszköztárának igénybe vételével - bemutatja a jogintézmény továbbélését, sőt emellett még a felelősség fogalmának jogelméleti szintű elemzésére is vállalkozik.
Kutatási módszerét tekintve a szerző a római jogi források körében elsősorban az idevágó Digesta-beli szövegek exegézisére támaszkodik, alkalmanként kitekintve egyes bizánci jogi forrásokra (Theophilus, Basilika) is, de - a közel 300 tételt felsoroló irodalomjegyzék tanúsága szerint - természetesen figyelemmel van a hazai és nemzetközi (német, olasz, francia, spanyol, angol stb.) romanisztikai szakirodalom eredményeire éppúgy, mint a főbb újkori európai magánjogi kódexekre vagy a jogelmélet, a modern összehasonlító magánjog és a polgári jog hazai és nemzetközi szakirodalmának számos releváns művére.
A disszertáció felépítését tekintve négy szerkezeti egységből áll. Az I., az értekezés elméleti- dogmatikai megalapozását szolgáló, jogelméleti jellegű fejezetet (16-73.) a szerző a jogi felelősség fogalmának, a II. és III. fejezetét (74-169., ill. 170-238.) a ius Romanum terrénumán megjelenő problémáknak: a más deliktumáért való, szerződésen kívüli felelősség általános és speciális alakzatainak, illetve a bonae fidei szerződéseknél megjelenő tényállásoknak szenteli, míg az értekezést lezáró IV. fejezet (239-285.) a klasszikus európai polgári törvénykönyvek megoldásait mutatja be. Az egyes fejezetek, illetve az opus végén a szerző főbb megállapításait, konklúzióit foglalja össze.
Jóllehet a felelősség fogalmát hajlamosak vagyunk mint további magyarázatra nem szorulót, magától értetődőt használni, Földi András igen részletes, mindenekelőtt szemantikai és fogalomtörténeti analízise fényében távolról sem látszik eltúlzottnak az I. fejezet alapvetésének az összterjedelem több mint 20%-át kitevő mértéke, annál is inkább, hiszen a probléma hasonló volumenű feldolgozására Szilágyi Péter kandidátusi értekezése (1984) óta a hazai jogirodalomban nem került sor. A szemantikai vizsgálat alapján különösen a potenciális - azaz a normának való alávetettség - és az aktuális felelősség - vagyis a norma megszegése esetén beálló felelősségre vonhatóság - problémája érdemel figyelmet, míg a fogalomtörténeti fejtegetésekből az emelhető ki, hogy a respondeo igét a koraközépkorban már használták felelősségi értelemben, ám ekkor még perjogi kontextusban: a cselekményt elkövető személynek a bíróság előtti válaszolási, számadási kötelezettségére vonatkoztatva. A modern felelősségfogalom kialakulásában és elterjedésében meghatározó szerepet játszó terminus technicus - a francia responsabilité főnév - megalkotására csupán jóval később, az 1780-as években került sor, méghozzá XVI. Lajos király pénzügyminisztere, Necker jóvoltából. A szó - hasonlóan az angol politikai nyelvben az 1760-as években már ismert responsibility kifejezéshez - eredetileg a francia nyelvben is a politikai felelősségre utalt, ám a későbbiekben a közjog, a büntetőjog és a polgári jog frazeológiája is átvette. A jogi felelősséggel kapcsolatos irodalmi álláspontok - a felelősség kötelezettségként, szankcióként, jogintézményként, jogviszonyként, felróhatóságként, stb. való koncipiálása - igen színes kaleidoszkópját áttekintve Földi arra a megállapí-
- 347/348 -
tásra jut, hogy a felelősségi minőségben kifejezett jogi értékelés alapjául a felelősség etikai fogalma szolgál, s mint ilyen, joggal tekinthető társadalmi-kulturális értéknek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
