"Nagyon lényeges, hogy ne csak beszéljünk az értékekről, hanem vallja meg az egyén és a közösség is, hogy mit tart értéknek."[1]
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jóvoltából jelent meg 2012 végén az a rendhagyó interjúkötet, amely két neves, pécsi kötődésű tudóssal készült beszélgetéseket tartalmaz tudományos pályájukról, életútjukról. A kötet egyben beszédes tükre a 20. századnak is. Ádám Antal a pécsi jogi fakultás és Rezsőházy Rudolf, az Université Catholique de Louvain emeritált professzorai azt a kort elevenítik fel visszaemlékezéseikben, amelybe beleszülettek. A mű alcíme - Egy 20. századi oral history - erre utal, egyben meghatározva a kiválasztott módszert is. Meleg Csilla professzor asszony szakmai tanácsadóként támogatta a kiadvány létrejöttét.
A pécsi jogi kart, mint szellemi műhelyt mindig is jellemezte a tudományos művek, a szakirodalom gyarapítása, az itt oktatók gazdag, szerteágazó kutatási tevékenysége, illetve annak írásos közzététele tanulmányok, könyvek formájában. Ebben a kötetben ez a tradíció egy másik erőteljes helyi hagyománnyal párosul: a szerkesztő két nagy tekintélyű professzor életművének lényegi elemeit bemutatja be.
A kötet viszonylag rövid, rendhagyó előszavában Herger Csabáné a módszer, a kiválasztott interjúalanyok személye és a beszélgetések tárgya tekintetében ad eligazítást az olvasónak. Megtudjuk, miért választotta az oral history módszerét a történelem megismerésének egyik lehetséges útjaként: differenciáltan kívánta láttatni vizsgálata tárgyát a két eltérő életút és látásmód segítségével. A 20. századot a Horthy-érával kezdődően mutatja be a két tudós professzor szemüvegén keresztül. Nem véletlen, hogy a Szerkesztő és az Olvasó is hálás a rendkívül személyes hangvételű visszaemlékezésekért. Az interjúkat Herger Csabáné 2012. május 30. és november 9. között rögzítette Pécsett.
A feltett kérdések az interjúalanyok életútjához kapcsolódnak, mégis sikerül párhuzamosan láttatni a kiválasztott korszakot. Ez részben a szerkesztésnek köszönhető, mivel Ádám Antal és Rezsőházy Rudolf professzorok pályáját három jelentős szakaszra osztja a kötet, mely szakaszok személyes sorsuk és a történelmi események szempontjából is szerencsésen esnek egybe. A jogtörténész Szerkesztő tartalmilag ugyanarra koncentrál kérdéseivel: a Horthy-korszak, majd 1948-89 közötti évtizedek, s végül a rendszerátalakulás differenciált értelmezésére a legaktuálisabb témák felvonultatásával.
Elsőként Ádám Antal professzor szólal meg az Óriási érték lett az élet címet viselő részben. Ádám Antal megemlékezik a gyermekéveit meghatározó társadalmi, szellemi miliőről, az idegengyűlölet és a revizionizmus mindent átható légköréről. Jánoshalmi éveiről, a családi gazdálkodásról és a város magyar-zsidó lakóinak kölcsönös együttműködéséről vall, felelevenítve a helyi iparosok, kereskedők, értelmiségiek nevét, alakját, mindennapjait. Az antiszemitizmus megnyilvánulásait nem csak gazdasági okokkal magyarázza. Élettapasztalata szerint jogszabályokkal előírt, hatóságok által kényszerítő erővel végzett népírtó áramlatról volt szó, melynek 10 éves koráig, azaz 1940-ig saját környezetében nem tapasztalta a jeleit.
Ádám Antal a romantikus nacionalizmust -amely rendszerező, gyarapító, ösztönző - élesen elválasztja a kisszerű, irigy, féltékeny, konfliktusos nacionalizmustól. Előbbit az egészséges, korrekt versengéshez, a nemzeti eredmények felmutatásához szükségesnek, utóbbit hátrányosnak, szerencsétlennek tartja. Hasonló éleslátással értékeli a magyar alkotmánytörténet 1930-45 közötti szakaszát, kiemelve a mindenkori személyes felelősség kérdését mind az egyén, mind a közösség, a nemzet vezetőinek esetében. Ennek szellemében emlékezik meg Molnár Kálmán professzorról is, aki kortárs közjogászok között egyedüliként emelte fel szavát a zsidó-törvények ellen.
A kötet következő interjúja az 1929-ben született Rezsőházy Rudolf gyermekévein, neveltetésén, majd emigrálásának izgalmas történetén keresztül enged bepillantást a korabeli társadalom szövetébe, működésébe Hol van a hazám? I. címmel. A honvédtiszt apa és nagybirtokos családból származó anya fiatalkori sorsának alakulása kiválóan alkalmas az I. világháborút követő etnikai és társadalmi mozgások illusztrálására. A Szerkesztő célzottan kérdez rá apja Horthy-hadseregbeli katonai szolgálatának lelkiismeretei dilemmájára is.
A magát mindvégig magyarnak valló, apai ágon német származású professzornak szembesülnie kellett a kor központi ideológiájával, az irredentizmussal.
- 216/217 -
Ezzel szemben ma is a patriotizmus, a hazaszeretet mellett foglal állást, holott a trianoni békekötéssel határon túlivá lett nagyszüleit és rokonsága egy részét csak kisiskolás korában ismerhette meg. Ádám professzorral egybehangzóan úgy emlékezik vissza, hogy ennek ellenére gyermekként sem felekezeti, sem nemzetiségi problémával nem találkozott. Barátsággal idézi fel zsidó osztálytársait, akiknek a piarista gimnázium falain belül nem kellett viselniük a sárga csillagot, de szót ejt korábbi proletár pajtásai nyilas mozgalomhoz csatlakozásáról is. Tapasztalata szerint félintellektuális miliő, téves ideológiai feltevések és a közösséghez tartozás lehetősége vezetett a mozgalom létrejöttéhez. Horthynak - Ádám Antal professzorral egyetértésben - nem állítana köztéri szobrot.
A német megszállást követően filmbe illő módon menekítik ki Budapestről. Kalandos útja Ausztrián át Bajorországig vezet, ahonnan a háború végén hazatér édesanyja hívására. Érettségit szerez, demokratikus átalakulásban bízik, Kisgazda párti lapot szerkeszt, de 1948 végén az emigráció mellett dönt, és nem kevés hányattatás után belga vízummal érkezik Leuvenbe, ahol az Université Catholique de Louvain hallgatójaként, majd oktatójaként - hatgyermekes családja mellett - a tudománynak szenteli életét.
A fiatalok a legszörnyűbb körülmények közt is fiatalok - Ádám Antal ebben a fejezetben korán elsajátított önállóságáról, pályaválasztásáról és első mestereiről vall. Hosszan sorolja kiváló tanárait, akik szemléletmódjának alakulásában meghatározóak voltak. Beszél a szűkös egyetemi évekről, az akkori hallgatói mentalitásról illetve életvitelről, oktatói tevékenysége kezdeteiről és az '50-es évek erkölcsi dilemmáiról is, melyekkel hallgatóként majd oktatóként szembesült. Sorsa alakulásának meghatározó állomásaként emlékezik meg párválasztásáról, családalapításáról.
A fejezet párja ismét Rezsőházy Rudolfot szólaltatja meg (Hol van a hazám? II.), ott folytatva élettörténetét, ahol annak elbeszélése félbeszakadt: Belgiumban. A belga oktatási rendszer jellegzetességét firtató kérdésre válaszolva kiemeli a vizsgáztatási rendszer változatlan szigorát, a tudományos karrier lehetséges útjait, az egyetemi képzésben hangsúlyos társadalomtudományi alapozást. A szociológus-történész professzor nem tér ki a "kényes" kérdés elől: hogyan látja a Belgiumban törvénnyel elismert homoszexuális házasságokat? Válasza konzervatív, de körültekintő: a házasság egy férfi és egy nő életre szóló közössége, amely elsőbbséget kell élvezzen a házasságon kívüli, az élettársi kapcsolatokkal, a nyitott házassággal szemben. A témában írt családszociológiai tárgyú monográfiája[2] középpontjában az áll, hogyan válnak a párkapcsolatok nyilvános viták tárgyává, a társadalom hogyan reagál a családtól eltérő formációkra.
A kötet utolsó két interjúja terjedelmileg meghaladja az előzőeket, bár viszonylag rövidebb időszakot ölel fel 1990-től napjainkig. Nem véletlenül: korunk égető társadalmi és erkölcsi problémáival foglalkozik egyetemes értékeink meghatározása és európai értékeink változásai mentén. Ennek megfelelően háttérbe szorulnak az életrajzi elemek, a múlt idevágó eseményei, és a kérdések a jövő megalapozásáról, részben szakmai hagyatékuk, életbölcsességük, részben közjogi intézményeink működésével kapcsolatos javaslatok átadásáról szólnak.
"A sors különös kegye" cím alatt Ádám Antal professzor két igen jelentős szerepéről vall, elsőként az 1990. évi IV. törvény és a köztársasági Alkotmány emberi és állampolgári alapjogokról szóló fejezetének előkészítési munkáiról, valamint ezzel szoros összefüggésben a vallásszabadság, a felekezetek közti kategorizálás és az egyházfinanszírozás kérdéséről. Másodszor volt alkotmánybíróként az alkotmányozás ideális formájáról, a magyar alkotmánybíráskodás sajátosságairól és az alkotmánybírósági határozatok lehetséges jogorvoslatáról ad gazdag véleményt.
Ádám Antal tudományos közleményeinek nagy részét a dogmatikai igényű definíciók hiánya láttán a vallás és hit alapfogalmainak kimunkálására szentelte. A lelkiismereti- és vallásszabadságot az emberi jogok sorában az egyéni értékválasztás okán is kiemelkedőnek véli. Ennek állami elismerése a vallásszabadság közösségi gyakorlása, amely együtt jár az egyházak jogi definiálásával is. Az interjú ezért kitér a 2011. évi C. és a 2012. évi VII. törvény megszületésének körülményeire, az azt megelőző, Európában egyedülálló liberális szabályozás elveire is.
Az Alkotmánybíróság és -bíráskodás jellegzetességeiről értekezve informális jogorvoslati fórumként nevezi meg a "tudományosan megalapozott kritikát", kívánatosnak tartja a törvényhozói és alkotmányozói hatalom különválasztását, kitér az AB hatáskörét érintő jogszabályi változások értékelésére. Alkotmánybírói munkájából a kamatadó alkotmányellenességének kimondását, a halálbüntetés eltörlését és a Tábori Lelkészi Szolgálat alkotmányosságának elismerését emeli ki.
Az emberi jogok védelme területén kifejtett tevékenységét ma is rendületlenül végzi; az emberi és állampolgári jogok gyarapodását a fenntartható fejlődésnek és a társadalmi, gazdasági, szociális kohéziónak alárendelve láttatja. E jogok fejlesztésében és egymáshoz való viszonyában fontos kihívás a human biztonság megvalósítása, tartalmi összetevőinek szabályozása. Mindezt ugyanazzal a körültekintéssel, mérlegeléssel, holisztikus szemlélettel közelíti meg, amely szakmai/oktatói hagyatékának is kulcsa: a teljes egészre törekedve képviseli a jogtudományt,
- 217/218 -
más tudományágak, főleg a filozófia interdependenciáiban. Ezért gondolatait is azzal zárja, hogy közös és egyéni értékeink folyamatosan megújításra, tanulásra, kiigazításra szorulnak.
Az európai értékek születése fejezetcím Rezsőházy Rudolf 2012-ben megjelent monográfiájára utal,[3] és a könyv eladási sikere kapcsán a tudományos érdeklődés okaira. A professzor elgondolkodtató kérdések sorával válaszol. Létezik-e európai közös identitás? Van-e közös európai kultúránk? Véleménye szerint Európa bajban van, az integráció részletkérdései viták sorát generálják, ezért lehet szükséges a kontinens történelmében megjelent, elterjedt és gyökeret vert értékek feltárása.
Rezsőházy Rudolf szerint ezek közt a zsidó-keresztény hagyaték megkérdőjelezhetetlen hatású. Mindenki által elfogadott európai értékekké lettek az emberi méltóság, a felebaráti szeretet, a béke, az igazságosság, az egyetemesség és az egyenlőség, amelyek a rabszolgaság eltörlését, a filantrópiát, a szociális tanítást, a törvény előtti egyenlőséget eredményezték. Európai értékeink továbbélése azonban - függetlenül az újonnan megjelent értékek hatásaitól - csak akkor garantált, ha a "polgárok lelkiismeretébe van beágyazva", és a társadalom önmaga talál vissza belső javítómechanizmusa révén a megfelelő kulturális normákhoz. A neoindividualizmussal szemben szabadságunk önkéntes korlátozása vezethet tartalmas erkölcsi kapcsolatokhoz és a hagyományosan értelmezett családi élet megújításához is. Utóbbi hiteles képviselőjeként a kötetben szeretetteljesen és nagy megbecsüléssel szól feleségéről, hat felnőtt gyermeke népes családjáról.
A Recenzens olvasatában a kötet legfőbb erénye, hogy olyan megkerülhetetlen, mindannyiunkat érintő kérdéseket boncolgat, amelyek jelentősen megosztják a magyar társadalmat. Ilyenek a fiatalok külföldre vándorlása, az egyneműek házassága, az egyházfinanszírozás kérdése, európai értékeink felismerése és nyílt vállalása, a Horthy-korszak megítélése. A főcímbeli szójáték jelenti egyfelől az általuk megélt 20. századot, másfelől azt a hitelességet, amely munkásságuk, emberiességük, életútjuk által teszi aktuálissá krónikájukat. Ezért is érdemes figyelni rájuk. ■
JEGYZETEK
* Kiadja a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara, Pécs 2012. 109 o.
[1] Idézet Ádám Antaltól, a kötet Óriási érték lett az élet c. fejezetből, 19. o.
[2] Les nouveaux enfants d'Adam et Eve. Les forms actuelles de couples et familes. (Ádám és Éva új gyermekei. A családok és a párkapcsolatok mai formái.) Academia, Louvain-la-Neuve 1991
[3] Rudolf Rezsőházy: Emergence des valeurs communes aux Européers à travers l'historie (Az európaiak közös értékeinek kialakulása a történelem folyamán) L'harmattan, Párizs 2012
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
