1. Az Internet gyors elterjedése folytán sokoldalú lehetőségek nyíltak meg abban az irányban, hogy az üzleti forgalom az Interneten keresztül bonyolódjék le. Ebben a vonatkozásban az új vezérszó az Electronic Commerce (E-Commerce). Ezt alkalmazzák mind az egyéb vállalatokkal, mind a végfelhasználóval és a közjogi szektorral, javak és szolgáltatások Interneten keresztül lebonyolódó kereskedelmének megjelölésére. Egy OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) - tanulmány szerint az Interneten keresztül lebonyolódó értékesítési forgalom a mai kereken 30 milliárd US-dollárról a 2005. évre 2000 milliárdra fog emelkedni.
E fejlődés során meg fognak növekedni a cseh-né-met viszonylatban is az Interneten keresztül történő üzletkötések. Az E-Commerce jelenlegi megjelenési formái a következők:
a) Business to Business (B-B). "Business to Business"-en két vállalat jogügyleti kapcsolatát kell érteni. Forgalmát tekintve ez idő szerint ez a legerősebb terület.
b) Business to Consumer (B-C). Ez vállalatok és magánszemélyek jogügyleti kapcsolata. Ez az E-Commerce legismertebb és legkedveltebb változata.
c) Consumer to Consumer (C-C). Fogyasztó és fogyasztó közötti magán jogügyletek lebonyolítása az Interneten keresztül.
d) Government to Government (G-G). Az Internet hálózatán keresztül kerülnek kicserélésre a közigazgatási szervek között mindenekelőtt a közigazgatási jogsegély keretében kérdésfeltevések és tájékoztatások, közlések a törvények megváltozásáról, valamint rendőrségi körözések.
e) Government to Business (G-B). Ezen közigazgatás és vállalat között (jog)ügyleti kapcsolatok értendők. Így pl. az Interneten keresztül közlik a Szövetség, a tartományok és a községek által kibocsátott pályázati hirdetményeket.
f) Government to Government (G-G). Felhasználható az Internet magánszemélyek és a közigazgatás között is. Sokhelyütt az Internetből ismerhetnek meg űrlapokat, úgy hogy mellőzhetővé válnak terhes hatósági utak.
Az Electronic Mail (E-mail) a legfontosabb eszköze az Interneten keresztül létrejövő szerződéskötésnek.
E-mail útján bármilyen fajta és terjedelmű adat továbbítható. Az adatkicserélésben résztvevő személyeknek ezért mindenkor szükségük van egy egyedi címmel ellátott elektronikus levélszekrényre. Az írásbeli küldemény útja az, hogy a feladót kiszolgáló személy (provider) eljuttatja azt a címzett kiszolgálását végző személyhez. Nála tárolódnak az elektronikus postaküldemények, és a címzett ezekről csak akkor szerez tudomást, ha levélszekrényét tikos kód segítségével lekérdezi.
Az E-mailen keresztül továbbított akaratnyilatkozatokat ma vitathatatlanul emberi akarat kinyilvánításaiként ismerik el.
A német jogban alapvetően különböztetnek átvételt igénylő és átvételt nem igénylő, valamint formát öltött és formát nem öltött akaratnyilatkozatok között.
a) Az átvételt igénylő és az átvételt nem igénylő akaratnyilatkozatok megtételükkel érvényesekké válnak. Az akaratnyilatkozatoknak ez a válfaja az elektronikus jogi forgalomban ritkábban fordul elő.
Az átvételt igénylő akaratnyilatkozatoknál szükséges, hogy azokat kinyilvánítsák és átvegyék. Az akarat akkor tekinthető kinyilatkoztatottnak, ha nincs kétség afelől, hogy a nyilatkozat végleges. Kellék az is, hogy a nyilatkozat tétele szándékosan történt. Elektronikus úton tett akaratnyilatkozatnál a helyzet akkor ez, ha a nyilatkozó szándékosan adta ki a továbbításra az utasítást. Ez legtöbbnyire úgy történik, hogy a feladó benyomja a "Send" (továbbítandó) jelzésű igazoló billentyűt. Ha viszont egy küldeményt a feladó akarata nélkül vagy elnézésből bocsátották útjára, az eltűnt küldeménynek számít.
b) Az elektronikus úton továbbított formát öltött és formát nem öltött akaratnyilatkozatokat a címzett csupán akusztikailag vagy optikailag érzékelheti, anélkül, hogy ezek az akaratnyilatkozatok tárolásra kerülnének.
Amennyiben az akaratnyilatkozatot elektronikus úton tették és ugyanígy közvetítették, ez formát öltött akaratnyilatkozat.
c) Elektronikus akaratnyilatkozatok, E-mail vétele. Egy átvételt igénylő akaratnyilatkozat akkor tekintendő beérkezettnek, ha olyan módon került a címzett rendelkezési körébe, hogy rendes körülményeket feltéve, számolni lehet azzal, hogy arról a címzett tudomást szerez. Egy ilyen nyilatkozat különösen akkor érkezett a címzett szférájába, ha bekerült egy olyan szerkezetbe, amelynek tipikus rendeltetése nyilatkozatok vétele.
Kérdéses, hogy egy E-mailek befogadására szánt levélgyűjtő (mailbox) átvevő szerkezetnek minősíthető-e. Ennek kapcsán figyelemmel kell lenni arra, hogy ismertették-e vajon a címzettel a fogadó szerkezetet, és azt ő elfogadta-e. E-mail-címének közlésével az alkalmazó rendszerint azt a joglátszatot kelti, hogy a levélgyűjtő egy levélszekrény funkcióját tölti be, és ekként ő elfogadja annak felhasználását a jogi forgalomban.
Kérdéses mindenekelőtt, hogy egy levélgyűjtőnél - rendes körülményeket feltételezve - mikor kell azzal számolni, hogy erről a levélgyűjtőről a címzett tudomást szerez. Egy ilyen mailbox használóját, aki ennek felszerelésével azt hozza kifejezésre, hogy ez a nyilatkozatok átvételére rendelkezésre áll, utánanézési kötelezettség terheli, vagyis az, hogy levélgyűjtőjét a beérkező küldemények tekintetében rendszeresen megvizsgálja. Az ilyen utánanézési kötelezettséget illetően mindenképpen különbséget kell tenni az E-mailek és a mailboxok tisztán magán- és üzleti használója között.
Az az üzleti használó, aki üzleti összeköttetései számára E-mail-címet ad meg, magára vállalja azt a jogi kötelezettséget, hogy ezt a mailboxot beérkező értesítések és nyilatkozatok céljára szánta, és az elküldővel szemben azt a joglátszatot is kelti, hogy rendszeresen utánanéz a küldött értesítéseknek, és így azok őt el is érik.
A magánhasználót nem terheli utánanézési kötelezettség, mivel a magánkapcsolatnak társadalmi-szociális, nem pedig jogi és üzleti célja van.
Az E-mailnek a mailboxba bekerülésénél normális esetben még nem lehet átvétellel számolni, hanem csak tényleges tudomásszerzéssel. Azonban magán vonatkozásban is a beérkezés időpontját a legközelebbi napban kellene rögzíteni. Emellett éppen egy E-mailbox minden internetképes számítógéppel ellenőrizhető; úgy hogy a levélszekrényhez képest nem áll fenn különbség.
d) Mindenképpen előfordulhat a beérkezés műszaki jellegű vétlen meghiúsulása. Ezt el kell határolni a szándékos meghiúsítástól.
Gyakori probléma a mailbox túltöltöttsége, vagyis az a helyzet, hogy az további E-maileket nem tud már felvenni, és a feladó hírt kap arról, hogy küldeményét nem lehet kiszolgáltatni.
A megtelt mailbox tulajdonosának ezt fel is lehetne róni; mindenekelőtt akkor, ha a szerződő felek csak ebben a konkrét továbbítási módban egyeztek meg, vagy ha hosszabb idő óta kizárólag ennek útján tartanak kapcsolatot. Szó lehet a címzett objektív kötelességszegéséről is, mivel a gyűjtőszekrény túltelítettsége egyértelművé teszi, hogy azt hosszabb ideje nem ellenőrizték.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
