Tanulmányomban a munkabalesetek magas számának okát és ezzel összefüggésben a munkavédelmi szabályok betartásának gyakorlatát vizsgálom. A kutatás alapjául a Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratóriumban végzett "Társadalmi innováció a joggyakorlatban: coaching és action research a munkavédelemben" című alprojektben készült interjúk szolgálnak. Az interjúk mellett 430 munkabaleseti jegyzőkönyvet elemeztem a munkabalesetek bekövetkeztével kapcsolatos tények oldaláról. A tanulmányban szereplő megállapítások a teljes kutatás részeredményeit tartalmazzák.
1. Bevezetés
2. A munkavédelem szabályainak érvényesülése a gyakorlatban
2.1. A munkáltató által biztosítandó tárgyi és szervezeti feltételek
2.2. A munkáltató által biztosítandó személyi feltételek
2.3. Munkavédelmi hatóság léte és működése
3. A megelőzés hatékonyabb működésére szolgáló javaslatok
4. Összegzés
Tanulmányomban a munkavédelem mai hazai helyzetét, a munkabalesetek megelőzésének gyakorlatát igyekszem bemutatni.
A téma aktualitását adja az Európai Bizottság 2021-2027-es munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai tervében szereplő a "Vision Zero" elv, annak megvalósítása, illetve az arra való törekvés. Ez azt jelenti, hogy a halálos munkabalesetek számának nullára való redukálására kellene törekednie a tagállamoknak.[1]
Jelenleg évente átlag nyolcvan halálos munkabaleset történik Magyarországon, többnyire a veszélyesebb ágazatokban, mint például az építőipar. A munkabalesetekről készült legutóbbi statisztikák[2] alapján látható, hogy a munkabalesetek száma többnyire emelkedik. Az utóbbi években átlagosan 20-24 ezer munkabalesetet regisztrálnak évente, azonban a magas látencia miatt a valós számok ennél magasabbak lehetnek.
Az Európai Unió munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi információs ügynöksége[3] által készített felmérés szerint az uniós országokban 1998 és 2019 között több mint 50 százalékkal esett vissza a munkabalesetek száma.[4] Ezzel szemben a magyar adatok alapján 2019-ben volt a legmagasabb a regisztrált munkabalesetek száma, ami több mint 24 ezer balesetet jelent. Ez a tendencia szignifikánsan nem csökkent az utóbbi években sem. Ennek hátterét ezért is érdemes megvizsgálni.
A publikáció a Társadalomtudományi Kutatóközpont keretében megvalósuló Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratóriumban[5] végzett "Társadalmi innováció a joggyakorlatban: coaching és action research a munkavédelemben" című alprojekt (a továbbiakban: TINLAB) előzetes kutatási eredményein alapul.
A kutatás során tíz félig strukturált interjú készült munkavédelmi szakemberekkel, hatósági személyekkel és munkáltatókkal, amely során elsődlegesen arra kérdésre kerestük a választ a kis- és középvállalkozások tekintetében, hogy mivel lehetne csökkenteni a munkabalesetek számát. A hatóság által kiadott statisztika szerint évente hat-hétezer baleset történik a legalább tíz, legfeljebb kétszáznegyvenkilenc főt foglalkoztató munkáltatóknál, ami többszöröse a mikrovállalkozások és a nagyvállalatok esetében regisztráltaknál.[6]
- 42/43 -
Az interjúk mellett 430 munkabaleseti jegyzőkönyvet elemeztünk a munkabalesetek bekövetkeztével kapcsolatos olyan adatokra vonatkozóan, amelyekre korábban kevés - legalábbis nem publikált - kutatás irányult (például a balesetet kiváltó okok, az egyéni és kollektív eszközök meglétének, alkalmasságának, rendeltetésszerű használatának vizsgálata stb.).
A baleset okainak feltárása segítséget nyújthat a gyakorlatban a megelőzéshez. A feltárt problémák iránymutatóként szolgálhatnak azoknak a munkáltató által megteendő intézkedéseknek, melyekkel további hasonló eseményeket előzhetnek meg a munkahelyeken. Példának okáért, ha az egyéni védőeszköz alkalmatlansága okozott balesetet, úgy annak minőségi cseréjével megelőzhető a továbbiak bekövetkezése.
Az interjúk eredményeinek és a baleseti jegyzőkönyvek elemzésének figyelembevételével vizsgáltam, hogy milyen további munkáltatói intézkedésekkel, eszközökkel lehetne növelni a munkabalesetek megelőzését.
A tanulmány a balesetek okainak és megelőzésének feltárásához a munkavédelemi szabályok és azok gyakorlatban való működését veszi alapul, hiszen a munkavédelem célja a munkavállaló számára az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés biztosítása.[7] Ennek megvalósításához a munkavédelmi alapelvek is segítséget nyújtanak.
A munkavédelmi szempontú megelőzés egy komplex feladat, amelynél fontos a munkavédelem valamennyi érintettjének együttműködése. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) személyi és szervi hatálya meglehetősen speciális, ugyanis nevesíti magát az államot mint jogalkotót, hatóságot és mint ellenőrző szervet is. Ezenfelül a munkáltatót és a munkavállalót jelöli meg, akikre nézve jogokat és kötelezettségeket állapít meg. Az alanyi kör ennél azonban bővebb, ugyanis a jogszabály egyes feladatokat a munkavédelmi szakemberre és a munkaegészségügyi szakemberre delegál.[8]
Az állam feladata a jogalkotáson kívül olyan végrehajtó szerv létrehozása, amely ellenőrzésekkel, tájékoztatással és szankciókkal biztosítaná a munkáltató jogkövető magatartását.
A kutatás során a munkavédelmi hatóság egy képviselője állt rendelkezésünkre, aki a gyakorlati tapasztalatával és javaslataival igyekezett hozzájárulni a megelőzés problémáinak feltárásához.
Az interjús felmérés alapján törekedtünk arra, hogy a munkavédelem alanyi körének minél több szereplőjét érintsük, ezért a munkáltatói oldalról középvállalatok ügyvezetői is részt vettek a kutatásban.
A munkáltatót a munkavédelem folyamatos megelőző intézkedések megtételére ösztönzi, mint például oktatás tartása, munkavédelmi szakember foglalkoztatása, munkavédelmi kockázatok felmérése és azok redukálása stb.[9] A felsoroltak mind a munkabalesetek megelőzésére szolgálnak, ezért arra irányultak a kérdéseink, hogy a jogszabályi kritérium és a gyakorlati megvalósulás mennyiben azonos, és a problémák mennyire befolyásolják a balesetek bekövetkeztét.
További interjúalanyok a munkavédelmi és munka-egészségügyi szaktevékenységet végző szakértők voltak. Bár az Mvt. az alanyi kör meghatározásakor nem sorolja fel a munkavédelmi szakembert, azonban a törvényben található szabályozásból következik, hogy az állam a munkáltató és a munkavállaló mellé sorolható. A munkavédelem egyik alapelve közé tartozik a szaktevékenység elve is, amely szerint az Mvt. meghatározott tevékenységeit kizárólag a munkavédelmi vagy munkaegészségügyi képesítéssel lehet ellátni.[10]
A kérdéseinkre munkabiztonsági szakemberek válaszoltak, akik felsőfokú szakképesítéssel rendelkeznek és egyben tapasztalt munkavédelmi szakértők is. A foglalkozás-egészségügyi szaktevékenységet ellátó személyeket a kutatás során nem tudtuk elérni. Végül egy olyan népegészségügyi ellenőr vállalta az interjú elkészítését, akinek van munkavédelmi tapasztalata és rendszeresen jár ellenőrzés céljából a munkáltatók telephelyein. A foglalkozás-egészségügyi szakemberek elérésének meghiúsulása nemcsak ezen speciális terület kutathatóságának nehézségét mutatja, hanem rávilágít a munkaegészségügyi szakterület működési anomáliáira is. Ezt bizonyítja többek között az Mvt. 2023. évi módosítása is, ami vitatható módon a nem kizárólag orvos végzettségűek bevonásával bővítette a foglalkozás-egészségügyi feladatok ellátására jogosult személyek körét.[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
