A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) értelmében a korlátolt felelősségű társaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével (jegyzett tőkével) alakul. A társaság tagjainak alapításkori vagyoni hozzájárulásai a törzsbetétek, amelyek a társaság bejegyzését követően üzletrészekké válnak. Az üzletrész a tagsági jogoknak és kötelezettségeknek a foglalata, azt jelenti, hogy a tag a társasággal szemben vagyoni hozzájárulásának megfelelően milyen mértékű szervezeti és vagyoni jogokra tarthat igényt, illetőleg ennek megfelelően milyen kötelezettségek terhelik. Az üzletrész mértéke a tagok törzsbetétjéhez igazodik, de lehetőség van arra is, hogy a társasági szerződés egyes üzletrészeket a többiekétől eltérő tagsági jogokkal ruházzon fel. Ezek az ún. külön jogos üzletrészek. A külön jogos üzletrésszel rendelkező tagnak valamilyen szempontból több joga van, mint a többi tagnak.
A kft. elsősorban személyegyesülés is abban a vonatkozásban, hogy a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni tilos, ezért egy-egy kft. megalapítására rendszerint személyes ismeretség alapján kerül sor. Éppen ezért a társaságnak nagyon fontos lehet megtartani, vagy óvni az adott tagi összetételt, esetleg ezen belül a tulajdoni arányokat, a hatalmi pozíciókat. Ennek markáns eszköze annak törvényi, esetleg társasági szerződésbeli szabályozása, hogy az egyes tag milyen módon válhat meg a társaságtól, illetőleg milyen módon létesíthet új személy tagsági jogviszonyt egy adott korlátolt felelősségű társaságban.
A korlátolt felelősségű társaságok első önálló törvénye az 1930. évi V. törvénycikk is gondot fordított arra, hogy a társaságnak befolyást biztosítson a tulajdonos változásoknak a kérdésében. Nem befolyásolta ugyan a tagok egymás közötti üzletrész-forgalmát, más volt azonban a helyzet a kívülállóra történő átruházás esetében. Úgy rendelkezett, hogy erre csak a társaság beleegyezésével kerülhetett sor, de lehetőséget adott arra, hogy a társaság harmadik személy javára elővásárlási jogot gyakoroljon. Ez a jogi megoldás sajátos formája volt az "utód" törvényekben később megjelenő, a társaság kijelölési jogával kapcsolatos szabálynak. A törvénycikk rendszerében a tagnak, illetőleg a társaságnak nem volt elővásárlási joga, de már a korabeli társasági szerződések is rendelkezhettek akként, hogy a tagoknak, illetőleg egyes tagoknak a javára elővásárlási jogot biztosítanak, vagy az átruházást egyes tagok jóváhagyásához kötik, illetőleg arra is lehetőség volt, hogy a beleegyezés megadását a felügyelőbizottságra bízzák.
Az 1988. évi VI. tv. (1988. évi Gt.) eredetileg a mellékszolgáltatással terhelt üzletrészt kivéve még szabad átruházhatóságot mondott ki a tagok egymás közötti üzletrész forgalmában, utóbb változott úgy a szöveg, hogy a társasági szerződés kikötheti ez esetben is a társaság hozzájárulását. Egyértelmű volt azonban az a rendelkezés, hogy kívülálló szerző esetében elővásárlási joga van - csakis ebben a sorrendben - a többi tagnak, a társaságnak, illetőleg a taggyűlés által kijelölt személynek.
Az 1988. évi Gt. rendelkezett a bírósági végrehajtási eljárás keretében történő értékesítésnél érvényesülő elővásárlási jogról. Az elővásárlási jog kedvezményezettjei ilyen sorrendben a társaság másik tagjai, maga a társaság, illetőleg a társaság által kijelölt személy.
Az 1988. évi Gt. lehetővé tette a kívülállóra történő átruházásnak a kizárását, a társaságon belüli üzletrész-forgalom bizonyos esetekben való feltételekhez kötését tagok esetében is, illetőleg az adásvételen kívüli tulajdonosváltozás kizárását vagy korlátozását.
Az 1997. évi CXLIV. tv. (1997. évi Gt.)-ben tételes jogilag is megjelenik az a lehetőség, hogy valamely tag részére üzletrészátruházás esetében elővásárlási jogot biztosítsanak. Az e joggal felruházott üzletrész külön jogos üzletrésznek minősült. Az 1997. évi Gt. már kifejezetten tartalmazta, hogy a törvény az elővásárlási jogot az adásvétel útján való üzletrészátruházások esetében tekinti csak alkalmazhatónak.
Az 1997. évi Gt. a kívülállókra való nem adásvétel útján való üzletrészátruházásnak a kizárását is lehetővé tette. Adásvétel esetében feltételhez köthette illetőleg korlátozhatta az átruházást. Lehetőség volt az átruházáshoz való hozzájárulás megtagadására azzal azonban, hogy ennek feltételeit a társasági szerződésnek részletesen tartalmaznia kellett.
Az 1997. évi Gt. a tagnak, társaságnak és a taggyűlés által kijelölt személynek szintén biztosította az elővásárlási jogot, ha a tag üzletrészét bírósági végrehajtási eljárás során értékesítették, továbbá akkor is, ha az árverésre a tag kizárása vagy tag tagsági viszonyának megszűnése miatt került sor. Az 1997. évi Gt. határozottan kimondta, hogy az elővásárlási jogról lemondani nem lehet, és annak átruházása semmis.
A 2006. évi IV. tv. (Gt.) az üzletrész átruházás szabályait jelentősen megváltoztatta. Az alapkoncepció, miszerint harmadik személy részére való átruházás esetén a tagoknak, a társaságnak, és a társaság által kijelölt személynek az üzletrész adásvétel útján való átruházása esetében elővásárlási joga van, változatlan maradt. Megmaradt az a szabály is, hogy szintén adásvétel útján történő, kívülállóra való átruházás esetkörében az átruházást a társasági szerződés korlátozza, feltételhez, vagy a társaság beleegyezéséhez kösse. Lehetőséget ad a Gt. arra is, hogy az adásvételen kívüli jogcímeken, kívülállóra történő átruházást a társasági szerződésben kizárják, vagy korlátozzák.
Az alapvető, szemléletbeli változást az, a tagok teljes szerződési szabadságát biztosító szabály hozta, amely szerint a tagot, a társaságot, és a taggyűlés által kijelölt személyt megillető elővásárlási jog kizárható, illetőleg korlátozható.
A korábbi társasági törvényeken alapuló, a jelenleg hatályos társasági törvény szerint is irányadónak tekinthető tapasztalatok és megállapítások mellett az új társasági törvény által felvetett kérdések megválaszolása tette indokolttá a Polgári Kollégiumi vélemény (PK vélemény) megalkotását.
Fontos hangsúlyozni, hogy jelen, 3/2009. (VI. 24.) számú PK véleményt a Polgári Kollégium ugyanezen a napon elfogadott 2/2009. (VI. 24.) számú Polgári Kollégiumi véleményével összhangban kell alkalmazni, és változatlanul hatályos a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának (PK) 9. sz. állásfoglalása is. Természetesen figyelemmel kell lenni arra, hogy alapvetően a Ptk.-n alapuló elővásárlási joggal foglalkozó, a 2/2009. számú PK vélemény az általános, míg ehhez képest a 3/2009. sz. PK vélemény a Gt. által felvetett különös problémák megoldására irányul.
Elöljáróban leszögezhető, hogy a Gt. általános szabályai alapján gyakorolható elővásárlási jogról csak akkor beszélhetünk, ha a tulajdonos az üzletrészt kívülállóra kívánja átruházni. Ha az eladó tag a szerződést másik tagtársával kívánja megkötni, az elővásárlási jog szabályai még nem kerülnek alkalmazásra, az eladó, másik tagtársával az ügyletet minden további nélkül létrehozhatja. (Kivétel természetesen az, az eset, ha a tagok a társasági szerződében valamely tagnak elővásárlási jogot biztosítottak.) Elővásárlási jog kizárása esetén sincs a Gt.-re alapított elővásárlási jog, ami azonban nem akadályozza, hogy az eladó és valamelyik tag, vagy az eladó és kívülálló személy között, polgári jogi szerződés - és nem a társasági szerződés - alapján álljon fenn a kedvezményezettnek elővásárlási joga. Ez utóbbi azonban, a Ptk. hatálya alá tartozó polgári jogi megállapodás.
Az elővásárlási jog társaságon belül is konkurálhat, vagy azon kívül is.
Társaságon belül a társasági szerződés rendelkezése folytán kialakulhat olyan helyzet, hogy a Gt. szabályai szerint fennálló elővásárlási jog mellett valamelyik tagnak a társasági szerződés alapján van elővásárlási joga (külön jog), vagy valamelyik tag a másik tagnak polgári jogi szerződés által biztosított elővásárlási jogot. A külön jogos üzletrész tulajdonosnak mindenkit megelőzően van elővásárlási joga bármelyik üzletrész eladása esetén, míg a polgári jogi szerződéssel egy konkrét tagnak kikötött elővásárlási jog a többi tagot megelőzően csak akkor biztosítja számára az elővásárlást, ha az eladási szándék az elővásárlási jogot engedő tag részéről jelentkezik.
Sajátos esete az elővásárlási jognak, ha a társasági szerződés két, vagy több tagnak, illetve valamennyi tagnak az elővásárlás lehetőségét biztosította. A joggyakorlás módját mindenképpen célszerű a társasági szerződésben rendezni. Ha ezt a társasági szerződés nem tartalmazza, lényegében a PK. 9. számú Állásfoglalás logikája szerint kell eljárni. A joggyakorlás "menetét" az fogja meghatározni, hogy a jogosultak együttesen, vagy külön-külön akarják-e ezt a jogukat érvényesíteni. Együttesség esetén első szempont a felek megállapodása. A megállapodás kiterjedhet arra is, hogy a megvásárolt üzletrész hányaddal meglévő üzletrészüket növelik, vagy nem ezt a megoldást választják, hanem közösen fognak közös tulajdonú üzletrészt szerezni. Ha a tagok között nincs konszenzus, a vásárlásra törzsbetét arányosan kerülhet sor, ebben az esetben közös tulajdonú üzletrész fog létrejönni.
A Gt. teljes szabadságot biztosít a tagoknak arra, hogy az elővásárlást a társasági szerződésben milyen tartalommal szabályozzák. Azt teljes egészében kizárhatják, kizárhatnak a joggyakorlásból egyes, vagy több tagot, további jogosulti csoportokat, így a társaságot, illetve a társaságnak nem biztosítják a kijelölés jogát, és megváltoztathatják a jogosultak csoportjának sorrendjét is. Annak sincs akadálya, hogy az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozat megtételére rendelkezésre álló határidő megállapításánál a Gt. rendelkezéseitől eltérjenek.
A Kollégiumi vélemény egyértelművé teszi, hogy a kívülállónak - polgári jogi szerződéssel, mert esetében csak azzal lehet, - biztosított elővásárlás jog csak akkor érvényesülhet, ha a társaságon belül a jogosultak e jogukkal nem éltek, vagy ha a társasági szerződés a Gt. szerinti elővásárlási jogot kizárta.
Értelmezésre szorult a jog gyakorlására rendelkezésre álló határidők kérdése is. A tagok részére, illetve a társaság számára nyitva álló határidő számítása - akár üzletrész-szerzésre, akár kijelölésre vonatkozik - azonos időpontban, vagy egymást követően nyílik-e meg.
Az üzletrészét eladni kívánó tag, tagtársait értesíteni köteles az elővásárlás lehetőségéről, akik e jogukkal 15 napon belül élhetnek. Köteles-e azonban ezzel egyidejűleg értesítést küldeni az ügyvezetésnek is, hogy azok intézkedhessenek a taggyűlés összehívásáról annak érdekében, hogy a társaság a szükséges jognyilatkozatot 30 napon belül megtehesse.
A Gt. szövegből nem volt levonható az a jogkövetkeztetés, hogy az említett határidők csak azonos időpontban kezdődhetnek, ezért a Gt.-ből az egymást követő joggyakorlás következik. Mivel azonban a Gt. itt is lehetősége ad arra, hogy az eljárás menetét a tagok a társasági szerződésben rendezzék, nincs akadálya annak, hogy ettől eltérve, a határidők azonos pontban való meghatározása mellett döntsenek a tagok, részletesen körülírva annak menetét.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében kifejtette, és ebben a körben közzétételre került olyan határozat is (EBH 2004/2/1145, BH 2005/4/155), amely az üzletrészátruházások hatályának kérdésével foglalkozott. E határozatok szerint a tagváltozás a társasággal szemben akkor hatályos, amikor az üzletrész új tulajdonosa a tulajdonszerzés tényét a társaságnak a Gt.-ben írtak szerint bejelenti, ezen időponttól kezdődően az új tulajdonos gyakorolhatja a tagokat megillető jogokat. Ebből pedig az következik, hogy üzletrészeladás esetén annak a tagnak is van elővásárlási joga, akit még a cégjegyzékbe nem jegyeztek be, de aki a tagváltozást a társasággal már szabályszerűen közölte. (Gfv. X. 30. 196/2005/6.) Ezt az álláspontot fejti ki a Vélemény I/4. pontja alatt.
A 4. pont a PK. 9. Állásfoglalás III. pontjától eltérően, - figyelemmel a Gt. saját szabályaira - nem teszi lehetővé az elővásárlási jog gyakorlását sem együttesen sem önállóan a tag házastársának abban az esetben sem, ha az üzletrész megszerzése közös vagyonból történt.
A PK. 9. Állásfoglalás I. pontjához képest a 3/2009. Kollégiumi Vélemény részben eltérő álláspontot képvisel, a társasági jognak e részében is sajátos szabályaira tekintettel. Amikor a társasági szerződés nem zárja ki az elővásárlási jog gyakorlásának lehetőségét, vagy azt nem korlátozza, holott megtehetné, nem indokolt az eladó elővásárlási joggal kapcsolatos kötelezettségét enyhíteni pusztán azért, mert az nehézségekbe ütközne, vagy az ügylet létrejöttét időben elhúzná. Ahogy erre a vélemény is utal, erre csak kivételes esetekben kerülhet sor, amikor az átruházás elhúzódása a gazdasági ésszerűséggel, vagy a társaság érdekeivel ellenkezne.
A Gt. egyértelműen a taggyűlés kizárólagos hatáskörét írja elő arra az esetre, ha a társaság elővásárlási jogának kérdésében kell dönteni, vagy ha a társaság kijelölési jogának a gyakorlását kell biztosítani. Ennek menete az eladónak az ügyvezetés felé fennálló értesítési kötelezettsége, hogy az ügyvezetés intézkedhessen a taggyűlés összehívása, vagy az írásbeli szavazás elrendelése érdekében. Az üzletrészt eladni szándékozó, az ügyvezetést az eladási szándékról értesítő tagnak azonban nem eshet terhére az ügyvezetésnek az a mulasztása, ha az - akár nemleges - nyilatkozat megszerzése céljából a taggyűlést nem hívja össze, vagy írásbeli szavazás útján a tagok szavazatát nem szerzi be. Ezért, ha a 30 napos várakozási határidő után az ügyvezetéstől a társaság döntése nem érkezik meg, és a tag az üzletrészét eladja, az üzletrész átruházási szerződés a társaság nem gyakorolt, vagy elmulasztott döntése következtében nem válik hatálytalanná.
A Ptk. általános szabályként lehetővé teszi azt, hogy a jogosult elővásárlási jogának gyakorlására más személyt kijelöljön. Ez a kérdés a társasági jogban is konkrét ügy kapcsán felmerült. A Legfelsőbb Bíróság BH 2008/189. szám alatt közétett eseti döntésében többek között arra a következtetésre jutott, hogy a társasági jog nem engedi meg sem az elővásárlási jog átruházását [ezt egyébként a Gt. 136. § (1) bekezdés mellett a Ptk. 373. § (4) bekezdése is tilalmazza], sem pedig az elővásárlási jog gyakorlására más személy kijelölését. Az üzletrészátruházás szabályai ugyanis a Gt. által teljes mértékben rendezettek, a Ptk. 373. § (4) bekezdés szerinti kijelölési jog nem gyakorolható. Ennek megengedése ugyanis lehetőséget adna az elővásárlási jog kijátszására. Lényegében ezt a szemléletet tükrözte a Gfv. X. 30. 005/2008/3. számú ítélet is, amely vételi jog kapcsán mondta ki, hogy erre csak akkor van lehetőség, ha az, az elővásárlási jogot nem sérti. Ha egy tag az üzletrészére a másik tagnak vételi jogot enged, de a kedvezményezett tagsági jogviszonya időközben megszűnik, ezt követően vételi jogával már nem élhet.
Ezt a gyakorlatot tükrözi a vélemény I/7. pontja alatt kifejtett az az álláspont, hogy a Gt. 136. §-ával ellentétes, és ezért nem alkalmazható a Ptk.-nak az a rendelkezése, amely lehetővé tenné, hogy a jogosult elővásárlási jogának gyakorlására más, egyébként nem jogosult személyt jelöljön ki.
Egy tagnak csak egy üzletrésze lehet, figyelemmel a Gt. 121. § (2) bekezdésében írtakra, ugyanakkor ez a szabály nem zárja ki, hogy ezen önálló üzletrész mellett a tagnak egy vagy több üzletrészhányada legyen közös tulajdonban álló üzletrészben, üzletrészekben. Ebből következően, ha az önálló üzletrésszel rendelkező tag üzletrészhányadot szerez, üzletrészébe nem kell feltétlenül beolvasztani az általa megszerzett üzletrészhányadot, sőt bizonyos esetekben ez lehetetlen (a törvényi minimum alá csökkenne a közös tulajdonú törzsbetét nagysága).
A közös tulajdonban álló üzletrészhányad vonatkozásában az elővásárlási jog kérdése több vonatkozásban merül fel, így érvényesül-e az elővásárlási jog, ha
1. önálló üzletrész alakul át üzletrészhányad eladása útján közös tulajdonú üzletrésszé,
2. az üzletrészhányadot a tulajdonközösségen belüli üzletrészhányad tulajdonosnak, a társaság tagjának, vagy kívülállónak kívánják értékesíteni,
3 a közös tulajdonban levő üzletrész alapján kívánnak elővásárlási jogot gyakorolni, ezen belül az üzletrészhányad tulajdonost megilleti-e az elővásárlási jog önálló gyakorlásának lehetősége.
Elöljáróban hangsúlyozni szükséges, hogy az üzletrészhányad vonatkozásában a Gt. elővásárlási jogról nem rendelkezik, továbbá az elővásárlási jog célja annak megakadályozásának biztosítása, hogy olyan személy váljon a társaság tagjává adásvétel folytán, akinek taggá válását a társaság tagjai nem tartják kívánatosnak.
1. A Gt. szabályai nem zárják ki, hogy úgy alakuljon ki közös tulajdonban álló üzletrész, hogy az önálló üzletrész tulajdonosa - az üzletrésze felosztása nélkül - üzletrészének meghatározott hányadát adja el, amelyhez a taggyűlés hozzájárulása sem szükséges. Ebben az esetben a bírói gyakorlat (Gf. II. 31529/2003/2), a kollégiumi vélemény szerint a társasági szerződésnek, a Gt.-nek az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseinek érvényesülniük kell annak érdekében, hogy ily módon a társaság meg tudja akadályozni olyan személy üzletrészhányad tulajdonossá válását, akinek taggá válását nem tartja a társaság kívánatosnak. Amennyiben ugyanis a nem kívánatos személy már üzletrészhányad tulajdonos a többi tag a teljes üzletrész megszerzését már nem tudja megakadályozni a 2. pontban kifejtettekre tekintettel.
2. Közös tulajdonban álló üzletrész üzletrészhányada értékesíthető:
- a tulajdonközösségen belül,
- a társaság önálló üzletrésszel rendelkező tagjára,
- illetve kívülállóra.
Amennyiben az üzletrészhányad a tulajdonközösségen belül kerül értékesítésre az elővásárlási jog kérdése fel sem merül, ilyen esetre sem a Ptk., sem a Gt. nem biztosít elővásárlási jogot.
Amennyiben az üzletrészhányad tulajdonos, a tulajdonközösségen kívül, de a társaságon belül, a társaság tagjára kívánja üzletrészét átruházni a közös tulajdonban levő üzletrészhányad tulajdonosokat a Ptk. 145. § (2) bekezdése alapján elővásárlási jog illeti meg. A társaság többi tagjának elővásárlási joga legfeljebb akkor állhat fenn, ha ezt a társasági szerződésben biztosították.
Az üzletrészhányad kívülálló részére történő értékesítése esetén tekintettel arra, hogy a Gt. üzletrészhányad esetén elővásárlási jogról nem rendelkezik, a Ptk. 145. § (3) bekezdésének rendelkezése nem érvényesül, ezért először a Ptk. 145. § (2) bekezdése alapján a közös tulajdonban levő üzletrészhányad tulajdonosakat illeti meg az elővásárlási jog gyakorlásának lehetősége, őket követően azonban megilleti a társaság többi tagját is az 1. pontban kifejtett indokokra tekintettel.
3. Végül felmerül annak kérdése is, hogy a közös tulajdonú üzletrész alapján, hogyan gyakorolható elővásárlási jog. A bírói gyakorlat (Pf. III. 21475/1997/2), a kollégiumi vélemény akként foglal állást, hogy a közös tulajdonú üzletrész tulajdonosai csak, mint tulajdonközösség gyakorolhatja a tagot megillető elővásárlási jogot. Eltérő megállapodás hiányában az üzletrészhányad szerzés a tulajdonközösségen belüli tulajdoni hányadok arányában történik. Az üzletrészhányad tulajdonos önállóan nem gyakorolhat elővásárlási jogot, mert nem önálló tagja a társaságnak.
Sem az 1988. évi Gt., sem az 1997. évi Gt. nem rendezte azt a kérdést, miként kell eljárni a házastársi vagyonközösséghez tartozó üzletrész házastársak közötti esetleges megosztása esetén. Ugyanakkor a gyakorlatban egyre gyakrabban fordult elő annak igénye, illetve szükségessége, hogy a közös vagyon házastársak közötti megosztása során a közös vagyonból szerzett, de társasági jogi értelemben egyik házastárs tulajdonát képező üzletrészből a másik házastárs is részesedjék, vagy akár az egész üzletrészt megszerezhesse. Előfordul ugyanis, hogy a házastársak közös vagyona olyan összetételű, hogy az más, méltányos megoldásra nem nyújt lehetőséget. Ezt az igényt, élethelyzetet a 2006. évi Gt. felismerte és a hatályos Gt. 129. §-a, illetve 130. §-a a kérdést tételesen rendezi, igaz ellentmondásosan.
A hatályos Gt. rendelkezései szerint, ha
- az életközösség ideje alatt házastársi közös szerzés címén [Csjt. 27. § (1) bekezdés] vagy
- az életközösség megszűnését követően a házastársi közös vagyon megosztása jogcímén [Csjt. 31. § (2) bekezdés]
mindkét esetben
- akár bíróság házassági vagyonjogi perben a nem tag házastárs kérelmére bírósági ítélet alapján,
- akár a házastársak egymás között szerződéssel
a nem tag házastárs tag házastársa
- üzletrészét,
- üzletrészének hányadát,
- közös tulajdonban levő üzletrészhányad esetén az üzletrészhányadát, vagy üzletrészhányadának meghatározott részét megszerezheti.
A Gt. 129. § (1) bekezdése, illetve a 130. § (1) bekezdése felemásan oldja meg a problémát. Minden fenti esetkörre érvényesen kimondja, hogy a nem tag házastárs üzletrész (üzletrészhányad) szerzésére az adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ugyanakkor a Gt. 130. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a házastársi közös vagyon megosztása során az üzletrész felosztásához nincs szükség a taggyűlés hozzájárulására, de ilyen esetben a társasági szerződés, illetve a Gt. 123. §-a szerinti elővásárlási jog érvényesül. Ez azért különös megoldás, mert az elővásárlási jog az adásvétel különös neme, így a Gt. 9. § (2) bekezdése folytán irányadó 373. §-ban írtak a Gt. eltérő rendelkezése hiányában nem lennének irányadóak.
Természetesen ugyancsak érvényesülnek a társasági szerződésnek, a Gt.-nek, illetve közös tulajdonban álló üzletrészhányad esetén a Ptk. 145. § (2) bekezdésének az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezései, ha az üzletrész, üzletrészhányad értékesítésre kerül a házastársak általi közös értékesítés útján, vagy a bíróság rendeli el a közös tulajdon megszüntetésének módjaként az árverési értékesítést.
Tételes Gt. rendelkezés hiányában ugyanakkor nem gyakorolható elővásárlási jog, ha a közös vagyon megosztása során a nem tag házastárs házastársa:
- üzletrészét,
- üzletrészének hányadát felosztás nélkül,
- közös tulajdonban levő üzletrészhányadát, vagy annak egy részét szerzi meg.
Ezekben az esetekben tehát az elővásárlási jog nem áll rendelkezésre annak érdekében, hogy az esetleg nem kívánatos nem tag házastárs ne váljon a társaság tagjává. Ugyanakkor lehetőség van arra, hogy a nem tag házastárs tulajdonszerzését oly módon akadályozzák meg, hogy a társasági szerződés kizárja, vagy korlátozza az üzletrész nem adásvételi szerződés útján történő átruházását [Gt. 126. § (2) bekezdés].
A hatályos Gt. rendelkezései alapján tehát leszögezhetjük, hogyha a nem tag házastárs házastársa üzletrészének felosztása folytán szerez önálló üzletrészt, vagy az üzletrész értékesítésre, árverésre kerül érvényesülnek az elővásárlási jogra vonatkozó társasági szerződési rendelkezések, törvényi szabályok, más fentebb vázolt esetekben nem.
A Gt. egyrészt speciális rendelkezést tartalmaz az üzletrész bírósági árverés útján történő értékesítése esetére (Gt. 124. §), másrészt szabályozza a társaság általi üzletrész árverést, annak szabályait (139-140. §). A két szabályozás a tekintetben, hogy hogyan érvényesül az elővásárlási jog részben azonos, részben eltérő.
A tag üzletrészének bírósági árverés (ide értendő a közigazgatási, így adóhatósági végrehajtás keretében történő árverés is) útján történő értékesítése esetén az elővásárlási jog gyakorlásának lehetősége annyiban tér el a társasági szerződésnek, illetve a Gt.-nek az elővásárlási jogra vonatkozó szabályaitól, hogy az elővásárlásra jogosultak az árverésen gyakorolhatják elővásárlási jogukat. Ez a társaság általi joggyakorlás esetén azt jelenti, hogy az árverés előtt kell a társaság taggyűlésének döntenie arról, hogy a társaság él-e, ha igen milyen feltételek mellett elővásárlási jogával, illetve kíván-e, ha igen kit kíván elővásárlási jog gyakorlására kijelölni. Üzletrész bírósági árverésen történő értékesítése esetén az elővásárlási jog jogosultja esetleges jogsérelmét nem a Gt. 125. §-a alkalmazásával, hanem végrehajtási kifogás (Vht. 217. §) útján tudja érvényesíteni.
A társaság általi üzletrész árverezésre akkor kerülhet sor, ha a kft. tagjának tagsági viszonya a vagyoni hozzájárulás, a pótbefizetés nem szolgáltatása miatt (Gt. 14. §), avagy bíróság kizárásáról hozott jogerős ítéletével (Gt. 47. §) szűnt meg. Ezekben az esetekben az árverés előtt a volt tag és a társaság megállapodhat a volt tag üzletrészének értékesítésében, amelynek során a társasági szerződésnek, illetve a Gt.-nek az elővásárlásra vonatkozó rendelkezései érvényesülnek.
Amennyiben az üzletrész megállapodás alapján nem kerül értékesítésre, akkor az üzletrészt a társaságnak el kell árverezni. Ennek során a Gt. 140. § (1) bekezdése folytán kizárólag a társaság tagjait, illetve a társaságot (a társaság által kijelölt személyt nem) kizárólag a fenti sorrendben illeti meg elővásárlási jog. Elővásárlási joguk akkor is érvényesül, ha a társasági szerződés a tagnak, a társaságnak nem biztosít elővásárlási jogot. A tag, a társaság csak az árverésen gyakorolhatja elővásárlási jogát. A társaság ezt oly módon teheti meg, hogy az árverés előtt kell a taggyűlésnek döntenie arról, hogy a társaság kíván-e és milyen feltételek mellett elővásárlási jogot gyakorolni. Az üzletrész társaság általi elárverezése esetén megfelelően érvényesülnek a Gt. 125. §-ának az elővásárlási jog átruházásának semmisségére, illetve az elővásárlási jog megsértésével kötött szerződés hatálytalansága megállapítása iránti per megindításának határidejére vonatkozó szabályai.
Részvények vonatkozásában az elővásárlási jog kérdésköre viszonylag ritkán merül fel, a gyakorlatban sem a korábban hatályos, sem a jelenleg hatályos szabályozás kapcsán a Legfelsőbb Bíróság előtt ezzel kapcsolatos jelentős jogértelmezési kérdés nem merült fel. A kollégiumi vélemény azonban a teljességre törekedve a részvény átruházás kapcsán gyakorolható elővásárlási jog két lehetséges kérdéskörét érinti.
Egyrészt akkor kerülhet sor elővásárlási jog alkalmazására, ha az adott részvénytársaságnál van elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvény, vagy ilyen jogosultságot biztosító visszaváltható részvény, másrészt, ha a részvény közös tulajdonban van.
Tekintettel arra, hogy részvényre vonatkozó elővásárlási jogot a hatályos Gt. szerint kizárólag elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvény (elsőbbségi jogot biztosító visszaváltható részvény) biztosíthat ebből következően egyéb részvények alapján elővásárlási jog nem gyakorolható. Tehát az alapszabály olyan rendelkezése, amely a törzsrészvény vagy egyéb részvényfajta (kivéve visszaváltható elsőbbségi részvény), elővásárlási jogot nem biztosító elsőbbségi részvényosztály alapján biztosít elővásárlási jogot törvénysértő. Elővásárlási jogot biztosító részvényosztály, részvényfajta esetén az elővásárlási jog gyakorlásának részletes szabályait a Gt.-ben szereplő alapvető szabályokon túlmenően az alapszabályban szükséges rendezni.
A részvény - hasonlóan az üzletrészhez - közös tulajdonban is állhat. Amennyiben a részvényhányadot tulajdonosa a tulajdonközösségen kívüli személyre kívánja adásvételi szerződés útján átruházni a tulajdonostársakat a Ptk. 145. §-ának (2) bekezdése alapján elővásárlási jog illeti meg. A részvényesek elővásárlási joga a fent kifejtettekre tekintettel csak akkor merülhet fel, ha az adott zrt.-nél van elővásárlási jogot biztosító részvény. Ezen részvények alapján elővásárlási jog a részvényest a tulajdonostársakat követően csak akkor illeti meg, ha az alapszabály kifejezetten erre az esetre is biztosítja az elővásárlási jogot.
Amennyiben az elővásárlási jogot biztosító részvény közös tulajdonban van - a kft. üzletrészével kapcsolatban kifejtettekhez hasonlóan - az egyes tulajdonostársakat külön-külön nem illeti meg az elővásárlási jog gyakorlásának lehetősége, mivel nem részvényesek, csak a tulajdonközösséget. A részvényhányad megszerzésre a tulajdonközösségen belül - eltérő megállapodás hiányában - a tulajdoni hányaddal arányosan kerül sor. ■
Visszaugrás
