Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszéke 2013-ban jelentette meg az első darabját annak a sorozatnak, amely a közigazgatási jog általános részét egyetemi tankönyvek formájában vezeti be. A sorozat első darabja elsősorban a közigazgatási eljárásjoggal foglalkozott - az eljárásjogi rekodifikáció és a közigazgatási jogászok által régóta várt közigazgatási perjogi törvény elfogadása és hatályba lépése azonban ennek a tankönyvnek az érdemi átdolgozását kívánta meg. A tanszék a munkát gyors ütemben végezte: a kéziratot 2017. augusztus 31-én zárták le.
Az a tény, hogy a témával foglalkozó tankönyvet négy év után alapjaiban kellett újradolgozni, önmagában is rámutat a közigazgatási jog oktatásának kihívásaira - a joganyag folyamatos, sokszor érdemi változása miatt nehéz időtálló művet alkotni. A probléma megoldása lehet az, ha a tankönyv a hatályos szabályok bemutatásáról azok hátterére, az elméleti ismeretek átadására helyezi a hangsúlyt - ez azonban épp a gyakorlatias, problémaközpontú megközelítést akadályozza, ami pedig a korszerű jogi oktatás alappillére. A tankönyv e két szélsőség között úgy egyensúlyoz, hogy hosszabb elméleti bevezetésnek ad teret, ami alapvetően norma-, jogviszony-, majd aktustani ismereteket ad át. Ezután tér rá az eljárási törvények intézményeire, egy rövid zárófejezet pedig a közigazgatási szankcióval foglalkozik.
Már a kezdőfejezetekből jól látható, hogy a szerzők figyelmet fordítottak arra, hogy művük valóban tankönyvként legyen használható. A szöveg rövid szerkezeti egységekre van tagolva, amelyek áttekintését vázlatos tartalomjegyzék segíti, mégpedig nemcsak a fejezetek elején, hanem az azokon belüli alfejezetek címei alatt is. A kulcsszavakat félkövérrel emelték ki, míg a példák, magyarázatok kisebb betűmérettel szedve különülnek el a főszövegtől. E szerkesztési elvek (szerkesztő: dr. Fazekas Marianna), amelyek következetesen végigvonulnak a kilencszerzős tankönyvön, nagyban segítik a szerzők gondolatainak követhetőségét, a lényeg megragadását és a könyvben való tájékozódást.
Az I. rész először is elhelyezi a közigazgatási jogot a jogrendszerben, megjelöli a közigazgatási jog forrásait és elemzi a közigazgatási jogi normákat. E bevezető egységek rögtön kérdéseket vetnek fel az olvasóban. Ahogy látható volt, a tankönyv erénye, hogy szerkesztésével segítséget nyújt elsődleges célközönségének, az egyetemi hallgatóknak; a bevezető fejezetek ugyanakkor kérdésessé teszik, hogy azok tartalma mennyiben feleltethető meg az ő igényeiknek. Az itt kibontott ismeretek néhol túlzottan is alapszintűnek tűnnek - a tárgy harmadéves hallgatói számára bizonyára csekély újdonságot jelent például a jogforrástani rész, amit elsőéves korukból, alkotmányjogból már megismerhettek. A közigazgatási jog jogrendszerben való elhelyezése is inkább két félévvel korábbra, a tantárggyal való ismerkedés kezdetére kívánkozik - noha az nem kétséges, hogy ezen ismeretek logikailag e tankönyvbe illenek. A következő fejezetek - amelyek a normatant, illetve a közigazgatási jogi jogviszonyokat taglalják - azonban összességében más megvilágításba helyezik a tankönyv első 80 oldalának ismeretanyagát. Így már az a kérdés dominál, hogy ezen elméleti megközelítés, megalapozás egyáltalán szükséges-e azoknak a hallgatóknak, akik döntő többségükben a gyakorlat szakembereiként tevékenykednek majd, és jellemzően nem is elsősorban a közigazgatási jog területén.
A tankönyv a közigazgatási aktusok rendszerezésével folytatódik. Ez a rész már kifejezetten gyakorlatiasnak tekinthető, gazdag példaanyaggal segíti az egyes kategóriák megértését, elhatárolását. Ismerhető, hogy az egyetemi oktatás az aktustan megértését ábrákkal is könnyíti - ezek szerepeltetése a tankönyvolvasó számára is hasznos lenne. Az aktustani rendszer elsajátítása a leghatékonyabban feladatok, típushelyzetek gyakorlásával érhető el, amely jó lehetőséget kínál a szemináriumi oktatásnak, azonban a típusesetek gyakorlatközpontú összefoglalása hiányozhat azok számára, akik csak a tankönyv segítségével, az egyetemen kívül szeretnék bővíteni ismereteiket. Az aktustan jó átlátási képességet kínál azok számára, akik tájékozódni szeretnének a közigazgatás egyes cselekményfajtái között. Az is szót érdemel ugyanakkor, hogy a mindennapok jogviszonyai közül számos nehézkesen vagy akár egyáltalán nem is sorolható be az aktustani kategóriákba, némileg relativizálva e rendszerezés értékeit.
A tankönyv ezt követően tér rá a hatósági jogviszonyok jellemzésére, bevezeti az eljárásjog fogalmát és annak fejlődéséről vázlatos áttekintést ad. Noha a kötet rendszerének logikája e ponton sem vitatható, ismét kérdéses, hogy ezen ismeretek tankönyvbe kívánkoznak-e - különös tekintettel arra, hogy a közigazgatási eljárási törvény megismeréséhez vitathatatlanul szükséges hatósági tevekénységekkel már megismertetett a korábbi szerkezeti egység, az aktustani összefoglaló.
A tankönyv itt tér rá az Ákr. feldolgozására. Érdemes áttekinteni a tartalom-
- 33/34 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
