Az idei Parlamentarizmus Napja alkalmából került megrendezésre 2019. május 2-án a "Jogalkotók és a jogszabályok Európában" című, angol nyelvű konferencia, mely nemcsak a visegrádi négyek országaiból vonzotta az előadókat és a hallgatóságot, hanem nyugat-európai előadók is megvitathatták kutatásaik eredményeit, és a parlament működésével kapcsolatos tapasztalataikat.
A rendezvény a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Konrad Andenauer Alapítvány, a Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kara, valamint a győri Széchenyi István Egyetem, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kara együttműködésével valósult meg. A résztvevőket Várnay Ernő, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatóprofesszora, valamint Frank Spengler, a Konrad Adenauer Alapítvány képviseletvezetője köszöntötte. A konferenciának a Magyar Tudományos Akadémia, Humán Tudományok Kutatóháza adott otthont, Budapesten.
Már a konferencia címe is utal rá, hogy a modern korban a parlamentek új generációja és a jogalkotás eddig nem ismert kihívásokkal szembesül. Az előadók az alkotmányjog és a jogtörténet szemüvegén keresztül nézve ismertették a parlamenti eljárásokkal kapcsolatos átalakulás folyamatát, pontosan leírták és elemezték a parlament funkcióival kapcsolatos változásokat. A parlament működésére vonatkozó szabályok betartása, illetve betartatása a demokráciában kéz a kézben jár. A konferencián előadást hallhattunk a parlamenti, házszabályi reformokról, illetve azokról a véleményekről, aggodalmakról, amelyek demokratikus deficit növekedésének adnak hangot. A rendezvény, a lengyel kutató kollégák nagyszámú érdeklődésére tekintettel önálló panelt szentelt a lengyel Szejmet érintő változások bemutatására, összevetve a 20. századi és a jelenlegi szabályozást. Ezek nyomán körvonalazódtak a konferencia alapkérdései, amelyek egyben a mai alkotmányjog és a politikatudomány alapkérdései is.
Az első panel a jogalkotás 21. századi kihívásait ismertette, a második panel Közép-Európa parlamentjeinek névváltozásaival, és funkcióival foglalkozott, a harmadik panel a parlamenti eljárási szabályok és a demokrácia összefüggéseire mutatott rá, míg az utolsó panel tematikája a Szejmre vonatkozó szabályok változását dolgozta fel. Az egyes panelek három, illetve négy egymással tematikusan kapcsolódó előadást fogtak össze, és a végén a résztvevők kérdésekkel, észrevételekkel fordulhattak az előadók felé. Az alábbi beszámoló az elhangzott négy panel előadásait ismerteti röviden.
- 167/168 -
Helen Xanthaki a hatékony jogszabályok követelményeiről beszélt, kitérve ezek koncepcionális, strukturális, és tartalmi követelményeire. A University College London professzora szerint a minőségi jogalkotás kritériuma, hogy a jogszabályok elérjék a kormány által megkövetelt szabályozás mértékét és szintjét, vagyis hatékonyan valósítsák meg azt a célt, amely érdekében létrehozták. Az előadó külön kiemelte a megfelelő nyelvezet alkalmazását, és a közérthetőség követelményét a jogszabályok megszövegezése során. Az Egyesült Királyságban végzett kutatómunka alapján megállapítható, hogy a jogalkalmazók 35%-a egyszerű, mindennapi ember, aki a hétköznapi életet érintő jogszabályokat olvassa, és értelmezi. 40%-a olyan személy, aki nem jogász végzettségű, azonban hivatása megköveteli, hogy bizonyos szakmai kérdések jogi vetületeivel is tisztában legyen. A harmadik, nagyjából 16%-ot a szűkebb értelemben vett jogalkalmazók, a jogászok és bírók alkotják. Helen Xanthaki szerint ezek a megállapítások azt igazolják, hogy a jogszabályok alapvetően a hétköznapi emberek számára készülnek, tehát a szabatos jogi nyelvezet elengedhetetlen része a hatékony jogalkotásnak annak érdekében, hogy a jogi végzettséggel nem rendelkezők is tudják azt megfelelően értelmezni és alkalmazni.
Lorenzo Cuocolo, a milánói Bocconi Egyetem professzora A jogalkotási hatáskör a gyorsulás évszázadában címmel tartott előadást. Felhívta a figyelmet arra, hogy a 21. században a gyorsaság a társadalom és a gazdaság valamennyi folyamatára kiterjedt, a hatalom és az erő szimbólumává vált. Akár római jogi, akár 18. vagy 19. századi jogalkotási példákat veszünk alapul, a megfontolt és időtálló szabályozás minden korban stabilitást jelentett, sőt követendő mintául szolgált későbbi időkre, vagy más országok számára. A nyugat-európai országok jogalkotása is alapvetően felgyorsult, amely nemcsak a parlamenti szakaszra értendő, hanem megfigyelhető egyfajta hatalomátruházás a gyorsabb, rendeleti vagy más alacsonyabb szintű jogalkotás érdekében. Emellett olyan szabályozó szervek is megjelennek a nyugati demokráciákban, amelyek nem rendelkeznek kellő demokratikus legitimációval a jogalkotásra. Ezeknek a folyamatoknak a megakadályozására az alkotmányok nem biztosítanak hatékony eszközöket az ellenzék számára. Cuocolo szerint a jog mint a társadalom legfőbb szabályozója válságban van, amely felveti annak kérdését, hogy a parlament válságban van-e. Ennek kapcsán az előadó a következő főbb megállapításokat tette. A jogalkotás felgyorsítása egyértelműen a kormánytöbbségnek kedvez az ellenzékkel szemben, mivel rövidíti a parlamenti dialógusok lehetőségét. A kormánynak ugyanakkor alkotmányos joga van a saját programjának megvalósítására, tehát valójában a képviseleti elv és a hatékonyság elve ütközik össze a 21. század parlamenti eljárásaiban. Összefoglalva a parlament már nem "a nagybetűs jogalkotó" abban az értelemben, hogy a törvényalkotás csupán az egyik funkciója lett a sok közül, de még mindig a politikai párbeszéd lefolytatásának a legfőbb helyszíne, amely képes megakadályozni az egysze-
- 168/169 -
mélyi vezetést. Ezekből következően valójában nem a parlament mint intézmény válságáról, hanem az e keretek között működő pártok válságáról lehet beszélni.
Molnár Csaba, a házigazda kutatóközpont Politikatudományi Intézetének munkatársa a panel zárásaként két aktuális jogalkotási tárgyú kutatási projektjét mutatta be a résztvevőknek.
A panelben elsőként Tomas Gabris, a pozsonyi egyetem professzora tartott előadást a Szlovák Nemzeti Tanácsról, és a Parlamentarizmus átültetett és át nem ültetett elveiről 1944 és 1992 között. Az előadó ismertette a Szlovák Nemzeti Tanács elnevezéssel működő parlament létrejöttének történelmi és jogi alapjait. Az első közvetlen választásokra 1945-ben került sor, amelynek politikai előzményét jelentette, hogy 1943 végén, a németekkel szembeni szlovákiai ellenállás csúcsszerveként létrejött a Szlovák Nemzeti Tanács. Az 1943. decemberi, úgynevezett karácsonyi megállapodásban rögzítették az antifasiszta ellenállás programját. Rövid időre helyreállt a demokratikus Csehszlovák Köztársaság. A következő közvetlen választásokra negyvenöt évvel később, 1990-ben került sor. A jelenleg működő, százötven képviselőből álló parlament egykamarás, Szlovákia egyedüli alkotmányos és törvényhozó testülete. Az előadó számára azonban kérdéses, hogy a parlamentre vonatkozó szabályozás ki tudott-e teljesedni az 1944-ben induló önmeghatározó törvényhozás óta. Az előadó kritikai szemmel rámutatott az állampolgárok és a parlament közötti felelősség hiányosságaira, és a végrehajtó hatalommal szembeni kontroll sajátosságaira.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
