Prugberger Tamás: Értékarányos versenykizárási szerződés (GJ, 2019/1., 22-24. o.)

A Munkajogi Bírák Egyesülete fennállásának 20 éves fennállásának az évfordulója alkalmából megjelent Berke Gyula és Bankó Zoltán habilitált pécsi egyetemi vezető oktatók, valamint Tálné, Molnár Erika, a Kúria Munka és Kollégiuma elnökhelyettese által szerkesztett jubileumi kötetben Lőrincz György ügyvéd, munkajogi szakjogász a versenykizárási megállapodásról írt cikke. [Lőrincz György: A versenytilalmi megállapodás érvénytelenségének jogkövetkezményei. In: Berke Gyula - Bankó Zoltán - Tálné Molnár Erika (szerk.): Quid Juris? Budapest-Pécs, 2018. 272-279.] Ebben bírálja azt az álláspontomat, mely szerint a munkavállaló a munkaviszonyának megszűnését követően a munkáltató kívánságára, hogy versenyhelyzetét ne veszélyeztesse, a volt munkabérével az új Ptk. 6:98. §-ához viszonyított arányos pénzbeli juttatás fejében meghatározott ideig, legfeljebb azonban két évig nem gyakorolja azt a foglalkozását, amelyet a munkáltatónál folytatott. Tekintettel arra, hogy a volt munkáltató javára a munkaviszonyából távozó munkavállalónak a versenykizárási megállapodásban megállapított időszak alatt elesik a szakmája, képzettsége által munkavállalóként vagy vállalkozóként, vagy más iparszerű foglalkozásként kereső tevékenység folytatásának a lehetőségétől, Franciaország kivételével a nyugat-európai államokban a munkaviszony megszűnése esetére kötött foglalkozásgyakorlásról meghatározott időre szóló lemondást "ex lege" visszterhes szerződésnek tekintik. Franciaország a szerződési akaratszabadság elvéből kiindulva elvben lehetővé teszi a versenykizárási szerző-

- 22/23 -

dés ingyenes megkötését. Ezt a közép- és kelet-európai posztkommunista államok közül a Brünnben székelő akkor még Csehszlovák Legfelső Bíróság álláspontjával szemben a prágai Alkotmánybíróság fogadott el. Azonban kimondta, hogy az ingyenes, vagy aránytalanul csekély összegű ellenértéket képező konkurenciaszerződést a volt munkavállaló a polgári jog előírásai alapján megtámadhatja, ha a szorult anyagi, vagy egyéb más hasonló helyzetét a munkáltató kihasználta és ezt sikeresen bizonyítani tudja. (Silvia Sparfeld: Nachvertragliches Wettbewerbsverbot in tschehischen Recht. WIRO, 7/1996.) A többi nyugati-, és közép-, valamint kelet-európai országban egységesen az ingyenes munkajogi versenykizárási megállapodást semmisként (Nichtigkeit), míg a túlzottan aránytalan ellenértékűt vagy a "laesio enormis", vagy a szolgáltatások között fennálló "aránytalan nagy különbség figyelembevételével megtámadhatóként (Anfechtungsbar) kezeli a polgári jog szabályainak az alkalmazásával a munkajogi jogalkotás és a bírói ítélkezési gyakorlat.

Az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: a korábbi Mt.) 3. § (6) bekezdése is ennek megfelelően rendezte magát a versenykizárási szerződést és a foglalkozás gyakorlásáról való lemondás ellenértékét. Ennek értelmében az ingyenes konkurencia-kizárási megállapodás semmis, míg a csekély ellenékű az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 201. § (2) bekezdése alapján megtámadható volt. Mivel a versenykizárási megállapodást a Ptk. kötelmi jogi szabályai alapján kellett elbírálni, a megtámadási határidőre is a Ptk. szabályai vonatkoztak. A 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) ezen a szinten korrekt, a munkáltató és a munkavállaló érdekeit egyaránt tekintetbe vett szabályán azonban jelentősen változtatott, mégpedig a munkavállaló hátrányára. Az Mt. értelmében a versenykizárási megállapodást már nem a Ptk. előírásai alapján, hanem az Mt. 228. §-a szerint kell elbírálni. Ebben a munkavállaló számára egyedül az kedvező, hogy az Mt. 228. § (2) bekezdése szerint quasi ingyenesnek és ez által semmisnek kell tekinteni az olyan versenykizárási megállapodást, amelyben az ellenérték nem éri el a volt munkavállaló személyi alapbérének az egyharmadát. Ha azonban a volt munkavállaló úgy érzi, hogy a munkaköre és személyi képességei alapján nagyobb összegű ellenértéket érdemel és ezt nem kapta meg, a megállapodást minden további nélkül megtámadhatja az aránytalan érték-különbség alapján akkor is, ha a megállapodás szerint a munkáltató által biztosított ellenérték az alapmunkabér egyharmadát meghaladja.

Itt áll fenn nézetkülönbség Lőrincz György és köztem. Míg Lőrincz szerint a polgári jogi értékaránytalanság szabályát a munkabér tekintetében nem lehet alkalmazni, addig szerintem lehet, mivel a munkaerő képzettsége, a munkához való hozzáállása, munkatársaival való együttműködési készsége alapján igen is értéke és ára van, amit kifejez a munkaerő ára. Minden munkakörnek, képesítésnek meg van a munkaerőpiacon a "taksája", quasi forgalmi értéke éppen úgy, mint az ingatlanoknak az ingatlanpiacon. Ezt csupán a szektáns dogmatikus ortodox szovjet-orosz munkaügyi elmélet vallotta, bár ott is az 1970-es évek közepétől kezdve egyre jobban előtérbe került N. G. Venzser szovjet közgazdásznak a munkaerő értékéről szóló elmélete, mely szerint a munkaerőnek pénzben kifejezhető értéke van. (N. G. Venzser: Értékviszonyok a szocializmusban. Kossuth, Budapest, 1978.) Ez az elv Magyarországon a nyugati államok "jóvoltából" a rendszerváltást követően sem érvényesült, mivel a privatizációban részvevő külföldi cégeknek az volt az érdekük, hogy a cégek munkaerő-gárdájának az értéke ne növelje a cég eladási árát. Ugyanis a közép- és a kelet-európai cégeket a lehető legolcsóbban akarták megvásárolni. Ugyanis a legtöbb közép- és kelet-európai cégfelvásároló nyugati cégek célja nem reorganizációval egybekötött tovább működtetése, hanem piacuk megvásárlásával egybekötött cégfelszámolás volt.

Összegezve az eddigieket, a foglalkozás gyakorlásáról meghatározott időre történő lemondás ellenértékének megállapítása tekintetében a foglalkozással összefüggő munkaerőpiacon kialakult általános és objektív értékből kiindulva konkrétan az adott munkaerő személyi képességei, lelkiismeretessége alapján lehet megállapítani. Ebből kiindulva az érték és az ellenérték közötti különbözet esetében mind a megtámadhatóságot megalapozó kritérium fennállásának a megállapításánál megnyugtató háttéranyag csakis a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) 6:98. §-a lehet.