(Jelentés a Latin Közjegyzőség Nemzetközi Uniója Európai Uniós Ügyek Bizottságának)
Az Európai Parlament (EP) már az
1989. 05. 26-i (ABI. C 158, 400, 1989. 06. 26.) A2-157/89 sz. és az 1994. 05. 06-i (ABI. C 205, 518, 1994. 07. 25.) A3-0329/94 sz. határozatával
az európai polgári törvénykönyvet előkészítő munkálatokat kívánt. 2000. 03. 16-i (ABI. C 377, 323, 2000. 12. 29.) BS-0228, 0229, 0230/2000 sz. határozatában pedig arra kérte a Bizottságot, hogy "készítsen egy erre vonatkozó tanulmányt".
Klaus-Heiner Lehne (CDU) EP-képviselő (40597 Düsseldorf, Benrodestr. 53.) 2000. 11. 06-án előterjesztett az EP Jogi és Belső Piaci Bizottságának egy "Munkadokumentum a tagállamok polgári és cégjogának harmonizációjáról" c. tanulmányt (DT/424755DE.doc), amellyel kapcsolatban 2000. 11. 21-én Brüsszelben közmeghallgatásra (OJ/425469DE.doc) került sor, amit a CNUE egyik jelentésében összefoglalt.
Ezeken az alapokon készítette el Lehne jelentéstevő 2001. 03. 06-án a "Jelentéstervezet a tagállamok polgári és cégjogának harmonizációjáról" c. munkáját határozati javaslattal együtt (PR/427450DE.doc), amit a továbbiakban "Lehne jelentésnek" nevezünk.
A Jogi és Belső Piaci Bizottság 2001. 04. 11-én és 2001. 06. 21-én vitatta meg ezt a kezdeményező tervezetet. A Bizottság 2001. 07. 11-i közleményére eddig nem ismeretes válaszreakció.
Az Európa Tanács 1999. október 15-16-i tamperei ülésén a polgári jog területén általános tanulmányt kért arra a kérdésre vonatkozólag, hogy "szükség van-e a tagállamok polgári jogi előírásainak harmonizálására ahhoz, hogy elháríthatók legyenek a polgári jogi eljárások súrlódásmentes lebonyolítása útjában álló akadályok" (39. következtetés). A témának eredetileg már a 2001. júniusi göteborgi tanácsülésre előirányzott megvitatása helyett a Tanács 2001. decemberi Laekenben sorra kerülő ülésén kívánja rögzíteni a polgári és cégjog harmonizációja során követendő eljárásmódot.
Az Európai Bizottságban több főigazgatóság is foglalkozik a polgári jog harmonizációjának kérdésével. Tevékenységükről az alábbi helyeken lehet tájékoztatást kérni:
Igazságügyi és Belügyi Főig. Teneiro úr, tel.: 0032-2-296 5826
Egészségügyi és Fogyasztói Főig. Dirk Staudenmayer úr, tel.: ...-295 4552
Belső Piaci Főig. Haagsma úr, tel.: ...-296 5826
Vállalkozási Főig. Velentza úrhölgy, tel.: ...-295 1723
Az eredeti ütemezés szerint a Bizottság már 2001 februárjában elő kívánta terjeszteni az Európai Polgári Jogra vonatkozó közleményét vagy egy a további eljárásmódot illető opciókat tartalmazó Zöld Könyvet. Felelős irányító az Egészségügyi és Fogyasztói Vezérigazgatóság; a koordinálás Dirk Staudenmeyernek, a főigazgató asszisztensének a feladata. 2001.07.11-e óta rendelkezésre áll már a "Bizottság Európai Szerződési Jogra vonatkozó közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek" (http://europa.eu.int/comm/green/index-de.htm), amelyre hivatkozunk; ennek összefoglalását és tartalomjegyzékét mellékeltük ehhez a jelentéshez.
A Bizottság várja ehhez valamennyi érdekelt kör hozzászólását, beleértve a gazdaságot, a fogyasztói szövetségeket, valamint a gazdaság és a gyakorlat területén működő jogászokat is, mégpedig 2001. október 15-ig.
A bizottság - amelyet elnöke, a koppenhágai Ole Lando professzor után "Lando-bizottságnak" is neveznek - az egyes EU-tagállamok mintegy 20 független szakértőjéből áll. Az általuk kidolgozott "Principles of European Contract Law" (PECL = Az európai szerződésjog alapelvei) első részét 1994-ben, teljes terjedelmében pedig 1999 végén terjesztették elő (vö. A. van Velten in: "Notarius International", 2000, 89. és köv. old.).
Ezek az "alapelvek" az Európára érvényes szerződési jog általános szabályait tartalmazzák, amelyeket akkor kell alkalmazni, ha a szerződő felek a jogválasztás keretében kifejezetten arra hivatkoznak, vagy ha a szerződést nem helyezték egyik nemzeti jog hatálya alá sem. Ezen kívül a terv szerint ezek szolgálnak modellként a leendő nemzeti és európai törvényekhez. Alapos jog-összehasonlító előmunkálatokon alapulnak, és ezzel hasznosítják az Európa nemzeti jogrendszereiben összegyűlt tapasztalatokat. Nem kínálnak erőszakos újításokat, hanem óvatosan folytatják az összeurópai perspektívában felismerhető fejlődési vonalakat. Az európai szerződési jog alapelvei messzemenően kompatibilisek az egységes ENSZ-adásvételi joggal; lényeges pontjaikban az UNIDROIT nemzetközi kereskedelmi szerződésekre érvényes alapelveivel is megegyeznek.
Irodalom:
Ole Lando / Hugh Beale (Szerk.): Principles of European Contarct Law, Parts I-II., Kluwer, 2000.
M. W. Hesselink / G. J. P. de Vries: Principles of European Contarct Law, Kluwer, 2001.
Ez a magánjog világméretű egységesítése céljával 1926 óta Rómában működő intézet 1994-ben, Michael Joachim Bonell professzor elnöksége alatt tette közzé a "Principles relatifs aux contrats du commerce international"-t (PICC = A nemzetközi kereskedelmi szerződések alapelvei).
Ezek a nemzetközi szintű cégjogi szerződési jog olyan általános szabályait tartalmazzák, amelyeknek jó esélyük van rá, hogy a nemzetközi kereskedelmi jog egyfajta "ius commune"-jévé fejlődjenek. Az "Alapelvek" immár több mint tíz nyelven állnak rendelkezésre.
Az UNIDROIT néhány tagjai egyszersmind a "Lando-bizottság" tagja is, így pl. a mindenkori elnökök, valamint prof. Denis Tallon és prof. Ulrich Drobnig, ami biztosítja a két testület munkáinak bizonyos mértékű koordinálását.
Irodalom:
M. J. Bonell: An International Restatement of Contract Law: The Unidroit Principles of International Commercial Contracts, 2. ed. Irvington NY, 1997.
J. G. Frick: Die UNIDROIT-Prinzipien für internationale Handelsverträgen RIW 2001, 416.
(Európai Magánjogtudósok Akadémiája)
Ez az 1992-ben Paviában alapított intézmény - a továbbiakban "Pavia-csoport" - dolgozta ki Giuseppe Gandolfi professzor koordinálásával egy "Code européen des Contrats" (= CEC, Európai Szerződési Törvénykönyv) előzetes tervezetét. Az Accademiának a tudomány és a gyakorlat területéről való tagjai magánkezdeményezés nyomán fogtak össze, hogy egy európai törvénykönyv részeként kidolgozzák a jövendőbeli európai szerződési jogot. Az addig megfogalmazott "alapelvekkel" ellentétben ők abban kívánnak segédkezni, hogy egy európai polgári jog törvény formájában jöjjön létre. Az Accademia jelenlegi elnöke Prof. José Luis de los Mozos, alelnöke pedig Prof. Peter Stein.
Az immár rendelkezésre álló tervezet alapjaként szolgál többek között az 1942-es olasz Codice Civile (Az I. és II. cím: A kötelmi és szerződési jog általános része), valamint az angol Law Commission megbízásából 1993-ban kidolgozott Contract Code (az ún. Harvey McGregor Code); ezen kívül természetesen megfelelő mértékben figyelembe vették a többi EU-tagállamból és Svájcból való tagoknak az állásfoglalásait, valamint a Wiener Kaufrechtskommission (Bécsi Adásvételjogi Bizottság) szabályait is. Példaként azért választották az olasz kötelmi jogot, mert az a francia és a német jog között áll, és ezeknek a jogrendszereknek az elemeit önálló szintézissé dolgozta fel.
Irodalom:
Accademia dei Giusprivatisti Europei (Coordinateur G. Gandolfi): Code européen des contrats, Avant-Projet, Universitá di Pavia, 2001.
McGregor, Contract draw up on behalf of the English Law Commission, 1993.
Hans Jürgen Sonnenberger: Der Entwurf eines Europäischen Vertragsgesetzbuchs der Akademie Europäischer Privatrechtswissenschaftler - ein Meilenstein; RIW 2001, 409-416.
Polgári Törvénykönyvvel foglalkozó Tanulmányi Csoport)
Az Európai Parlament (Tudományügyi Főigazgatóság) jogi bizottságának 1994. 05. 06-i határozata és a Lando-bizottság előmunkálatai alapján tanulmánykészítésre adott megbízást a Dr. Christian von Bar vezetése alatt álló "Study Group on a European Civil Code" nevű csoportnak. Ez a tanulmány 1999 június óta rendelkezésre áll "Untersuchung der Privatrechtsordnungen der EU im Hinblick auf Diskriminierungen und die Schaffung eines Europäischen Zivilgesetzbuches" (Az EU magánjogrendjeinek vizsgálata tekintettel a diszkriminációkra és egy Európai Polgári Törvénykönyv megalkotására) címen (Studie JURI 103 DE und EN, 10-1999). Prof. Dr. Christian von Bar címe: Universitát Osnabrück, Institut internationales Privatrecht und Rechtsvergleichung (Nemzetközi Magánjogi és Jogösszehasonlító Intézet), Heger-Tor-Wall 12, D-49074 Osnabrück (Tel.: 0049-541-969 4462, fax: 0049-541-969 4466, e-mail: christian.v.bar uof.de).
A Study Group a 15 EU-tagállam és néhány tagjelölt ország felsőoktatási szakértőiből áll.
Európai Magánjogi Központja
Ez az intézet adta ki a jövőbeli európai magánjogról szóló, 1998 óta második átdolgozott és kibővített kiadásban rendelkezésre álló alapvető művet, nevezetesen a következőt:
Hartkamp / Hesselink / Hondius / Joustra /du Perron (szerkesztők):
Towards a European Civil Code. Second Revised and Expanded Edition 1998. Ars Aequi Libri - Nymwegen; Kluwer Law International, The Hague / London / Boston.
Irodalom:
Arthur Hartkamp: Perspectives for the Development of a European Civil Law. In: Notarius International, 200, 76-84 (bibliográfiával).
Prof. von Bar EP-tanulmányában találhatók (143-139. oldal).
(Európai Kötelmi Jogi Társaság)
Ilyen megnevezéssel fogott össze többek között:
Prof. Dr. Ewoud Hondius, Utrechti Egyetem (Molengraaff Magánjogi Intézet)
Prof. Dr. Dr. Stefan Grundmann, Halle-Wittemberg-i Egyetem.
Prof. Massimo Bianca, Universitá della Sapienza, Róma
Prof. Hugh Collins, London School of Economics.
A társaság bejegyzett egyesület formájában működik Németországban, és ezen kívül Londonban is nyilván van tartva, mint Charity. Bárki a tagja lehet, aki hivatásszerűen vagy tudományosan foglalkozik a kötelmi joggal. A társaság fő célja, hogy az európai belső piac ügyét a kötelmi jog egységesítésével vigye előre. E cél elérése érdekében a társaság együtt kíván működni hasonló egyesülésekkel és kutatóintézetekkel.
Az egyesületet támogatja különösen
- a hamburgi Max-Planck-Institut für Internationales Privatrecht und Rechtsvergleichung (Max Planck Nemzetközi Magánjogi és Jogösszehasonlító Intézet) - Jürgen Basedow és Klaus Hopt professzor;
- a londoni The British Institute of Internationale and Comparativ Law (Brit Nemzetközi és Összehasonlító Jogi Intézet) - Mads Andenas professzor;
- Molengraaff Magánjogi Intézet, Utrechti Egyetem - Ewoud Hondius professzor
- A Firenze melletti Fiesoléban működő Európai Főiskolai Intézet - Jogi Kar - Christian Joerges professzor,
- valamint az Európai Törvényszék néhány bírája és nemzeti legfelsőbb bíróságok bírái.
A SECOLA 2001. június 8-9-én tartotta alapító gyűlését és egyidejűleg első konferenciáját a "Sales and Trends in Europas Contract Law" (Adásvétel és az európai szerződési jog irányzatai) témájában. Az elnöke Grundmann professzor; az elnökség tagjai rajta kívül Hondius, Bianca, Collins és Stiyns professzor. A kuratórium összetétele még nem ismeretes. A terv szerint a következő gyűlésekre 2001. 11. 30-án Leuvenben (Belgium) és 2002. 05. 17-18-án Londonban kerül sor. (www.secola.org).
A feladatokról és programszerkezetről a mindenkori féléves programok adnak tájékoztatást (vö. Wehrens in: Notarius International, 1996, 89).
A szakterület vezetője: Dr. Ludovic Bernardeau.
Irodalom:
Heusel, W. (szerk.): Neues europäisches Vertragsrecht und Verbraucherschutz (Új európai szerződési jog és fogyasztóvédelem). New European Contarct Law and Consumer Protection. Le nouveau droit des contrats et la protection des consommateurs. 25. kötet Az Európai Jogakadémia kiadványsorozata többek között André Schwachtgen, Ewoud Hondius, Dieter Hoffmann, Nicole Fontaine, Jim Murray, Ulrich Drobnig írásaival; Köln 1999.
Bernardeau, L. (szerk.): Vers und code civil européen? [Egy európai polgári törvénykönyv felé?] Série de publications de l'Académie de Droit Européen de Tréves [a Tréves-i Európai Jogi Akadémia kiadványsorozata] (előkészületben).
[Európai Uniós Közjegyzőségek Konferenciája]
Az Európai Unió közjegyzőségeinek konferenciája a Brüsszelben kiadott hírlevelében ("Bulletin d'actualité") rendszeresen tájékoztat a jövőbeli Európai Polgári Törvénykönyv előkészítő munkálataiban tett előrehaladásról, többek között a 28. számban (3. old.) és a 34. számban (6. old.) - mindenütt forrásadatokkal.
A CNUE 2001. június 6-i antwerpeni ülésének napirendjén is ez a téma szerepelt.
A CNUE nézete szerint mindenekelőtt a következő szempontokra kell figyelemmel lenni:
- Az európai polgári jog területén csak nagyon óvatosan szabad kodifikációt végrehajtani.
- Célszerű az európai polgári jog fokozatos egységesítésére irányuló erőfeszítéseket először a kötelmi jog és a dologi jog területein folytatni.
- Ennek során megfelelő figyelemmel kell lenni a regionális jogi kultúrákra, különösen a családjog, a házassággal és gyermekkel kapcsolatos jog és az örökösödési jog területén.
- A fogyasztó helyzetét célszerű a meglévő irányelvek konszolidálásával erősíteni.
- Különös figyelemmel kell lenni a jogvédelemre és jogbiztonságra az elektronikus jog- és okiratforgalom esetében.
- Az Európai Polgári Törvénykönyv jövőbeli szabályaiban figyelembe kell venni a latin típusú közjegyzőség intézményeit és ezek hozzájárulását a jogbiztonsághoz és a fogyasztók védelméhez. Ez érvényes a közjegyzői okirat bevált intézményére is.
- Az új polgári jogban végig kell gondolni az elektronikus közjegyzői okirat alkalmazásának lehetőségeit is.
A CNUE felajánlja, hogy az európai intézmények rendelkezésére bocsátja szakértői tudását és tapasztalatait.
de l'Union Internationale du Notariat Latin (UINL)
[A Latin Közjegyzőség Nemzetközi Uniója (UINL)
Európai Uniós Ügyek Bizottsága (CAUE)]
Ez az EU jogi ügyeiben illetékes közjegyzői bizottság a Latin Közjegyzők Nemzetközi Uniójának (UINL) alszervezete európai viszonylatban. 2001. március 23-i firenzei ülésén a
"Le rappropchement du droit civil et commercial des États membres de l'UE" [Az EU tagállamai polgári és kereskedelmi jogának közelítése]
témában munkacsoportot állított fel, amelynek tagjai jelenleg:
Me Hans Georg Wehrens (Freiburg im Breisgau) mint elnök (e-mail: HWehrens@tonline.de)
Me Jacques de Strycker (Lier/Belgium) (e-mail: jacques.de.strycker@skynet.be)
E munkacsoport megbízatása, hogy először is összegyűjtse az összes elérhető információt, hogy megkönnyítse a CNUE részéről az előkészítő csoportok felelőseivel folytatandó gyümölcsöző vitát. A CAUE és a CNUE sürgősen szükségesnek tartja, hogy az EU-n belüli latin típusú közjegyzőségek lehetőleg korán részt vegyenek az előkészítő munkálatokban, és hogy szakértőik - nemzetiségtől függetlenül - egységben lépjenek fel, és egy hangon beszéljenek a közjegyzőség nevében. Csak ily módon lehet hatékonyan szembeszállni a divatossá vált liberalizálási tendenciákkal és az angolszász jogrendszer befolyásával.
Ismeretes, hogy ezzel a témával az EU tagállamaiban a közjegyzők hivatásrendi képviseletei is foglalkoznak:
a Bundesnotarkammer Kölnben;
az Österreichische Notariatskammer Bécsben;
a Fédération Royale du Notariat Belge Brüsszelben;
a Consejo General del Notariado Madridban;
a Conseil Supérieur du Notariat Francais Párizsban;
a Conseil National du Notariat Hellenique Athénban;
a Consiglio Nazionale del Notariato Rómában;
a Chambre des Notaires du Grand-Duché de Luxembourg;
a Koninklijke Notariele Beroepsorganisatie Hágában;
az Associacao Portuguesa de Notarios Lisszabonban.
(vö. CNUE jelentés a 2000. 11. 21-i közmeghallgatásról)
(vö. CNUE jelentés a 2000. 11. 21-i közmeghallgatásról)
A 2001. 03. 06-i Lehne-jelentés mindenekelőtt a következő motívumokat sorolja fel a polgári és cégjog fokozatos kodifikációjára:
- Az EU legtöbb tagállamának nemzeti polgári törvénykönyve van, részben igen eltérő szabályozásokkal. Minden polgári jogrend regionális jogi kultúrákon alapszik, és "kulturális emlékművet" alkot. Ezek a nemzeti kodifikációk mindenesetre legnagyobbrészt elavultak.
- A nemzeti jog érvényesülése és a Nemzetközi Magánjog alkalmazása integrációs akadályokat képez. Ezért az EU jogalkotás nem korlátozódhat határokon túlnyúló tényállásokra.
- Az egyes polgári jogrendek joghatásai részben jelentősen különböznek, amit eddig harmonizációs irányelvekkel sem sikerült kiegyenlíteni.
- A belső piacon valamennyi tagállamban a fogyasztók egyenértékű védelmére van szükség.
- Az elektronikus jogforgalom a határokon túlnyúló jogforgalom további növekedését fogja eredményezni.
- Az európai polgári törvénykönyv előnyhöz juttatná az európaiakat az USA-val folytatott verseny viszonylatában
A 2001. 03. 06-i Lehne-jelentés egy Európai Polgári Törvénykönyv első részének lehetséges tartalmát a következőképpen vázolta:
Az eddigi polgári jogi irányelvek jogának kodifikálása, hogy ezek tartalmát összehangoljuk egymással, és lehetőség szerint lebontsuk a nemzeti polgári jogrendek együtthatásából adódó problémákat. Vonatkozik ez különösen:
- az üzleti helyiségeken kívül kötött szerződésekre;
- a termékfelelősségre;
- a fogyasztói szerződések visszaélésszerű záradékaira;
- a részidős ingatlanhasználati jogokra;
- a távértékesítési szerződéskötésekre, adott körülmények között a pénzügyi szolgáltatások távértékesítésre vonatkozó jövendő szabályokra is;
- a fogyasztási javak értékesítésére.
Európa-szerte egységes jogszabályok a polgári jog további belső piaci szempontból releváns területein. A von Bar professzor vezetése alatt működő tanulmányi csoport tanulmánya nyomán mindenekelőtt a jogszabályok következő tömbjeire gondoltak (teljes polgári törvénykönyv helyett):
- Kötelmi jog -
- általános kötelmi és szerződési jog (eddig a mindenkori alaki kellékek szabályozása nélkül);
- adásvételi jog stb.;
- a szolgáltatási szerződések joga, beleértve a pénzügyi szolgáltatásokat és a biztosítási szerződéseket is;
- a személyi biztosítékok (fedezetek) joga;
- a szerződésen kívüli kötelmi viszonyok, beleértve a felelősségi jogot is.
- Dologi jog -
- a tulajdonjog átszállásának joga ingóságok esetében;
- az ingóságokon alapított hitelbiztosítékok joga;
- trösztjog.
Ennek során a következőkre kell törekedni:
- egységes terminológia meghatározása;
- lehetőleg egyszerű nyelvezet használata;
- általános jogi alapelvek bevezetése.
Azok az eddig kinyilvánított elképzelések, amelyek egy jövőbeni Európai Polgári Törvénykönyvre vonatkoztak,
- egy európai kódex nemzeti és határokon túlnyúló tényállásokra való kötelező erejű, az ezzel szembenálló nemzeti polgári jog háttérbe szorításával járó alkalmazásától
- a határokon túlnyúló tényállásokra korlátozottan alkalmazandó egységes jogon,
- egy kötelező érvényű fogyasztói jogvédelmi részt és egy diszpozitív, a nemzeti államok által elhárítható polgári jogi és cégjogi részt tartalmazó többrészes kódexen keresztül
- egy az amerikai Model Acts mintáját követő csupán fakultatív modelltörvényig terjedek.
Lehne EP [európai parlamenti] jelentéstevő felfogása és a működésbe lépett munkacsoportok véleménye szerint a mai illetékességi helyzetben nehéz - és senkinek nem is áll a szándékában - a nemzetállamok mintájára teljes polgári törvénykönyvet alkotni az EU számára. Az Európai Törvényszék restriktív ítélkezési gyakorlata ellenére is lehetségesnek tartják azonban (2000.10.05-i Rs C-376/98 sz. ítélet Németország az EP és a Tanács ellen - a dohányreklám-irányelv semmissé nyilvánítása) a polgári jog bizonyos belső piaci szempontból releváns területeinek felismerését és azt, hogy ezeken a területen tevékenykedni lehessen az EGV 95. cikkének jogi alapján. Egy Európai Polgári Törvénykönyv első alkotóelemeinek a fennálló irányelvjog megtisztított változatának és a polgári jog további, még azonosítandó olyan területeinek kellene lenniük, amelyek különös hatással vannak a belső piacra.
A 2001. március 6-i jelentéstervezettel arra kívánják felkérni a Bizottságot, hogy "... beható tudományos tanácsadás után konszolidált törvényhozási javaslatot terjesszen elő, amely arra irányul, hogy a polgári jogi irányelveket összehangolja egymással, és a lehető legnagyobb mértékben lebontsa a nemzeti polgári jogrendekkel való együtthatásban mutatkozó problémákat...". A Bizottság tudományos tanácsadói lehetnének példának okáért:
a Commission on European Contract Law [az európai szerződésjoggal foglalkozó bizottság];
a Study Group on a European Civil Code [az európai polgári törvénykönyvvel foglalkozó tanulmányi csoport];
a firenzei Eurpäisches Hochschulinstiut [európai főiskolai intézet];
az Accademia dei Giusprivatisti Europei [magánjoggal foglalkozó európai jogászok akadémiája].
A jelentésben ezen kívül felkérik a Bizottságot, hogy beható tudományos tanácsadás után a fent említett területekre készítsen egy sürgősség és szükségesség szerint rendezett akciótervet. A Bizottságnak azután csak második lépésben kell - ismét beható tudományos tanácsadás után - "... pl. a konszolidációs javaslat lekerekítésére új, a belső piac szempontjából közvetlenül szükségesként felismert szabályozásokat tartalmazó javaslatot előterjesztenie". Ennek során elsősorban olyan szabályokra kell gondolni, amelyek az elektronikus ügyforgalom növekedése miatt válnak szükségessé.
Végül felkérik a Bizottságot, hogy további törvényhozási lépéseket készítsen elő, mégpedig megfelelő vizsgálat után célszerű módon rendelet, nem pedig irányelv formájában.
A Bizottságnak a 2001. 07. 11-i közleményével az a szándéka, hogy az Európai Parlament, a Tanács és minden érdekelt kör bevonásával, beleértve a gazdaságot, a gyakorlat és a tudomány területén működő jogászokat és a fogyasztói szövetségeket is, kiszélesítse az európai szerződési jogról folytatott vitát. Ez a közlemény, valamint az esetleges következményes dokumentumok azt a célt vannak hivatva szolgálni, hogy megállapítsák, milyen területeken van szükség az EU aktívvá válására (2. rész). A Bizottság ezért különösen azt szeretné megtudni, hogy
- milyen problémák származnak a tagállamok szerződési jogainak különbségeiből,
- a határokon túlnyúló szerződések megkötéséből, értelmezéséből és alkalmazásából adódó problémák gátolják-e a belső piac szabályszerű működését,
- a tagállamok szerződési jogában fennálló különbségek visszatartanak-e határokon túlnyúló ügyletek megkötésétől, vagy növelik-e azok költségeit,
- a szerződési jog eddig követett szektorális harmonizálásának gyakorlata az EU jog nem egységes megvalósítása vagy különböző nemzeti megvalósítási előírások miatt okozhat-e EU-szintű nézeteltéréseket vagy problémákat.
A közlemény 3. fő része a szerződési jog aktuális állapotát taglalja, és megindokolja, hogy miért olyan fontos a szerződési jog a határokon túlnyúló ügyletek szempontjából, és hogy ebből milyen problémák származhatnak. A 4. fő részben a Bizottság azt kívánja bemutatni, hogy milyen lehetőségek vannak az EU-ban a szerződési jog jövőjére nézve; előrevetíti az EU-nak a szerződési jog területén követendő jövendőbeli politikája általános kereteit. Az 5. rész tartalmazza a végeredményt. A közlemény három terjedelmes függelékében mutatja be a Bizottság a következőket:
I. függelék: Az "acquis communautaire" [közösségi joganyag] fontos szabályai a magánjogban,
II. függelék: Az anyagi szerződési jog kérdéseire vonatkozó nemzetközi megállapodások jegyzéke
III. függelék: A közös birtoklás és a vonatkozó kötelező nemzetközi szerződések alapvető vonásai.
A Bizottság nézete szerint a vázolt problémák megoldására először egy "egyedi esetekre vonatkozó megoldási kezdeményezés" jön számításba. Amennyiben ez az út nem vezet célra, a Bizottság "négy lehetséges forgatókönyvről" ad "rövid áttekintést":
I. opció: nem dolgoznak ki EU-intézkedéseket,
II. opció: elősegítik a szerződési jog olyan közös alapelveinek a kidolgozását, amelyek közelítik egymáshoz a nemzeti jogrendeket,
III. opció: javítanak a már érvényben lévő jogszabályok minőségén,
IV. opció: új átfogó jogszabályokat bocsátanak ki EU-szinten.
Ezeknél a javaslatoknál hangsúlyozzák, hogy az egyes opciók kombinálhatók is egymással, és hogy üdvözlik a más megoldási módokra teendő javaslatokat.
A Bizottságot különösen az olyan problémákkal kapcsolatos állásfoglalások érdeklik, amelyek a tagállamok különböző szerződési jogrendjeinek egymásmellettiségéből származnak a belső piac működőképességére nézve. A Bizottság ezen kívül visszajelzést szeretne kapni arról, hogy a 4. részben kifejtett opciók vagy egyéb megoldási lehetőségek közül melyeket részesítik előnyben.
A vita valamennyi résztvevőjét kérik, hogy hozzászólását 2001. október 15-ig e-mailben vagy levél útján küldje meg az Európai Bizottságnak. A terv szerint a részletekbe menő hozzászólásokat közzéteszik a Bizottság web-odalán.
A Commission des Affaires de l'Union Européenne (CAUE) mint a Latin Közjegyzők Nemzetközi Uniójának (UINL) alszervezete, azt ajánlja a brüsszeli Conférence des Notariats de l'Union Européenne-nek (CNUE), hogy az egyes csoportosulásokkal folytatott előkészítő tárgyalások során különösen a következő megfontolásokat és ösztönzéseket vegye figyelembe:
A tagállamokban érvényes polgári jog, akár kodifikálva van, akár nincs, tetemes különbségeket mutat azokon a területeken, amelyeket az első és a második lépésben egységesíteni kívánnak [vö. C) fejezet]; ezek a nemzeti szabályok részben el is avultak. Különösen a szerződési jogban mutatkozó különbségek nehezítik a határokon túlnyúló tevékenykedést; ezeket "nem tarifális kereskedelmi akadályoknak" szokás nevezni. Merthogy a határokon túlnyúló érvényű szerződések előkészítése, megkötése és végrehajtása a különböző jogrendek miatt jókora többletráfordítást okoz, a belföldi szerződésekhez képest.
Különböző okokból a tagállamokban még nem tudott egységes európai jogérzék kialakulni. A szerződési jog egységesítését ezért felvilágosító előkészítés és alkalmazkodási fázis nélkül nem szabad rászabadítania polgárokra [vö. Béhin: L'Europe du Droit (A jog Európája). In: Notarius International 2000, 142.].
Az1968 óta a társasági jog harmonizálása és a közös belső piac megteremtése céljából kiadott EU-irányelvek (EGV 44. cikk. ill. 95. cikk) részterületeken ugyan Európa-szerte egységesülést eredményeztek; de új problémákat is teremtettek az irányelveknek az egyes államok jogába való integrálásakor. Ezeket a problémákat a következőkképpen foglalhatjuk össze:
a) Az irányelvek esetében eddig hiányzik a magánjog egységes szisztematikája és dogmatikája európai szinten. Az egyes szabályok egyrészt pontos részleteket tartalmaznak, másrészt viszont összefüggéstelenek, ami megnehezíti mind a nemzeti jogba való átültetésüket, mind az értelmezésüket és alkalmazásukat.
b) A valóságos harmonizálást a gyakorlatban sokszor az akadályozza, hogy az egyes tagállamok teljesen eltérően végzik el a nemzeti jogba való átültetést, mert részben nem akarnak, vagy nem tudnak elszakadni a hagyományos gondolkodásmódoktól.
c) Az irányelveknek nagyon pontosaknak kell lenniük, ha el akarják érni a céljukat. Ha azonban nagyon pontosak, ütközések keletkeznek a nemzeti joggal, amelyet ilyenkor részeiben hatályon kívül kell helyezni, ami megint nagy rendszertörésekre vezethet a jogszerkezetben és az igazságszolgáltatásban. Ha a nemzeti törvényhozó egy-egy irányelvnek csak egyes részeit ülteti át, mert más részeit a nemzeti jog már szabályozta, akkor egy új vagy módosított norma európai eredete olykor már nem ismerhető fel. További problémák támadnak olyankor, amikor valamelyik irányelv tartalma nem kompatíbilis a nemzeti joggal.
d) Eleddig az irányelvek nagy száma mind az érintett polgárokat, mind a nemzeti parlamenti képviselőket bosszantotta, ami inkább az Európa-kritikus beállítottságnak kedvezett.
Az a terv, hogy az európai magánjog megalkotását a szerződési jog kodifikálásával kellene elkezdeni, eddig részben bírálatot kapott a következőkben bemutatandó okokból, amelyeket egyes esetekben cáfolnunk kell:
a) Tapasztalatok szerint a kodifikáció, vélekednek a bírálók, a jogtudományi rendszeralkotás valamelyik fázisának nem az elején, hanem a végén áll. Veszendőbe megy a törvények sokrétűsége és ezzel a kívánatos konkurencia-effektus is. Jelenleg nincs itt a kodifikáció ideje, és az a jelenlegi helyzetnek nem reális alternatívája.
b) A jogegységesítés, mint olyan, nem elv, hanem azt az adott cél elérése határozza meg és korlátozza; ez a cél pedig a működőképes belső piac.
c) A komplett egységesítés gazdasági szükségszerűségét is vitatják, rámutatva olyan jogegység nélküli regionális összefogásokra, mint pl. a NAFTA, az Egyesült Királyság, Kanada és az USA. Eközben figyelmen kívül hagyják, hogy az EU-ban sokkal kisebb térségben sokkal több állam létezik, mint a NAFTA-ban, és hogy az említett államokban a hiányzó egységes szerződési jogra olyan kiutat keresnek, amely Európa számára nem látszik kívánatosnak; ezekben az államokban ugyanis a szerződési jogban mutatkozó államon belüli különbségeket a szerződéskötési szabadságra visszanyúlva kompenzálják, szerződésileg szabályozva olyan részleteket is, amelyeket a kontinentális jogrendszerekben a törvény szabályoz. Ennek eredményeként a szerződések különösen terjedelmesek, és a kontinensen szokatlanul nagy számban követik őket bírósági ügyek; ehhez jön, hogy az említett esetekben az eltérő jogrendek mindig ugyanazon a nyelven vannak megfogalmazva, ami Európára nem vihető át.
d) Végül előadják, hogy a szerződési jogban már most is több különböző szabályozást kell figyelembe venni, és ma már alig indokolható ráfordítást követelne annak megállapítása, hogy melyik jog milyen elsőbbséggel és milyen alkalmazási területtel érvényesül, és melyik nemzeti vagy nemzetközi értelmezési kritériumok segítéségével alkalmazandó.
A következőkben néhány olyan nehézséget sorolunk fel, amely egy európai szerződési jog kodifikálásakor támad. Későbbi megfontolásra fenntartjuk, hogy a felsorolt ellenérveket még továbbiakkal is kiegészítsük.
a) A legnagyobb problémát a tagállamok különböző nyelve jelenti, amit még tetéz, hogy valószínűleg még hosszú ideig nem lesz közös jogi szaknyelv Európában (az egyik lényeges különbség a "ius commune" korához képest, amikor a latin volt a jogászok nyelve). Már egy európai szerződési törvénykönyv lefordítása az EU hivatalos nyelveire is számottevő nehézségeket okoz, mégpedig nemcsak az adott nyelvhez kötődő és a saját jogi hagyományra vonatkoztatott jogi fogalmak miatt, hanem a jogintézmények sokszor különböző koncepciói miatt is; ennek során vezető európai jogi nyelv nélkül boldogulni nagyon nehéznek és költségesnek látszik.
Kitérő:
Világszerte ma még kb. 1000 azonosított nyelv létezik, és ezeket mintegy 200 független, saját jogrendszerrel rendelkező államban beszélik. E jogrendszerek legtöbbje két autentikus jogi kultúra körébe sorolható: a csaknem kétezer éves latin jogi kultúráéba és a XVI. század óta fejlődő angol-amerikai jogi kultúráéba. A latin jogi kultúrában a nyelvi eszközök különbözősége (különösen spanyol, francia, német, olasz, holland és portugál) nem zavarja meg az alapvető tárgyi rokonságot; az ezen a területen működő jogásznak váltania kell ugyan a nyelvet, de nem kell váltania a megszokott jogi világot. Ezzel szemben az angol-amerikai jogi világ jogászának csupán az angol nyelvre van szüksége a hozzáféréshez. Egyedül az angol nyelv az, amely hatalmas lökést adott e jogi kultúra terjedésének. De az angol-amerikai rendszerben egészen más fogalomvilággal van dolgunk, mert ez a hazai mérlegelési jog előnyben részesítésével és a latin rendszer ezzel kapcsolatos elutasításával fejlődésében elment a latin hagyomány lényeges elemei és fogalomvilága mellett. Ebben a rendszerben ismeretlen mindenekelőtt a törvény központi helyzete, a kodifikáció és a normahierarchia metodikája, az erre támaszkodó jogforrástan és értelmezési módszer, valamint a közjog és a magánjog latin rendszerbeli fundamentális különbözősége. A bírósági eljárás alapfogalmai is teljesen különbözők. Míg a római jogból leszármazó rendszereken belül a nyelvválasztás elviekben semmilyen különbséget nem hoz magával, az angol nyelv választása vagy figyelembevétele (pl. már most is nemzetközi szervezetek esetében és a jövőben egy európai szerződési jognál) enynyiben már nem semleges folyamat. Ebből következik, hogy - a legtöbb más tudományos terület (különösen a technika, a természettudományok, az orvostudomány) nyelvi fejlődésével ellentétben - legalábbis a magánjog-tudomány részterületén nem lehet minden további nélkül az angol nyelvhez nyúlni, és azt megtenni a vezető európai jogi nyelvnek.
Mindenekelőtt olyan közös jog megteremtése, amely lényegét tekintve többnyelvű, mélyen belevisz a többnyelvűség nyelvi és jogi problémáiba, pl. a nemzetközi jog és az európai társasági jog területén. A vegyes összetételű testületek által létrehozott többnyelvű jogi dokumentumok megalkotása a nyelvi problémák mellett mindenekelőtt jogpolitikaiakat is felvet. Még nagyobb követelményeket támasztanak aztán a jogalkotást követő jogi tevékenységek, jelesül a vegyes jogrendekből származó dokumentumok alapvető megértése és értelmezése; mindkettő feltétele a nyelvtudáson kívül különösen a más, idegen jogrendszerekbe való beleérzés is. Ez azt jelenti, hogy a működő jogásznak le kell küzdenie az Európában olyan mélyen nemzeti alapon kialakult jogi gondolkodást. "A nacionalizmus ma elítélendőnek számít, azonban a jogi nacionalizmus, a saját ,jogi gondolkodás' dicsőítése és ennek eredményképp a jogi fölényesség az összes ország jogi karain és egyéb jogi képzőhelyein büntetlenül kultiválható" (Pierre Pescatore).
b) A tervezett kodifikáció "összeurópai érvelési összefüggést" követel. Az ezzel elért részleges jogegység a rákövetkező időszakban veszendőbe mehet, ha az irodalom és az ítélkezési gyakorlat tömege az egyes tagállamok nyelveire való lefordítás után szinte áttekinthetetlen tömegűre duzzad. A jogi irodalom és az ítélkezési gyakorlat jövőben várható irdatlan mennyisége a nyelvi sokrétűség mellett egyébként is csak akkor dolgozható fel és archiválható a gyakorlatban, ha sikerül a lehető legegyszerűbbé tenni a legfontosabb külföldi publikációk hozzáférhetőségét.
c) A kodifikációs munkák során az egyes államok tudományágaiból egy európai jogtudománynak kellene kialakulnia és lendületesen továbbfejlődnie, hogy az európai jognak közös tudományos alapot biztosítson.
d) Különös jelentőségű válik az úgynevezett módosítási hatáskör. Elképzelhetőnek látszik, hogy valamelyik tagállamnak módosult politikai értékelések, technológiai változások miatt vagy egy aktuális válsághelyzet leküzdése végett módosítania kell az európai szerződési jognak (vagy egy európai polgári törvénykönyv további részeinek) bizonyos normáit. Ilyen esetben az EU-n keresztüli út időrabló és nehézkes lenne, a nemzetközi szerződés útján végrehajtandó módosítás alig elképzelhető. Ezért, pl. az Európai Parlament kaphatna bizonyos fenntartásokkal illetékességet a módosításra.
e) Egy európai polgári törvénykönyv bevezetése - még ha eleinte csupán szerződési jogot stb. tartalmazna is - sajátságos nehézségekkel fog járni azon tagállamok számára, amelyek a common law hagyományához szoktak. Ez azonban nem lehet leküzdhetetlen akadály, már csak azért sem, mert fordítva valószínűleg senki sem javasolja komolyan egy európai Common Law bevezetését.
f) A bemutatott nehézségek meghatványozódnak, ha előretekintve azokat az államokat is figyelembe vesszük, amelyek arra pályáznak, hogy rövid időn belül teljes jogú tagjai legyenek az EU-nak, eltekintve attól, hogy Svájcot, mint "csendestársat" már ma be kellene vonni minden megfontolásba.
1. Az EU-ban érvényes jog harmonizálásán és egységesítésén végzett munkáknak az összes erre alkalmas jogterületen célszerű volna lépést tartaniuk az egyesült Európa kialakulásával. Egy olyan egyesült Európa, amelynek egységes a valutája, közös a kül- és biztonságpolitikája, valamint ahol messzemenően megvalósult az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása, tartósan nem visel el divergenciákat a szerződési jogban. Ezért az európai szerződési jog kodifikálása érdekében megkezdett előkészítő munkákat minden erővel támogatni kellene az I-III. fejezetben kifejtettek figyelembevételével.
2. Tekintettel Európa különböző régióira, népeire és kultúráira a polgári jog más területein - különösen a család- és örökösödési jogban, valamint az alkotmány- és büntetőjogban - a kodifikálást, ha egyáltalán, csak nagyon óvatosan és csak azután szabad megkezdeni, miután ezeken a területeken is kialakult az egységes európai jogérzék.
3. Az európai szerződési jog előkészítő munkálatainak támogatásakor ügyelni kell arra, hogy megmaradjanak a kontinentális jog bevált elvei és rendszerei; ezek közé tartoznak többek között a hatásukban lépcsőzött különféle alaki kellékek, beleértve a közjegyzői okiratba foglalási formát is, alkalmazva az elektronikus jog- és okiratforgalom még kialakulási stádiumban lévő szabályaihoz. Hogy a kontinentális és az angolszász jogkör Európában honos jogrendszerei között lehetséges az egyezség, azt bizonyítják az ENSZ-adásvételi jognak, a nemzetközi kereskedelmi jogra vonatkozó UNIDROIT-elveknek és az európai szerződési jog Lando-bizottság által kidolgozott alapelveinek eddigi sikerei.
4. Az Európai Parlament Lehne-jelentésében többszörösen ajánlják az Európai Bizottságnak, hogy a magánjog területén kidolgozandó szabályok esetében a jövőben fokozottan vegyen igénybe tudományos tanácsadást; ennyiben utalunk az előző D. I. fejezetre. Az EP által megnevezett tudományos intézeteken kívül az európai közjegyzők javasolhatnák a küszöbön álló kérdésekben egy Európai Közjegyzői Intézetet (Europäisches Notarinstitut) is tudományos tanácsadó testületként. Erre alkalmas lenne az európai szinten már létező "Institut de Recherches et d'Études Notariales Européen - IRENE" [Európai Közjegyzői Kutatások és Tanulmányok Intézete], akár a jelenlegi jogi formában, vagy azt követően, hogy alapszabályát és szervezetét hozzáigazítják ehhez az új feladatkörhöz. Az idő szorítása miatt általában a peren kívüli eljárásoknak és különösen a közjegyzőség érdekeinek képviseletére ad hoc új alapítás helyett ezt a "Fondation Luxembourgoise d'utilité publique"-t [Luxemburgi Közhasznú Alapítványt] kellene előnyben részesíteni. Ezt az Európai Közjegyzői Intézetet munkájában támogatniuk kellene a tagállamokbeli közjegyzőségek tudományos intézeteinek. Az Európai Közjegyzői Intézet feladatköréhez tartozhatna az egységes jogi nyelv szempontjából nélkülözhetetlen szakkifejezés-glosszárium kidolgozása és állandó továbbvezetése - különösen a szerződési jog területén.
5. Az EU-irányelvek útján végrehajtott nagyszámú jogegységesítési kísérletet a fent ismertetett okokból nem lehet támogatni, amennyiben ezek a kodifikálásra alkalmas jogterületeket érintenek.
6. A képzésnek és szakmai továbbképzésnek a jövőben általánosan az európai jogtudat támogatására kellene irányulnia. A jogi tanulmányok és a szerződéskötéssel foglalkozó jogászok, köztük a közjegyzők továbbképzése során nagyobb súlyt kellene helyezni a jogösszehasonlításra és az európai szerződési jogra, és ezt külföldi tanulmányokkal és európai szemináriumokkal elősegíteni.
7. A jogi szaknyelvek III. fejezet a) pontjában kifejtett problémáit az európai magánjog területén mindaddig nem szabad szem elől téveszteni, amíg nem sikerült adekvát megoldást találni az európai szerződési jog kodifikációjára, és e szerződési jog értelmezésére.
A folyó naptári évben különösen az alábbi határidőkre kell figyelemmel lenni:
2001. október 15. A Bizottság 2001. 07. 11-i közleményével kapcsolatos állásfoglalások benyújtási határidejének lejárta.
2001. november 2-3. A CAUE granadai ülése a jelen jelentésre vonatkozó határozatokkal
2001. 11. 30-12. 01. A SECOLA gyűlése Leuvenben (Belgium)
2001. december A Európa Tanács Laekenben / Brüsszelben tartandó ülése ■
AcP Archiv für civilistische Praxis (A magánjogi gyakorlat archívuma)
CAUE Commission des Affaires de l'Union Européenne [Európai Uniós Ügyek Bizottsága] (A Latin Közjegyzőség Nemzetközi Uniója Európai szervezete)
CISG Convention on Contracts for the International Sale of Goods (UN Sales Convention) [Áruk nemzetközi adásvételi szerződéseire vonatkozó egyezmény (ENSZ adásvételi egyezmény)]
CEC Code européen des contrats [Európai Szerződésjogi Törvénykönyv]
CNUE Conférence des Notariats de l'Union Européenne [Európai Uniós Közjegyzőségek Konferenciája]
ERA Trieri Európai Jogakadémia
ERPL European Review of Private Law [Európai Magánjogi Szemle]
FordhamLR Fordham Law Review [Fordham Jogi Szemle]
JCP Juris-Classeur Périodique, La semaine juridique [Időszaki Jogi Dosszié, A Jogi Hét]
JECL Journal of European Contract Law [Európai Szerződésjogi Közlöny]
JZ Juristenzeitung [Jogászújság]
LQR Law Quarterly Review [Negyedéves Jogi Szemle]
MittRhNot Mitteilungen der Rheinischen Notarkammer [A Rajnai Közjegyzői Kamara Közleményei] (ma: Rheinische Notar-Zeitschrift)
NJB Nederlands Juristenlad [Holland Jogászlap]
NJW Neue Juristische Wochenzeitschrift [Új Jogászhetilap]
PECL Principles of European Contaract Law [az európai szerződésjog alapelvei]
PICC Principle für International Commercial Contracts [alapelvek nemzetközi kereskedelmi szerződésekhez]
RabelsZ Zeitschrift für ausländisches und internationales Privatrecht [A külföldi és nemzetközi magánjog folyóirata, alapította Ernst Rabel]
RIDC Revue international de droit comparé [Összehasonlító Jogi Nemzetközi Szemle]
RTDC Revue trimestrielle de droit civil [negyedéves polgári jogi szemle]
UINL Union Internationale du Notariat Latin [Latin Közjegyzőség Nemzetközi Uniója]
UNIDROIT Nemzetközi Magánjog-egységesítési Intézet
ULR Uniform Law Review [Egységes Jogi Szemle]
ZeuP Zeitschrift fürt Europäisches Privatrecht [Európai Magánjogi Folyóirat]
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Hans Georg Wehrens Németország, Me Jacques de Strycker Belgium
Visszaugrás
