A "hiba" mindig benne van a rendszerben, nincs tökéletes döntés. A hibát korrigálni kell, de éppen azért, mert nincs tökéletes döntés, lehetséges, hogy a döntés a hiba korrigálása után sem lesz kifogástalan. Persze van mód arra, hogy a még meglévő hibát tovább korrigálják, de kérdés, hogy meddig tarthat ez a folyamat és meddig van rá szükség.
A büntetőeljárásra vetítve a "hibás" döntések korrekciója a jogorvoslati rendszeren keresztül valósulhat meg. Azt, hogy milyen legyen ez a jogorvoslati rendszer, döntően meghatározza, hogy mi a büntetőeljárás célja. Alapvető kiindulópont az a tény, hogy büntetőeljárásra a büntetőjogi felelősség eldöntése céljából kerül sor. Ebből is következik, hogy a büntetőeljárásnak "inherens tartalmi eleme az igazság megállapítására irányultság".[1] Az igazság keresése és megállapítása a büntetőeljárás központi kérdése, azonban annak módja a különböző jogrendszerekben eltérő lehet. A magyar vegyes rendszerű eljárásban a bíróság feladata az igazság, mégpedig a materiális igazság megállapítása. Az igazság megállapítását, az ügydöntő határozat "hibáinak" kijavítását a jogorvoslati rendszer biztosítja.
Az igazság hagyományos felfogása, miszerint az csak a materiális igazság lehet, ellentétbe kerülhet egy másik fontos eljárási céllal, az eljárás egyszerűsítésével és gyorsításával. A hatályos büntetőeljárási törvény[2] deklarált célkitűzése az eljárás időszerűségének biztosítása. Az észszerű időn belül való eljárás a tisztességes eljáráshoz való jog része, amely alkotmányos alapjog. Fontos azonban annak hangsúlyozása, hogy attól, hogy egy eljárás hosszú ideig tart, még nem feltétlenül sérül az észszerű időn belüli elbíráláshoz való jog.[3] Így a büntetőeljárás abszolút értelemben vett hosszúságától függetlenül nem sérül az észszerű időn belüli eljáráshoz való jog akkor, ha a bíróság az eljárási törvényben rá rótt kötelezettségét megfelelően teljesíti, és az eljárás időtartamát tétlen, cselekmény nélküli eljárási szakaszokkal nem nyújtja.[4]
A perorvoslati szakasz az eljárásnak nem szükségszerű része, arra a jogorvoslati joggal rendelkezők akaratából kerül sor. A perorvoslati rendszerek szükségességét a hatósági határozatokban előforduló hibalehetőségek és azok korrekciója indokolják. A bíróság sem tévedhetetlen, szükséges, hogy a bírói határozatokban esetlegesen bekövetkező ténybeli, eljárási, anyagi jogi hibák kijavítására lehetőség legyen. A hibák korrekciójának lehetősége eltérő attól függően, hogy milyen hibában szenved a megtámadott határozat.
Az eljárási szabálysértések az alapján kategorizálhatók, hogy milyen súlyos mértékben sértik az eljárási garanciákat. Ha a sérelem olyan fokú, amely kihat a büntetőjogi főkérdés megítélésére, a másodfokú eljárásban nincs helye az elsőfokú döntés érdemi felülbírálatának. Ilyenkor a másodfokú bíróság kasszációs jogkörében eljárva az elsőfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi. Az eljárási szabálysértések meghatározott csoportja esetén a jogalkotó vélelmezi a garanciák súlyos sérelmét, ezért felismerésük minden más körülménytől függetlenül kasszációhoz vezet. Ezek az ún. abszolút hatályon kívül helyező vagy abszolút eljárási szabálysértések.
Az abszolút eljárási hibák katalógusát a Be.[5] tartalmazza. Abszolút eljárási hiba nem javítható a jogorvoslati eljárásban, így annak következménye a megtámadott bírói döntés hatályon kívül helyezése lesz. A jelenleg is hatályos törvény többféle kasszatórius típusú döntést tartalmaz, ilyen például az ítélet megsemmisítése és új eljárásra utasítás, az ítélet megsemmisítése és az eljárás elküldése a megfelelő helyre (például polgári jogi igény esetén), az ítélet megsemmisítése és az eljárás megszüntetése (amely tulajdonképpen egy reformatórius döntés). Az abszolút eljárási hibák kijavításának fontosságát mutatja, hogy mind a teljes felülbírálat, mind a teljes felülbírálat alóli kivételek esetén vizsgálni kell az abszolút eljárási hibák fennállását. Mivel az abszolút eljárási hiba mérlegelés nélküli hatályon kívül helyezéssel jár, ennek megfelelően az abszolút eljárási hibák korrekciójára a jogorvoslati eljárásban nincs mód.
Ha túl mereven értelmezzük a kasszációt, akkor minden egyes apró hiba esetén újra kellene tárgyalni az ügyeket, amely nemhogy gyorsítaná vagy egyszerűsítené, hanem erőteljesen meglassítaná a büntetőeljárás lefolyását. Éppen ezért az abszolút hibának nem minősülő egyéb hibák más megítélés alá esnek. Az eljárási szabálysértések másik csoportja, a relatív eljárási hibák olyan garanciákat sértenek, amelyek súlyosak ugyan, de nem feltétlenül hatnak ki az adott eljárásban a büntetőjogi főkérdés megítélésére, és a másodfokú eljárásban az általuk okozott sérelem esetenként orvosolható. A másodfokú bíróság feladata ugyanakkor, hogy ezen eljárási szabálysértések kihatásáról és az okozott sérelem orvosolhatóságáról ál-
- 90/91 -
lást foglaljon. A relatív eljárási hibák tehát nem feltétlenül - abszolút módon -, hanem az adott eljárási szabálysértés, valamint az okozott sérelem jellegétől és a másodfokú bíróság megítélésétől függően, vagyis relatíve vezetnek kasszációhoz.
Éppen ezért, amennyiben a másodfokú bíróság felülbírálati jogköre teljes, a relatív eljárási hiba csak meghatározott feltételek együttes fennállása esetén vezethet az eljárás megismétléséhez.[6] Ezen feltételek, hogy a hiba a másodfokú eljárásban nem orvosolható, és emellett a hiba lényeges kihatással van az érdemi döntésre. Ez utóbbi feltétel azt jelenti, hogy a hiba meghatározó módon kihat olyan kérdésekre, amelyek következtében az érdemi döntés módosulhat. Így a hiba befolyásolja a büntetőeljárás lefolytatását, a büntetőjogi felelősség megállapítását, a bűncselekmény minősítését, valamint a szankció kiszabását. Ebből az is következik, hogy ha a relatív eljárási hiba orvosolható, akkor azt megteszik a jogorvoslati eljárás során, ha pedig nem orvosolható, de nincs lényeges kihatással az érdemi döntésre, akkor figyelmen kívül hagyják. Ez nem jelenti az eljárás tisztességtelenségét, mert a tisztességes eljáráshoz való jog sem a tökéletes eljárást követeli meg, hanem azt, hogy az eljárás összességében tisztességes legyen. Nem minden hiba vezet az eljárás tisztességtelenségéhez.
A hibák javíthatóságakor mindig mérlegelni kell, hogy milyen érdek kerül előtérbe, mi élvez prioritást. Abszolút eljárási hibák esetén a hiba olyan fokú, amely mindenképp - a felülbírálat terjedelmétől függetlenül is - javításra szorul, különben az eljárás nem lesz tisztességes. A hiba súlya okán annak a kijavítása az elsődleges érdek. A relatív eljárási hibák esetén már mérlegelni kell. Figyelembe kell venni a hiba súlyát, illetve azt is, hogy - a felek önrendelkezési joga és az eljárás időszerűsége szem előtt tartásával - milyen okból került sor a jogorvoslati szakaszra, amelynek leképeződése a felülbírálat terjedelme. Már teljes felülbírálati jogkör esetén is csak meghatározott feltételekkel van lehetősége a fellebbviteli bíróságnak a relatív eljárási hibák korrigálására. Ebből következően logikusnak tűnik, hogy részleges felülbírálat esetén a relatív hiba korrekciójának lehetősége legalább ennyire korlátozott legyen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
