A robotika fejlődése és a robotok munkaerőpiaci alkalmazása megállíthatatlan folyamat a XXI. században, amelynek következtében egyre több országban jelennek meg a mezőgazdaságban munkát végző robotok, azaz az "agrár robotok" is. Hazánkban a technológia térnyerésének nem pusztán közgazdasági jellegű akadályai vannak, hiszen a robot jogi definíciójának meghatározásán túl a munkavégzéssel összefüggésben felmerülő felelősségtani kérdések is tisztázatlanok. A robotok alkalmazása alapjaiban formálhatja át napjaink agráriumát, amelyre mind a közösségi, mind a hazai jogalkotásnak - kiváltképp a versenyképességi és fenntarthatósági szempontokra figyelemmel - válaszokat kell találnia. Jelen tanulmány az agrár robotok Magyarországon történő alkalmazásának szabályozási és alkalmazási előkérdéseinek feltárására koncentrál.
The development of robotics and the use of robots in the labour market is an unstoppable process in the 21st century, which is leading to the emergence of robots working in agriculture, i.e. "agrobots", in more and more countries. In Hungary, there are not only economic (especially financial) obstacles to the take-up of this technology, since in addition to the legal definition of the robot, there are also unclear liability issues in connection with the work. The use of robots could fundamentally reshape today's agriculture, to which both EU and national legislation must find answers, particularly with regard to competitiveness and sustainability. This paper focuses on the regulatory and application issues of the use of agricultural robots in Hungary.
Világunk dinamikus ütemben változik, amelynek elsődleges mozgatórugója a technológiai fejlődés. A XXI. század egyik legfőbb technológiai innovációjaként (a mesterséges intelligencia mellett) a robotok elterjedése körvonalazódik, amelyek alkalmazási területe sokrétű lehet, így szükségképpen az agrárium sem képezhet kivételt. A világ mezőgazdasága komoly kihívásokkal néz szembe az előttünk álló évtizedekben, hiszen a globális klímaváltozás mellett Földünk népessége rohamosan növekszik.[1] A növekedő létszámú populáció megköveteli az egyre nagyobb mennyiségű és egyre magasabb minőségű élelmiszer biztosítását, másrészt azonban a rendelkezésre álló termőföldterületek folyamatosan csökkennek a különböző ipari beruházások, vagy éppen a nem megfelelő mezőgazdasági gyakorlatok okán.[2] Az előrejelzések szerint "... a jelent követő négy évtized során várhatóan 30%-kal növekszik a Föld lakossága. Ha a fogyasztási szerkezet változatlan maradna, akkor kb. 30%-kal bővülne az élelmiszerek iránti kereslet. ... Amíg 1960-2010 között az egy főre jutó szántóterület 0,41 hektárról 0,23 hektárra csökkent, 2050-re ez akár jóval 0,2 hektár alá zsugorodhat. Ez azt jelenti, hogy egy fő élelmiszerszükségletét egyre kisebb területen kell előállítani."[3] A fenntarthatóság és versenyképesség követelményrendszereire tekintettel egyik lehetséges megoldásként körvonalazódik az intenzív típusú mezőgazdasági termelés irányába történő elmozdulás, helyesebben talán struktúraváltás, mindazonáltal ennek számos akadálya megjelölhető. (Jóllehet, a nem megfelelő mezőgazdasági gyakorlat szerint folytatott intenzív művelés nagyobb mértékben képes terhelni a környezetet, rombolni a biológiai sokféleséget, nem utolsó sorban pedig erodálni a talajokat.[4]) Az intenzívebb típusú termelés jellemzően magasabb ráfordításokat igényel a gazdálkodók részéről, amelyhez a magasabb fajlagos hozzáadott érték és árbevétel reménye társul, mindazonáltal az átállás alapvető feltétele a fokozottabb munkaerőigény biztosítása.
A mezőgazdaságban dolgozók létszáma és életkora különös paradoxon, hiszen a fejlett nyugati világ országaiban a népesség töredéke tevékenykedik a szektorban, akiket a folyamatos elöregedés, valamint az utánpótlás hiánya veszélyeztet, a generációváltást pedig számos körülmény nehezíti,[5] ezzel szemben a FAO közleménye szerint a harmadik világban az elmaradott, a környezetet jelentősen terhelő technológiák által folytatott mezőgazdasági termelés[6] képezi valamennyi korosztály számára a megélhetéshez szükséges, kizárólagos munkalehetőséget és jövedelemforrást.[7] Mindebből következik, hogy az agrárium emberi munkaerőigényének kiváltására alkalmas robotok fogadtatása korántsem egyöntetű. Ezen megállapítás a robotok munkaerőpiaci alkalmazásának valamennyi dimenziójára helytállónak mutatkozik, ahogyan Hajdú József munkájában rámutat: "Egyik oldalon kongatják a vészharangot, amikor arról írnak, hogy az automatizáció a munkavégzés végét jelenti és a robotok elveszik az ember munkáját. A megközelítés alapja, hogy a rohamosan növekvő automatizálás (az USA-ban, Európa és Ázsia iparilag fejlett országaiban) hatására a következő évtizedekben számos munkakör eltűnik. Másrészt vannak olyan közgazdászok, akik azt állítják, hogy a múltban is voltak technológiai forradalmak és ennek ellenére mégsem csökkent szignifikánsan a munkaerő iránti keres-
- 39/40 -
let a munkaerőpiacon. Nem látnak olyan indokot, ami miatt a jelenleg folyó ipar 4.0 változásra másképpen kellene tekinteni. Kiindulási alapjuk a "skill-biased technological change" (SBTC) megközelítés, ami azon a feltételezésen alapul, hogy a technológia csak kiegészítője a képzett munkaerőnek, ezért a technológiai változás eredményezhet munkaerőszükséglet-csökkenést, de nem eliminálja teljes mértékben az emberi munkavégzést."[8]
A robotok alkalmazásának azonban nem csupán munkaerőpiaci vonatkozásai vannak, a tárgykör ennél jóval komplexebb. A növekvő népesség mellett a globális klímaváltozás, a mezőgazdasági termeléssel járó környezetterhelés, a nemzetközi ellátási láncok sérülékenysége és a rövid ellátási láncok közelmúltban történt felértékelődése,[9] a mesterséges intelligencia egyre szélesebb körű alkalmazása (a közelmúltból feltétlenül említendő a korábbi szabályozási paradoxonokat[10] részben lezáró, az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendelete[11]), a változó táplálkozási szokások,[12] stb. mind olyan tényezők, amelyek a "robot-kérdés" több aspektusból történő (kiváltképp versenyképességi szempontú)[13] vizsgálatát indokolhatják. A nemzetközi szakirodalomban több összegző publikáció fellelhető, amelyek az egyes agrár jellegű robottechnológiák,[14] továbbá a mesterséges intelligencia és a robotok mezőgazdaságban történő alkalmazását vizsgálják.[15]
Jelen tanulmány célja a mezőgazdasági robotokat érintő, Magyarországon történő alkalmazásuk egyes szabályozási előkérdéseinek feltárása.[16] Az előzetes szerzői feltevés szerint a vizsgálat premisszája, miszerint a technológiai fejlődés, így a robotok elterjedése megállíthatatlan folyamat, mindazonáltal a térhódítás gyorsasága, üteme és annak hozadékai jelentős mértékű korrelációt mutatnak a közösségi jogalkotási trendekkel, valamint a hazai szabályozási preferenciákkal és belső tagállami mozgástérrel. A robotok alkalmazása elsődlegesen a finanszírozási, beruházási, agrárszakképzési, valamint a jelenlegi üzem- és termelési struktúrával összefüggő kérdéseket vet fel, azonban a közelmúltból a mezőgazdasági célú drónok vonatkozásában felmerült jogi diszkrepanciák megfelelően bizonyítják, hogy az egyes technológiák térnyerésének a szabályozási attitűdök jelentős akadályát képezhetik.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
