Az uniós csatlakozással átalakult a magyar mezőgazdasági termelők által igénybe vehető agrártámogatások rendszere. A Közös Agrárpolitika (KAP) I. pillérét alkotó támogatásokhoz - például export-visszatérítések, közvetlen kifizetések (egységes területalapú támogatás - SAPS[1]), intervenciós intézkedések, belpiacra illetve harmadik országokba irányuló tájékoztató és promóciós programok - hasonló jogcímek már korábban is léteztek Magyarországon, azonban merőben más feltételrendszerrel. A KAP - egyre növekvő - II. pillérét alkotó vidékfejlesztési támogatások újdonsága pedig alapvetően a többéves, nemzeti szintű programkészítésben rejlik. Ezen felül az agrártámogatások igénybevételéhez rendkívül szigorú, olykor túlbürokratizált hatást keltő ellenőrzési rendszer is kapcsolódik.
Jelen írás célja a KAP I. pillérének egyes támogatásait jellemző vagyoni értékű jogok alapvető szabályainak bemutatása. E vagyoni értékű jogok az agrártámogatásokhoz kapcsolódóan az alábbi célokat szolgálják:
1. termelési korlátot jelentenek a termelők számára egyes termékek vonatkozásában, céljuk a kereslet-kínálat közelítése, ezzel a piaci zavarok kiküszöbölése, és csak áttételesen kapcsolódik hozzájuk támogatás (tejkvóta),
2. termeléshez kötött támogatások egyéni és nemzeti felsőhatárát jelzik (állatlétszámhoz kötött támogatási jogosultságok rendszere anyatehéntartás támogatása, anyajuhtartás-támogatása esetén),
3. a termeléstől független egységes támogatási rendszer (ETR)[2] egyéni és nemzeti felsőhatárát jelzik, támogatási jogosultságok rendszerét alkotva.
A 2. és 3. pontban felsorolt vagyoni értékű jogok már jelenleg is a hatályos szabályozás részét képezik Magyarországon. A legnagyobb újítást azonban minden bizonnyal a legkésőbb 2009-től[3] hazánkban is bevezetésre kerülő ETR fogja jelenteni
A tejkvóta alapvetően egy termelésszabályozó, mennyiséget korlátozó vagyoni értékű jog, melyhez Magyarországon a SAPS-ot kiegészítő nemzeti támogatás (ún. top-up) rendszerében a tejtermelés támogatása jogcím kapcsolódik[4]. A tejkvótát a tehéntej és tejtermékek közös piaci rendtartásában[5] a '80-as években vezették be a tejfeleslegből adódó termelési problémák leküzdésére. Hazánkban az uniós csatlakozásra való felkészülés jegyében már 1997-től létezett tejkvóta-rendszer, mely átvette az uniós kvótarendszer főbb alapelemeit. A tejkvótára vonatkozó hatályos szabályokat a 1788/2003/EK[6] rendelet, az 595/2004/EK[7] rendelet és a 69/2004. (IV. 29.) FVM rendelet[8] tartalmazza.
A tejkvóta-rendszer lényege az alábbiakban foglalható össze. A közösségi jogszabály a tagállamok részére nemzeti tejkvóta felsőhatárt (a fenti FVM rendelet megfogalmazásában országos referencia mennyiség) állapít meg. Az országos referencia mennyiség meghatározza azt az a tejmennyiséget, amely az adott kvótaévben[9] Magyarországon értékesítésre kerülhet. Az országos kvótamennyiség egy kisebb részéből a tagállam országos kvótatartalékot képez, míg nagyobb részét a tejtermelők között felosztja. Az országos kvótatartalék lehetőséget nyújt a kereskedelmi forgalomban lévő tej és tejtermék mennyiségének korlátozott befolyásolására állami kvótafelvásárlás és -értékesítés útján. A tejtermelők részére kiosztott vagy más módon megszerzett, és általa birtokolt kvótamennyiség az ún. rendelkezésre álló egyéni referencia mennyiség[10] (ezt nevezzük hétköznapi értelemben tejkvótának). Az országos kvóta - és az egyes tejtermelők kvótája - beszállítási és közvetlen értékesítési kvótából áll, mely meghatározza azt a tej-, illetve tejtermékmennyiséget, amely közvetlen értékesítésre, vagy beszállításra (és feldolgozásra) kerülhet. A 69/2004. (IV. 29.) FVM rendelet alapján közvetlen értékesítésnek minősül a tej visszterhes vagy ingyenes átruházása, szállítása a tejtermelőtől közvetlenül a fogyasztóhoz, illetve más tejtermékek - például tejszín, vaj, joghurt, tejföl, túró és sajt - tejtermelő általi szállítása, átruházása. Míg beszállítás a tej (más tejtermékek kizárásával!) visszterhes vagy ingyenes átruházása, szállítása a tejtermelőtől a felvásárlóhoz, függetlenül attól, hogy azt a tejtermelő, a felvásárló, a kezelő vagy feldolgozó cég, vagy bármilyen más, harmadik fél végzi. A kvóta mindkét típusa kilogrammban kerül meghatározásra.
Amennyiben az országos kvóta túllépésre kerül, a tagállamnak az Európai Közösség felé fizetési kötelezettsége keletkezik, melyet a rendelkezésre álló tejkvóta-mennyiségüket túllépő, vagy kvóta nélkül termelő tejtermelők fizetnek. Ezért rendkívül pontos kvótanyilvántartást kell működtetni, és megbízható adatok alapján figyelemmel kell kísérni a kvótaévben leszállított és értékesített tejmennyiséget. Az országos kvótatartalék és a tejtermelők kvótáit a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) tartja nyilván. Az MVH az esetleges kvóta-túlteljesítéséről, a hozzá kapcsolódó fizetési kötelezettségről és a tejtermelő rendelkezésére álló kvótamennyiségről határozatot hoz, mely megfellebbezhető. A beszállítási kvóta túlteljesítése esetén erről a tényről értesíti az adott tejtermelővel szerződéses jogviszonyban álló felvásárlót, akinek/amelynek megküldi a túlteljesítés után kiszabott fizetési kötelezettség megállapításáról szóló jogerős határozatot. A tejtermelő által befizetendő összeget a felvásárló köteles a tejtermelő által beszállított tej átvételi árából - a tejtermelővel kötött megállapodás szerint egy vagy több egyenlő részletben - levonni, vagy más arra alkalmas módon beszedni, és az így beszedett összeget az MVH részére befizetni. Ha a felvásárló a kérdéses összeget nem tudja a tejtermelőtől beszedni, akkor maga köteles azt az MVH-nak megtéríteni, ezért érdemes figyelemmel kísérnie, hogy a tejtermelő ne lépje túl a beszállítási kvótáját. A közvetlen értékesítési kvóta túlteljesítése esetén a befizetést a tejtermelő közvetlenül teljesíti az MVH felé.
A tejtermelők részére a csatlakozást követően végleges jelleggel felosztásra került az országos kvótamennyiség. Ezért a termelők vagy az országos kvótatartalékból történő szerzéssel, vagy pedig más tejtermelőtől történő átruházással, bérlettel, illetve örökléssel juthatnak tejkvótához. Amint a fentiekből következik, a tejkvóta korlátozottan forgalomképes vagyoni értékű jog, adható-vehető, bérbe adható, gazdasági társaságba apportként bevihető. Forgalomképességére a 69/2004. (IV. 29.) FVM rendelet speciális szabályokat állapít meg.
A legfontosabb korlát, hogy tejkvótával csak tejtermelő rendelkezhet. A tejtermelő legfontosabb ismérve, hogy gazdasága tejet termel, és azt vagy az abból előállított más tejtermékeket értékesít. A tejtermelést azonban csak a kvótaév lezárását követően, a jogszabályban foglalt jelentések beérkeztét követően lehet ellenőrizni. A kvótaévben már tejtermelést és értékesítést kell folytatnia, mert ha nem, kvótája 70% alatti teljesítése esetén az ezen mérték alatti, nem teljesített kvóta - az országos kvótatartalék javára - a lezárt kvótaévet követő április 1-jével megvonásra kerül[11]. Így 30%-os teljesítés esetén a következő kvótaévben kvótájának 60%-a állhat csak rendelkezésére. Amennyiben az illető egyáltalán nem termelt és értékesített tejet, a teljes kvótáját megvonják, kivéve, ha a következő kvótaév végéig teljesíti kvótájának egy részét. A fenti megvonások alól mentesül a tejtermelő előre nem látható körülmények (vis maior) esetén. A fentiek szerint elveszített kvótáját a termelő visszaszerezheti. Részleges kihasználatlanság esetén a tejtermelő a megvont tejkvótáját visszakapja, ha kvóta megvonásának évében a megvonás előtti kvóta legalább hetven százalékát teljesíti. Teljes kihasználatlanság esetén a tejtermelő csak a megtermelt mennyiség mértékéig kapja vissza a kvótáját, ha legkésőbb a megvonást követő második kvótaév végéig ismételten tejet termel és értékesít.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
