A piacgazdaságokban a verseny alapvető szerepet játszik. A szociális piacgazdaságnak a hatékony termelés eredményeiből nemcsak a vállalkozásokat, hanem a fogyasztókat is részesítenie kell, ehhez pedig a versenyfolyamatok fenntartása szükséges. Fenti célok jegyében került 2003 nyarán megrendezésre az "Európai Közösségek versenyjoga" című konferencia Trierben, az Európa Jogi Akadémia rendezésében. Az előadások témája volt többek között: az EK versenyjogának alapelvei, az EK versenyjogának gazdasági alapjai, a gazdasági erőfölénnyel visszaélés tilalma, a versenyt korlátozó megállapodások tilalma és a versenyjog eljárási szabályai, a fúziókontroll.
1. Stephan Wernicke "Az EK versenyjogának alapelvei" című előadásában elmondta, hogy a tagállamok beavatkozása a gazdasági folyamatokba azon alapul, hogy nemzeti alkotmányukban rögzítést nyert a piacgazdaság elve, kivéve Németországot, amely alkotmánya e tárgykörben semlegességet ír elő. Az uniós versenypolitika célja, hogy fenntartsa és fejlessze a versenyhelyzetet a közös piacon azáltal, hogy hatást fejt ki annak szerkezetére és a piaci szereplők magatartására. A hatékony verseny javítja a tagállamok polgárainak életminőségét, közrejátszik a termékek minőségének és választékának javulásában, elősegíti a műszaki fejlődést és kedvező árakat biztosít a fogyasztók részére. Ez a rendszer az Európai Unió gazdasági vonatkozású alapelvein alapul.
2. Anja Scheidgen az EK versenyjogának gazdasági alapelvei között elsődlegesen a releváns piac meghatározásának jelentőségét hangsúlyozta, amelyet az alábbi három tényező határoz meg: keresleti helyettesíthetőség, kínálati helyettesíthetőség, egyedi körülmények.
A piaci viszonyok elemzésekor a következőket kell vizsgálni: a) az együttes piaci részesedését az érintett vállalkozásoknak, b) a piaci koncentrációt, c) az adott piac fejlődési fokát, d) a lehetséges versenytársakat és a piacralépési akadályokat, e) a vállalkozási magatartást ellensúlyozó körülményeket, valamint f) a termékek tulajdonságait.
Scheidgen álláspontja szerint a Római Szerződés 81. cikkének /1/ bekezdése speciális gazdasági elveken alapul. Így különösen az érezhető versenykorlátozáson, és a vállalati magatartásoknak a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt negatív hatásának figyelembevételén.
A közgazdaság jövőbeni szerepe tekintetében a versenyjog területén az előadó a közgazdasági elemzési módszerek, az alapvető közgazdasági iskolák (pl. chichagói iskola), az egyéni körülmények gazdasági szempontból való és az adott magatartás hatékonysága vizsgálatát tartotta fontosnak.
Végezetül Anja Scheidgen álláspontja szerint a versenyjog és a közgazdaság erőteljesen összefonódik, mert a verseny egyben közgazdasági fogalmat is jelent, a lényeges versenyjogi szabályok pedig a közgazdaság alapelvein nyugszanak.
3. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmával kapcsolatosan Rosa Greaves szerint a Római Szerződés 82. cikkének célja annak megakadályozása, hogy a domináns piaci helyzetben levők versenytársaik és a fogyasztók kárára visszaéljenek hatalmukkal. A gazdasági erőfölény önmagában nem jogsértő, az a vállalkozás hatékony működését mutatja. Ha vállalkozás az erőfölénnyel visszaél, az már versenyjogi jogsértésnek minősül.
Bármely vállalkozás akkor rendelkezik gazdasági erőfölénnyel, ha gazdasági ereje lehetővé teszi számára, hogy a releváns piacon a versenytársak és a fogyasztók érdekeinek figyelembevétele nélkül járjon el. Az ilyen pozícióban levő vállalat tisztességtelen magatartást tanúsíthat például azzal, hogy versenytársaival szemben előnytelen vételi, illetve eladási árakat köt ki, vagy azzal, hogy hűségkedvezményekkel a vásárlókat a maga számára leköti, a szerződéskötést objektív indokokon túlmenően megtagadja a versenytárstól, végezetül úgy, hogy tiltott árukapcsolást használ.
A 82. cikk alkalmazásának három együttes feltétele van: a Közös Piacon, vagy annak jelentős részén a vállalkozás erőfölényben van, ezzel a helyzettel az adott vállalkozás visszaél, a magatartásnak negatív hatása van a tagállamok közötti kereskedelemre.
A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés esetén az Európai Unió Bizottsága nem adhat mentesítést az érintett vállalkozásnak. A Bizottság ilyen esetben megvizsgálhatja a vitatott magatartást, és amennyiben megállapítja a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést, kötelezheti a vállalkozást, hogy hagyjon fel a jogsértő magatartással, illetve meg is bírságolhatja.
4. A versenyt korlátozó megállapodások szabályait Antonio Perez van Kappel és Joachim Luecking ismertette. A kartelltilalom a piaci versenyt védi, mivel a piac egyes szereplői igyekeznek kivonni magukat az objektív megmérettetés alól. A versenyt korlátozó megállapodások klasszikus formája jól szemlélteti azt, hogy a résztvevők korlátozzák a versenyt, kiküszöbölik annak bizonyos elemeit és ezeket az általuk létrehozott új feltételrendszerrel helyettesítik.
- 156/157 -
A kartell legtipikusabb példája az árrögzítés, amelynek során a vállalkozások elérik, hogy a fogyasztók nem képesek élni a cégek közötti verseny adta előnyökkel. Ez esetben a vállalkozásoknak nem kell törekedniük új, jó minőségű termékek versenyképes áron való bevezetésére, nincsenek rákényszerítve az innovációra, valamint a gyártási költségek csökkentésére.
Az EK szerződés 81. cikke jogellenesnek minősíti a versenykorlátozó megállapodásokat, ha azok vizsgálata során megállapítható, hogy vállalkozások között jött létre és érzékelhetően korlátozza a piacon a versenyt. Az EU versenyjoga nem tesz különbséget aszerint, hogy a megállapodás versenytársak között (horizontális megállapodás), vagy a piac eltérő szintjein tevékenykedő vállalkozások között (vertikális megállapodás) jött létre.
Az előadó szerint vannak azonban olyan megállapodások, amelyek ösztönözhetik a versenyt, mert például segítik a forgalmazást, vagy a műszaki fejlődést.
Az EK versenyjog hasonló esetekben mentesítést adhat a megállapodásra az általános tilalom alól az alábbi négy feltétel teljesülése esetén: javítania kell az áruk termelésén vagy forgalmazásán, vagy elő kell mozdítania a gazdasági fejlődést, lehetővé kell tennie a közbenső vagy a végső fogyasztóknak, hogy méltányos arányban részesüljenek a megállapodásból eredő haszonból, a verseny korlátozásának nélkülözhetetlennek kell lennie az első két feltétel teljesüléséhez, végül nem szüntetheti meg a versenyt a kérdéses termékek vagy szolgáltatások jelentős része tekintetében.
Jelenleg az Európai Unió Bizottsága jogosult a mentesítés megadására. A mentesítés iránti kérelmet a megállapodás bejelentésével a Bizottsághoz kell benyújtania a vállalkozásoknak. A bejelentés mellett a Bizottság saját vizsgálatot is folytathat a versenytársak vagy a fogyasztók panaszai alapján.
5. 2004 május 1. napjától hatályos az 1/2003. számú Tanácsi Rendelet az EK Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról, amelyet André Bouquet ismertetett. A Rendelet az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert alapelvek figyelembevételével szabályozza a Közös Piacon folyó torzulásmentes versenyt. A jogszabály célul tűzi ki a Szerződés 81. cikke /3/ bekezdésében meghatározott, a versenyt korlátozó megállapodások tilalma alól nyújtott kivétel alkalmazását, mivel a korábbi 17. rendelettel létrehozott centralizált rendszer már nem biztosította a verseny feletti ellenőrzést, ezért a jelenlegi rendszert közvetlenül alkalmazandó kivételrendszerrel váltja fel a Tanács. Az eljárás során a közösségi versenyszabályok eredményes érvényesítése, valamint a védelem alapvető jogának tiszteletben tartása érdekében a Rendelet előírja, hogy annak a félnek, vagy hatóságnak kell bizonyítania a Szerződés 81. cikke /1/ bekezdésének és 82. cikkének teljesítését, amely ezt a jogsértést állítja.
Az új Rendelet továbbra is biztosítja a Bizottság által elfogadott "csoportmentességi" rendeleteket, amelyek szerint a Szerződés 81. cikke /1/ bekezdése nem alkalmazandó a megállapodások, a döntések és az összehangolt magatartások kategóriáira. Abban az esetben, ha az ilyen rendeletek alá tartozó megállapodások, döntések és összehangolt magatartások ennek ellenére a Szerződés 81. cikke /3/ bekezdésével összeegyeztethetetlen hatást fejtenek ki, a Bizottság és a tagállamok versenyhatóságainak jogosultnak kell lenniük arra, hogy bizonyos esetben megvonják a csoportmentességi rendelet nyújtotta előnyöket. Amennyiben a Bizottság megállapítja a jogsértést, annak eredményes megszüntetéséhez olyan jogkövetkezményt kell alkalmaznia, amely az arányosság elvének megfelel.
Mivel a precedensjog egyértelművé tette, hogy a versenyszabályokat alkalmazni kell a közlekedés területére is, ezt az ágazatot a rendelet eljárási rendelkezéseinek hatálya alá helyezi. Fentiek miatt hatályon kívül helyezi a jogszabály a szállításnak a 17. rendelet alkalmazása alóli mentesítésről szóló 1962. november 26-i 141. számú Tanácsi Rendeletet.
A rendelet 10. cikke új jogintézményként tartalmazza "az alkalmazhatatlanság" megállapítását, amely szerint amennyiben a közösségnek a a Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazásához fűződő közérdeke azt kívánja, a kezdeményezésére eljáró Bizottság határozatában megállapíthatja, hogy a Szerződés 81. cikke nem alkalmazható az adott megállapodásra, a vállalkozások társulásainak döntésére, vagy az összehangolt magatartásukra akár azért, mert a Szerződés 81. cikkének /1/ bekezdésében foglalt feltételek nem teljesültek, vagy azért, mert a Szerződés 81. cikkének /3/ bekezdésében megfogalmazott feltételek fennállnak.
A Rendelet 29. cikke szabályozza az egyes esetekben alkalmazott visszavonás intézményét a mentesség tárgykörében. Abban az esetben, ha valamely tanácsi rendeletben a Szerződés 81. cikke /3/ bekezdésében felhatalmazott Bizottság a Szerződés 81. cikkének /1/ bekezdését a megállapodások, a vállalkozások társulásai által hozott döntések, vagy az összehangolt magatartások bizonyos kategóriáira nézve alkalmazhatatlannak nyilvánította, saját kezdeményezésére vagy panasz alapján visszavonhatja az ilyen mentességre vonatkozó rendelet által nyújtott előnyöket. A visszavonás további feltétele annak megállapítása, hogy a konkrét esetben a mentességre vonatkozó rendelet alá tartozó megállapodás, dön-
- 157/158 -
tés vagy összehangolt magatartás olyan hatással jár, amely összeegyeztethetetlen a Szerződés 81. cikkének /3/ bekezdésével.
6. A fúziókontroll alapelveit és alkalmazásának módszereit Werner Berg ismertette, aki szerint a vállalkozások életében természetes folyamatként jelenik meg egy idő után a cégek növekedésének kérdése. A növekedést a vállalkozás belső (intern) és külső (extern) úton valósíthatja meg.
A vállalati koncentrációk ellenőrzésének hatálya alá az extern növekedés tartozik. Az ilyen koncentráció az alábbi formákban jelenhet meg: a.) egyesülés, amely olyan külső növekedési forma, amikor két vagy több cég azáltal szűnik meg, hogy teljes vagyonukat, valamennyi jogukat és kötelezettségüket egy új, általuk alapított harmadik vállalkozásra ruházzák át, b.) beolvadás, amikor egy cég úgy szűnik meg, hogy teljes vagyonát egy már létező cégre ruházza át, c.) felvásárlás, amely jogilag jelenthet beolvadást, illetve azt is, hogy a cégek jogilag önállóak maradnak, csak a vállalkozáson belüli tulajdonosi rendszer változik meg alapvetően. A felvásárlás meghatározó befolyásolást tesz lehetővé.
Az egyesülés, illetve a beolvadás általában nem szokott problémákat felvetni, szemben az ellenőrzés megszerzésével, amelyet nemcsak vállalat, hanem magánszemély is megszerezhet. Az ellenőrzés egyedüli, illetve közös ellenőrzés formájában valósulhat meg. E folyamatok 1990 óta a 4064/89. számú fúzióellenőrzési rendeleten alapszik. A szabályozás főbb alapelvei a következők. Az Európai Bizottságnak kizárólagos joga van a közösségi mértékű fúziók kivizsgálására. A fúziók ellenőrzése tekintetében a vállalkozásoknak ellenőrzési vizsgálaton kell átmenniük. A vállalkozások forgalmának mértéke határozza meg azt, hogy az adott fúzió az érintett piacon közösségi mértékű-e. Az Unió által előírt küszöbértékek alatt a fúzió ellenőrzését a tagállami versenyhatóságok látják el. Ha a vállalati koncentráció közösségi szintű, azt még létrejötte előtt be kell jelenteni a Bizottságnál. A Bizottságnak egy hónapon belül kell előzetes vizsgálat alapján határozatot hoznia. A döntésében vagy jóváhagyja a fúziót, vagy további négy hónapos vizsgálati eljárást indít el. Az eljárás végén a Bizottság vagy megtiltja, vagy feltételek nélkül, illetve bizonyos feltételek mellett jóváhagyja a vállalatok összefonódását. A gyakorlat azt mutatja, hogy a bejelentett ügyeket nagyobb részben a Bizottság feltételesen jóváhagyja.
* * *
A Konferencia összegzéseként az Európai Jogi Akadémia részéről Jens Hamer kiemelte, hogy a közösségi politikában a verseny szabályozása továbbra is rendkívül hangsúlyos szerepet játszik, nemcsak a vállalkozások, de a tagországok számára is. Így a Konferencia résztvevői olyan hasznos ismeretekre tehettek szert, amelyek megkönnyítik számukra a Közösség új versenyjogi rendelkezéseinek alkalmazására való felkészülést. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanársegéd.
Visszaugrás
