A digitális eszközök életünk szerves részévé váltak, mivel egyre inkább a digitális és információs korba lépünk át. A laikusok számára a digitális eszközök az online világunkban található vagyontárgyak: felhő (cloud) szolgáltatásokba mentett fényképek, streaming platformokon található zenei gyűjtemények, személyes előzményekben, kommunikációban és adatokban gazdag közösségimédia profilok, kriptovaluták, digitális játékeszközök, számlák stb. Ezek személyes, gazdasági és társadalmi értéket képviselő maradványok, amelyek gyakran összefonódnak és keverednek az egyes eszközökön/maradványokon belül.
Tudományos szinten saját meghatározásom szerint a digitális vagyon "minden személyes vagy gazdasági értékkel bíró, digitális formában létrehozott, megvásárolt vagy tárolt immateriális eszközt" magába foglal.[1] Ez a tág meghatározás a szellemi tulajdontól és a digitális jogoktól kezdve az online személyazonosságig és a virtuális javakig számos elemet tartalmaz. A további kutatások egy átfogóbb fogalmat, "digitális maradványokat" javasolnak, amely magába foglalja a digitális eszközöket, a szellemi tulajdont, valamint a meta- és személyes adatokat.[2] E meghatározásból kiindulva e tanulmány szerzője a "személyes vagyontárgyak" kategóriáját különíti el, amely kategória többek között digitális fényképeket, videókat, e-maileket és közösségimédia-fiókokat foglal magába. Ezek a maradványok, bár a hagyományos értelemben vett pénzbeli értékkel nem rendelkeznek, jelentős érzelmi és személyes értékkel bírnak, és többé-kevésbé hűen reprezentálják az elhunyt személyiségét. A pénzügyi vagyontárgyak a közvetlen gazdasági értékkel rendelkező digitális valutákat, online bankszámlákat és befektetések
- 5/6 -
különböző formáit foglalják magukba.[3] A "digitális maradványok" kifejezés, mint a természetes személyek által hátrahagyott digitális lábnyom leírásának kialakulóban lévő módja, a régészeti leletekhez hasonlítható, amelyek betekintést nyújtanak egy magánszemély életébe a halálát követően.
A magánélet halál utáni védelmének fogalmát Edwards-szal közösen a következők szerint határoztuk meg: "a személy azon joga, hogy megőrizze és irányítsa, hogy mi lesz a hírnevével, méltóságával, tisztességével, titkaival, illetve emlékezetével a halálát követően".[4] Későbbi munkámban amellett érveltem, hogy az önrendelkezésnek elvileg túl kell lépnie a halálon, lehetővé téve a természetes személyek számára, hogy halálukat követően is rendelkezzenek magánéletük, személyazonosságuk és személyes adataik felett, a végrendelkezési szabadság alapelvén keresztül a tulajdonuk feletti, halálukat követő rendelkezési jogukhoz hasonlóan.[5] Nemrégiben "a halál utáni magánélet" fogalmát javasoltam, amely az egyén digitális maradványainak összességére, a technológiában és a technológián keresztül létező halál utáni énjére vonatkozik.[6] Ez alapot nyújt a digitális maradványok teljesebb körű vizsgálatához, különösen a "digitális feltámadás", a "ghostbot"-ok (elhunyt személyek megjelenésének, hangjának, illetve személyiségének mesterséges intelligencia technológiával történő, digitális formában történő "újjáteremtései"), a halál utáni deepfake-ek és más, az elhunytak "újjáélesztését" lehetővé tevő technológiák összefüggésében.[7]
Ezen eszközök és maradványok öröklése ezért egyedi kihívásokat jelent az Egyesült Királyságban és más jogrendszerekben. A hagyományos öröklési jogi szabályok a vagyon fizikai átruházására épülnek, amelyek esetében a birtoklás és a tulajdonjog egyértelműen meghatározott és a tulajdonos halálakor átszáll örököseire.[8] Azonban a digitális vagyontárgyak immateriális jellege - amelyet súlyosbítanak a joghatósági kihívások, a magánélet halál utáni védelméhez fűződő érdekek és az online platformok által diktált szerződések által történő irányítás - olyan vagyontervezést eredményez a digitális eszközök/maradványok
- 6/7 -
esetében, amely a hatályos jogszabályok, valamint az egyes platformok és szolgáltatók szabályzatai közti gondos tájékozódást igényel.
Ezen aggályok közül többet foglalkozva jelen tanulmány megvizsgálja a digitális maradványok öröklésére vonatkozó, jelenleg fennálló jogi keretet az Egyesült Királyságban és azon túl, valamint a folyamatban lévő vitát az egyéneknek a vagyon és maradványok ezen új formáinak továbbadásához való jogairól. Megvizsgáljuk az esetjogot, a jogszabályi fejleményeket és reformokat, valamint a tudományos vitákat, hogy átfogó képet kapjunk arról, hogy a digitális eszközök hogyan alakítják az öröklési jog jövőjét az Egyesült Királyságban.
A digitális hagyaték öröklésével kapcsolatban a különböző államok által alkalmazott megközelítések vizsgálata eltérő jogi értelmezéseket és kereteket tár fel. Az egyes országok, valamint régiók digitális hagyatékkal kapcsolatos álláspontja tükrözi az adott ország egyedi jogi kultúráját és értékrendjét.
Kanadában, Katalóniában és Németországban például öröklési-tulajdonjogi rendszer van érvényben. Ezekben a rendszerekben a digitális eszközöket gyakran a fizikai vagyonhoz hasonlóan kezelik. Ez azt jelenti, hogy egy személy halálakor a digitális eszközök, ideértve az online fiókokat, a digitális fájlokat és a kriptovalutákat, az örökösökre hagyhatók az elhunyt hagyatékának részeként. A digitális és a fizikai vagyon ilyen összehangolása egyszerűsíti az öröklési folyamatot, de kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a digitális világban, ahol a fiókok, eszközök és maradványok a szolgáltatók olyan szolgáltatási feltételei alá eshetnek, amelyek ellentétesek a helyben alkalmazandó öröklési joggal, hogyan lehet ezeket a jogokat érvényesíteni.[9]
Észtország érdekes módon ún. kvázi-tulajdonjogi rendszert alkalmaz a digitális eszközök tekintetében.[10] Ez a rendszer elismeri a digitális eszközök értékét és személyes jelentőségét, ugyanakkor elismeri a hagyományos tulajdonjogok hozzárendelésével kapcsolatos összetettséget is. Ennek eredményeképpen Észtország a szellemi tulajdonhoz hasonló egyedi keretet biztosít, amely a
- 7/8 -
kedvezményezetteknek bizonyos szintű hozzáférést nyújthat az elhunyt digitális hagyatékához, irányítást biztosít afelett.
Furcsa módon Franciaország és az Egyesült Államok a magánélet halál utáni védelme tekintetében hasonló rendszert fogadott el.[11] Ezek a rendszerek bizonyos fokon a halált követően is elismerik a magánélethez való jogot, amely korlátozhatja az elhunyt digitális vagyontárgyaihoz történő hozzáférést.[12] Ezek a rendszerek az általuk alkalmazott mechanizmusok vagy eredetük tekintetében nagyon eltérőek, hatásuk azonban hasonlónak tűnik. Az Egyesült Államokban például az államok többsége elfogadta a Digitális eszközökhöz való egységesített vagyonkezelői hozzáférés felülvizsgálatáról szóló törvényt (Revised Uniform Fiduciary Access to Digital Assets Act - RUFADAA)[13], amely lehetővé teszi a vagyonkezelők számára, hogy a digitális eszközök az elhunytnak a technológiai megoldások segítségével vagy végrendeletben kifejezett kívánsága szerint kerüljenek kezelésre. Az örökhagyó ezen rendelkezése elsőbbséget élvez a szolgáltatási feltételekkel és az öröklési jogi szabályokkal szemben. Franciaországban a személyes adatok védelmére vonatkozó jog próbált megoldást kínálni. Az érintettek előzetes utasításokat használhatnak, amelyekkel előre kifejezhetik személyes adataik haláluk utáni kezelésére vonatkozó döntéseiket, és kijelölhetnek egy olyan személyt, aki nevükben, az előzetes utasítások tiszteletben tartásával a személyes adataikkal kapcsolatos jogokat gyakorolhatja. A jogszabály különbséget tesz a személyes adatok és a "digitális javak" között, amelynek értelmében az örökösök "az örökösöknek átadható családi emlékeket jelentő digitális eszközökről vagy adatokról információt kaphatnak", kivéve, ha az elhunyt ezzel ellentétes utasítást adott. Továbbá az örökösök kizárólag akkor férhetnek hozzá a digitális javakhoz, ha az elhunyt nem adott előzetes utasításokat, ami azt jelenti, hogy "a francia jog szerint a személyes érdekek mindig elsőbbséget élveznek". Végül pedig a szerzői jog továbbra is alkalmazandó, és az örökösök gyakorolhatják a vagyoni és személyhez fűződő jogokat az elhunyt személy által létrehozott művek tekintetében, azonban az örökhagyó végrendeletében más személyeket is kijelölhet e jogok gyakorlására.[14]
- 8/9 -
Ezzel szemben Angliában és Walesben jelenleg az "adatszabadság" ("data freedom") megközelítése érvényesül, ami arra mutat rá, hogy a digitális eszközök öröklésére vagy a magánélet halál utáni védelmére vonatkozó külön jogszabályok hiányoznak. Ez a laissez-faire megközelítés azt jelenti, hogy nem léteznek egyértelmű jogi rendelkezések arra vonatkozóan, hogy mi történik egy személy digitális maradványaival halálát követően, így a döntés nagyrészt a szolgáltatók belátására van bízva. Ez a platform szabályzatától és az elhunytnak a digitális hagyaték és maradványok kezelésére való előkészületeitől vagy azok hiányától függően különféle végeredményhez vezethet.[15]
Ez az összehasonlító szemlélet rávilágít egy jogrendszerre, amely még mindig küzd a digitális hagyaték és a magánélet halál utáni védelmének fogalmával. Mivel a digitális vagyon és maradványok jelentősége és összetettsége folyamatosan növekszik, egyre fontosabbá válik, hogy a jogrendszerek olyan világos, koherens politikákat és rendelkezéseket dolgozzanak ki, amelyek védik az egyének jogait, ugyanakkor elismerik a globális digitális szolgáltatók szolgáltatási feltételeit és az esetlegesen felmerülő konfliktusokat.
Az Egyesült Királyság jelenlegi "adatszabadsággal" kapcsolatos helyzete azt sugallja, hogy közelebbről meg kell vizsgálni és esetleg újra kell értékelni a digitális eszközök kezelését az öröklés és a hagyatéki eljárás összefüggésében. Az egyértelmű jogi keret hiánya bizonytalansághoz és nehézségekhez vezethet az örökösök és kedvezményezettek számára, ami rávilágít mind a jogi reform, mind az egyéni vagyontervezés fontosságára.
Angliában és Walesben a digitális hagyaték jogi megközelítését történelmi jogszabályok és a közelmúltban született jogesetek támasztják alá, amelyek együttesen mutatják a digitális hagyaték szabályozásának összetettségét és a területen fennálló jogbizonytalanságot. Az Egyesült Királyság helyett Angliára és Walesre való hivatkozás Skócia (vegyes jogrendszer, amely a tulajdonjog, az öröklési jog és a szerződési jog nagyon eltérő megközelítésével rendelkezik), valamint Anglia és Wales (common law, Észak-Írországgal azonos, néhány eltérő sajátossággal) jogrendszerei közötti különbségekből adódik. Az adatvédelem és a szellemi tulajdon azonban az Egyesült Királyság joghatósága alá tartozik.
Az 1837. évi végrendeletekről szóló törvény (Wills Act) képezi az angliai és walesi törvényes öröklési jog sarokkövét, és meghatározza többek között
- 9/10 -
a végrendelet érvényességének követelményeit. Bár ez a jogszabály közel két évszázaddal a digitális korszakot megelőzően született, elvei ma is irányadóak a vagyontárgyak öröklésére vonatkozóan. A törvény azonban nem foglalkozik kifejezetten a digitális vagyonnal, amely így egy szürke zóna marad, és melyet a kortárs jogesetek próbálnak egyértelműsíteni. Továbbá az angol jogban "egy személy hagyatéka az őt megillető teljes vagyon összessége".[16] az angol jog azonban jelenleg nem ismeri el az immateriális javakat, azaz a digitális eszközöket, mint vagyontárgyakat.[17] Ez következésképpen azt jelenti, hogy még a tisztán pénzértékkel bíró digitális eszközök sem minősülnek az angol jog szerint vagyonnak, és nem képezhetik a hagyaték részét.
Ami a szolgáltatókkal, például a közösségi hálózatokkal kötött szerződéseket illeti, teljesen egyértelmű, hogy ezek sem képezik az elhunyt hagyatékának részét. A kötelezettségek elvileg nem maradnak fenn az elhalálozáskor. A common law jogrendszerekben a tisztán személyes jellegű kötelezettségek "elhalnak a személlyel együtt".[18] Ez az álláspont azonban felülvizsgálatra került, és az 1934. évi Jogi reform (Egyéb rendelkezések) törvény ["Law Reform (Miscellaneous Provisions) Act"] szerint a személyes kártérítési igények többsége a halált követően is fennmarad. Az egyetlen, amely nem marad fenn, a becsületsértés miatti igény. Ami a szerződéses jogokat illeti, a személyes jellegű szerződések (pl. munkaszerződések, egy művész és az őt megbízó személy közötti szerződések) halál esetén megszűnnek, kivéve, ha a szerződésben ellentétes rendelkezés szerepel.[19] A nem személyes jellegű szerződés nem szűnik meg halállal, függetlenül attól, hogy megszegték-e vagy sem; a fent említett reform értelmében a szerződés a hagyaték részeként fennmarad.[20] A személyes képviselő az elhunyt helyébe lép anélkül, hogy a szerződésben szerződő fél lenne.[21]
- 10/11 -
Ezeket a fogalmakat és jogelveket azonban az angol bíróságok még nem vizsgálták alaposan a digitális eszközökre, illetve a digitális hagyatékra vonatkozóan. Az ítélkezési gyakorlat ritka, és jól mutatja, hogy szükség van a jog reformjára. Például a Molly Russell-ügy 2017-ben rávilágított a digitális tartalmak személyes jólétre gyakorolt hatására és arra, hogy a családoknak szükségük van az elhunyt szeretteik digitális fiókjaihoz való hozzáférésre.[22] A szülőknek Molly Russell halálával kapcsolatos nyomozása rámutatott a közösségi média platformokon található káros tartalmakra, mint az öngyilkosságához hozzájáruló tényezőre, ami vitát váltott ki a digitális platformoknak a fiatalok életében betöltött szerepéről és e platformok felelősségéről egy felhasználó halálát követően.[23] Az ügy tartalmaz halottkémi vizsgálatot, és lendületet adott a 2023-as online biztonsági törvénybe (Online Safety Act) felvett, a hozzáférésről szóló érdekes rendelkezésnek, amelyet az alábbiakban részletesebben is bemutatok.
Hasonlóképpen precedenst teremtett a 2019-es Rachel Thompson-ügy, amelyben egy özvegy hozzáférést kért néhai férje Apple iCloudban tárolt digitális fotóihoz és videóihoz. A Közép-londoni Megyei Bíróság az özvegy javára döntött, és kötelezte az Apple-t, hogy biztosítson hozzáférést az özvegynek több, mint 4500 családi fényképhez és 900 videóhoz. A bíró hangsúlyozta, hogy szükség van a jog reformjára, és azzal érvelt, hogy egyértelmű eljárásra van szükség az ilyen ügyek kezelésére, amelyek valószínűleg gyakrabban kerülnek majd a bíróság elé.[24]
Az Egyesült Királyság 2018. évi adatvédelmi törvénye (UK Data Protection Act) továbbá elsősorban az élők adatokhoz fűződő jogait védi, és nem nyújt védelmet a digitális maradványokban, például az e-mailekben, a személyes kommunikációban vagy a közösségi médiában szereplő személyes adatok tekintetében. A törvény a személyes adatokat "élő személyre vonatkozó adatokként" határozza meg, megtagadja a halál utáni jogokat, és követi az elődje, az 1998. évi adatvédelmi törvény (Data Protection Act 1998) által elfogadott megközelítést. Az Egyesült Királyságban az elhunytak személyes adatai védelmének hiányát hagyományosan az indokolja, hogy az elhunyt személyek nem tudnak hozzájárulni adataik
- 11/12 -
kezeléséhez.[25] Ez azonban nem szilárd indok, mivel számos más állam talált mechanizmusokat e kérdés megoldására, és valamilyen formában kiterjesztette az adatvédelmet az elhunytak személyes adataira.[26] Például az elhunyt hozzájárulását kifejezheti a halála előtt (ahogyan azt Franciaországban fentebb láttuk), rögzítheti végrendeletben vagy technológiai megoldások segítségével (pl. az Egyesült Államokban, lásd fentebb), vagy megadhatja egy örökös, személyes képviselő, illetve más fél. Az adatvédelem tehát további akadályt jelent a digitális maradványok védelme szempontjából az Egyesült Királyságban.
A 2023. évi online biztonsági törvény (Online Safety Act) bizonyos mértékig előrelépést jelentett a 75. szakasz beiktatásával, amely előírja az "elhunyt gyermekkorú felhasználók által a szolgáltatás használatára vonatkozó információk közlését". Ez a rendelkezés elismeri a kiskorúak digitális hagyatékához való hozzáférés érzékeny természetét, és meghatározza azokat a körülményeket, amelyek mellett a szolgáltatóknak hozzáférést kell biztosítaniuk a halottkémnek, a szülőknek vagy a gyámoknak az elhunyt gyermek "digitális életéhez".[27]
Az Egyesült Királyságban, pontosabban Angliában és Walesben, a digitális eszközök és maradványok öröklése továbbra is jogi útvesztő, amely tele van a nagyon régi szabályoknak és jogelveknek a digitális kor követelményeivel történő összeegyeztetése során felmerülő kihívásokkal. Az 1837. évi végrendeleti törvény (Wills Act) nem foglalkozik a digitális eszközök összetettségével, azokat az angol jog jelenleg nem ismeri el vagyontárgyakként. Ezt a mulasztást súlyosbítja az a jogi vákuum, amelyben az érzelmi és személyes értékű digitális maradványok is bizonytalan helyzetben maradnak. Az esetjog, bár fejlődik, még csak most kezdte el feltárni e kérdések felszínét, amint azt a Molly Russell-ügy körülményei és a Rachel Thompson által, a néhai férje digitális emlékeiért folytatott perben elért jogi győzelem is mutatja.
A nemrégiben elfogadott 2023. évi online biztonsági törvény (Online Safety Act), különösen annak az elhunyt kiskorúakra vonatkozó rendelkezései fokozatos lépéseket jelentenek e jelenkori problémák megoldása felé. A digitális maradványok és a személyes adatok halál utáni kifejezett védelmének hiánya rámutat arra, hogy sürgős jogalkotási reformra van szükség. Olyan paradigmaváltás szükséges, amely túlmutat a puszta hozzáférési kérdéseken, és a digitális
- 12/13 -
eszközöket a hagyaték szerves részeként ismeri el, a magánélet halál utáni védelme fogalmától és az elhunyt online identitása, valamint személyisége védelmének szükségességétől függetlenül. Csak egy ilyen átfogó jogi reform révén lehet az elhunytak és családtagjaik jogait teljes mértékben elismerni és megőrizni a "digitális utóélet" összetett viszonyai között.
Angliában és Walesben, valamint az Egyesült Királyságban már régóta esedékes volt a törvény reformja ezen a területen. Az Angliai és Walesi Jogi Bizottság (England and Wales Law Commission), mint a téma vizsgálatáért és a törvényi reformokra vonatkozó javaslatok kidolgozásáért felelős szervezet már jó ideje foglalkozik a digitális vagyon fogalmával a végrendeletek és a vagyontervezés összefüggésében. A végrendeleti jog reformjáról szóló 2017-es konzultációs dokumentumában a Jogi Bizottság megjegyezte, hogy a digitális eszközök "nem tartoznak a végrendeletben általában kezelt vagyontárgyak közé"[28] , és azt javasolta, hogy ezeket elsősorban a szerződési jog szabályozza, külön jogszabályi reform bevezetésével. Ez annak az elismerését jelzi, hogy a digitális eszközök olyan egyedi kihívásokat jelentenek, amelyek kezelésére a hagyományos végrendeleti és öröklési jogi keretrendszer nem feltétlenül alkalmas. Arra is utal, hogy a Jogi Bizottság nem állt készen arra, hogy foglalkozzon ezzel a területtel és az előző szakaszban vizsgált összetett kérdések némelyikével.
A Jogi Bizottság 2023. júniusi, a digitális eszközökről szóló záró jelentésével[29] a probléma megértése változott. A jelentés a személyes vagyon harmadik kategóriájának bevezetésére összpontosít az angol jogban (azaz a kripto-tokenekre), és azt irányozza elő, hogy amennyiben egy digitális eszköz a jog szerint személyes vagyoni jogokkal rendelkezőnek minősül, akkor az az elhunyt személy hagyatékának részét képezheti. Ez jelentős változást jelent, azt sugallva, hogy a digitális eszközök ugyanúgy örökölhetők lehetnek, mint a fizikai vagyontárgyak, feltéve, hogy megfelelnek bizonyos jogi kritériumoknak. A jelentés azonban ismét tartózkodik a halál vagy a cselekvőképtelenség esetén felmerülő hozzáférési jogokkal való foglalkozástól, ehelyett azt ajánlja, hogy a Jogi Bizottság külön projekt keretében foglalkozzon ezzel az összetett kérdéssel. Az e kérdésekre összpontosító különálló jogi reformprojektnek a tulajdonjogok, a szerződéses kötelezettségek,
- 13/14 -
a magánélet védelmével kapcsolatos megfontolások és más releváns jogterületek kereszteződésében kellene útbaigazítást adnia.
A lehetséges reformnak figyelembe kellene vennie a digitális eszközök és maradványok eltérő jellegét az egyértelmű gazdasági értékkel bíróktól, mint például a kriptovaluták, a személyes értékkel bírókig, mint például a közösségi médiaprofilok. Egyértelmű iránymutatást kellene adnia arra vonatkozóan is, hogy miként kell kezelni az adatokat egy személy halála után, figyelembe véve az elhunyt személy magánélethez való jogát és a családnak a hagyatékhoz való hozzáférési és kezelési jogait.
A Jogi Bizottság digitális eszközök kérdésével való tevékenysége azt jelzi, hogy egyre inkább felismerésre kerül, hogy olyan jogi keretekre van szükség, amelyek képesek alkalmazkodni a fent említett összetettséghez. A Bizottság további tanulmányozásra vonatkozó javaslatai azt jelzik, hogy bár történt előrelépés, de az átfogó jogi reform felé vezető út ezen a területen még folyamatban van, bizonytalan a konkrét menetrend, valamint a célkitűzések tekintetében. A folyamatot gyorsítani kell, mivel az ebben a cikkben említett európai és más országok némelyikéhez képest lemaradásban van. Emellett nem járul hozzá az egyértelműséghez és a jogbiztonsághoz, amelynek hiányát a következő szakaszban vizsgált empirikus kutatásunk is bizonyította.
A Harbinja, McVey és Edwards által a digitális hagyatékkal kapcsolatos szakmai gyakorlatokról végzett kvalitatív vizsgálat tanulságos perspektívákat kínál a jogi hivatás digitális hagyatékkal és a magánélet halál utáni védelmével kapcsolatos nézeteiről.[30] A félig strukturált interjúk felhasználása lehetővé tette a szerzők számára a téma árnyalt feltárását, a résztvevők által felvetett konkrét kérdések mélyebb vizsgálata segítségével.
A tanulmány célzott mintavételi stratégiát alkalmazott, a résztvevők elsősorban az Egyesült Királyságban éltek, néhány további perspektíva az Egyesült Államokból és Kanadából érkezett, ami fokozza a kutatás összehasonlító dimenzióját. Ez a módszertani választás azt a tudatos törekvést tükrözi, hogy a digitális hagyatékhoz eltérő megközelítésekkel rendelkező államokból merítsünk, ezáltal gazdagítva az elemzést. A 19 résztvevővel, akik többnyire ügyvédek voltak,
- 14/15 -
a tanulmány olyan szakemberektől gyűjtött adatokat, akik aktívan részt vesznek végrendeletek elkészítésében, a hagyaték kezelésében és öröklési peres jogvitákban. Az ő meglátásaik különösen értékesek a digitális hagyatékkal és a magánélet halál utáni védelmével kapcsolatos valós gyakorlatok és kihívások megértéséhez.
Az adatelemzés során öt fő témát azonosítottunk, amelyek a következők:
1. A tudatosság (hiánya): Ez a téma a nyilvánosság, sőt a jogi hivatás körében tapasztalható általános tájékozatlansággal foglalkozik a digitális eszközök kezelésével, valamint a magánélet halál utáni védelmével kapcsolatban. A tudatosság hiánya bonyodalmakhoz vezethet a vagyontervezésben, a hagyatéki eljárás során pedig vitákat okoz.
2. Taxonómia: Ez a digitális eszközök kategorizálására utal, amelyek közé tartozhatnak a közösségimédia-fiókok, az online banki szolgáltatások, a digitális gyűjtemények stb. a megfelelő taxonómia döntő fontosságú a vagyontervezés egyértelműsége és a végrendeletek későbbi érvényre juttatása szempontjából.
3. Platformok és technológia: Ez a téma a digitális eszközöket és maradványokat birtokló technológiai vállalatok és platformok szerepére való összpontosítást javasolja. Ezek szabályzatai és szolgáltatási feltételei döntő fontosságúak a digitális eszközökhöz való hozzáférés és azok posztumusz átadása szempontjából.
4. A jelenlegi gyakorlat korlátai: Ez a téma azokat a kihívásokat foglalja magába, amelyekkel a jogalkalmazóknak a jelenlegi jogszabályi keretek között szembe kell nézniük, valamint a szakma által jelentősnek tartott egyéb gyakorlati kérdéseket öleli fel.
5. Változás: Ez az utolsó téma annak felismerését jelzi, hogy a jelenlegi következetlenségek és az egyértelműség hiánya miatt a joggyakorlatban és a jogszabályokban fejlődésre van szükség.
E kvalitatív vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a jogi hivatás és a jogalkotók számára elengedhetetlen a digitális korszakhoz való alkalmazkodás. Szükség van a digitális eszközök jobb megértésére és tudatosítására, világos taxonómiára, valamint a digitális platformok technikai és szabályozási kereteinek figyelembevételére. Emellett a jelenlegi gyakorlat korlátainak kezelése és a változások elfogadása szükséges lépések annak biztosításához, hogy a digitális hagyatékot és maradványokat megfelelően, a hagyományos fizikai eszközökhöz hasonló gondossággal és tisztelettel kezeljék.
A vizsgálat eredményei rávilágítanak a digitális hagyaték és a magánélet halál utáni védelmével kapcsolatos kérdések jelenlegi helyzetének sokrétű értelmezésére az Egyesült Királyságban és tágabb kontextusban. A szabályozó hatóságok, a gyakorlati szakemberek és más érdekeltek közötti konszenzus meggyőző érveket fogalmaz meg a változás és a jogszabályi reform mellett.
- 15/16 -
Először is, az olyan fogalmak, mint a digitális eszközök, digitális katalógusok, felhőfiókok és adatok tekintetében nagyobb tudatosság figyelhető meg. A magánélet halál utáni védelmével kapcsolatos ismeretek sokkal kevésbé kiterjedtek. A magasabb szintű megértés ellenére a szabályozók még nem helyezték ezeket a területeket előtérbe, ami a megértés és a cselekvés közötti szakadékot jelzi.
A gyakorlati szakemberek elismerést kaptak a bevált gyakorlatok innovatív példáinak megosztásáért, ami arra utal, hogy még anyagi jog hiányában is megtalálják a digitális hagyatékkal kapcsolatos tájékozódás módját. Szerepük igen jelentős, és olyan alulról jövő szakértelemre utal, amely befolyásolhatja a szélesebb körű jogi reformokat.
A válaszadók egyöntetű véleménye a jogszabályreform szükségességéről azt sugallja, hogy széles körben elismerik, hogy a jelenlegi jogi keretek nem alkalmasak a digitális eszközök árnyalatainak kezelésére. Ez rávilágít arra a kialakulóban lévő konszenzusra, hogy a jog reformja nemcsak kívánatos, hanem szükséges is.
A platformok együttműködésének, megközelíthetőségének és a joghatósági különbségek ismeretének fokozására irányuló felhívás azt mutatja, hogy a technológiai szektor, a szakemberek és a szabályozó hatóságok között jobb együttműködésre van szükség. Ez megkönnyítené a digitális eszközkezelés határokon átnyúló, harmonizáltabb megközelítését.
Különösen figyelemre méltó a "platformok beépített megoldásainak" jogszabályi előírására irányuló javaslat. Ez utalhat a digitális szolgáltatókra vonatkozó jogi követelményekre, amelyek szerint a felhasználók számára beépített (in-service) lehetőségeket kell biztosítaniuk digitális hagyatékuk és maradványaik kezelésére, például a hagyatékkal kapcsolatos kapcsolattartók kijelölésére vagy a digitális eszközök posztumusz kezelésének módjára. Ilyen szolgáltatásokra példa a Google inaktív fiókkezelője (Inactive Account Manager), illetve a Facebook és az Apple hagyatéki kapcsolattartója (Legacy Contact).
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a média, a tudományos élet és a szakmai egyesületek szerepét a digitális hagyatékkal és a magánélet halál utáni védelmi kérdéseivel kapcsolatos tudatosság növelésében. Az ismeretterjesztés és a változásért való kiállás révén ezek a szervezetek hozzájárulnak a tájékozottabb nyilvános diskurzushoz és a bizonyítékokon alapuló megközelítéshez.
Végül pedig az oktatás és a média fontossága került kiemelésre, mind általánosságban, mind pedig a digitális hagyaték és a magánélet halál utáni védelmi kérdéseinek tekintetében. Ez azt sugallja, hogy szükség van a nyilvánosság oktatására és a digitális eszközök kezelésével kapcsolatos tudatosság növelésére, valamint a digitális lábnyomok következményeinek megértésére.
Ezek az eredmények együttesen egy olyan jogterületre utalnak, amely jelentős átalakuláson megy keresztül. A jogi hivatáson belüli kreativitásról tanúskodnak azokban az időkben, amikor a jog nem sok mindent kínál az egyértelműség és
- 16/17 -
a biztonság tekintetében. A jogi szakemberek, a szabályozó hatóságok, a tudományos szakemberek, a média és a technológiai platformok közötti együttműködésre szólítanak fel, hogy előkészítsék az utat egy olyan jövő felé, amelyben a digitális hagyatékot megfelelően és ugyanolyan előrelátóan kezelik, mint a hagyományos vagyontárgyakat.
A szerző által előterjesztett javaslatok azt jelzik, hogy az Egyesült Királyságban szükség van a jog reformjára, de a digitális hagyaték és a digitális maradványok egységes és harmonizált megközelítése az EU-n belül és - potenciálisan - nemzetközi szinten is szükséges.
Az Európai Jogi Intézet (ELI) részvétele azt sugallja, hogy a digitális eszközök és digitális maradványok kezelésére és öröklésére vonatkozó uniós szintű megközelítést kell kidolgozni.[31] Az ELI jelentősen hozzájárulhat a digitális hagyaték és maradványok határokon átnyúló kezelését megkönnyítő harmonizált szabályok és alapelvek javaslása révén, és biztosíthatja, hogy a polgárok digitális vagyonát minden tagállamban a kívánságaiknak megfelelően kezeljék. A projekt 2025 őszéig tart, és ambiciózus céljai közé tartozik, hogy egyértelműséget teremtsen a digitális hagyaték és maradványok fogalmának meghatározásával, az elhunyt digitális vagyonához való hozzáféréssel, a halál utáni adatvédelemmel, a joghatósággal stb. kapcsolatban.
A Society of Trust and Estate Practitioners (STEP) is fontos szerepet játszik. A STEP a családi öröklésre és az örökléstervezésre szakosodott szakemberek szakmai szervezeteként előmozdítja a bevált gyakorlatokat, oktatást és iránymutatást nyújt a digitális eszközökkel kapcsolatban, és kiáll a szükséges jogi reformok mellett.
A "közösségimédia-végrehajtó" záradék beépítése a végrendeletbe olyan innovatív javaslat, amely arra irányul, hogy az egyének kijelöljenek valakit, aki jogi felhatalmazással rendelkezik arra, hogy haláluk után kezelje vagy deaktiválja a közösségimédia-profiljaikat. Ez a záradék felhatalmazná a kijelölt végrehajtót arra, hogy a digitális eszközöket az elhunyt kívánságainak és adatvédelmi aggályainak megfelelő módon kezelje.
- 17/18 -
A platformok által nyújtott, beépített megoldások (mint például a fent említett végrendeleti kapcsolattartói funkciók) jogi elismerése szintén fontos szempont. Ezeket a megoldásokat be kell illeszteni a jogrendszerbe annak biztosítása érdekében, hogy szilárd jogi alapokkal rendelkezzenek, és hogy az elhunytak kívánsága adott esetben érvényre jusson.
Ami a harmonizációt illeti, a javaslat szerint az elhunytak digitális magánéletének védelme érdekében a halál utáni adatvédelemre vonatkozó jogszabályokat az egész EU-ban egységesíteni kell.[32] Ez a harmonizáció biztosítaná, hogy minden polgár esetében azonos mértékben tartsák tiszteletben a digitális magánélet halál utáni védelmét, függetlenül attól, hogy az adott személy az EU-n belül melyik országban élt.
Végül, a posztumusz "adat-adományozásnak" ebbe a rendszerbe történő bevonása, ahogyan azt a szerző 2019-ben javasolta, bevezeti a digitális adatok kutatási vagy közérdekű célokra történő adományozásának koncepcióját a halál után. Ez analóg lenne az emberi szervek felajánlásával, melynek során az egyén hozzájárul ahhoz, hogy adatait posztumusz mások javára használják fel, vagy hogy tudományos kutatás céljából kerüljenek használatra.[33]
E javaslatok mindegyike egy olyan lehetséges jogi keretrendszer egy-egy elemét jelenti, amely megfelelőbben kezelhetné a digitális hagyaték és a digitális maradványok összetettségét. Együttesen pedig a digitális világunkban megvalósítandó jogi innováció menetrendjét nyújtják.
Összefoglalva: az Egyesült Királyságban és a tágabb uniós kontextusban a digitális hagyaték kialakulóban lévő összetettsége lényeges pontra mutat rá a digitális eszközök és a digitális maradványok jogi és társadalmi megközelítésében. A jogalkalmazók, a szabályozók és más érdekelt felek között egyetértés mutatkozik abban, hogy átfogó jogi reformra van szükség. A magánélet halál utáni védelmére vonatkozó jogszabályok harmonizálása, a platformokba beépített (in-service) megoldások jogi keretek közé történő integrálása, valamint a digitális hagyatékhoz és
- 18/19 -
maradványokhoz való hozzáférés jogának tisztázása csak néhány a reform jelentős elemei közül. Az olyan szerepkörök bevezetése, mint például a közösségimédia-végrehajtó a végrendeletekben, a vagyontervezés digitális dimenzióit szolgáló innovatív megoldások felé mutat. Továbbá a posztumusz "adat-adományozás" lehetséges bevonása a hagyaték fogalmát kiterjeszti a személyes szférán túlra, és potenciálisan hozzájárulhat a közjóhoz.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni az olyan szervezetek, mint az Európai Jogi Intézet és a Society of Trust and Estate Practitioners (STEP) által e jövő alakításában játszott kulcsfontosságú szerepet. A figyelemfelkeltés, a jogi reformok támogatása és a legjobb gyakorlatok kidolgozása érdekében tett erőfeszítéseik fontos szerepet játszanak majd a jelenlegi joggyakorlat és a digitális hagyaték, valamint a maradványok körüli összetett problémák közötti szakadék áthidalásában. A végső cél egy olyan jogi környezet kialakítása, amelyben az egyének digitális hagyatékát és maradványait védik, tiszteletben tartják és az emlékük, valamint kívánságaik tiszteletben tartásával kezelik. ■
JEGYZETEK
* Jelen tanulmány a 2023. november 17-18-án, Budapesten megrendezett 34. Közép-európai Közjegyzői Kollokviumon elhangzott előadás szerkesztett változata. Fordította: Dr. Sajben Tamás.
[1] Edina Harbinja, Digitális halál, digitális vagyontárgyak és a magánélet halál utáni védelme: elmélet, technológia és a jog (Digital Death, Digital Assets and Post-mortem Privacy: Theory, Technology and the Law Theory, Technology and the Law) (2022).
[2] Michael Birnhack és Tal Morse, "Digitális maradványok: Tulajdonjog vagy adatvédelem?" ('Digital Remains: Property or Privacy?') [2022] International Journal of Law and Information Technology eaac019, 3. o. <https://doi.org/10.1093/ijlit/eaac019>
[3] Harbinja (n1.
[4] Lilian Edwards és Edina Harbinja, a magánélet halál utáni védelme: az elhunyt magánélethez fűződő érdekeinek újragondolása egy digitális világban (Protectingpost-mortem privacy: reconsidering the privacy interests of the deceased in a digital world., 32 Cardozo Arts & Entertainment 83 (2013), 103. o.
[5] Edina Harbinja, a magánélet halál utáni védelme 2.0: elmélet, jog és technológia (Post-mortemprivacy 2.0: theory, law, and technology), 31 International Review of Law, Computers 26 (2017).
[6] Harbinja (n 1).
[7] A halál utáni digitális iparágakról bővebben lásd: Debra J Bassett, a digitális utóéletek létrehozatala és öröklése (The Creation and Inheritance of Digital Afterlives) (Palgrave Macmillan 2022) <https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-030-91684-8> megtekintve: 2022. július 3; Maggi Savin-Baden, Digitális utóélet és a spirituális tartomány (Digital Afterlife and the Spiritual Realm) (CRC Press 2021); ibid; Tal Morse, Digitális szellemidézés: a halál utáni digitális és posztumusz kommunikációs technológiák felhasználók általi megfigyelése (Digital Necromancy: Users' Perceptions of Digital Afterlife and Posthumous Communication Technologies) (2023) 0 Information, Communication & Society 1 <https://doi.org/10.1080/1369118X.2023.2205467> megtekintve: 2023. április 26.
[8] Harbinja (n 1).
[9] Gianclaudio Malgieri, R.I.P.: Nyugodjon a magánéletben vagy nyugodjon a (kvázi)tulajdonban? Az elhunyt érintettek személyes adatainak védelme elméleti forgatókönyvek és nemzeti megoldások között (R.I.P.: Rest in Privacy or Rest in (Quasi-)Property? Personal Data Protection of Deceased Data Subjects between Theoretical Scenarios and National Solutions), in: Data Protection and Privacy: The Internet of Bodies 143 (Ronald Leenes et al. szerk., 2018), Harbinja (n1).
[10] Uo.
[11] Lásd: L Castex, E Harbinja és J Rossi, az élők vagy a holtak védelme? A halál utáni adatokra vonatkozó jog ellentmondásai francia-amerikai összehasonlító szemszögből ("Défendre les vivants ou les morts? Controverses sous-jacentes au droit des données post-mortem à travers une perspective comparée franco-américaine") 4(210) (2018) Réseaux 117.
[12] 2016. október 7-i 2016-1321. sz. törvény a digitális köztársaságról (LOI n° 2016-1321 du 7 octobre 2016 pour une République numérique); Amerikai Egységes Jogi Bizottság, a digitális vagyonhoz történő bizalmi hozzáférésről szóló, felülvizsgált törvény (2015): 2018-as bevezetések és hatályba léptetés (US Uniform Law Commission, "Fiduciary Access to Digital Assets Act, Revised (2015): 2018 Introductions & Enactments", http://www.uniformlaws.org/Act.aspx?title=Fiduciary%20Access%20to%20Digital%20Assets%20Act,%20Revised%20 (2015).
[13] Amerikai Egységes Jogi Bizottság, a digitális vagyonhoz történő bizalmi hozzáférésről szóló, felülvizsgált törvény (2015) (US Uniform Law Commission, Fiduciary Access to Digital Assets Act, Revised) (2015).
[14] Malgieri (n 9), Harbinja (n 1).
[15] Harbinja (n 1).
[16] Az 1837. évi végrendeletekről szóló törvény (Wills Act c.26.) 3. szakasza szerint: "Ennek a törvénynek a hatálya nem terjed ki Skóciára"; Az 1984. évi öröklési adóról szóló törvény (Inheritance Tax Act c. 51) 5 (1) szakasza, alkalmazandó Angliában, Skóciában, Walesben és Észak-Írországban; hasonlóképpen az 1964. évi skót öröklési jogi törvény [Succession (Scotland) c. 41] 32. szakasza a hagyatékot az elhunyt halálakor az elhunyt tulajdonában lévő vagyonként határozza meg.
[17] Lásd. Pl. Fairstar Heavy Transport NV. kontra Adkins [2013] EWCA (Civ) 886; OBG Ltd kontra Allan [2007] UKHL 21, [2008] 1 A.C. 1 at [275], valamint a Green and Randall, The Tort of Conversion 141-144. oldalán található, e témát tárgyaló értekezést. Your Response Ltd. kontra Datateam Bus. Media Ltd. [2014] EWCA (Civ) 281 [42] (Lord Justice Floyd).
[18] "Actio personalis moritur cum persona" elv a következőben: Beker kontra Bolton (1808) 1 Camp. 439; 170 ER 1033, de a módosított 1934. évi jogi reform (Egyéb rendelkezések) törvény (Law Reform [Miscellaneous Provisions] Act c. 41) törvény felülvizsgálta a szabályt, amely szerint minden személyes jog fennmarad a hagyatékkal szemben és annak javára, kivéve a becsületsértést és a haláleset miatti igényt; az amerikai és a német nézőpont összehasonlításához lásd pl. H Rosler: az emberi méltósággal kapcsolatos poszthumusz személyiségi jogok - az amerikai és a német alkotmányos és kártérítési jog elemzése (Dignitarian Posthumous Personality Rights - An Analysis of US and German Constitutional and Tort Law) (2008) 26 Berkeley J. Int'l L. 153. ().
[19] Lásd Farrow kontra Wilson LR 4 CP 744, 746.
[20] Lásd a jogi reform törvény (Law Reform Act) 1 (1) szakaszát és a Sugden kontra Sugden ügyet (1957) P 120.
[21] Beswick kontra Beswick (1966) Ch 538, illetve a szerződésről és az öröklésről szóló kommentárokat, lásd: a R Mellows, az öröklési jog (The law of succession) (4. kiadás, Butterworths, 1983) 295-296.
[22] BBC, "Molly Russell: "Miért nem láthatom a lányom adatait?" (Why can't I see my daughter's data?') (2019. február 6.) https://www.bbc.com/news/av/technology-47143315/molly-russell-why-can-t-i-see-my-daughter-s-data_
[23] Emma Harrison, "Az Online biztonsági törvény elbukik, ha a kárt nem állítják meg (Online Safety Bill will have failed if harm not stopped) - Ian Russell, BBC News, 2023. szeptember 17., https://www.bbc.co.uk/news/uk-66836682.
[24] 5RB, "Az Apple-t arra kötelezték, hogy biztosítson hozzáférést a családi fotókhoz" ('Apple ordered to provide access to family photos') (2019. május 14.), https://www.5rb.com/news/apple-ordered-to-provide-access-to-family-photos/.
[25] "Az elhunyt személyek nem adhatnak hozzájárulást személyes adataik felhasználásához vagy módosításához, és nem járulhatnak hozzá az esetlegesen szükséges érdek-kiegyensúlyozáshoz. Az érintettek jogai általában csak az élő személyekre terjedhetnek ki, de az érintett halála után korlátozott ideig a személyes képviselők által gyakorolhatónak kell lenniük" Lordok Háza Európai Közösségekkel Foglalkozó Különbizottsága, Jelentés a személyes adatok védelméről (House of Lords Select Committee on the European Communities, Report of the Protection of Personal Data), 1992.
[26] David Erdos, Hasonmások? Jogi személyek és elhunytak az európai adatvédelmi jogban (Dead ringers? Legal persons and the deceased in European data protection law), 40 COMPUTER LAW & SECURITY REVIEW 105495 (2021).
[27] A 2023. évi online biztonságról szóló törvény (Online Safety Act c 50.)
[28] Jogi Bizottság, a végrendelet készítése, 231. számú konzultációs dokumentum (Law Commission, Making a Will, Consultation Paper No 231.).
[29] Jogi Bizottság, Digitális eszközök: 412. sz. záró jelentés (Law Commission, Digital assets: Final report, No 412).
[30] Edina Harbinja, Lilian Edwards és Marisa McVey, a magánélet halál utáni védelme és a digitális hagyaték - kvalitatív empirikus vizsgálat ("Post - mortem privacy and digital legacy - qualitative empirical enquiry"), SCRIPT-ed, 2024, megjelenés előtt.
[31] Európai Jogi Intézet, a digitális eszközök, adatok és egyéb digitális maradványok öröklésére vonatkozó ELI-modellszabályok (ELI Model Rules on Succession of Digital Assets, Data and other Digital Remains), 2023. szeptember, https://www.europeanlawinstitute.eu/projects-publications/current-projects/current-projects/succession-of-digital-assets-data-and-other-digital-remains/.
[32] Harbinja (n 1).
[33] E Harbinja, Egészségügyi adatok posztumusz adományozása: Eset a jogi keret számára (Posthumous Medical Data Donation: The Case for a Legal Framework) J Krutzinna és L Floridi (szerk.), az egészségügyi adatok adományozása (The Ethics Of Medical Data Donation) (Springer, Philosophical Studies Series, Vol. 137, 2019) 97-113; E Harbinja és H Pearce, az Ön adatai soha nem fognak meghalni, de Ön igen: Az amerikai és az egyesült királyságbeli post mortem adatadományozási keretek összehasonlító elemzése (Your data will never die, but you will: a comparative analysis of US and UK post-mortem data donation frameworks) (2020), Computer Law and Security Review 36.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, (Reader) Aston University, UK.
Visszaugrás
