Jelen cikkemmel egy sorozatot kívánok elindítani, amelynek nem célja a joganyag teljes és kimerítő jellegű feldolgozása. Tervem, hogy egy nem kifejezetten elméleti, hanem inkább gyakorlati útmutatót készítsek, amely segítség lehet a mindennapi eljárásunk során, azáltal, hogy az egyes kérdéseket, problémákat több szempontból megközelítem, a korábbi bírósági gyakorlat és a közjegyzői gyakorlat ismertetésével.
A cikksorozat első részében a fizetési meghagyás tárgyi hatályával, a közjegyző hatáskörével és illetékességével, a perbeli jogképességgel, a keresethalmazattal és a pertársasággal foglalkozom.
Az első szempont, amelyet vizsgálni kell a fizetési meghagyásos eljárás tárgyi hatály.
A fizetési meghagyásos eljárás tárgyi hatálya a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) 3. §-ának (2) bekezdése értelmében a következő: fizetési meghagyás útján érvényesíthető az egymillió forintot meg nem haladó lejárt pénzkövetelés, ha a kötelezettnek van ismert belföldi idézési címe és a pénzkövetelés nem olyan munkaviszonyból, munkaviszony jellegű jogviszonyából ered, amelynek tárgya a jogviszony keletkezése, módosulása, megszűnése vagy a munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése miatt alkalmazott jogkövetkezmény, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény.
Azaz a korábbi bírósági fizetési meghagyástól eltérően ingó dolog kiadására nem lehet fizetési meghagyás kibocsátását kérni.
Mint az a korábbi cikkemben kifejtettem zálogkötelezettel szemben a végrehajtási záradékot is csak meghatározott cselekményre lehet kiállítani, ellentétben a bírósági gyakorlattal, amely szerint pénzfizetésre kötelező végrehajtási záradékot ki lehet állítani azzal, hogy a zálogkötelezett csak a zálogtárggyal felel.
Ezt az álláspontot erősíti meg az Fmhtv. március 15. napján hatályba lépő módosítása, amely egyértelművé teszi, hogy a zálogkötelezettel szembeni igényérvényesítés nem történhet fizetési meghagyás útján, mert ez az igény nem pénzkövetelés, hanem meghatározott cselekmény - a zálogtárgyból való kielégítés tűrésének kötelezettsége -, erre figyelemmel zárja ki a törvény a fizetési meghagyás zálogkötelezettel szemben történő kibocsátását.
- 58/59 -
Az Fmhtv. idén március 15. napján hatályba lépő módosítása felső értékhatárt is bevezet, a 3. §-ának (4a) bekezdése szerint "Nem érvényesíthető fizetési meghagyásos eljárás útján az a pénzkövetelés, amelynek a Pp. 24. és 25. §-a szerint számított összege a négyszázmillió forintot meghaladja; e rendelkezés nem zárja ki, hogy a négyszázmillió forintot meghaladó pénzkövetelését a jogosult négyszázmillió forintot meg nem haladó részletekben érvényesítse."
Megjegyzendő, hogy a fizetési meghagyásos eljárás nem kötelező egymillió forint alatt sem, hiszen az ilyen követelés is érvényesíthető közvetlenül perben szóbeli kereset azonnali tárgyalása, illetve egyezségi kísérletre idézés esetén, illetve amennyiben a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet elutasítják, a jogosult a bíróságnál keresetet indíthat és ebben az esetben az Fmhtv. 3. §-ának (2) bekezdésében meghatározott korlátozás nem alkalmazható.
Belföldi idézési cím alatt természetes személy esetén lakóhelyet, tartózkodási helyet, míg nem természetes személy esetén székhelyet, képviseletet kell érteni.
Fontos megjegyezni, hogy a postafiók nem minősül idézési címnek, ezért a jogosult ilyen tartalmú kérelme esetén nem a fizetési meghagyás kibocsátásának, hanem hiánypótlásra felhívásnak van helye, azzal, hogy jelölje meg a kötelezett idézési címét. Ugyanakkor szabályszerű a kézbesítés, ha a jogosult kérelemben belföldi idézési címet jelölt meg de a kibocsátott fizetési meghagyás kézbesítését igazoló tértivevényen utánküldési címként postafiók szerepel. Ebben az esetben nem a jogosult, hanem a kötelezett (címzett) saját akarat elhatározása volt, hogy a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Postatörvény) 28. §-a alapján utánküldés szolgáltatást igényelt. A Postatörvény 30. §-ának (1) bekezdése szerint az egyetemes postai szolgáltató a címzett eltérő rendelkezése esetén is köteles a hivatalos iratot a címzett - utánküldés szolgáltatás igénylése során tudomására jutott - új címére továbbítani. Kérdés az, hogy ez egyben azt is jelenti-e, hogy van a kötelezettnek magyarországi lakóhelye, és így a követelés érvényesíthető fizetési meghagyásos eljárásban.
Arra a kérdésre a választ, hogy mi minősül lakóhelynek vagy tartózkodási helynek a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvényben (a továbbiakban: Pszjtv) találjuk meg.
A Pszjtv 5. §-a szerint a polgár lakóhelye: annak a lakásnak a címe, amelyben a polgár él. A lakcímbejelentés szempontjából lakásnak tekintendő az az egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, amelyet a polgár életvitelszerűen otthonául használ, továbbá - a külföldön élő magyar és nem magyar állampolgárok kivételével - az a helyiség, ahol valaki szükségből lakik, vagy - amennyiben más lakása nincs - megszáll.
- 59/60 -
A polgár tartózkodási helye: annak a lakásnak a címe, ahol - lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül - három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik.
A székhely a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 7. §-ának (1) bekezdése szerint a cég bejegyzett irodája. A bejegyzett iroda a cég levelezési címe, az a hely, ahol a cég üzleti és hivatalos iratainak átvétele, érkeztetése, őrzése, rendelkezésre tartása, valamint ahol a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségek teljesítése történik.
Képviselet alatt a külföldi székhelyű vállalkozás kereskedelmi képviseletét kell érteni.
A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény értelmében a kereskedelmi képviselet alatt a külföldi vállalkozás saját nevében vállalkozási tevékenységet nem folytató, a belföldi cégnyilvántartásba önálló cégformaként bejegyzett olyan szervezeti egységét kell érteni, amely - a külföldi vállalkozás nevében és javára - szerződések közvetítésével, előkészítésével, megkötésével, az üzletfelek tájékoztatásával és a velük való kapcsolattartással összefüggő feladatokat lát el. Azaz a képviselet a Pp. és az Fmhtv. szerint az illetékességet megalapozza, mivel a külföldi cég törvényes képviselője a belföldi képviselet.
Mindezek alapján véleményem szerint belföldi kereskedelmi képviselettel rendelkező külföldi céggel szemben nem csak európai fizetési meghagyást lehet kibocsátani, hanem magyar fizetési meghagyást is, amelyet a képviseletnek kell kézbesíteni.
Ehhez kapcsolódóan jegyzem meg, hogy a bírósági gyakorlat szerint a kötelezettnek önálló jogi személyiséggel nem rendelkező képviselője ellen előterjesztett, fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelmet a kötelezett ellen előterjesztett kérelemnek kell tekinteni [BH 1986.426. Ptk. 30. §, 219. § (2) bek., 685. § c) pont, Pp. 30. § (1) bek., 366. § (1) bek.]
Kérdésként merült fel a munkabér, illetve bérjellegű pénzkövetelések fizetési meghagyás útján történő érvényesítésének alapossága.
A hatáskörváltozás után továbbra is lehet fizetési meghagyás útján érvényesíteni azon pénzköveteléseket, amelyek olyan munkaügyi jogvitának minősülnek ahol a Munkaügyi Bíróság kizárólagos hatáskörben jár el, de az igényt fizetési meghagyás útján is érvényesíteni lehet.
Így helye van a fizetési meghagyás kibocsátásának, ha az igény nem a vitatott státusz hatálytalanítására irányul (a kérelem tárgya nem a jogviszony megszűnése), hanem bérkövetelésre, a munkabér túlfizetésének visszakövetelésére, a leltárfelelősség keretében okozott kár megtérítésére, a munkáltatói kártérítésre (ez nem munkáltató által alkalmazott jogkövetkezmény [Mt. 109. §], hanem jogszabály által előírt.
- 60/61 -
A munkabér követelések esetén a közjegyzőnek figyelemmel kell lenni arra, hogy a peres eljárásban már érvényesülnek a hatásköri és illetékességi szabályok, így ezen követelések esetén a Munkaügyi Bíróság fog első fokon eljárni [Pp. 22. § (2) bek.]
Azon igényeket, amelyek a tárgyi hatály alá nem tartoznak, nem lehet fizetési meghagyás útján érvényesíteni. Nem polgári jogi igény például az adótartozás és az illeték visszaigénylés.
Annak megítélése kapcsán, hogy ilyenkor mit kell tennie az eljáró közjegyzőnek különböző álláspontok vannak:
Az egyik megközelítés szerint a tárgyi hatály alá nem tartozó igények többségében a közjegyző nem állapíthatja meg a hatáskörének hiányát. A nézet szerint az ilyen igény csak akkor nem érvényesíthetők fizetési meghagyás útján, ha az "észlelhető" a közjegyző által.
Így például a hulladékgazdálkodás[1] esetén, tekintettel arra, hogy "a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemnek nem tartalmi eleme sem a teljesítés helye (ti. melyik önkormányzati rendelet alkalmazandó egyáltalán), sem az arról történő nyilatkozat, hogy közszolgáltató-e a jogosult és hogy az ügy tárgya közszolgáltatás, ha ezeket a jogosult nem vallja be önként a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmen, nem állapítható meg a hatáskör hiánya." Az álláspont képviselői szerint az Fmhtv. 21. §-ának (2) bekezdése értelmében hiánypótlás keretében nem lehet felhívni a jogosultat ezen adatok közlésére, mivel ezen adatok nem kötelező kellékei a kérelemnek [Fmhtv. 20. § (1) bek.], és a közjegyző amúgy sem vizsgálhatja a követelés érdemét, márpedig a jogcím tartalmi vizsgálata ezt jelentené.
A másik álláspont szerint amennyiben a közjegyzőben kétely merül fel, hogy az adott igény érvényesíthető-e fizetési meghagyás útján, úgy annak megállapítása érdekében, hogy helye van-e az eljárásnak, a felet kérelme pontosítására hívhatja fel.
Megjegyzendő, hogy a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárásban lényeges változás a ténylegesen automatizáltság lesz, ami kizárja azt, hogy érdemi jellegű kérdések vizsgálatát végezze el[2] a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által működtetett és üzemeltetett rendszer (a továbbiakban: MOKK rendszer). Erre valamennyi jogértelmezési kérdés vizsgálatakor figyelemmel kell lennie a közjegyzőnek.
Az egyes bíróságok hatásköre és illetékessége eltérő, míg a közjegyzőségen belül nincs hatásköri megoszlás, az illetékesség pedig országos.
- 61/62 -
Az országos illetékesség azonban nem azt jelenti, hogy a telek bármelyik közjegyzőhöz benyújthatják a folyamatban lévő ügyekben írásbeli beadványaikat. Az Fmhtv. 13. §-ának (1) bekezdése szerint a papír alapú beadvány az eljáró közjegyzőnél nyújtható be. Ha a fél beadványát nem az eljáró közjegyzőnél nyújtotta be, az a közjegyző, akihez a beadványt benyújtották, haladéktalanul megküldi a beadványt az eljáró közjegyzőnek.
Ebben az esetben nem a beadványt átvevő közjegyző, hanem az eljáró közjegyző fogja legfeljebb 3 munkanapon belül rögzíteni a kérelmet a MOKK rendszerében.
A nem az adott eljárásra illetékes közjegyzőnek megküldött írásbeli beadvány határidőben történő benyújtásának vizsgálatánál véleményem szerint nem a postára adás napja, hanem az eljáró közjegyzőhöz való érkezés napja az irányadó.
Az Fmhtv. 9. §-ának (5) bekezdése szerint a kérelem nem kerülhet olyan közjegyzőhöz, akinek neve, hozzátartozóinak neve vagy volt házastársának neve (ezeket rögzíteni kell a MOKK rendszerében[3]) megegyezik a kérelem előterjesztőjének nevével.
A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem nem kerülhet olyan közjegyzőhöz sem, aki a közreműködés alól mentesítve van:
Az Fmhtv. 9. §-ának (4) bekezdése szerint a közjegyző a MOKK elnökétől írásban, az érintett időszakot legalább harminc nappal megelőzően kérheti, hogy az általa megjelölt, legalább ötnapos és évente legfeljebb hatvannapos folyamatos időszakra a fizetési meghagyásos eljárásban a közreműködés alól mentesítse. A MOKK elnöke (elnökhelyettese) a kérelmet csak fontos okból, így különösen az ügyfelek érdekeinek védelme és a MOKK rendszerének folyamatos és biztonságos működtetése érdekében tagadhatja meg. A közjegyző a mentesítés időszakában és az azt megelőző tizenöt napban új ügyet nem kap, a folyamatban lévő ügyekben pedig - szükség esetén - gondoskodnia kell a helyettesítéséről.
Korlátozott a mentesítés, a fizetési meghagyásos eljárás automatikus ügyelosztási rendszerének működéséről és az új közjegyző kijelölése iránti kérelem előterjesztését megalapozó kérelmek számáról szóló 23/2010. (V. 7.) IRM rendelet 10. §-ában foglalt esetben:
Ha a közjegyzőhöz egy héten belül
a) több mint 20 fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem, vagy
b) több mint 10 fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem és több mint 10 fizetési meghagyásos eljárást követő végrehajtás elrendelése iránti kérelem
érkezik papír alapon, a közjegyző kérheti a közjegyzői kamara elnökétől (elnökhelyettesétől), hogy az a) pont szerinti esetben a 20. feletti fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem, a b) pont
- 62/63 -
szerinti esetben pedig a 10. feletti, fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem intézésére másik közjegyzőt jelöljön ki.
A mentesítés azért korlátozott, mert az csak a papír alapon érkező ügyekre vonatkozik, az elektronikus kérelmek esetén továbbra is el kell járni, mert az arányosan érkezik minden közjegyzőhöz.
A mentesítés iránti kérelmet elektronikus úton kell beadni a MOKK rendszeren keresztül[4].
Itt hívom fel arra a figyelmet, hogy a 34. sz. Iránymutatás módosította a közjegyzők helyettesítésére vonatkozó 15. sz. Iránymutatást. A módosításra figyelemmel a közjegyző köteles minden év december 31-ig a területi kamaránál bejelenteni, hogy a következő évre kivel kötött állandó helyettesítésre vonatkozó megállapodást. A területi kamara az állandó helyettesekre vonatkozó kirendelésről minden évben január 31-ig tájékoztatja a Magyar Országos Közjegyzői Kamarát, valamint a MOKK Informatikát.
Miután a közjegyző a kérelmet megvizsgálta a joghatóság, hatáskör és illetékesség szempontjából a meghagyás kibocsátása előtt vizsgálnia kell, hogy a jogosult illetve a kötelezett lehet-e fél az eljárásban.
A perbeli jogképesség a fél azon képessége, hogy a polgári jog szabályai szerint jogok illethetik és kötelezettségek terhelhetik. [Pp. 48. §].
A perbeli jogképességet a közjegyzőnek hivatalból kell vizsgálnia [Pp. 50. § (1) bek.]. Jogképesség hiányában a kérelmet az Fmhtv. 24. § (1) bek. e) pontja alapján hivatalból, végzéssel el kell utasítani, illetve a folyamatban lévő eljárásban pedig - attól függően, hogy a jogutódlás kizárt-e - a félbeszakadást kell megállapítani, vagy az eljárást megszüntetni az Fmhtv. 34. § (1) bek. d) pontja alapján.
Perbeli jogképességgel rendelkeznek a természetes személyek, a vállalkozások[5], illetve egyéb jogi személyek, illetve külön törvényi felhatalmazás alapján perbeli jogképességgel rendelkeznek egyes jogi személyiség nélküli jogalanyisággal rendelkező szervezetek (Társasház)
Jogi személyek többek között: az állam, önkormányzat, Zrt és Nyrt, Kft, egyesület, köztestület, társadalmi szervezet, szövetkezet.
Az építőközösség nem jogi személy, és a törvény perbeli jogképességgel sem ruházza fel, így valamennyi tagjának a perben állása szükséges.
Nem rendelkezik jogképességgel az önkormányzatok képviselő-testületei [1990. évi LXV. tv. 9. § (1)-(2) bek., Pp. 48. §].
- 63/64 -
Nem rendelkezik önálló jogi személyiséggel a diplomáciai képviselet a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés kihirdetéséről szóló 1965. évi 22. törvényerejű rendelet 3. Cikkének 1. pontja értelmében[6].
Az ügyész tehet indítványt fizetési meghagyás kibocsátására [Az ügyészi magánjogi tevékenységről szóló LÜ utasítás 6. § c) pont]
A keresethalmazat lehet személyi (szubjektív), tárgyi (objektív) és együttes előfordulás esetén vegyes.
Tárgyi keresethalmazat esetén a jogosult több különböző jogviszonyból származó igényét érvényesíti egy eljárásban a kötelezettel szemben.
Személyi keresethalmazat a pertársaság esete, amikor több jogosult együtt érvényesíti az igényét (jogosulti pertársaság) vagy több kötelezettet együtt perelnek (kötelezetti pertársaság). A gyakorlatban alkalmazott megjelölésük: I. rendű, II. rendű stb. jogosult vagy kötelezett.[7]
Vegyes keresethalmazat a személyi és tárgyi keresethalmazat találkozásakor fordul elő, akkor, ha pertársaság esetén érvényesítenek több követelést. A vegyes keresethalmazat a fizetési meghagyásos eljárásban kizárt. Az eljárásban csak azonos jogviszonyból származó követelést lehet több kötelezettel szemben érvényesíteni, különböző jogviszonyokból származó követeléseket nem, figyelemmel az Fmhtv. 21. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint a kérelem a kötelezett ellen fennálló több követelés tekintetében, valamint több kötelezett ellen fennálló azonos követelés tekintetében együttesen is előterjeszthető, a Pp. 51. § c) pontját azonban nem lehet alkalmazni. Több kötelezett ellen fennálló követelés esetében az egyes kötelezetteket terhelő összegeket határozottan meg kell jelölni, egyetemleges kötelezettség esetében pedig a kérelemben ennek tényét kell feltüntetni. E rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni arra az esetre, ha a kérelmet több jogosult terjeszti elő.
A pertársaság lehet egységes (kényszerű) és egyszerű. Egységes (kényszerű) pertársaság keletkezik a kötelezetti oldalon, ha az eljárás tárgyául szolgáló közös (oszthatatlan) jogot
- 64/65 -
vagy kötelezettséget csak egységesen lehet eldönteni, mert a jog a jogosultat a kötelezettekkel szemben osztatlanul illeti meg.
Ezért az ilyen követelés elbírálásához mindegyik kötelezett "perben állása" szükséges, (pl. nem keletkeztet egységes pertársaságot a közös károkozáson alapuló egyetemleges felelősség, a hagyatéki eljárásból tudjuk, hogy az örököstársak sem egységes pertársak, de egységes pertársaság keletkezik a házastársak között az általuk a házastársi vagyonközösség[8] körében kötött jogügyletből eredő jogvitában, illetve a gazdasági társaság és tagjainak együttes perlése esetén is egységes pertársaság áll fenn, mert a felelősségük jogalapja közös).
A pertársaság egyszerű amikor nem kötelező a perben állás, de a felek számára idő- és költségmegtakarítást jelenthet az, ha több érdekelt ügye együttesen nyer elintézést. Egyszerű pertársaság keletkezik, ha a perbeli követelések ugyanabból a jogviszonyból erednek" [Pp. 51. § b) pont]
Az egyszerű pertársaság a gyorsabb elbírálás mellett, az ellentétes határozatok elkerülése céljából is kívánatos intézmény.
A pertársaságok között a lényegi különbség az egyes pertársak cselekményeinek kihatásában van. A Pp. 52. §-ának (1) bekezdése értelmében, egységes pertársaság esetén bármelyik pertárs perbeli cselekményei - az egyezséget, az elismerést és a jogról való lemondást kivéve - arra a pertársra is kihatnak, aki valamely határidőt, határnapot vagy cselekményt elmulasztott, feltéve, hogy mulasztását utóbb nem pótolta. Az egyszerű pertársaság esetén az egyik pertárs cselekménye a többire nem hat ki.
A fizetési meghagyásos eljárás során kérdésként merült fel az egyetemlegesség és a pertársaság viszonya.
Az egyetemlegesség nem jelenti szükségképpen azt, hogy az egyetemleges kötelezettek együttes perlés esetén bármelyikük perbeli nyilatkozata kihatna a másikra. Az egyetemlegesség jelentése a Ptk. 337. §-ának (1) bekezdése értelmében az, hogy minden
- 65/66 -
kötelezett az egész szolgáltatással tartozik mindaddig, ameddig valamelyik kötelezett nem teljesít.
Ebből következően akár külön-külön is követelhető az egész szolgáltatás, tehát az egyetemlegesség nem jelent automatikusan egységes pertársaságot.
Ennek ellenére amennyiben a rendelkezésre álló adatok alapján az adott ügyben nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy a kötelezettek egységes pertásak-e vagy sem, akkor célszerű egységes pertársaknak kezelni őket, még ha ilyen vélelem nincs is.
Ezt támasztja alá a civilisztikai kollégiumvezetők 2011. február 23 és 25. napja között tartott országos tanácskozásán elfogadott álláspont, amely szerint, ha az ellentmondás elkésett, nem az arra jogosulttól származik, vagy az nem hat ki valamennyi kötelezettre, akkor a bíróság a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján a szükséges körben megszünteti és megállapítja, hogy a fizetési meghagyás részben, vagy teljes egészében jogerős.
A jogerős végzést pedig megküldi a fizetési meghagyást kibocsátó közjegyző részére és felhívja, hogy a fizetési meghagyást jogerősítő záradékkal lássa el.
Megjegyzem, hogy egyetemleges kötelezettek esetén az egyik kötelezett ellentmondása a másik kötelezettre, az ellentmondás tartalmától függően hat ki.
Nem hat ki az ellentmondás a kölcsönvevő adósra, ha az egyetemlegesen kötelezett készfizető kezes ellentmondásában a kezesi szerződés érvénytelenségét vitatja.
Nem hatott ki a II. r. kötelezett ellentmondása I. r. házastársára, tekintettel arra, hogy a házastárs arra hivatkozott, hogy a kölcsönszerződést kizárólag a férje kötötte azt követően, hogy vagyonközösségük 2004-ben megszűnt, házasságukat a bíróság felbontotta. Az I. r. kötelezett csatolta a jogerős bírósági ítélet. A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy nem áll fenn az egységes pertársaság esete, tudniillik a házassági vagyonközösség már az ügy alapját képező jogviszony létrejötte előtt megszűnt, a kötelezetti pertársaságot a kérelemben megjelölt egyetemlegesség ellenére egyszerű pertársaságnak lehetett minősíteni. Ezért az ellentmondó I. r. kötelezettel szemben perré alakult az eljárás, míg az ellent nem mondó II. r. kötelezett (a tényleges adós ex-férj) tekintetében meg lehetett állapítani a jogerőt.
A közjegyzői gyakorlat két álláspontot alakított ki az egységes pertársaság kapcsán, arra az esetre, amikor sikeresen csak az I. r. kötelezettnek kézbesítik a fizetési meghagyást, míg a II. r. kötelezett részére a kézbesítés másodszorra is sikertelen.
Az egyik álláspont szerint a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet a II. r. kötelezett tekintetében el kell utasítani [Fmhtv. 24. § (1) bek. l) pont] és e végzés jogerőre
- 66/67 -
emelkedését követően az I. r. kötelezettel szemben megállapítható a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése.
A másik álláspont szerint tekintettel arra, hogy a pertársaság egységessége azt jelenti, hogy az eljárás tárgya olyan közös jog, illetőleg olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, így, ha az egyik kötelezett tekintetében nincs helye fizetési meghagyásos eljárásnak (akár azért mert ismeretlen helyen tartózkodik: Fmhtv. 3. § (3) bek.), akkor a fizetési meghagyás iránti kérelmet valamennyi kötelezettel szemben el kell utasítani, hiszen az igényt csak peres eljárásában lehet egységesen eldönteni[10], elbírálni.
Mögöttes felelősségről beszélünk" akkor, ha a követelésért a II. r. kötelezett nem az I. r. kötelezettel egysorban felel, például betéti társaság és annak beltagjának felelőssége a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény alapján, és ez a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemből kiderül.
Ebben az esetben a beltaggal szemben csak akkor lehet megindítani a végrehajtási eljárást (kielégítési végrehajtást), ha a betéti társasággal szemben az eredménytelen volt, vagy a felszámolás alatt lévő betéti társaság felszámolója úgy nyilatkozik, hogy a felszámolási eljárásban megtérülés nem várható.
A mögöttes felelősség tényét a jogosult a megjegyzés rovatban tudja feltüntetni.
Eltérő álláspont alakult ki a mögöttes felelősség esetén is.
Az egyik álláspont szerint, amennyiben az elsődlegesen felelős kötelezettnek történő kézbesítés sikertelen volt, akkor az Fmhtv. 24. §-a (1) bekezdésének l) pontja, illetőleg g) pontja alapján a teljes kérelmet mindkét kötelezett vonatkozásában el kell utasítani.
A másik álláspont szerint az elsődlegesen felelős kötelezettel szembeni elutasítás nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a mögöttes felelőssel szemben jogerős legyen a fizetési meghagyás. Csak kielégítési végrehajtást nem lehet elrendelni a mögöttes felelőssel szemben mindaddig, amíg nincs igazolva, hogy az I. r. kötelezettől behajthatatlan a tartozás.
- 67/68 -
Ebben a kérdésben a bírósági gyakorlat túlnyomóan ezt az álláspontot vallja (lásd BDT.2002.649[12]; BDT 2002.632[13]; BDT.2006.1369[14]; BH 2005.27.[15]; BDT.2004.1049[16];
- 68/69 -
Az e témában született legfrissebb döntés a 1/2010. PJE határozat, amely kimondta: A jogosult által a készfizető kezes ellen a főkötelezettel szemben bekövetkező jogvesztést megelőzően indított perben a készfizető kezes a készfizető kezesség jogi jellegével ellentétes kifogásokra nem hivatkozhat. Így nem hivatkozhat a főkötelezettel szemben annak folytán bekövetkezett jogvesztésre, hogy a jogosult a követelését a főkötelezettel szemben indult felszámolási eljárásban határidőn belül nem érvényesítette. A felszámolási eljárásban bekövetkező jogvesztés az ellene ezt megelőzően megindított perben a készfizető kezest a teljesítés alól nem mentesíti, mert a jogvesztést saját szerződésszerű magatartásával (a jogosult követelésének teljesítésével) elháríthatta volna.
Folyt. köv.■
- 69 -
JEGYZETEK
[1] lásd 173/2010. (IX. 30.) AB határozat
[2] Ehhez véleményem szerint megfelelő jogszabályi környezet is szükséges
[3] 2012.III. 15-től csak a vezetéknevet kell rögzíteni
[4] A start menü/mentesítési kérelem menüpont alatt
[5] Pp. 396. § E törvény alkalmazásában vállalkozás az olyan - a cégnyilvántartásban nyilvántartott - jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany, amely elsődlegesen üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jött létre.
[6] lásd BH 2009.252.
[7] A rendszer a végzések fejrészénél ezt nem kezeli, így azt a közjegyzőnek kell feltüntetnie.
[8] "A házastársak között az általuk a házastársi vagyonközösség körében kötött jogügyletből eredő jogvitában egységes pertársaság keletkezik, ezért bármelyikük cselekményét mind a fizetési meghagyásos, mind pedig a peres eljárásban a Pp. 52-53. §-ai alapján kell elbírálni (Legfelsőbb Bíróság P. törv. V. 20 863/1977. - BH 1978. évi 6/251. sz.)" Complex Pp. Kommentár
[9] például: bérlőtársakkal szembeni lakbér követelés
[10] a végzés rendelkező része úgy szól, hogy a közjegyző a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet hivatalból elutasítja, és nem úgy, hogy ...az I. r. kötelezett vonatkozásában.
[11] [1/2007. PJE a mögöttes felelősségről]
[12] A közkereseti társaság tagja (betéti társaság beltagja) mögöttes felelőssége beálltához nem szükséges, hogy a hitelező társasággal szemben beindult felszámolási eljárás elhúzódó, bizonytalan eredményét bevárja. A taggal szemben ezt megelőzően pert indíthat, az ilyen igény idő előttinek nem minősíthető.
[13] A tag magánvagyonával való mögöttes felelőssége csak akkor áll fenn, ha vele szemben perben állása mellett nem személy szerint marasztaló ítélet született. A jogosultat választási jog csak annyiban illeti meg, hogy választásától függ: a kereseti követelését kizárólag a társaság ellen érvényesíti, vagy a taggal szemben is. Kivételt képez, ha a társaság ellen felszámolási eljárás indult, az nem akadálya a tagok elleni perindításnak, mert amíg a felszámolási eljárás a társaság vagyonára folyik, addig a peres eljárás a tag magánvagyonát érinti. A tagot érintő esetlegesen marasztaló ítélet alapján azonban a tag magánvagyonára mindaddig nem vezethető végrehajtás, amíg nem bizonyosodik be, hogy a felszámolási eljárás során a felperes, mint hitelező követelése kiegyenlítést nyert. Erre a körülményre az elsőfokú bíróságnak az érdemi döntés rendelkező részében kell utalnia.
[14] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és érdemi határozat hozatalára utasította. A bíróság kifejtette, hogy főszabály szerint magának a társaságnak a perben állása is szükséges, hiszen a követelés fedezetéül elsődlegesen a társasági vagyon szolgál. Egyik kivétel az az eset, ha a társaság ellen már felszámolási eljárás indult, ilyenkor ugyanis a társasággal szemben már csak a felszámolási eljárás keretében lehet igényt érvényesíteni. A bírói gyakorlat szerint (Közigazgatási és Gazdasági Döntvénytár 1994/10/203., 1995/4/100.) a folyamatban lévő felszámolási eljárás nem akadálya a tagok elleni perindításnak, hiszen míg a felszámolási eljárás a társasági vagyonra folyik, addig a peres eljárás a tagok magánvagyonát érinti. A tagokat marasztaló ítéleti döntés alapján azonban a tagok magánvagyonára mindaddig nem vezethető végrehajtás, amíg nem bizonyosodik be, hogy a felszámolási eljárás során a felperes, mint hitelező követelése nem nyert kielégítést. Erre a körülményre - ha a felszámolási eljárás még folyamatban van - a marasztaló érdemi döntés rendelkező részében utalni kell. Mindezek alapján nem helytálló az elsőfokú bíróság álláspontja, amely szerint a felperesnek a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresete idő előtti lenne. (Szegedi Ítélőtábla Pf. I. 20 525/2004.)
[15] A tagok - mögöttes felelősségük érintése nélkül - a társasággal együtt is perelhetők. Ha a társaság a perindításkor felszámolás alatt áll, a pert csak a taggal szemben lehet lefolytatni [1997. évi CXLIV. törvény 90. § (1) bek., 101. § (2) és (3) bek.; 1952. évi III. törvény 80. § (1) bek.]. ■ A megyei bíróság a P. S. Bt fizetésképtelenségét megállapította, és elrendelte felszámolását, a felszámolás kezdete 2003. július 28-a. ■ 2003. július 30-án a felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte a P. S. Bt mint I. rendű, és I. Gy. készfizető kezes mint II. rendű kötelezett ellen. A fizetési meghagyással szemben a II. rendű kötelezett ellentmondással élt, arra hivatkozott, hogy a társasági törvény alapján mint beltag felelősségét elismeri, de készfizető kezesi szerződést nem itt alá. ■ A bíróság megállapította, hogy az alperes akkor nem ad okot a perre, ha semmi olyat nem tesz, aminek nyomán a perindítás szükségessé válik, másfelől pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy a felek közötti vita perindítás nélkül elintézhetővé váljék. A Gt. 101. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó 90. § (1) bekezdése szerint a betéti társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel saját vagyonával. Amennyiben a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a társaság kötelezettségeiért a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A (2) bekezdés szerint a társaság vagyonára a tagok perben állása nélkül is, a tagok saját vagyonára pedig csak perben állásuk esetén hozható marasztaló ítélet és vezethető végrehajtás. A tagok - mögöttes felelősségük érintése nélkül - a társasággal együtt is perelhetők. ■ A felperes egyszerre indított pert a P. S. Betéti Társaság, és annak korlátlanul felelős tagja, a II. rendű alperes ellen. A társaság a perindításkor felszámolás alatt állt, ezért a pert csak a taggal szemben lehetett folytatni. Ilyen perindításra a Gt. idézett rendelkezései lehetőséget adnak. A perindítást megelőzően a felperes a II. rendű alperest a teljesítésre felszólította. A II. rendű alperes, bár a követelést a fizetési meghagyás kézhezvétele után nyomban elismerte, nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a vitát a felek peren kívül rendezzék, a tartozást nem fizette meg. Így nem alkalmazható a Pp. 80. § (1) bekezdése, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, a felperes perköltségben marasztalását mellőzte, és a II. rendű alperest kötelezte a perköltség megfizetésére. A felperes fellebbezése döntő részben eredménytelen volt, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a felperest kötelezte a másodfokú eljárásban felmerült perköltség megfizetésére. (Pécsi Ítélőtábla Gf. IV. 30.481/2003. sz.)
[16] Amennyiben a hitelező nem jelenti be követelését a betéti társaság elleni felszámolási eljárásban, utóbb a betéti társaság beltagjával szemben sem léphet fel ezen követelés érvényesítése céljából. A beltag helytállási kötelezettsége csak a társaságot megszűnésének időpontjában terhelő kötelezettségek alapján érvényesíthető kötelezettségekért áll fenn.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző a MOKK Jogi Irodájának jogi tudományos tanácsadója, közjegyzőhelyettes.
Visszaugrás
