Észrevételek Sári János professzor vitaindító cikke nyomán1
Sári János professzor úr által felvetett témák felölelik a teljes alkotmányos berendezkedést, egy központi elemük mégis van: az Alkotmány új, ún. Európa-klauzulája. E klauzula köré rendezhetőek mind a hatáskör-transzfer, mind a jogforrási hierarchia, a Kormány és az Országgyűlés viszonyát rendezni kívánó 2004. évi LIII. törvény, az alapjogok kérdése etc. Mélységesen egyetértek Sári professzorral abban, hogy a csatlakozásnak korszakos jelentősége van. Publicistáink a két világháború között a magyar jog töretlen fejlődésére egy metaforát alkalmaztak: a Werbőczy-féle Tripartitu-mot az 0-, míg az 1848-ban kirobbant jogrendet az Új-Szövetségéhez hasonlították. E cikk annak bemutatására tesz kísérletet, hogy nem kell a csatlakozással kialakuló új közjogi keretekben feltétlenül Jánosnak a Mennyei Jelenésekről írt könyve párhuzamát látni.
Nem vitatva azt a megállapítást, hogy a Közösségek/Unió2 hatáskörei némi nyitottságot mutatnak (különösképpen az EKSz 308. cikke alapján), mégis szükségét érzem felhívni a figyelmet néhány összefüggésre az Alkotmány 2/A. §-a vizsgálata előtt.
Az Európai Közösségek jogi személy (EKSz 281. cikk, EuratomSz 184. cikk),3 nemzetközi jogalany, de nem természetes, eredeti, - hogy ne mondjam "született" - módon, mint az államok, hanem egy művileg konstruált személy. E derivativ, származtatott nemzetközijogi személyiségből magából fakad az, hogy jogai korlátozottabbak a nemzetközi jog eredeti alanyainál, az államoknál. Míg azok minden joggal feí vannak ruházva, addig a nemzetközi szervezetek, ami az integrációs szervezet is, az őket létrehozó államok akaratából nyerik nemzetközi jogi jogalanyiságukat, akkor és any-nyiban, ha és amennyiben ezt a létrehozó államok akarják. Létük állandóan az Őket kreáló eredeti nemzetközi jogalanyoktól függ,4 az alapító államok ebben az értelemben mindenképp a szerződések urai,5 és a nemzetközi szervezetek NEM rendelkeznek azzal a képességgel, hogy önállóan hatásköröket jelöljenek ki a maguk számára, nincs kompetencia kompetenciájuk (Kompetenz-Kompetenz)/ Ez az ún. korlátozott eseti felhatalmazás elve.
Ez azt is jelenti, hogy a nemzetközi - vagy szupra-nacionális - szervezetek hatáskörei, jogalanyisága, nemzetközi jogi cselekvőképessége mind-mind az alapító aktusoktól függ. Ezt a nemzetközi jogi tételt mondja ki, illetve erősíti meg az EKSz több helyen, nem csak a szubszidiaritásrói szóló 5. cikk (1) bekezdésében, hanem a 7. cikk (1) bekezdésében,7 202.,s a 211.,9 249. cikkben is,10 az EUSz 5. cikkében, az EurotamSz 2., 3., 101., 115. cikkében, valamint a már hatályban nem lévő ÉSZAK Szerződés 5., 8. és 26. cikkében.
Ez a korlátozott felhatalmazottság nem csak a cselekvés területeire igaz, hanem azokra a jogi formákra is, amelyeket az integrációs szervezet igénybe vehet, így például a jogközelítésre csak az irányelv áll rendelkezésre az EKSz 94. cikke alapján.
Ez természetesen a főszabály, amit több tényező is módosít. Először essen néhány szó arról, ami tágítja az ELVEK lehetőségeit, majd ennek korlátairól.
Az integrációs szervezet hatásköreit bővítik az implied powers, az effet utile alapelve és nem utolsó sorban az EKSz 308. cikke.
Az USA alkotmányjogában kialakított impied powers tana, amit nevezhetünk konkludens vagy hallgatólagosan beleértett hatáskörök tanának is, arra szolgál, hogy a központi vagy szövetségi hatalmat felruházza mindazokkal a jogosítványokkal, amelyek ahhoz kellenek, hogy az egyébként számára explicit módon biztosított hatáskörökkel élni tudjon. Lehetnek ezek kapcsolódó (annex) hatáskörök bizonyos tevékenységek előkészítésére, illetve végrehajtására, a tárgyi (ratione materiae) összefüggésből következő hatáskörök, illetve dolgok természetéből fakadó szabályozási jogosultság. Azon túl, hogy ez szövetségi államokra jellemző,11 a nemzetközi jogban is elfogadott elvnek tekinthető,12 ahogy a közösségi jogban is.13
A legitimitását az emberi értelem korlátozottságából, a társadalmi, gazdasági viszonyok állandó változásából és a hatékonyság iránti igényből nyeri, vagyis abból, hogy nem lehet minden lehetőséget, szituációt előre látni, és vannak olyan helyzetek, amiket ésszerűen, vagyis a fennálló szervezeti keretek errodálása nélkül hatékonyan csak a szövetségi szint képes ellátni. Mivel az alapját az ésszerűség adja, olyan hatáskörökről van szó, melyek nélkül a szerződésben explicit módon előírt jogosítványok értelmesen, racionálisan, avagy praktikusan nem gyakorolhatóak, világos az összefüggés e hatáskör és a szerződés praktikus alkalmazhatósága, az effet utile elve között.14
Ezen elvek alkalmazása azonban még mindig azt jelenti, hogy a Közösség valamely egyébként explicite számára biztosított hatáskör értelmezési keretem belül mozog. Ha és amennyiben ezek nem biztosítnak megfelelő jogalapot, lehet szó egyáltalán a szubszidiárius módon alkalmazandó 308. cikk felhívására.15 E cikk sem jelenti azonban a Közösség hatásköreinek korlátlan bővítését. Maga az inkriminált cikkely is több az EUB által kontrollálható és kontrollált korlátozást fogalmaz meg.
Elsőként a közös piac működéséhez köti a szerződés a 308. cikk alkalmazhatóságát. Maga a szerződés szövege ugyan a különböző nyelvi változatokban eltér, melyek közül a magyar inkább a valamivel szélesebb felhatalmazást engedő francia, angol, olasz változatokat követi, de ez nem érinti azt, hogy a 308. cikkely nem ad felhatalmazást a közös piaccal16 semmilyen, illetve csak nagyon távoli és közvetett összefüggésben álló célkitűzések megvalósítására.
Kiemeli a 308. cikkely továbbá, hogy a szerződés céljainak megvalósítását kell szolgálnia az e cikkre alapított intézkedéseknek, mely célok a Szerződés 2. cikkében felsorolt célokkal, illetve a 3. és 4, cikkben foglalt eszközökkel írhatóak körül.
További korlátozást jelent, hogy amennyiben a Szerződés pontosan meghatározza a közösségi cselekvés területét, formális és anyagi jogi értelemben egyaránt, akkor nincs lehetőség a 308. cikk alapján arra, hogy a korlátozott eseti felhatalmazottság elvét kijátssza a Közösség.17
Végül a 308. cikk rögzíti a szükségesség követelményét, ami egy további a Szerződés egyéb hasonló célt szolgáló szabályain túli szűrő. Szükséges ebben az értelemben az az intézkedés, amely a Közösség szerződésben rögzített céljainak és a hozzájuk rendelt eszközei közötti diszkrepancia áthidalását szolgálja. Nem szükséges egy intézkedés, ha annak célja más módon is elérhető, pl. nemzetközi szerződés megkötése kapcsán, amennyiben arra a Közösségnek nincs egyedül hatásköre, akkor nem hivatkozhat a 308. cikkre, hanem a tagállamokkal együtt, ún. vegyes megállapodás aláírására kerül sor (ld.WTO).'8
További korlátozást jelentenek a Szerződés más szabályai, melyek kizárják bizonyos területeken a közösségi fellépést,19 és nem utolsó sorban említendő az egyhangúság követelménye a Tanácsban. Természetesen még a szubszidiaritás elvét megfogalmazó 5. cikkely, illetve az annak tartalmat adni kívánó "Jegyzőkönyv a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról" sem számolja fel, legfeljebb módosítja a szerződésben foglalt hatáskörök gubernatív - vagyis a nemzeti parlamentek kikapcsolásával történő - bővítését. Ebben az Összefüggésben az lehet a kérdés, hogy mennyiben képes a nemzeti parlament az országot képviselő kormányra hatni. Ez a nemzeti alkotmányossági probléma. Emellett van egy nem elhanyagolandó közösségi színt, ami egyrészt megköveteli a megfelelő flexibilitást és dinamizmust, és ami nem képes több éves ratifikációs folyamatokra várni, míg képes lesz bizonyos kihívásokra válaszolni.20
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
