https://doi.org/10.59851/mj.73.02.3
Tanulmányomban a kényszergyógykezelés mint a beszámítási képességet kizáró kóros elmeállapotú bűnelkövetőkkel szemben - további feltételek fennállása esetén - elrendelhető intézkedés végrehajtása során felmerülő kérdésekkel foglalkozom a (mentális zavarban szenvedő elkövetők esetében alkalmazott) szabadságelvonás során irányadó egyes jogállami garanciák szempontjából. A szankció gyógyítási céljához jelenleg határozatlan ideig tartó, a büntetés-végrehajtási szervezetrendszerben foganatosított szabadságelvonás társul, mely a kóros elmeállapotú egyénekre nézve jelentős kockázattal jár. Fokozott hangsúlyt szükséges tehát helyezni egyfelől a betegek jogainak érvényesülésével, illetve érvényesíthetőségével összefüggésben a korlátozó intézkedések és kényszerítő eszközök kényszergyógykezeltekkel szembeni alkalmazásának jogszerűségére, az ehhez kapcsolódó megfelelő biztosítékok kialakítására, másfelől pedig a fogvatartás törvényességére, különösen az intézkedés megszüntetése kapcsán az aktuális hazai gyakorlatban megfigyelhető visszásságokra tekintettel. A téma aktualitását növeli, hogy a kínzás megelőzésére létrehozott Európai Bizottság (CPT) 2024-ben készített jelentést a végrehajtás helyéül szolgáló Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben tett látogatás tapasztalatairól és eredményeiről.
Kulcsszavak: kényszergyógykezelés; nemzetközi egyezmények és ajánlások; korlátozó intézkedések; kényszerítő eszközök; jogalap hiányában történő fogvatartás
In the present study, I address issues arising in the execution of compulsory treatment ordered against offenders suffering from insanity, which excludes criminal responsibility, provided further conditions are met. I examine these issues from the perspective of rule-of-law guarantees that apply to depriving offenders with mental disorders of their liberty. Currently, the therapeutic aim of the sanction is combined with an indeterminate deprivation of liberty within the penitentiary system, which carries significant risks for individuals with mental disorders. It is therefore necessary to place particular emphasis on two key aspects. On the one hand, the lawfulness of applying restrictive measures and coercive means needs to be examined in relation to the enforcement and enforceability of patients' rights, as well as the creation of adequate safeguards thereto. On the other hand, the legality of the detention itself requires attention, especially regarding the shortcomings observed in the current domestic practice concerning the termination of the measure. The relevance of the subject is further increased by the fact that, in 2024, the European Committee for the Prevention of Torture (CPT) issued its report on the findings and observations upon its visit to the Forensic Psychiatric and Mental Institution, which serves as the place of execution.
Keywords: compulsory treatment; international treaties and recommendations; restrictive measures; coercive means; deprivation of liberty without legal basis
Szögesdróttal megerősített külső falak és épületen belüli nyitott ajtós rendszerű[1] osztályok. Büntetés-végrehajtási törvényben meghatározott kényszerítő eszközök[2] és farmako-, illetve pszichoterápia. Hivatásos szolgálati viszonyban állók és szakorvosok. Pszichológusok és ápolók, akik egy része "a fehér köpenyt időnként egyenruhára cseréli".[3] E kettősségekben jelenik meg a kényszergyógykezelés[4] mint szabadságelvonó és terápiás célú szankció természetének, valamint az érintett elkövetők, mint fogvatartottak és betegek helyzetének eredendő Janus-arcúsága. A büntetőeljárás alá vonásból és a kóros elmeállapotúnak minősítésből eredő kettős stigmatizáció mellett a kényszergyógykezeltek marginalizálódott helyzete és korlátozott érdekérvényesítési képessége fokozottan kiszolgáltatottá teszi őket a büntető igazságszolgáltatás és a végrehajtás során esetlegesen felmerülő jogsértéseknek.[5] Az elkövető büntetőjogi keretrendszerbe integrált gyógyításának célja és a szabadságelvonó szankcióhoz kapcsolódó garanciák kialakítása közötti összhang megteremtésére törekvés végigkísérte az intézkedés fejlődéstörténetét; az e szempontok közötti időnkénti hangsúlyeltolódás pedig napjainkig felvet régi és új kérdéseket egyaránt.
A mentális zavarban szenvedő fogvatartottakra (is) kiterjedő nemzetközi egyezmények és a soft law körébe tartozó ajánlások többsége általános rendelkezéseket tartalmaz a személyek jogaira és szabadságaira vonatkozóan. Az ENSZ és az Európa Tanács égisze alatt született dokumentumokat áttekintve ugyanakkor világosan kirajzolódik a fogvatartottak és a fogyatékossággal élő, illetve mentális zavarban szenvedő egyének helyzetének fokozott előtérbe kerülése, figyelembevétele. Az ENSZ egyezmények körében az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzítésre került többek közt a kínzás, a kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító bánásmód vagy büntetés
- 90/91 -
tilalma.[6] A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában kifejezetten megjelent a szabadságuktól megfosztott személyekkel való emberséges, emberi méltóságuk tiszteletben tartásával történő bánásmód követelménye, továbbá a büntetés-végrehajtási rendszer tekintetében az elkövetők "megjavításának", reszocializációjuk előmozdításának célja.[7] A kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni nemzetközi egyezmény a kínzás fogalomkörébe vonta a testi mellett a lelki fájdalom, illetve szenvedés okozását, megkövetelte a részes államoktól az ellenőrzés gyakorlását a fogvatartottakkal való bánásmód fölött, és létrehozta az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságát.[8]
A mentális zavarban szenvedő egyének védelmének és a kapcsolódó egészségügyi ellátás fejlesztésének alapelveit rögzítő 1991-es határozat kifejezetten tartalmazta, hogy az abban foglalt elvárásoknak a lehető legszélesebb körben kell érvényesülniük a bűnelkövetők kezelésében is (20. alapelv). Idetartozik többek közt a legkevésbé restriktív terápiás környezet és módszerek alkalmazása, a fizikai mozgást korlátozó intézkedések minimumra szorítása, az egyénre szabott kezelési terv kialakítása és annak szakképzett személyzet általi végrehajtása, továbbá a kezelésben nem önkéntes hozzájárulás alapján részesülők esetében a mentális betegség gyógyítási alternatíváinak köréből az intruzív és vissza nem fordítható sebészeti eljárások, illetve a kémiai kasztráció teljes kizárása.[9]
A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény külön kitért az értelmi, szellemi fogyatékossággal élőkre, és a korábbi egyezményekhez hasonlóan rögzítette a kínzás tilalmát, valamint az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, beleértve az igazságügyi igazgatás területén dolgozók, a rendőrségi és büntetés-végrehajtási alkalmazottak megfelelő képzését.[10] A 14. cikkhez kapcsolódóan a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága 2015-ben közzétett iránymutatásában megfelelő eljárási garanciák kialakítására hívta fel a részes államokat a kóros elmeállapotuk miatt nem büntethető elkövetőkkel szembeni "biztonsági intézkedések" alkalmazásakor, és hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a fogyatékossággal élő személyekre is kiterjedjenek a beszámítható elkövetőknél irányadó garanciák. A Bizottság utalt arra, hogy fokozottan aggályosnak tekintendők azok az eljárások, melyek eredményeként határozatlan tartamú "biztonsági intézkedés" alkalmazására megfelelő garanciák hiányában kerül sor.[11]
Az Európa Tanács égisze alatt elfogadott dokumentumok közül az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény) - az ENSZ egyezményekhez és egyes regionális egyezményekhez, így az Emberi Jogok Amerikai Egyezményéhez, az Emberi Jogok Ázsiai Chartájához és Az Ember és Népek Jogainak Afrikai Chartájához hasonlóan - általános érvénnyel rögzítette a kínzás tilalmát. Kiemelendő az Emberi Jogok Európai Bíróságának felállítása az Egyezmény és a kapcsolódó jegyzőkönyvek értelmezési és alkalmazási kérdéseinek elbírálására.[12]
A Miniszteri Bizottság 1983-as ajánlásában kifejezetten meghatározta azokat a cikkeket, amelyek a mentális zavarban szenvedő bűnelkövetőkre is irányadók, így a kezeltek emberi méltóságának feltétlen tiszteletben tartása, a megfelelő ellátáshoz és kezeléshez való jog és annak biztosítása, hogy a kötelező gyógykezelés ténye önmagában nem alapozza meg az egyén jog- és cselekvőképességének korlátozását.[13] Bár hajlamosak vagyunk eleve adottnak tekinteni napjaink pszichiátriai praxisának keret- és eszközrendszerét, ennek változékonyságát jól példázza, hogy a Parlamenti Közgyűlés 1994-es ajánlásában még komoly vitatémaként és vízválasztóként értékelte az egyes tagállamok gyakorlatában a lobotómia és az elektrokonvulzív terápia alkalmazásának elfogadottságát.[14]
A kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló regionális, európai egyezmény rendelkezett a European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (a továbbiakban: CPT) megalapításáról, mely az Európa Tanács egyes tagállamaiban periodikus és ad hoc látogatások során ellenőrzi az egyezménynek való megfelelést, vizsgálódásainak spektruma pedig kiterjed minden olyan intézményre - így a pszichiátriai intézetekre is -, ahol szabadságuktól a közhatalom által megfosztott személyek kerülnek elhelyezésre.[15] A CPT
- 91/92 -
8. átfogó jelentésében 1998-ban a pszichiátriai intézetben történő kezelés egyes kérdéseivel foglalkozott, utalva arra, hogy a megfogalmazott irányelvek megfelelően alkalmazandók a büntetőeljárás eredményeként elrendelt "kötelező gyógykezelésre". A jelentés az elektrokonvulzív terápiától a foglalkozásterápián át a művészeti és zenés foglalkozásokkal bezárólag a megfigyelt kezelési módok széles skáláját fogta át. Általában véve nagy hangsúlyt fektetett az individualizált kezelési terv és a terápiás foglalkozások, illetve képzési lehetőségek kialakítására. Hangsúlyozta, hogy az elektrokonvulzív terápia továbbra is jelen van a pszichiátriai gyakorlatban, ugyanakkor rámutatott, hogy az anesztézia és izomlazító hiányában történő alkalmazás semmilyen körülmények közt nem akceptálható. Nyomatékosította továbbá, hogy kizárólag megfelelő garanciákkal, szakképzett személyzet folyamatos jelenléte mellett, részletesen dokumentálva és más páciensektől elkülönítetten kerülhet sor a végrehajtásra.[16]
A 2000-ben kidolgozott "Fehér Könyv" ajánlásai a mentális zavarban szenvedő személyek méltóságának és jogainak védelme tárgyában egyaránt kiterjedtek a polgári és büntetőügyek eredményeként elrendelt gyógykezelésekre. Elvi jelentőséggel deklarálta, hogy a fiatalkorúakra legalább a felnőttkorúak esetében alkalmazott sztenderdeknek kell vonatkoznia, emellett kiemelte a felnőttkorúaktól való elkülönítésük fontosságát.[17] Az Európai Börtönszabályok preambuluma - leképezve a felfogásbeli változásokat - már azt is rögzítette, hogy a fogvatartottak számára a kezelési programokat nyújtó végrehajtási körülmények mellett biztosítani kell az emberi méltóságot nem sértő és értelmes elfoglaltságokat, ezzel elősegítve reszocializációjukat. Az anyagi források hiánya nem szolgálhat indokul az emberi jogokat sértő fogvatartásra, továbbá az elmebetegségben szenvedő, illetve olyan személyeket, akiknek pszichés állapota nem viseli el a szankció büntetés-végrehajtási intézetben való foganatosítását, kifejezetten e célra rendelt intézményben javasolt elhelyezni.[18]
A CPT 16. átfogó jelentésében a 8. jelentéshez hasonlóan megjelentek a kényszerítő eszközök alkalmazásának lehetőségei és főként korlátai. Ezen eszközök szankcionálási céllal egyáltalán nem, egyébként pedig végső esetben, időbeli korlátozással - semmiképpen sem több napon keresztül - alkalmazhatók. Érdekesség, hogy míg a 8. jelentés szerint a "magánzárka" előfordulása visszaszorulóban volt, a 16. jelentés annak előtérbe kerülését jelölte meg az egyik érdemi problémaként. Ugyancsak sajátos, hogy a CPT a megfigyelt gyakorlatok nyomán még 2006-ban is kiemelésre érdemesnek tartotta, hogy a kényszerítő eszközök köréből kizárásra kell, hogy kerüljenek a láncok és a bilincsek.[19]
A Parlamenti Közgyűlés 2223. számú határozata és az ehhez kapcsolódó 2132. számú ajánlás[20] 2018-ban egyaránt rögzítette a fizikai, érzékszervi, intellektuális vagy pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek fogvatartásával kapcsolatos aggályokat és javaslatokat, kiemelve, hogy sajátos szükségleteik elhanyagolása és megfelelő elhelyezésük hiánya alapvető jogaikat sérti, valamint megalázó és diszkriminatív fogvatartási körülményeknek teszi ki őket, ami "kétszeres büntetésnek" tekintendő. Az ellátáshoz való hozzáféréssel kapcsolatban alapvető elvárás, hogy megfelelő számú szakképzett személyzet álljon rendelkezésre, a hozzáférés a büntetés-végrehajtási intézetbe szállítást követően azonnali, a kezelés pedig megszakításmentes legyen, beleértve a különleges körülmények által esetlegesen indokolt, más intézménybe történő átszállítást. Érdemi elvárás, hogy az igazságügyi és büntetés-végrehajtási alkalmazottak képzésének anyagát a fogyatékos fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozó ismeretekkel egészítsék ki, valamint ezeket a megfelelő személyek alkalmazásának kritériumai körébe integrálják.[21]
A felnőttkorú fogvatartottak mentális egészségével foglalkozó, a Miniszteri Bizottság által megfogalmazott ajánlások sorában a legfrissebb 2025. február végén került kiadásra. A mentális zavarral küzdő érintetti kört akként definiálta, hogy kogníciójukban, érzelemszabályozásukban vagy viselkedésükben klinikailag jelentős zavarok detektálhatók. Az alapelvek körében hangsúlyos az a megközelítés, hogy a fogvatartottaknak olyan mentálhigiénés ellátáshoz szükséges hozzáférést biztosítani, ami ugyanolyan minőségű eredmények elérését teszi lehetővé, mint a büntetés-végrehajtási rendszeren kívül a lakosság számára generálisan nyújtott ellátás. Ennek kialakításakor a hatóságoknak tekintettel kell lenniük nemi és kulturális jellegű tényezőkre egyaránt, melyek befolyásolhatják a kezeltek mentálhigiénés igényeit. Ugyancsak érdemi jelentősége van a gyógyítási cél következetes megvalósítása szempontjából a kezelés folytonosságának, figyelembe véve azokat a terápiákat, melyeket a fogvatartás előtt (vagy alatt) kezdtek meg. A mentális egészség kialakítása, illetve megőrzése kapcsán releváns tényezők közül a korábbi iránymutatások
- 92/93 -
logikájához hasonlóan, illetve azt továbbvezetve az ajánlás kiemelte a támogató és gondoskodó környezet megteremtését, a mentálhigiénés tájékoztatás és oktatás biztosítását, a büntetés-végrehajtási rendszerbe történő bekerüléstől kezdődően a mentálhigiénés szolgáltatásokhoz való (folyamatos) hozzáférést, a mentális egészség szociális determinánsainak, illetve komponenseinek azonosítását és lehetőség szerint az azokra való reflektálást, a fizikai tevékenységekhez, kreatív művészetekhez és egyéb programokhoz való hozzáférést, illetve a proszociális kapcsolatok és a közösségbe történő visszailleszkedés támogatását.
A problémák hátterében meghúzódó okok feltárására, illetve a hiányosságok rendszerszemléletű megközelítésére és megoldására irányuló szándékot tükrözi, hogy a nemzeti hatóságoknak szükség esetén intézkedéseket kell hozniuk a pszichoaktív szerhasználat kezelésére, a válsághelyzeti ellátásokhoz való hozzáférés biztosítására és az egészségügyi, illetve a büntetés-végrehajtási rendszer azon hiányosságainak kiküszöbölésére, melyek hozzájárulnak a negatív mentálhigiénés következményekhez és eredményekhez. Kiemelten fontos, hogy az önsértés, illetve az öngyilkosság megelőzése érdekében külön intézkedések kerüljenek kialakításra, beleértve a szakpolitikák kidolgozását, rendszeres felülvizsgálatát és aktualizálását a legjobb gyakorlatok és a legújabb kutatások alapján, a kockázatok azonosítását, továbbá az azonnali orvosi és pszichológiai beavatkozást egyértelmű protokollok keretében. A kezelés kapcsán nem csupán a multidiszciplináris megközelítésre és az egészségügyi szakemberek megfelelő ismereteire, hanem a büntetés-végrehajtási személyzet speciális igényű fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozó képzésére is fokozott hangsúlyt szükséges helyezni. Ennek jelentősége nem csupán a fogvatartottakkal való hatékony(abb) interakció előmozdításában áll, hanem abban is, hogy lehetőség szerint támogatja a személyzetet a munkavégzéssel járó pszichés terhelés feldolgozásában.[22] E terület fejlesztése - a CPT legutóbbi jelentésének tanúsága szerint - hazánkban ugyancsak szükségesnek mutatkozik.[23]
A büntetés-végrehajtási szervezetrendszer részét képező, a kényszergyógykezelés kizárólagos végrehajtási helyéül szolgáló Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI vagy Intézet) hosszabb ideje 311 fős kapacitással rendelkezik,[24] a CPT legutóbbi, 2023. májusi vizsgálatakor 291 ápolt - 256 férfi és 35 női páciens - kezelése zajlott az intézményben. 216 fő kényszergyógykezelés, 23 fő pedig előzetes kényszergyógykezelés alatt állt, míg a további ápoltak IMEI-ben való elhelyezése más jogcímen történt. Saját kutatásom eredményeivel[25] egyezően a testület arra a megállapításra jutott, hogy a betegek túlnyomó többsége paranoid skizofréniában szenved, míg 10 százalékuknál szellemi fogyatékosság figyelhető meg.[26]
A korábban kifejtettekkel összhangban a betegek kettős jogi helyzetét meghatározzák egyfelől a büntetés-végrehajtási törvény (Bv. tv.) rendelkezései a szabadságvesztésre ítéltek jogai, illetve jogaik védelme és érvényesítése tekintetében - kivéve, ha a szabályozás az intézkedés céljával és természetével összeegyeztethetetlen, vagy ha törvény másként rendelkezik -, másfelől az egészségügyről szóló törvény (Eütv.)[27] általános, valamint a pszichiátriai betegek jogaira vonatkozó szabályai a beteg gyógykezelésével összefüggő jogai vonatkozásában (a Bv. tv.-ben rögzített eltérésekkel). A Bv. tv. kezeltekkel szembeni korlátozó intézkedések alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit tekintve hasonló kettősség manifesztálódik, mint a betegek jogai körében. Egyrészt az egészségügyi jogszabályokban meghatározott okok miatt és módokon van helye velük szemben korlátozó intézkedésnek, másrészt a szabadságvesztés végrehajtása során alkalmazható kényszerítő eszközök közül szűk körben megfogásra vagy lefogásra kerülhet sor, amennyiben az IMEI-ből vagy felügyelet mellett az Intézeten kívüli tartózkodás helyszínéről az engedély nélküli távozásuk másként nem akadályozható meg.[28]
A betegekkel szembeni korlátozó eszközöknek alapvetően négy típusa különíthető el: (a) fizikai, amikor a személyzet fizikai erő alkalmazásával tartja vissza vagy teszi mozdulatlanná a beteget; (b) mechanikai, például hevederek alkalmazása a mozdulatlanná tételhez; (c) kémiai, vagyis a beteg viselkedésének szabályozása céljából beleegyezése nélkül történő gyógyszerbeadás; továbbá (d) elkülönítés, a kezelt egyedüli elhelyezése zárt helyiségben akarata ellenére, melynek során mindenkor tekintettel kell lenni a legalitás, a szükségesség, az arányosság és az
- 93/94 -
elszámoltathatóság elveire. Ugyancsak érdemi szerepe van a fokozatosság érvényesülésének: több lehetséges és alkalmas korlátozó intézkedés közül azt kell választani, ami az érintettre a (veszélyeztető vagy közvetlenül veszélyeztető) magatartás elhárításához szükséges legkisebb mértékű korlátozással, illetve hátránnyal jár.[29] Érdemét tekintve szintén ezeket az intézkedéseket rögzíti a pszichiátriai betegek ellátása során alkalmazható korlátozó intézkedések szabályairól szóló rendelet. Eltérés annyiban mutatkozik, hogy külön nevesíti a pszichikai korlátozást - ezen belül a beteg felszólítását a veszélyeztető, illetve a közvetlen veszélyeztető magatartástól való tartózkodásra, illetve az ilyen magatartás abbahagyására, valamint a felszólítást a magatartás elhárítását célzó beavatkozásokkal, kezelésekkel történő együttműködésre, annak eredménytelensége esetén pedig a figyelmeztetést, hogy egyéb korlátozó intézkedés alkalmazása következik.[30]
A vonatkozó nemzetközi dokumentumok, az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga és a CPT iránymutatásai alapján a korlátozó intézkedések igénybevételekor garanciális szabályoknak kell érvényesülniük többek közt
- az engedélyezés, illetve az erre való felhatalmazás;
- a lehetséges tartam;
- az alkalmazás fölötti orvosi felügyelet gyakorlása;
- az egyes esetek megfelelő dokumentálása;
- a betegek alkalmazás megszűnését követő pontos tájékoztatása; valamint
- az érintettek számára hozzáférhető panaszmechanizmus, illetve az ennek kapcsán ingyenesen igénybe vehető jogi segítségnyújtás körében.
A betegeket tilos mechanikai korlátozásnak alávetni más kezeltek jelenlétében, és a személyzet sem veheti igénybe más ápoltak segítségét a korlátozó intézkedéshez. A mechanikai korlátozás és az elkülönítés főszabályként legfeljebb néhány óráig tarthat, amennyiben pedig ennél tovább (de semmiképp sem napokig) van szükség az alkalmazásra, orvos által rövid időközönként "felülvizsgálatra" kell, hogy kerüljön az indokoltságuk.[31] Főként a visszatérően, ismétlődő jelleggel történő igénybevétel esetén megfontolás tárgyát kell, hogy képezze a másodvélemény beszerzése, illetve esetlegesen a beteg más, speciálisabb és kezelési igényeihez jobban igazodó pszichiátriai létesítménybe történő átszállítása.[32]
Az ellátás során a beteg jogainak gyakorlásában csak az egészségi állapota által indokolt ideig, törvényben meghatározott mértékben és módon korlátozható.[33] Korlátozó intézkedést főszabályként a beteg kezelőorvosa (vagy kivételesen indokolt esetben, ideiglenesen, az orvos azonnali értesítése mellett szakápoló) rendelhet el. A kezelőorvos az alkalmazást megelőzően - amennyiben ez nem lehetséges, annak megkezdését követően a lehető legrövidebb időn belül - rögzíti az egészségügyi dokumentációban a korlátozó módszereket vagy eljárásokat, megjelölve azok indokát és időtartamát. Az alkalmazás során a beteg állapotát és testi szükségleteit rendszeresen ellenőrizni kell, egészségügyi dokumentációjában az ellenőrzés tényét és eredményét egyaránt fel kell tüntetni.[34] Ugyanakkor a CPT iránymutatása alapján mechanikai korlátozásnál vagy elkülönítésnél valamennyi érintett beteg folyamatos felügyeletét szükséges biztosítani a személyzet egy megfelelően képzett tagjának állandó jelenléte útján a terápiás kapcsolat fenntartása és szükség szerint a betegnek történő segítségnyújtás érdekében, amit nem helyettesíthet a megfigyelőrendszer telepítése az e célra rendelt helyiségben.[35]
A CPT korábbi, 2006-os jelentésében szereplő, a betegekkel szemben az IMEI-ben alkalmazott egészségügyi személyi korlátozások a lefogást, a hevederrel történő ágyhoz rögzítést és az injekcióbeadást (kémiai jellegű korlátozó eszköz) foglalták magukban, a testület viszont hangsúlyozta a bilincsek és hevederek rendszeres használatának negatív hatását az érintettek állapotának megfigyelésére és értékelésére, illetve annak jelentőségét, hogy használatuk minden esetben egyedi kockázatértékelés alapján történjen.[36] A testület következő, 2010-es vizsgálata során arra a megállapításra jutott, hogy a korlátozó intézkedések alkalmazása nem volt eltúlzott, azonban csak a mechanikai korlátozás (például lekötés/nyugalmi állapotba helyezés) eseményeiről készült esetleírás, miközben a "kézi megfékezésről" nem vezettek nyilvántartást, és a kémiai (gyógyszeres) korlátozás nem került megfelelően dokumentálásra. A Bizottság ekkor javasolta egy átfogó, a korábban hivatkozott egyes garanciális szempontokat és tényezőket részletesen tartalmazó protokoll kialakítását.[37]
A testület legutóbbi, 2023-as megfigyelései körében az egyik legkirívóbb problémaként a fenti elvárásokkal és
- 94/95 -
követelményekkel való összhang hiánya értékelhető. A betegekkel szemben az IMEI-ben hevederrel történő ágyhoz rögzítést, kémiai korlátozó intézkedést és elkülönítést alkalmaztak.[38] A mechanikai korlátozás gyakorisága a testület állásfoglalása szerint nem volt excesszívnek tekinthető, 2022-ben 79, 2023 első felében (a látogatásig) 43 esetben került rá sor, ezeket az alkalmakat külön nyilvántartásban és a kezelt egészségügyi dokumentációjában egyaránt rögzítették, illetve a betegjogi képviselőnek és a törvényességi felügyeletet gyakorló ügyésznek jelentették.[39] Ugyanakkor a korlátozás tartama kapcsán aggályként merült fel a többórás, számos esetben a 20 órát meghaladó tartamú alkalmazás, amit kétóránként vizsgáltak felül. A betegek nem álltak folyamatos, közvetlen felügyelet alatt, hanem a személyzet valamely tagja ellenőrizte őket bizonyos időközönként, miközben alapvető fiziológiai szükségleteik ellátása nem volt megfelelően biztosított. Ezek a körülmények a kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód tilalmába ütköznek, ezáltal sértik az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkét. Ezen túlmenően a korlátozásra gyakran más ápoltak jelenlétében került sor, annak megszűnését követően pedig az érintettek nem kaptak tájékoztatást.
Ennek kapcsán felmerülő érdemi kérdéskör az ápoltak megfigyelése: annak lehetőségei, illetve korlátai. A CPT aktuális tapasztalatai alapján a II. épület minden kórtermében elektronikus megfigyelőrendszer került telepítésre. Ennek alkalmazása viszont jelentős beavatkozással jár az érintettek magánszférájába, aminek megengedhetősége mindenkor egyedi kockázatértékelés, indokoltsága pedig rendszeres "felülvizsgálat" tárgyát kell, hogy képezze. A megfigyelésre alkalmas technológia folyamatos és generális jelleggel történő használata mind betegjogi, mind adatvédelmi szempontból kifogásolható. Helyette a konkrét egyénre összpontosuló, lehetőleg e célra elkülönített helyiségben történő megfigyelés javasolt.[40] Kifejezetten aggályosnak tekinthető továbbá, hogy a mechanikai korlátozással érintett betegek folyamatos személyes felügyelet helyett a telepített kamerarendszerrel kerültek megfigyelésre. A magyar kormány álláspontja szerint előbbire a személyzet egyéb feladatai miatt nincs is lehetőség,[41] ennek biztosítása azonban akár a személyzeti létszám emelése útján a modern pszichiátria követelményeinek való megfelelés, illetve a betegjogok védelme érdekében nem mellőzhető. A Bv. tv.-be feltehetően a CPT ezzel kapcsolatos megalapozott kifogásaira is figyelemmel kerültek be 2024-ben a kezeltek megfigyelésére vonatkozó rendelkezések, melyek értelmében az IMEI kórtermében a korábban öngyilkosságot megkísérlő vagy a saját, illetve mások testi épsége elleni cselekményt elkövető beteg megfigyelése érdekében - a megfigyelés elrendelésével közvetlenül nem érintett betegek kíméletével - helyezhető el elektronikus megfigyelési eszköz. Ha a beteggel szemben kényszerítő eszközt alkalmaznak, olyan kórteremben kell elhelyezni, melyben az állapota elektronikus megfigyelési eszközzel nyomon követhető.[42] Ez a szabályozás azonban a személyes megfigyelés hiányával kapcsolatos kérdésre - egyelőre - nem ad választ.
A vizsgálat ugyancsak kiterjedt arra, hogy az Intézetben alkalmazásban álló őrök állandó jelleggel gumibotot, bilincset és paprikaspray-t tartottak maguknál, ami potenciálisan visszaveti a személyzet és az ápoltak közti pozitív, terápiás jellegű viszonyt. A magyar kormány úgy foglalt állást, hogy ezen eszközök részben a kezeltek kiszámíthatatlan viselkedésére, részben 2023-ban egy alkalmazott sérelmére elkövetett konkrét cselekményre tekintettel nem mellőzhetők, azonban esetleges használatuk speciális biztonsági előírások szerint fog történni, melyek közt kiemelésre kerül a kezeltekkel való bánásmód. Ugyanakkor - a CPT 2010-es megállapításával összhangban - az őrszemélyzet továbbra sem részesül speciális képzésben a pszichiátriai betegekkel végzendő munkáról, bár a Büntetés-végrehajtási Szervezet Oktatási, Továbbképzési és Rehabilitációs Központja képzésében szerepet kap a pszichológiai és mentális zavarokkal küzdő fogvatartottak kezelése,[43] így e terület mindenképp fejlesztésre érdemes.[44]
A betegek rehabilitációja, reintegrációja az IMEI teljes személyzetének feladata, a teammunka részese a biztonsági felügyelő, az ápoló, a reintegrációs tiszt, a pszichológus, a pszichiáter és a főigazgató főorvos. Az egyéni és
- 95/96 -
csoportterápia megvalósításáért elsődlegesen a Klinikai Pszichológiai Osztály felel. A büntetés-végrehajtási pszichológiai munka azonban sajátos abból a szempontból, hogy az elbocsátottak utánkövetésére a személyiségi jogok védelme miatt nincs lehetőség. A kényszergyógykezelés megszüntetését követő gondozás és gyógykezelés a polgári pszichiátriai intézmények, gondozók, illetve szociális otthonok feladata,[45] így az e téren rendelkezésre álló információk köre meglehetősen korlátozott.[46] Az IMEI által közölt információk alapján a CPT - 2005-ös látogatása nyomán tett megállapításaival egyezően - az átlagos ápolási időt az Intézetben 5-6 évre becsülte. Hangsúlyozta ugyanakkor azt a saját kutatásom által is alátámasztott tényt, hogy egyes kezeltek akár több évtizedet töltenek a büntetés-végrehajtási intézetben, adott esetben pusztán azért, mert befogadó hozzátartozó hiányában egy szociális otthon nem tud számukra megfelelő időben férőhelyet biztosítani.
2023-ban és 2024-ben empirikus kutatás keretében 92 nyilvános tárgyalást kísértem figyelemmel, melyek a kényszergyógykezelés bírósági felülvizsgálatára irányultak.[47] A büntetés-végrehajtási bírónak az intézkedés megszüntethetőségéről az alapján kell döntenie, hogy a beteg meggyógyult-e, fennáll-e a bűnismétlés veszélye, valamint hogy a kényszergyógykezelés - a beteg esetleg megváltozott egészségi állapotára is figyelemmel - a társadalom védelme szempontjából a továbbiakban nem szükségtelen-e.[48] Az IMEI által közzétett információk szerint a kényszergyógykezelés megszüntetésének feltétele a beteg tartósan kompenzált állapota és a kezeléssel való együttműködés, továbbá lényeges, hogy elfoglalható helye legyen a pszichiátriai betegek otthonában, illetve amennyiben családjához távozik, annak feltételei biztosítottak legyenek.[49] Kutatásom során 11 elkövető kényszergyógykezelését szüntette meg a bíróság; az érintettek közt hasonló volt azoknak az aránya, akik hozzátartozójuktól rendelkeztek befogadó nyilatkozattal (n=6), és azoké, akiknek szociális otthon biztosított férőhelyet (n=5).
A felülvizsgálati eljárásokhoz szükséges elmeorvosi és orvosszakértői véleményekben szereplő állásfoglalásokat, valamint a bírói gyakorlatot tekintve egyaránt megállapítható volt valamennyi ügyben, hogy a szabadon bocsátás a kényszergyógykezelt hozzátartozója általi befogadásától vagy szociális otthoni elhelyezésének biztosítottságától függ. Ugyanakkor a Bv. tv. ilyen követelményt kizárólag a súlyos beteg vagy az önálló életvitelre képtelen beteg elbocsátásához kapcsolódóan támaszt.[50] Bár az intézkedés megszüntetését ennek megkövetelése megnehezíti, nyilvánvaló, hogy az évekig tartó zárt intézeti kezelés után lényeges a társadalomba való visszailleszkedés szempontjából, hogy a betegek rendelkezzenek bizonyos protektív háttérrel, és főként gyógyszereik folyamatos szedése fölött az ellenőrzés megvalósuljon. Ugyanakkor az aktuális szakértői gyakorlat - a bűnismétlés veszélyének csökkentésével való összekapcsolás révén - lényegében implicite építi be a feltételt valamennyi ügybe, miközben annak alkalmazására csak a Bv. tv. által meghatározott szűkebb körben lenne alapvetően lehetőség. Amennyiben az elhelyezésre vonatkozó kritérium alkalmazása általában véve indokoltnak mutatkozik, annak a jogszabályban ekként való rögzítése is szükséges.
A feltétel generális jelleggel történő intézményesítése ezen kívül csak akkor bírhat létjogosultsággal, ha a kezelt (befogadására alkalmas és azt vállaló) hozzátartozó hiányában a kényszergyógykezelés szükségességének megszűnését követően haladéktalanul elbocsátható a büntetés-végrehajtási intézetből, tehát ha a szociális otthoni elhelyezések rendszere megfelelően működik. Komoly problémát jelent azonban, hogy a szociális otthoni férő-
- 96/97 -
hely felszabadulására várva a kezeltek hónapokat, sőt akár éveket töltenek az IMEI-ben azt követően is, hogy az Intézet indokoltnak látná kényszergyógykezelésük megszüntetését. A várakozási idő a szociális otthonba történő bekerülésre az IMEI szerint legalább egy év, gyakran ennél hosszabb, és 2023-ban a CPT látogatását követően 27 fő várt elhelyezésre.[51] Hozzáteszem, hogy a kérelem valamennyi kezelt esetében, akiknek az IMEI az elbocsátását és a szociális otthoni elhelyezését javasolja, a férőhely soron kívüli biztosítására irányul. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján, ha az ellátást igénylő soron kívüli elhelyezését kezdeményezték, az intézményvezető dönt az igény indokoltságáról, továbbá - több soron kívüli elhelyezésre vonatkozó igény esetén - az igények teljesítésének sorrendjéről.[52] Az általam megfigyelt egyik felülvizsgálat során a kényszergyógykezelt álláspontja szerint az intézkedéssel összefüggésben "a gyógyító-pszichiátriai és a büntető-javító célzat is teljesült", ennek nyomán pedig arról kérdezte a bírót, hogy amíg sorra kerül a szociális otthon várólistáján, elhelyezhető-e valamelyik civil pszichiátriai intézményben. A bíró jelezte, hogy erre jogszabály alapján nincs lehetőség.[53] Ez a helyzet, melyet a magyar kormány is elismert, nemcsak a jogalap hiányában történő fogvatartás problémáját veti fel,[54] hanem a gyógyítás és a tartós állapotjavulás elérésének céljával egyaránt ellentétes.
A magyar kormány CPT-nek adott válasza alapján az IMEI-nek országosan 38 olyan intézménnyel van kapcsolata, melyekben az elbocsátást követően a kezeltek elhelyezésre kerülhetnek. 2023-ban a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BvOP) és az IMEI egyeztetést folytatott a Belügyminisztérium Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságával, az Egészségügyért Felelős Államtitkársággal és az Országos Kórházi Főigazgatósággal. Ennek kapcsán megállapodás született arról, hogy az IMEI állandó nyilvántartást vezet az elbocsátási folyamatról, és a vonatkozó információkat jelenti a BvOP-nak.[55] Ugyanakkor álláspontom szerint ezek a lépések - bár pozitív kezdetet jelentenek - önmagukban nem alkalmasak a kényszergyógykezeltek elhúzódó fogvatartása problémájának megoldására. Míg az Emberi Jogok Európai Bírósága elfogadja, hogy a nemzeti hatóságok jogosultak a kezelt szabadon bocsátását bizonyos mértékű felügyelet gyakorlásához kötni és ennek megvalósulásáig akár elhalasztani, erre az Emberi Jogok Európai Egyezményével összhangban kizárólag úgy kerülhet sor, ha a késedelem nem nyúlik észszerűtlenül hosszúra, és ennek jogrendszerbeli biztosítékai fennállnak.[56] Tekintettel arra, hogy a szociális otthonokhoz érkező kérelmek döntő hányada soron kívüli elhelyezésre irányul, az intézményvezetők döntési jogköre pedig diszkrecionális, megnyugtató módon csak akkor lenne rendezhető ez a helyzet, ha megfelelő kapacitással bíró intézményhálózat kerülne kialakításra.
Célszerű emellett kitérni azokra az esetekre, amikor a beteg kezelésére az IMEI adottságai és feltételei egyértelműen inadekvátnak bizonyulnak. Ez a probléma mindenekelőtt fiatalkorúak esetében merül fel. Kutatásom során egy fiatalkorú kényszergyógykezelt ügyében zajlott felülvizsgálat. Az IMEI-től érkezett jelzés alapján az igényeihez illeszkedő fejlesztés nem volt megvalósítható, és a kezeléstől érdemi javulás nem várható, elhelyezésére pedig hosszabb ideje egyszemélyes formában került sor. Alkalmasabbnak látták volna a speciális fejlesztő intézményben történő további kezelést, mivel a szükséges feltételek és eszközök az Intézetben nem álltak rendelkezésre, ugyanakkor elfogadható alternatívát nem találtak. A fiatalkorúak IMEI-ben való kezelése nézetem szerint csupán akkor bírhat létjogosultsággal, ha az Intézet rendelkezik a kívánt feltételekkel, amit a bíróságnak már a kényszergyógykezelés elrendeléséről való döntés során vizsgálnia és értékelnie kellene. Amennyiben pedig a kezelés megkezdését követően válik nyilvánvalóvá, hogy az IMEI nem tekinthető alkalmasnak az adott elkövető gyógyítására, a felülvizsgálati eljárásban logikusan adódó elvárás, hogy az IMEI véleménynyilvánítását követően haladéktalanul kerüljön sor a kényszergyógykezelés megszüntetésére, és az érintett más, speciális kezelési igényeinek megfelelő intézményben kerülhessen elhelyezésre. A CPT szintén rámutatott, hogy az IMEI különösen alkalmatlannak bizonyulhat a fiatalkorúak kezelésére, és javasolta, hogy az Intézetben történő fogvatartásuk lehetőségét a jogalkotó szüntesse meg.[57]
A kényszergyógykezelés végrehajtása során az egyes jogállami garanciák, így a kínzás és az embertelen, illetve megalázó bánásmód, valamint a jogalap hiányában történő fogvatartás tilalmának érvényesülése - a gyógyítá-
- 97/98 -
si cél elérésére és a betegek fokozottan kiszolgáltatott helyzetére figyelemmel - alapvető jelentőséggel bírnak. Miközben a nemzetközi egyezmények, határozatok és ajánlások rendelkezéseit, illetve a hazai regulációs és végrehajtási tendenciákat tekintve egyértelműen megfigyelhető a kóros elmeállapotú elkövetőkhöz való viszonyulásban a betegjogok térnyerése, az előbbi területeken továbbra is számos megoldásra váró kérdés és hiányosság mutatkozik. "Nemegyszer tapasztalható, hogy az ilyen elkövetők hosszabb ideig méltánytalanul kénytelenek hátrányos helyzetet elviselni. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az ilyen betegek nem ritkán éveket töltenek az intézetben csak azért, mert nincsen olyan személy, aki a házi gondozásukat vállalná, vagy férőhely hiányában nincsen olyan polgári elmegyógyító intézet, amely őket befogadná, nyilvánvalóvá válik, hogy az ilyen betegek méltánytalanul súlyos helyzetbe kerülnek anélkül, hogy azt a társadalom védelmének szempontjai szükségessé tennék."[58] Bár ezek a megállapítások napjainkban ugyancsak felmerülhetnének - és csekély eltérésekkel fel is merülnek - bármely bíró, kezelőorvos vagy épp szociális otthoni vezető részéről a kényszergyógykezelések felülvizsgálata során, az idézet 1969-ből származik. ■
JEGYZETEK
[1] Kovács Zsuzsa Gyöngyvér: Gondolatok a kényszergyógykezelésről. In: Smuk Péter (szerk.): Az állam és jog alapvető értékei. 1. kötet. Győr, Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, 2010. 144.
[2] 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról 336. §.
[3] Hamula János - Uzonyi Adél: Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet csoportterápiás rendszerének bemutatása. Börtönügyi Szemle, 2015. (4), 41.
[4] 2012. évi C. törvény 78. § (1) Személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetőjének kényszergyógykezelését kell elrendelni, ha elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethető, és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, feltéve, hogy büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni. (2) A kényszergyógykezelést meg kell szüntetni, ha szükségessége már nem áll fenn.
[5] Fehér Lenke: Elmebetegség - büntetőjog - beszámíthatóság. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1993. 133.; Koósné Mohácsi Barbara et al.: Büntetés-végrehajtási jog. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2022. 173.
[6] Universal Declaration of Human Rights, Resolution 217 A (III) adopted by the United Nations General Assembly, 10 December 1948., Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (teljes szöveg), https://www.coe.int/hu/web/compass/the-universal-declaration-of-human-rights-full-version-
[7] 1976. évi 8. törvényerejű rendelet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről 10. cikk 3.
[8] 1988. évi 3. törvényerejű rendelet a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni nemzetközi egyezmény kihirdetéséről, 1., 11., 17. cikk.
[9] General Assembly resolution 46/119 of 17 December 1991 on the Principles for the protection of persons with mental illness and the improvement of mental health care, Principle 9., 11. (para. 11., 12., 14.), 20.
[10] 2007. évi XCII. törvény a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről 13-15. cikk.
[11] Guidelines on article 14 of the Convention on the Rights of Persons with Disabilities adopted during the Committee's 14th session, held in September 2015. Part XI. Para. 20.
[12] 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről 3., 19., 32., 46. cikk.
[13] Recommendation No. R (83) 2 Concerning the Legal Protection of Persons Suffering from Mental Disorder Placed as Involuntary Patients (Committee of Ministers, 22 February 1983), 5., 9., 10. cikk.
[14] 1994 Parliamentary Assembly Recommendation 1235 on Psychiatry and Human Rights (12 April 1994), 4. pont.
[15] 1995. évi III. törvény a Strasbourgban, 1987. november 26-án kelt, a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló európai egyezmény kihirdetéséről 1-2., 7. cikk.
[16] 8th General Report on the CPT's activities covering the period 1 January to 31 December 1997, Strasbourg, 31 August 1998. 26., 33., 37., 39. pont.
[17] "WHITE PAPER" on the protection of the human rights and dignity of people suffering from mental disorder, especially those placed as involuntary patients in a psychiatric establishment, Strasbourg, 3 January 2000. 1., 2., 7., 14. pont.
[18] A Miniszteri Bizottság Európai Börtönszabályokról szóló R/2006/2 ajánlása a Tagállamok számára (2006. január 11.), 6., 10.1., 12.1-12.2., 18.8., 40.4., 40.5. pont.
[19] 16th General Report on the CPT's activities covering the period 1 August 2005 to 31 July 2006, Strasbourg, 16 October 2006. 40., 42-43. pont.
[20] Parliamentary Assembly Recommendation 2132 (2018) on Detainees with disabilities in Europe.
[21] Parliamentary Assembly Resolution 2223 (1 June 2018) on Detainees with disabilities in Europe, 1., 3-5., 7.1.2., 7.5-7.6., 7.9-7.10. pont.
[22] Recommendation CM/Rec(2025)2 of the Committee of Ministers to member States regarding the promotion of the mental health of prisoners and probationers and the management of their mental disorders, adopted by the Committee of Ministers on 26 February 2025 at the 1520th meeting of the Ministers' Deputies, 1-5., 7-8., 13., 15.2., 16.2., 17., 20.2., 23. pont.
[23] European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT): Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 16 to 26 May 2023. Strasbourg, 3 December 2024. 68.
[24] Ferencz Adrienn: Kóros elmeállapotban - Az elmeállapot megfigyelése és az ideiglenes gyógykezelés gyakorlati alkalmazása. Jogi Fórum, 2019.04.26., https://www.jogiforum.hu/cikk/2019/04/26/koros-elmeallapotban-az-elmeallapot-megfigyelese-es-az-ideiglenes-gyogykezeles-gyakorlati-alkalmazasa/
[25] 2023-ban és 2024-ben a kényszergyógykezelés felülvizsgálata körében 92 nyilvános tárgyalás megfigyelése útján végeztem empirikus kutatást.
[26] CPT: Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 16 to 26 May 2023. 63.
[27] 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről.
[28] 2013. évi CCXL. törvény 325. § (2)-(3), 336. §.
[29] CPT: Means of restraint in psychiatric establishments for adults (Revised CPT standards). Strasbourg, 21 March 2017. 2.
[30] 60/2004. (VII. 6.) ESzCsM rendelet a pszichiátriai betegek intézeti felvételének és az ellátásuk során alkalmazható korlátozó intézkedések szabályairól 1. § (1), 5. § (1).
[31] A pszichiátriai betegekre vonatkozó hatályos magyar szabályozás alapján a korlátozó intézkedés ideje alatt a beteg állapotának folyamatos, fokozott ellenőrzése szükséges [60/2004. (VII. 6.) ESzCsM rendelet 5. § (3)].
[32] CPT: Means of restraint in psychiatric establishments for adults. 2-5.
[33] Az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogában ugyancsak megerősítésre került, hogy a szabadságuktól megfosztott személyek esetében a fizikai erő alkalmazása, amennyiben azt nem teszi szigorúan szükségessé az érintettek saját magatartása, sérti emberi méltóságukat és az Egyezmény 3. cikkét [M.S. Horvátország elleni ügye, 2015. május 19. (ügyszám: 75450/12), 97. és Bureą Cseh Köztársaság elleni ügye, 2013. január 18. (ügyszám: 37679/08), 86.].
[34] 1997. évi CLIV. törvény 10. § (3), (5).
[35] CPT: Means of restraint in psychiatric establishments for adults. 4.
[36] CPT: Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 30 March to 8 April 2005. Strasbourg, 29 June 2006. 52-53.
[37] CPT: Jelentés a magyar kormány számára a kínzás és embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés megelőzésére létrehozott Európai Bizottság (CPT) magyarországi látogatásáról 2009. március 24-től április 2-ig. Strasbourg, 2010. június 8. 42.
[38] A II. épületben ápoltakkal szemben, akik elítéltnek minősülnek (míg a kényszergyógykezelt, a kényszerintézkedés hatálya alatt álló, a rendbírság helyébe lépő elzárásra és a szabálysértési elzárásra kötelezett személy "egyéb jogcímen fogvatartott"), a Bv. tv. alapján további eszközök, például bilincs is használható. Ennek dokumentálása az Intézetben megfelelően történt, túlzott gyakoriság nem állt fenn.
[39] A kémiai korlátozást viszont a mechanikaival ellentétben nem rögzítették külön nyilvántartásban, csupán a beteg lázlapján tüntették fel a kezelés részeként (kivéve, ha mechanikai korlátozással együttesen alkalmazták). Az elkülönítés kifejezetten e célra rendelt helyiségben került foganatosításra, azonban erre vonatkozóan sem volt megfelelő nyilvántartás.
[40] CPT: Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 16 to 26 May 2023. 65.
[41] Government of Hungary: Response of the Hungarian Government to the report of the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) on its visit to Hungary from 16 to 26 May 2023. Strasbourg, 3 December 2024. 77.
[42] 2013. évi CCXL. törvény 328. § (6).
[43] Government of Hungary: Response of the Hungarian Government to the report of the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) on its visit to Hungary from 16 to 26 May 2023. 76.
[44] CPT: Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 16 to 26 May 2023. 67-68.
[45] Hamula - Uzonyi: Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet csoportterápiás rendszerének bemutatása. 35., 47.
[46] Szembetűnő viszont a visszaesési ráta, mely a kényszergyógykezeltek esetében 4-5 százalékra, míg a beszámítható fogvatartotti populáció körében 40-50 százalékra tehető [Bacsák Dániel: Kényszergyógykezeltek utógondozása - Jó gyakorlat egy bentlakásos pszichiátriai intézetben. Börtönügyi Szemle, 2016. (4), 97.].
[47] A tárgyalások 2023 áprilisa és 2024 januárja közt 59 kényszergyógykezelt ügyében zajlottak: a kutatási időszakban 31 kezelt esetében kettő és 1 kezelt esetében három felülvizsgálati eljárást volt alkalmam megfigyelni.
[48] 30/2007. BK vélemény a kényszergyógykezelés felülvizsgálatáról. I.
[49] https://bv.gov.hu/hu/intezmenyek/imei/kerdesek A kényszergyógykezelés kérelemre történő felülvizsgálatához elérhető iratminta e kritériumok iskolapéldáját adja: "(...) Hiszt Erika az elmeműködés kóros állapotában, a hasadásos elmezavar téveszmékkel jellemezhető formájában mint mentális zavarban szenved. Az utóbbi három hónapban Hiszt Erika állapota azonban rohamos javulásnak indult. Szülei elmondása szerint a vele való kommunikáció érhetőbbé vált, tudata folyamatosan tiszta, éber, tájékozottsága térben, időben megfelelő. Gyógykezelését elfogadja, együttműködő. Állapota a kezelés hatására stabilizálódott. Szülei az otthoni terápiás környezetet biztosítanák, amiről a nyilatkozatukat mellékelten csatolom. A fentiekre figyelemmel álláspontom szerint indokolt annak soron kívüli felülvizsgálata, hogy Hiszt Erika kezelése a továbbiakban folytatható-e az IMEI-n kívül, otthoni környezetben. Jelenlegi állapotából ugyanis alapos következtetés vonható le arra, hogy gyógyszeres kezelés fenntartása mellett sem áll fenn a veszélye újabb bűncselekmény elkövetésének. Ügyfelem a kényszergyógykezelés megszüntetése esetén a szülei lakásában élne életvitelszerűen, így édesanyja és édesapja is gondoskodni tudna arról, hogy a gyógyszeres kezelése folytatódjon." [Kérelem kényszergyógykezelés felülvizsgálatára, iratminta, 2021.02.10. https://jogkodex.hu/doc/4392594?searchData=# ]
[50] 2013. évi CCXL. törvény 341. § (2) A súlyos beteg vagy önálló életvitelre képtelen beteg elbocsátása előtt kellő időben értesíteni kell a törvényes képviselőt, a gondozásra vagy egyéb ellátására kötelezett személyt, és gondoskodni kell az elbocsátott hazaszállításáról, vagy szükség esetén kezdeményezni kell a megfelelő gyógyintézetben vagy a személyes gondoskodás keretébe tartozó szakosított ellátást nyújtó intézményben történő elhelyezését. A szükséges intézkedéseket az IMEI főigazgató főorvosa teszi meg.
[51] CPT: Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 16 to 26 May 2023. 70.
[52] 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról 94/B. § (2).
[53] Kényszergyógykezelés felülvizsgálata, 2023. december.
[54] Az Alapvető Jogok Biztosának állásfoglalása alapján ez a helyzet az Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdésében biztosított személyi szabadsághoz és biztonsághoz való joggal, valamint a III. cikk (1) bekezdésében foglalt embertelen bánásmód tilalmával összefüggő visszásságot valósít meg. [Alapvető jogok biztosa mint OPCAT nemzeti megelőző mechanizmus jelentése az AJB-766/2017. számú ügyben. Budapest, 2017. február 22. 35.]
[55] CPT: Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 16 to 26 May 2023. 78.
[56] Johnson Egyesült Királyság elleni ügye, 1997. október 24. (ügyszám: 119/1996/738/937), 18-19., 61., 63., 66-67.
[57] CPT: Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 16 to 26 May 2023. 6.
[58] Farkas Sándor: A büntetőjog néhány időszerű kérdése. Magyar Jog és Külföldi Jogi Szemle, 1969. (6-7), 338.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tudományos segédmunkatárs, Országos Kriminológiai Intézet; megbízott oktató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Doktori Iskola. https://orcid.org/0009-0006-0639-855X
Visszaugrás
