A sajtó-helyreigazítás a hazai jogrendszer egy kellő hatékonysággal működő, kiszámítható és következetes bírói gyakorlaton alapuló különleges jogvédelmi intézménye. Az évtizedek óta bevált modell szerint működő rendszer alapvető megváltoztatására nem merült fel igény; a 2018. január 1-jétől bevezetett új perrendi szabályok is lényegében csak az osztott perszerkezethez igazítás szükségessége miatt hoztak érdemi változásokat. Az azonnali jogvédelem elismert igényéből következően a felmerült gyakorlati problémákra a bírói jogfejlesztő értelmezésnek gyorsan és eredményesen kell válaszokat adnia. Ezek közé tartozik a sajtó-helyreigazítás egyik legnagyobb kihívásából: az alperes személyének a meghatározásából eredő gyakorlati nehézségek feloldása. A helyreigazításra kötelezett személyéből eredően ugyanis újabb és újabb értelmezési kérdések merülnek fel, amelyekre a jogalkalmazás az elmúlt évtizedekben jól követhető fejlődési íven alapuló gyakorlatias válaszokat ad.
Tárgyszavak: sajtó-helyreigazítás, polgári perrendtartás, eljárási státusz, perköltség
A sajtó-helyreigazítás a polgári jog különleges személyiségvédelmi eszköze, amelynek a lényege, hogy amennyiben valakiről meghatározott sajtótermékben (médiatartalomban) valótlan tényt állítanak, híresztelnek, való tényt hamis színben tüntetnek fel, a lehetőség szerinti legrövidebb időn belül igényt terjeszthet elő arra, hogy a sajtótermékben (médiatartalomban) olyan helyreigazító közlemény jelenjen meg, amelyből kitűnik, hogy a sérelmezett közlés mely tényállítása valótlan, megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, és ezzel szemben melyek a való tények.
A sajtószerv által megvalósított jogsértés következményei egy kivételes jogvédelmi eszközzel orvosolhatók: az 1972. évi 26. törvényerejű rendelet 60. §-ának a módosítása folytán 1973. január 1-jétől a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952-es Pp.) szabályanyagában a különleges polgári perek között elhelyezett sajtó-helyreigazítási per által. A jogvédelmi igény azonnali és hatékony érvényesíthetőségét egy évtizedek óta jól működő - korábban a Ptk. (a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény), majd a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) anyagi jogi, a hatályos polgári perrendtartás eljárásjogi szabályai, valamint a következetes, elsődlegesen a PK 12., 13., 14. és 15. számú állásfoglalásokon alapuló bírói gyakorlat által megvalósított - modell biztosítja, amelynek elengedhetetlen része a kötelező megelőző eljárás, az ott előterjesztett igények megváltoztathatatlansága, a perben az egyetlen érvényesíthető kereset más keresettel összekapcsolásának a tilalma, továbbá a jogvita haladéktalan elintézéséhez kapcsolódóan az eljárási jogok - különösen a bizonyítási indítványok előterjesztésében és egyes eljárási jogintézmények kizártságában jelentkező - korlátozása.
Aki a sajtóközleményben megjelent, valótlan tartalmú tényt sérelmezi, nem fordulhat közvetlenül a bírósághoz. A per megindítását ugyanis kötelezően meg kell, hogy előzze a sajtószerv felé irányuló helyreigazítási kérelem, amelynek eredménytelensége feltétele a keresetlevél előterjesztésének. Az előzetes eljárás a sajtó-helyreigazítási per kötelező és mellőzhetetlen előzménye. A jogalkotó szándéka szerint a kötelező előzetes eljárás fenntartása az önkéntes jogkövetés elősegítését és a perelterelést célozza, egyben a gyors befejezhetőséget szolgáló szabá-
- 161/162 -
lyok mellett zajló per előkészítését is megvalósítja.[1] A megelőző kérelem alapján van ugyanis a sajtószerv abban a helyzetben, hogy meggyőződhessen a kérelem alaposságáról, így mindenekelőtt arról, hogy rendelkezik-e azokkal az információkkal, amelyek alapján a perben sikerrel védekezhet. Ha pedig a sajtószerv a helyreigazításra vonatkozó kötelezettségének nem tesz önként eleget, az érintett személy ugyancsak rövid időn belül egy csak szűk körű bizonyítási eljárást lehetővé tevő, soron kívüli polgári peres eljárásban szerezhet érvényt a perben érvényesíthető egyetlen szankció: a helyreigazítás iránti követelésének.
A helyreigazítás objektív kötelezettség, független a sajtó felróható magatartásától. Amennyiben a sajtószerv hiányos adatok esetében felvállalja a per megindítását, a kimenetele kockázatát már neki kell viselnie. Mindehhez kapcsolódóan a jogalkotó a határidőket is a gyorsaság követelményének megfelelően rendezi: a kereset megindítására, a tárgyalás kitűzésére, az ítélet írásba foglalására és kézbesítésére, a perorvoslat elbírálására is az általános szabályokhoz képest rövidebb határidő áll rendelkezésre. Ennek a jól működő modellnek a megváltoztatására sem a jogalkalmazás, sem a jogkereső felek részéről nem merült fel igény. A 2018. január 1-jén hatályba lépő polgári perrendtartás (2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról, a továbbiakban: Pp.) sem kívánta alapvetően átalakítani a sajtó-helyreigazítás rendszerét, csupán szabályait a legnagyobb koncepcionális újítás, az osztott perszerkezet sajátosságaihoz igazította.
Az időszerűség követelményét elsődleges alapként meghatározó sajtó-helyreigazítás jellemzőihez igazodik a felperes és az alperes személye, és az ebből adódó speciális szabályok. A jogsérelmet a valótlan tartalmú sajtóközlemény okozza, a sérelem különleges kompenzációjára, azaz a valótlan tartalom valóságnak megfelelő helyreigazítására a közlemény érintettjének keletkezik a jogalkotó által elismert igénye. Ahhoz, hogy a helyreigazításra a lehetőség szerint legrövidebb időn belül sor kerülhessen, mind az anyagi jogi, mind az eljárási rendelkezéseknek figyelemmel kell lenniük a jogvita alanyainak a szerepére, a bírói gyakorlatnak pedig azonnal tudni kell megfelelő válaszokat adni az ezekből a szerepekből fakadó különleges jogalkalmazási kérdésekre.
Nem okozott jelentős jogalkalmazási nehézségeket a sajtó-helyreigazítási eljárás jogosultja - az esetleges per felperese - személyének a meghatározása. Az eljárás kezdeményezésére jogosult érintett személyét az Smtv. egyértelműen meghatározza, amikor a 12. § (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, és ehhez képest melyek a való tények. Ezt a rendelkezést a bírói gyakorlat töltötte ki tartalommal. A jogszabályi definíciót a gyakorlat igényeihez igazította a Kúria jogelődjének, a Legfelsőbb Bíróságnak az irányadó értelmezése, amely PK 13. számú kollégiumi állásfoglalásának I. pontja szerint sajtó-helyreigazítást az kérhet, akinek a személyére a sajtóközlemény - nevének megjelölésével vagy egyéb módon - utal, vagy akinek a személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
