A tanulmány a szakirodalomban eddig alig tárgyalt parlamenti témával, az Országgyűlés tisztségviselőivel foglalkozik. Részletesen áttekinti, hogy a rendszerváltást követően miként bővültek a tisztségviselők, mindenekelőtt a házelnök feladatai, jogköre és hogyan változott - az Országgyűlés szerepének növekedésével párthuzamosan - a politikai súlya. Először tesz kísérletet arra, hogy összegezze a házelnökök "programjait" -, azokat a célokat, törekvéseket, amelyeket a jogszabályi feladataik mellett meg kívántak valósítani. A tanulmány az Országgyűlés további tisztségviselőinek, az alelnökök, jegyzők és a háznagy feladatkörének számbavételén túl működésük gyakorlatát is bemutatja.
A Kádár-korszak utolsó parlamenti ciklusának kezdetén, 1985-ben az Országgyűlés politikai súlytalanságához hasonlóan az Országgyűlés elnökének jogállása, feladatköre a mai helyzettel összevetve szerényebb volt. Bár a tisztségviselőket akkor is az Országgyűlés, a képviselők választották, valójában nem ők, hanem az állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezető testületei, a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság döntötték el, hogy ki legyen az Országgyűlés elnöke és kik az alelnökei, jegyzői. A jelölésben formálisan szerepet kapott az ún. "szövetségi politika" letéteményese, a pártonkívüliek számára is közéleti szereplést biztosító és a választási programot meghirdető Hazafias Népfront. Az 1986-os ügyrendmódosítás nevesítette, hogy a (háttérből ekkor már előlépő) Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága közösen tesz javaslatot a Hazafias Népfront Országos Tanácsával a tisztségviselőkre. Az Országgyűlés 1986-ig nyílt szavazással, kézfelemeléssel választotta meg a tisztségviselőit, rendszerint egyhangúlag.[2] A megválasztott tisztségviselőket az Országgyűlés bármikor visszahívhatta, de az ügyrend nem rendelkezett arról, hogy erre mi okból és milyen eljárás keretében kerülhet sor.
- 135/136 -
Az Országgyűlés elnökének szűkebb jogköre, kevesebb feladata volt, mint ma. Az évente mindössze négyszer, néhány napig ülésező parlament nem adott folyamatos elfoglaltságot, maradtak a nemzetközi kapcsolatok, és még inkább a párttisztségből adódó tennivalók és protokolláris feladatok. Az elnök alapvető feladatai azonban azok voltak, amelyek általában a parlamenti elnökök alapvető feladatai közé tartoznak[3]. Őrködött az Országgyűlés méltóságán és tekintélyén, ügyelt az ügyrend helyes alkalmazására, szervezte az Országgyűlés munkáját és összehangolta a bizottságok tevékenységét. Mindezeken túl:
- gondoskodott az Országgyűlés éves munkaprogramjának összeállításáról,
- vezette az Országgyűlés tanácskozásait,
- biztosította az Országgyűlés zavartalan működését,
- hivatalos és ünnepélyes alkalmakkor képviselte az Országgyűlést,
- szervezte az Országgyűlés nemzetközi kapcsolatait,
- meghatározta az Országgyűlés Irodájának szervezetét és irányította annak munkáját.
Az Országgyűlés ülésszakait nem az elnök hívta össze, hanem az Elnöki Tanács, amely 1987-ig lényegében korlátlan jogkörrel helyettesítette az Országgyűlést. Az ülés napirendjére ugyan az Országgyűlés elnöke tett javaslatot, de erről az MSZMP Politikai Bizottsága előzetesen állást foglalt, mint ahogyan a törvénytervezetekről is, amelyeket a kormány nyújtott be az Országgyűlésnek. Mindez azonban nem volt köztudott. A pártirányítás mind az Országgyűlés, mind a tisztségviselők tevékenységében érvényesült. Az elfogadott törvényt az Elnöki Tanács elnöke és titkára írta alá (hiszen ez a testület gyakorolta az "államfői" jogkört), de az Országgyűlés elnökének aláírására nem volt szükség.
A négy évtizedig tartó kommunista rendszerben az Országgyűlés elnöki tisztsége ugyan reprezentatív megbízatás volt, de osztozott az Országgyűlés politikai súlytalanságában. Befolyása nagyobb volt, ha a házelnök tagja volt az uralkodó párt, az MSZMP legfontosabb vezető testületének, a Politikai Bizottságnak. Az Országgyűlés elnökei rendszerint politikai pályájuk leszálló ágában, több esetben néhány évvel nyugdíjba vonulásuk előtt kapták ezt a tisztséget a korszak utolsó házelnöke, Szűrös Mátyás kivételével, aki a rendszerváltás időszakában ideiglenes köztársasági elnökké lépett elő, ami politikai pályája csúcsát jelentette.
A rendszerváltozás folyamatában az 1985-90-es ciklus Országgyűlése működésének utolsó két évében már igyekezett életre kelteni a parlamenti funkciókat, és ennek megfelelően módosította házszabályát. Elnökei, Szűrös Mátyás, majd az ideiglenes elnök, a független Fodor István ebben meghatározó szerepet töltöttek be. Az igazi fordulat azonban 1990 tavaszán következett be. Az Országgyűlés az 1989-es alkotmányrevízióval megalapozott rendszerváltozással, az 1990-es szabad választásokkal nyerte vissza politikai súlyát és vált a demokratikus közélet központi fórumává.
- 136/137 -
Az 1990. május 2-án megalakuló Országgyűlés már valóban többpárti parlament volt, tisztségviselői is különböző pártokhoz tartozó, kormánypárti és ellenzéki képviselők voltak. Kibővült feladataikat a versengő parlamentarizmus keretei között, gyakran éles parlamenti vitákban, konfliktushelyzetekben kellett megoldaniuk.
Az Országgyűlés tisztségviselőinek megválasztásáról korábban az Alkotmány, ma az Alaptörvény rendelkezik. Ez utóbbi szerint az Országgyűlés tagjai sorából titkos szavazással elnököt, nyílt szavazással alelnököket és jegyzőket választ. Az Országgyűlésről szóló törvény 2013-tól a tisztségviselők körét a háznaggyal egészítette ki, akit szintén nyílt szavazással választ meg a T. Ház. 1990 és 2014 között minden tisztségviselőjét titkos szavazással választotta meg az Országgyűlés. A házelnök súlyát nemcsak az jelzi, hogy már csak őt választják titkos szavazással, hanem az is, hogy a tisztségviselők közül egyedül ő tesz e tisztségre is esküt, a képviselői eskü mellett. Az Alaptörvény nem határozza meg, hogy az elnök mellett hány alelnök, illetőleg jegyző megválasztására kerüljön sor. Erről minden ciklusban az alakuló ülésén dönt az Országgyűlés, a pártok képviselőcsoportjainak előzetes megállapodása alapján. A tisztségviselők száma alapvetően nem függött attól, hogy a képviselők száma 386, vagy 2014-től csak 199. A tendencia az, hogy - ha nem is ciklusról ciklusra, de - folyamatosan nő a számuk. Ma a kisebb parlamentnek tízzel több tisztségviselője van, mint a majdnem kétszer nagyobbnak volt 1990-ben.
| Ciklus | Alelnökök | Jegyzők | Háznagy | Tisztségviselők* |
| 1990-1994 | 3 | 8 | – | 12 |
| 1994-1998 | 3 | 8 | – | 12 |
| 1998-2002 | 3 | 10 | – | 14 |
| 2002-2006 | 5 | 10 | – | 16 |
| 2006-2010 | 5 | 10 | – | 16 |
| 2010-2014 | 5 | 10 | 1 | 17 |
| 2014-2018 | 6 | 10 | 1 | 18 |
| 2018-2022 | 6 | 14 | 1 | 22 |
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
