Hagyományos és innovatív, amatőr és professzionális, lokális és globális. Ez a néhány szó felvillant valamit a XXI. század modern sportvilágának komplexitásából. Nemcsak általánosságban jellemzi a sport területét ez a fajta összetettség és sokszínűség, hanem annak egyik meghatározó elemét, a sportjog univerzumát is. Erről a tényről immár hetedik éve győződhet meg a Sárközy Tamás Sportjogi Konferencia hallgatósága, hiszen az előadásokból magas szakmai színvonaluk mellett ugyanez a változatosság és összetettség tükröződik vissza. 2025. december 11. napján a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem falai között rekordszámú, 250 regisztrált résztvevőt vártak a vendéglátó egyetem mellett a társszervezők, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Magyar Jogász Egylet, a Magyar Jégkorong Szövetség, továbbá a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet képviselői. Utóbbiaknak az elsőként megszólaló Szekeres Diána, mint főszervező és a Sportjogi Tanszék vezetője mondott köszönetet szakmai és gyakorlati támogatásukért és elkötelezettségükért. Ennek a széles körű összefogásnak a gyümölcse ez a szakmai fórum, amelynek dedikált célja Sárközy Tamás professzor emléke előtt is fejet hajtani. Kiemelte továbbá, hogy az ország 10 jogot oktató egyeteme képviselteti magát oktatóin és PhD-hallgatóin keresztül, amely jól mutatja a konferencia egyediségét, és egyben széles körű szakmai diskurzust tesz lehetővé.
A házigazda nevében Sterbenz Tamás rektor köszöntötte az egybegyűlteket, aki felelevenített Sárközy professzorral kapcsolatos andekdotákat, amelyek bölcsességét, humorát és széles körű látásmódját tették kézzelfoghatóvá. A társrendezők méltatása mellett elismeréssel tért ki a Sportjog folyóirat fejlődésére, hiszen kivívta azt a rangot, amely miatt az egyetem a kezdeményezés mellé állt. Szuchy Róbert, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatási rektorhelyettese a konferencia névadójának emlékét megidézve precizitását, segítőkészségét, velünk élő példamutatását hangsúlyozta. Nemcsak korán felismerte a sport és a jog közötti párbeszéd fontosságát, de szívügyének is tekintette akár a tankönyveken, akár a sporttörvény kommentárján keresztül a sportjog változó szabályainak értelmezését és bemutatását. Bánáti János, a Magyar Jogász Egylet társelnöke szavaiból is kiderült, hogy a sport kapcsán emlegetett sokszínűség Sárközy Tamás érdeklődését is jellemezte, naprakész volt a jogtudomány elméleti és gyakorlati kérdéseiben egyaránt. Egyetemi oktatóként a teli előadótermek, az ügyvédként szerzett gyakorlata, a választottbíróságon vállalt szerepe mind azt igazolják: ő valódi egyéniség volt. Id. Kovács Csaba, a Magyar Jégkorong Szövetség szakmai alelnöke Sárközy professzor jégkoronghoz való kapcsolatáról szólt részletesebben kifejtve, hogy közös utazásaik és közös munkájuk során mennyire megtapasztalhatta szórakoztató karakterét. Kifejezte az iránti reményét, hogy a konferencia hosszú távon is a sportjogi diskurzus fórumaként szolgál majd. Pázmándi Kinga Ágnes, a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet általános elnökhelyettese azt elemezte, vajon mi lenne Sárközy Tamás véleménye a konferenciáról? Annak ellenére, hogy ellenezné a megemlékezést, a TF különleges kampusza és a konferencia felépítése kapcsán véleménye szerint elismerését fejezné ki. Előbbi elfoglalta méltó helyét az egyetemi diaszpórában, utóbbi pedig a jogi kérdéseken túlmutatva hozza közel hozzánk a sportot, mint a sportjog természetes közegét. Sárközy Szabolcs ügyvéd a család képviselőjeként beszélt a társrendezők meghatározó szerepéről és a Sportjog szaklapról, kiemelt jelentőséget tulajdonított annak a gondolatnak, hogy a sport - akár egy Szent Grál - mindennek az orvoslására jó, majd Réti Lászlóval, a Magyar Jogász Egylet főtitkárával együtt társelnökként vezették le a 14 előadást számláló plenáris szekciót.
Szabó Tünde: Sporttörvény aktuális módosításainak bemutatása - a sportjogi környezet új dimenziói[1]
Kelemen Dániel - Schmidtné Sági Lilla: Nemzetközi sportszervezetek Magyarországon - Az ITA budapesti irodájának létrehozása[2]
Budapest mint sportfőváros. Azt, hogy a magyar főváros Lausanne után egyfajta sportszékhely lehet, nemzetközi sportszövetségek és sportintézmények idetelepülése alapozta meg. Az International Testing Agency (ITA) ugyanis - többek között a World Aquatics vagy a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség példáját követve - csatlakozna azon intézmények sorába, amelyek nálunk kívánnak székhelyet vagy regionális irodát létrehozni. Ezeket a folyamatokat Magyarország a jog eszközeivel is igyekszik elősegíteni.
Az ITA egy olyan nemzetközi reputációval bíró nonprofit szervezet, amelyet a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) hívott életre 2018-ban. UNESCO elismerés mellett végzett működésének keretében elsődlegesen olimpiai és egyéb nagy nemzetközi sportversenyek doppingellenőrzését végzi. Annak érdekében, hogy az ITA első európai központját nálunk hívhassa életre,
- 45/46 -
a jogszabályi környezet fejlesztésére volt szükség. A szervezet munkatársai által meghatározott három feltételnek való megfelelés - "meghosszabbított kar", nonprofit jelleg, nemzetközi sportszövetségekhez hasonló működési feltételek - egy új jogi konstrukció kialakítását igényelte. Ennek oka, hogy a Sporttörvény egészen idáig a nemzetközi sportszövetségek számára kínálta fel a székhely létrehozásának vagy áthelyezésének lehetőségét. Szóba kerülhetne még a fióktelep fogalma, de ennek létrehozatala gazdasági társaság létét feltételezi, ami az ITA esetében nem áll meg. Az igényeket figyelembe véve dolgozták ki a nemzetközi sportszervezetek magyarországi fióktelepe (sportfióktelep) fogalmat. A sportfióktelep képes arra, hogy részt vegyen a magyar jogi forgalomban, de osztja az "anyacég" sorsát. Ehhez olyan kapcsolódó jogszabályok módosítására is szükség volt, mint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény, a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény vagy az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény. Ez a sportdiplomáciai siker munkahelyteremtő hatása mellett az ország hitelességét is erősítheti, továbbá erősíti hazánk helyét a nemzetközi sportirányításban.
Neszmélyi Emil: Miért ne alapítsunk sportegyesületet? - iránymutatás a rossz megszokások elhagyásához[3]
Akkor, amikor az ügyfél sportegyesület alapításának szándékával fordul jogi képviselőhöz, az első - és talán legfontosabb - kérdés annak felvetése, hogy valóban ez-e a legideálisabb megoldás? A sportegyesület sporttevékenység szervezésére és feltételeinek megteremtésére irányuló, nyilvántartott tagsággal és demokratikus szabályok szerint működő jogi személy. Már az 1860-as években kibontakozott népszerűsége, mint az arisztokrácia igényeit kielégíteni hivatott és mint a munkások rekreációját elősegítő működési forma. Hazánkban a mai napig tartó jelenlétét - a legismertebbek közül - a Ferencvárosi Torna Club vagy a Budapesti Honvéd Sportegyesület példázza. 1996-ig kizárólag ebben a formában alakulhatott sportszervezet, majd ettől kezdve a sportvállalkozás szabályai is bekerültek a Sporttörvénybe. Azóta van, ahol a nevezés feltételévé tették a sportvállalkozási formát. Ennek oka az anyagi nehézségekre vezethető vissza. Amennyiben ugyanis felszámolásra került sor, az a többi szakágat is hátrányosan érintette. Miután az MLSZ szabályzata kötelezővé tette a kft. vagy rt. formát az NB 1-es és NB 2-es labdarúgó-bajnokságokban, ezek a formák más csapatsportágakban is dominánssá kezdtek válni.
Az utánpótlás-nevelésben két típust különböztetünk meg: a köznevelési típusú, valamint az egyesületi jellegű sportiskolát. Előbbi a köznevelésről szóló törvény hatálya alá tartozó köznevelési intézmény. Utóbbi pedig egy olyan sportegyesület, sportvállalkozás vagy utánpótlás-nevelés fejlesztését végző alapítvány, amely a köznevelési intézménnyel, sportszövetséggel, sportköztestülettel együttműködésben biztosít sportági képzést, versenyeztetést. Ennél a konstrukciónál népszerűbb megoldás az Utánpótlás-nevelés Fejlesztését Végző Alapítvány (UNFV). Bár a sporttevékenység elősegítését, a versenyeztetési feladatokat elsősorban utánpótlás korú versenyzőkkel kapcsolatban látja el, ez a tevékenysége felnőtt sportolókra is kiterjedhet. Ezt az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő szervezeti formát ügyvezetőként egy fő kurátor vagy háromfős kuratórium irányítja. Bár a sportolók tekintetében hiányzik a demokratikus eszköztár, üzemeltetése egyszerűbb a sportegyesületekhez viszonyítva. Szintén az utánpótlás-nevelés területén lát el feladatokat a sportakadémia. Jellemzője, hogy ezt a minősítését az államtól kell elnyernie, amely forrásokat is biztosít számára. Működtetése azonban bármely sportszervezeti formában történhet. El kell azonban határolni a szövetség által elismert sportakadémiáktól, amelyek hagyományos sportszervezetnek minősülnek.
A sportegyesület előnye az alacsony alapítói vagyonigény, a demokratikus működés és a gazdasági tevékenységet érintő kedvező adózás, ugyanakkor hátránya a bonyolultabb adminisztráció, a kötelező közgyűlések és a befektetők számára kevésbé vonzó irányítási struktúra. Ezzel szemben az UNFV gyorsabban és egyszerűbben alapítható, stabilabb ügyvezetést és befektetőbarátibb működést kínál, viszont magasabb induló tőkét igényel, és hiányzik belőle a sportolói demokratikus döntéshozatal. Összességében nincs általánosságban alkalmazható recept, melyik forma a legmegfelelőbb; bár kivételes esetekben a sportegyesület alapítása is indokolt lehet, a legtöbb esetben mégis az UNFV vagy a sportvállalkozás létrehozása bizonyul célszerűbbnek. Mindez fokozott ügyvédi felelősséget is felvet, hiszen az ideális forma megválasztására vonatkozó javaslat kiemelt jelentőséggel bír.
Pribula László: A játékszabályok megsértésének polgári jogi következményei[4]
Miként viszonyul a bírói gyakorlat azokhoz a szituációkhoz, amikor a sportoló szabályszegése folytán harmadik személy vagyoni vagy nem vagyoni kárt szenved? A sporthoz kapcsolódóan számos olyan jellegzetességet találunk, amelyek a sportot érintő jogviták különleges elbírálását igénylik. A játékszabályok megsértése jellemzően egy sportág keretein belül nyer elbírálást, hiszen az önszabályozás rendszerében a sportág irányítói határozzák meg az alkalmazandó szabályokat, valamint meghatározzák a személyiségi jogok sérelmeinek tűréshatárát. Ennek a határnak a túllépése azonban megalapozhatja a jogi felelősséget. A polgári jog dogmatikája szerint ugyanis minden károkozás jogellenes, így egy hátrányos eredmény észlelésekor próbálunk visszakövetkeztetni, milyen magatartás idézhette elő. A felelősség megállapításának feltétele a kár, a jogellenes károkozó magatartás, a kettő közötti okozati összefüggés, valamint a felróhatóság együttes megléte. A jogellenesség fennállását a jog vélelmezi, ugyanakkor a károkozónak lehetősége van arra, hogy törvényben meghatározott körülmények bizonyításá-
- 46/47 -
val kimentse magát. A követelmények közül kiemelt figyelmet kapott a károsulti beleegyezés, amelynek mintapéldája, hogy a sportoló ismeri és elfogadja a sportága szabályait és kárra vezető elemeit. Nem sért ugyanis személyiségi jogot az a magatartás, amelyhez az érintett hozzájárult. Számos határeset adódik azonban - mint például az 1982-es vb-elődöntő, ahol Harald Schumacher kapus ütközött Patrick Battistonnal -, ami megkérdőjelezi a beleegyezés határait. A kérdés, ilyenkor hogyan kezelje a jogalkalmazás a sportolót? Hiszen ő van kitéve veszélynek. A beleegyezés terjedelme alapján három eshetőség kerülhet szóba a szabályok megszegése esetén. A korlátlan kockázatvállalás vagy az általános szabályok alkalmazása (nincs kockázatvállalás) merülhet fel ezekben az esetekben, de egy harmadik, köztes kategória is megjelent. Eszerint az autonómiából indulunk ki, azonban meg kell határozni egy zsinórmértéket arra vonatkozólag, mi nem tartozik már a korlátlan kockázatvállalás keretébe. Ha viszont a bírói gyakorlat túlságosan lekorlátozza a kockázatvállalás terjedelmét, elveszhet a sport sajátos jellege is. A nemzetközi gyakorlatból példa az Agar v. Canning (1965), a Nabozny v. Barnhill (1975), a Condon v. Basi (1985), valamint az Avila v. Citrus Community College (2006) ügy. A magyar gyakorlatból a Kúria (BH 2024.38) egyik közelmúltban született ítélete említhető, amelynek értelmében a sportverseny veszélyes üzemnek minősülhet. A döntés értelmében "sportversenyen történt baleset miatt bekövetkezett kár megtérítéséért való felelősséget, speciális sportjogi kártérítési szabályok hiányában a Ptk. (a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény) rendelkezései szerint kell megítélni."
Fejes Gábor: Versenyjogi fejlemények a sport világában 2025-ben[5]
Az előadás fókuszában az Európai Unió Bíróságát (EUB) megjárt, illetve ott folyamatban lévő ügyek álltak, de helyet kapott az egyes államok gyakorlata és az USA vonatkozó példái is. A jogterület sajátossága, hogy a sportszervezet a jogi formájától függetlenül versenyjog alanya lehet, amennyiben a sportpiacon szolgáltatással jelenik meg. Az irányadó ügyek rövid összefoglalása alapján levonható az utóbbi évek alapján kirajzolódó tendencia: a versenyjogot egyre intenzívebben használják törvényességi felügyeleti funkcióban.
A Seraing-ügy legnagyobb hatású rendelkezése a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) ítéleteit érinti, hiszen - meghatározott feltételek esetén - kötelezővé teszi a közvetett jogorvoslatot, ezáltal megtagadva a res iudicata hatást a CAS-döntésektől. Azokban az esetekben kerülhet erre sor, amelyekben az EU közrendi szabályokat (így akár versenyjogot) kellett alkalmazni, emellett ha a választottbíráskodást lényegében egyoldalúan írták elő, továbbá a választottbíróság helye miatt nincsen "közvetlen jogorvoslat" az EU-n belül. Kérdéses, hogy ezekben az esetekben a CAS ítéletei elismerhetőek, illetve végrehajthatóak lesznek-e.
Említést érdemelnek a főtanácsnoki vélemények, amelyek öt fő téma körül bontakoznak ki: ügynököket érintő díjmaximumok, piacra lépési korlátot jelentő licencek, többes képviselet, megkeresési tilalom és feltárás. Közös bennük, hogy a főtanácsnok által javasolt irány követése esetén az EUB enyhítené az eddigi szigort. A lényeg, hogy a klasszikus versenyjog helyett egy alkotmányjogias teszt szerint ítélnék meg ezeket az ügyeket. Ily módon a jogszerű közérdekű cél megléte, a szabály szükségessége, valamint arányossága lenne vizsgálat tárgyává téve. Az RCC- és Rogon-ügyekben a FIFA játékosügynöki szabályzatának versenykorlátozó jellege a jogvita központi kérdése, míg a Tondela-ügyben egy, a portugál labdarúgóklubok közötti "no- poach" megállapodás megítélése a kérdés. A főtanácsnok szerint ezt az egyébként kartellnek minősülő megegyezést ebben az esetben a közérdekű cél teszi elfogadhatóvá, hiszen így tudták lejátszani a Covid-járvány miatt elmaradt mérkőzéseket.
Az USA szövetségi bíróságának egyezséget jóváhagyó határozatának alapja, hogy a felperes főiskolai sportolók a Sherman Actre hivatkozva támadták meg a főiskolai sportszövetségek magatartását, azt állítva, hogy magatartásuk révén a sportolói díjak alacsonyan voltak tartva. Szó esett még az uniós nemzeti versenyhatóságok sportot érintő eljárásairól is.
Horváth Gábor: A hivatásos sport magyarországi körülményeinek alakulása - Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent[6]
Az évezredes múltra visszatekintő sporttörténet egyik legmarkánsabb mérföldkövének a XIX-XX. század fordulóján megjelenő hivatásos sport kialakulását tekinthetjük. Bár ez a fejlődés világszinten különböző szakaszon ment át, Magyarországon a szocializmus időszaka, a rendszerváltozás, valamint a 2010-es évek irányvonala nevezhető meg egyedi, markáns fordulópontnak. Ez a tendencia nem lezárt folyamat, hiszen mindig van tere a fejlődésnek. A módosításokat azonban a múlt tapasztalatait felhasználva célszerű megtenni. Az általános társadalmi megítélés, a politikai rendszerrel való összefüggés, nemzetközi háttér vizsgálata, infrastrukturális háttér, financiális háttér, valamint a jogi háttér mind olyan tényezők, amelyek vizsgálata nélkülözhetetlen. A Ratio Educationis jelentette a szabályozott sportélet kezdetét, majd ezt követően - a világháborúkig bezárólag - az önszabályozás dominanciája mellett egyre több testnevelést érintő jogszabály jelent meg. A második világháború lezárását követően hatalomra kerülő kommunista, szocialista rendszer számára az élsport politikai eszköz volt. Ennek lenyomata, hogy a társadalmi jelleg helyett fokozódott az állami és a tanácsi szerepvállalás. A korszak jelentős infrastrukturális beruházásaként a Népstadion (1953) és a Hungaroring (1986) említhető. A sportolókat gyakran ún. "bújtatott" foglalkoztatás keretében alkalmazták.
A rendszerváltozást követően nagy reményekkel láttak neki a profi sportélet piaci alapokra helyezésének. Általános alulfinanszírozottság, a sportlétesítményeket érintő privatizáció negatív hatása, valamint az el-
- 47/48 -
maradó szponzoráció nehezítették a fejlődést. Az EU-csatlakozásig született három sporttörvény is meghatározó alakítója volt a hivatásos sport körülményeiben végbemenő változásoknak. A 2004-es törvény önállóan szabályozza a sportot, de a Ptk. és az Mt. (a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény) mögöttes jogszabályként keretet biztosítanak számára. További kulcspillanatot jelent 2010. Az Alaptörvényben nevesítve lett a sport, deklarálva, hogy Magyarország sportnemzet. Sikerült elérni a stabil gazdasági alapot, a relatív magas béreket, valamint a stabil jogi, szerződéses hátteret.
Az uniós csatlakozás óta számunkra is nagyobb hordereje van az olyan ügyeknek, mint a Bosman-ügy, de a jövőben a Diarra nevéhez kötődő eljárásnak is nagy jelentősége lesz. Az MLSZ mintaszerződése tartalmazza a szükséges garanciákat a munkáltatók és a munkavállalók számára. Számtalan országgal ellentétben nálunk a kollektív szerződések és a Liga hiánya tapasztalható, amelyek kijelölhetik a jövőbeni fejlesztés irányait is. A sportolók pénzügyi tudatosságának javítása mellett szükség lenne megfelelő biztosítási konstrukciók kidolgozására is. Kijelenthető, hogy a sport hazánkban nemzetformáló erő. Annak érdekében, hogy sportolóink, sportszervezeteink versenyképesek maradhassanak a nemzetközi színtéren, elengedhetetlen a folyamatos, tudatos építkezés a múlt tanulságaira alapozva.
Szekeres Diána: A gyermekvédelem sportjogi szabályozásának elméleti alapjai és gyakorlati érvényesülése[7]
Az elmúlt évek bántalmazásban, túlterhelésben és verbális agresszióban megnyilvánuló sportbotrányai a meglévő struktúrák alkalmatlanságára, a rendszerszintű egyenlőtlenségekre hívták fel a figyelmet. A háttérben meghúzódó hiányosságok között a sport autonómiája és teljesítménycentrikussága, az etikai kódexek és gyermekvédelmi dokumentumok formális volta, a központi koordináció és kötelező standardok hiánya említhető. A gyermekek sérülékeny jogalanyok a sport világában, hiszen ők azok, akik gyakran nem is mernek segítséget kérni. Éppen ezért a gyermekvédelem a sport területén is megkerülhetetlen: mindez egy összetett jogi, etikai, intézményi kérdéskör részeként bukkan fel. A tény, miszerint a gyermekjogi szemlélet későn integrálódik a sportéletbe, bizonyos viselkedésnormák előzetes normalizálódására is visszavezethető. A kiabálás, a megszégyenítés és a túlzott edzésterhelés "a szigorú edzői stílus" fogalma mögé rejtve válik elfogadottá, legalábbis eltűrtté.
A gyermekvédelem hazai jogi szabályozása nemzetközi alapokon nyugszik. Kiemelkedik ebben a körben az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, amelyet Magyarország az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki. Emellett az Európa Tanács "Start to Talk", valamint "Safe Sport" programjai, illetve az EU Work Plan for Sport programja egyaránt a kötelező gyermekvédelmi minimumstandard felé mozdítja el a szabályozást. A hazai jogban az Alaptörvény és a Gyvt. (a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény), valamint a Sport tv. (a sportról szóló 2004. évi I. törvény) biztosította keretek között egy erős jogi háttér alakult ki. Míg a Sport tv. a sportági szakszövetségek kötelezettségévé teszi az etikai és gyermekvédelmi szabályzat kidolgozását, addig a Gyvt. előírja a gyermekbántalmazással szembeni védelmet, a jelzőrendszer szerepét és a veszélyeztetettség megelőzésének kötelezettségét. A szilárd jogi alap ugyan adott, a problémát inkább a végrehajtás esetlegessége, széttöredezettsége okozza. További nehézség, hogy a jelzőrendszer sportbeli működése bizonytalan, integrációja hiányos. Egyrészt nem evidens a jelzésre kötelezettek személye és a jelzés megtételének módja sem, másrészt a fegyelmi eljárások gyakran nem jutnak el a hivatalos jelzőrendszerig. Pozitív fejlemény, hogy a 2024. évi XXX. törvény immár a Btk. 209/A. §-ában büntetőjogi következményt fűz a jelzési kötelezettség elmulasztásához. Attól függően, hogy jogszabályt vagy szabályzatot sért-e a magatartás, kétfajta kimenettel találkozhatunk: előbbi esetén a safeguarding rendszer összekapcsolódik az állami hatósági struktúrával, utóbbi esetén fegyelmi eljárás indul. A sportfegyelmi eljárás az önszabályozás talaján nyugszik, de nem pótolhatja a jelzést. Fontos lenne a sportszervezetek, sportszövetségek és sportköztestületek felelősségének és szerepének erősítése, hiszen egy elmulasztott jelzés súlyosabb következményekkel járhat, mint a túlzott óvatosság. A sportoló gyermekek védelmét a jelzőrendszer Sport tv.-be való szabályozott integrálásával lehetne fokozni. A cél egy egységes, standardizált nyomvonal kidolgozása, amely négypilléres rendszerben szabályozza a folyamatot a bejelentéstől a vizsgálatig. A szabályzatra, képzésre, felelőskijelölésre és átláthatóság négyesére épülő jó gyakorlatot a Magyar Úszó Szövetség, a Magyar Atlétikai Szövetség és a Magyar Korcsolya Szövetség működésében találunk. Annak érdekében, hogy a gyermekbarát sportkultúra kialakuljon, a jogszabályok összehangolására, a sportszakemberek képzésére, egységes jelzési protokoll bevezetésére, független monitoringszerv létrehozására, digitális nyomkövetési rendszer bevezetésére lenne szükség. A sport autonómiája nem igazolhatja a gyermekjogok felfüggesztését, hiszen a sportban a gyermekvédelem nem csupán erkölcsi kérdés, hanem jogi kötelezettség is.
Fejes Péter - Fejes Fruzsina: Enhanced Games - A sport jövője?[8]
Nagy Zoltán András: Tehetségkutatás vagy emberkereskedelem[9]
Sipos-Onyestyák Nikoletta - Szikora Katalin - Szekeres Diána: A "szocialista sportjog" kihívásai a rendszerváltozás utáni években[10]
Már az 1920-as években megjelent az állam részéről a központosítás és a törvényi úton való befolyásolás igénye, amelynek eredményeként a második világháborúig egy jól stabilizálódott helyzet alakult ki. A korszak legfontosabb intézkedései között a kormányhatósági
- 48/49 -
láttamozáshoz kötött egyesületalapítás, a sportfinanszírozás rendszerének kiépítése és a testnevelésről szóló 1921. évi LIII. törvénycikk megalkotása szerepelt. Az 1930-as és 1940-es években kiépült közös alapon fejlődött ki az szocialista sportjog, követve a centralizált sportigazgatás modelljét. Ez a modell az állam számára kötelezettségeket is keletkeztet, amely egészen a sportoláshoz való alapjog biztosításától a sport finanszírozásának támogatásán át az önszabályozás jogalkotással való kiegészítéséig terjed. A sportjog egyéb jogszabályokból táplálkozott: a Ptk., a gazdasági társaságokról szóló törvény, az Mt. és különböző rendeletek jelentették a normatív hátterét.
Különösen jellemző az időszakra, hogy az elfogadott rendelkezések és a gyakorlat gyakran nem estek egybe. Ilyen informális gyakorlat alakult ki az elit sportolók sportszervezeti jogállását illetően: félamatőr-félprofi státuszban, állami vállalatoknál és közigazgatási szervek állományában, fiktív állásban foglalkoztatták őket. "Sportállásokat" hoztak létre többek között az Újpesti Dózsa sportolói számára, akik rendőri, határőri, esetleg belügyminisztériumi dolgozói jogviszonyban szerepeltek. Előfordult továbbá, hogy a prémiumot illegális juttatás formájában biztosítottak számukra. Arra is találunk példát, hogy az Universiade versenyen való szereplés érdekében egyetemi hallgatói státuszt kaptak. A problémát az jelenti, hogy egy látszólag egalitárius, valójába erősen hierarchikus struktúra és működési logika nem változik meg egy csapásra a politikai rendszer megszűnésével. A rendszerváltozást követő átmenetben a sport kikerült az állami védelem alól, de hiányoztak a feltételek a piaci alapra való teljes átálláshoz. A rendezetlen viszonyok mederbe terelése az 1989-es Ptk.-módosítással kezdődött, amelyben megjelent az alapítványok szabályozása is. Az egyesülési jogról szóló törvény megalkotása a sportegyesületek feletti állami irányítás megszűnéséhez vezetett. A kluboknak nemcsak az állami finanszírozás hiányából fakadó bevételkiesést kellett szponzorációval pótolniuk, de gazdálkodó szervezetté is kellett átalakulniuk. Az önkormányzati törvény megalkotása a sportlétesítmények helyzetében hozott számottevő változást, hiszen az eddig állami tulajdonban lévő építményeket részben az önkormányzatoknak adták át. A létesítmények fennmaradó hányada magántulajdonba került. Az állami vállalatok privatizációja több szempontból nehezítette a helyzetet. Az átalakult cégek nem finanszírozták tovább a klubokat, az "egyéni mecénások" megjelenése pedig nem feltétlen a sport javát szolgálta. A személyi jövedelemadó 1988-as bevezetésével a sportolói jövedelmek is adókötelesek lettek. A "fedőállások" eltűnése együtt járt az intézményes munkahelyi védelem elvesztésével. A Honvédhoz és a Dózsához hasonló "bázisszervek" megszűnése következtében sokan szerződés nélkül maradtak. Egyre hangsúlyosabbá vált az egyéni szerződések és a piaci bevételek szerepe. A sportlétesítmények tulajdonviszonyainak átalakulásáról már volt szó. Ami nehézséget jelentett, hogy a sport nem számított stratégiai ágazatnak a privatizációban, nem élveztek külön jogi védelmet a sportlétesítmények. Korábban az egyesületeknek biztosított használati jog garantálta a létesítményhez való hozzáférést. A privatizáció következtében az új tulajdonosnak már nem volt érdeke ezt biztosítani, így a sportolási lehetőségek sok esetben beszűkültek. Ráadásul az önkormányzatok gyakran forráshiánnyal küzdöttek, ami a karbantartás és fejlesztés elmaradásához, végső soron a sporttelep értékesítéséhez vagy funkcióváltásához vezetett. A Tüskecsarnok eredetileg 1993-ra tervezett átadása 2016-ban valósult meg, mert a félbehagyott építkezés befejezésére nem jelentkeztek sem magánbefektetők, de még az egyetemek sem vállalták az üzemeltetését.
A korszak nehézségeit jogalkotás segítségével próbálták meg áthidalni. Ennek egyik eleme az 1996. évi Sporttörvény, amely a sportigazgatás és a sportfinanszírozás területén meglévő hiányosságokat igyekezett pótolni. A sport kereskedelmi joga és a sport civilisztikai megnyilvánulásai nem szerepeltek benne. További kiegészítő törvények rendezték a sportcélú ingatlanok jogi helyzetét, illetve az olimpiai járadék juttatását.
Rippel-Szabó Péter: Pillanatfelvétel a sportolók jogállását érintő joggyakorlatról[11]
A sportszövetségek a saját maguk által megalkotott előírásaikat a közjogi normákkal összhangban, de magánautonómiájuk keretében fogadják el. Ezek a sporttevékenység kereteit rögzítő szabályzatok, kiegészülve a sportolókat foglalkoztató sportszervezetekkel kötendő szerződésekkel és a versenyszervező jogtulajdonosok igényeivel meghatározzák a sportolók érdekérvényesítési lehetőségeit és karrierjét. Pedig a sportoló az, akiért a szurkolók rajonganak, s akinek kimagasló sportteljesítménye tornássza fel a hivatásos sport marketingértékét. A sport szereplői közötti érdekellentétek gyakran vezetnek konfliktusokhoz, a status quo megváltoztatására tipikusan egy sportoló által kezdeményezett bírósági ügy következtében került sor.
A magyar klubok és labdarúgók közötti vita fókuszában egy kötelezően alkalmazandó minta-munkaszerződés állt. Ez egy nem egyértelmű, alternatív joghatósági klauzulát tartalmazott, mégpedig a nemzeti munkaügyi bíróság joghatóságát kötötte ki elsődlegesen. Attól függően, melyik fórumon bírálják el a jogvitát, a szerződésszegés körülményei eltérően lehetnek értékelve. Az ügy a CAS-t és a Svájci Szövetségi Legfelsőbb Bíróságot (SFT) is megjárta. Utóbbi rögzítette, hogy a magyar bíróság joghatósága irányadó. Habár a FIFA Dispute Resolution Chamber előtti eljárás gyors, ingyenes és labdarúgók számára kedvező, ám csak akkor állapítható meg a joghatósága, ha ahhoz mindkét fél hozzájárult. Így a magyar labdarúgók ügyét valószínűleg nem a FIFA előtt ítélik meg.
A Diarra-ügy a szerződés egyoldalú megszüntetésével kapcsolatos FIFA-szabályok felülvizsgálatára adott lehetőséget. Azokban az esetekben ugyanis, amikor egy játékos a munkaszerződését alapos ok nélkül, annak lejárta előtt megszünteti, a labdarúgó-szövetség szankciók alkalmazását tette lehetővé. A több ítélkező fórumot megjárt ügyben az Európai Unió Bírósága végül kimondta, hogy a játékos és az új klubja felelősek a
- 49/50 -
korábbi klubnak a kártérítés megfizetéséért, továbbá sportjogi szankciók is alkalmazhatóak velük szemben. Kiemelendő az ügy kapcsán, az EU-t érintő és az EU-t nem érintő ügyek eltérő megítélése miatt nem kizárt, hogy divergáló gyakorlat fog kialakulni.
A kötelező joghatósági kikötések sorsa került fókuszba az RFC Seraing-ügyben. Mégpedig azok a CAS előtt lezajlott eljárások, amelyek EU-s közrendi ügyet érintenek és res iudicata miatt EU-s bíróságok által nem vizsgálhatóak felül. Az EUB döntése nyomán ezekben a közrendi ügyekben lehetővé vált a CAS kötelező joghatósága alóli kilépés. Úgy tűnik, hogy a CAS státusza ennek deklarálásától még nem ingott meg, majd a soron következő évek gyakorlatában kristályosodik ki a valódi jelentősége. Lényeges azonban, hogy magát a kikötést a sportszövetségek hogyan jelenítik meg a szabályzataikban.
A Semenya vs. Svájc-ügyben az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) nagykamarája egy új eljárásjogi tesztet dolgozott ki. Szerintük a CAS ítélete jelen ügyben bizonytalanságot fejezett ki, a körülményeket alaposabban fel kellett volna tárni a felülvizsgálat során. Az EJEB-ítélet alapján várható, hogy Svájcban jogalkotási lépésekre kerül sor.
A sportolók és NADO Austria, az osztrák doppingellenes szervezet közötti ügy nóvuma az adatvédelem és GDPR sport területén való alkalmazásának megítélése. Az EUB várhatóan azt fogja mérlegelni, hogy miként egyeztethető össze a tiszta és fair feltételek melletti verseny, a sportolók egészsége és a sportolók magánélethez való joga.
Nagy-Tóth Nikolett Ágnes - Mátrai Gábor: Technológia a pályán, de ki húzza meg a vonalakat?[12]
Manapság már senki nem lepődik meg azon, ha a sportot és az információs technológia ágazatot a stratégiai ágazatok közé soroljuk. A digitalizáció katalizálja az iparágak átalakulását, befolyásolja fejlődésük irányát, lényegében az egész társadalom alkalmazkodóképességét és versenyképességét meghatározza. A sport ökoszisztémája sem kerülhet ki a hatása alól. A Gartner tanácsadó cég kidolgozta az innováció életciklusairól szóló modelljét, amelynek segítségével elkerülhető a túl korai vagy túl késői adaptáció, a kelleténél hosszabb ideig való használat. A 10 legkiemelkedőbb stratégiai technológiai irányon belül az MI csak a jéghegy csúcsa, az ezt lehetővé tevő számítástechnikai háttér is fejlesztésre szorul, az ember-gép szinergiát igénylő területekről nem is beszélve. A sporttechnológiai trendek közül a viselhető technológiák, egyidejű teljesítménykövetés, MI alapú adatelemzés emelhető ki. A digitális teljesítményelemzés ma már lényegében a napi gyakorlat része. A sporttechnológiai terén 4-5 meghatározó befektetési irány rajzolódik ki. Említést érdemel a 2024-ben megjelent 12 új "Unikornis", amelyek egyenként 1 milliárd dollár feletti piaci értékkel bírnak.
A sportjog és a technológiai szabályozás metszéspontjai kapcsán általánosságban elmondható, hogy ezeknek a digitális innovációknak a kezelése túlfeszíti a hagyományos jogi szabályozás kereteit. A magyar Sport tv.-ben még az innováció és technológia szavak sem találhatóak meg, a digitalizáció fogalma is csak a Nemzeti Sportinformációs Rendszer vonatkozásában szerepel. A jog számára fontos a tradíció, jellemzően konzervál. Ráadásul a technológiai fejlődés gyorsabb üteme miatt számtalan joghézagot és bizonytalanságot eredményez. Fontos lenne azonban exponenciálisan követni a jelenségeket anélkül, hogy túlszabályozással megfojtanánk az innovációt. A kihívások között egyebekben magánjogi és közjogi elemeket is találunk. Előbbi esetén az adatvédelem és információszabadság, a versenyjog és a monopóliumok, továbbá a közbiztonság és a sportrendezvények biztonsága kapcsán merülnek fel dilemmák. Következtetésként megállapítható, hogy a "sport-tech" újrarajzolja a sport lehetőségének határait. Ennek eredményeként a sporttechnológiai jog egy speciális alágazattá fejlődhet ki. A cél egy olyan keretrendszer kialakítása, amely a sportolók jogainak védelmét, a technológia felelős használatát és a sport innovációját együttesen lehetővé teszi.
Honyek Péter: A sportolók adózásáról[13]
A sportolókra vonatkozó adózási szabályok több szempontból speciálisak. A sportolók és sportszakemberek választásuk szerint hagyományos, normál munkabér szerint vagy egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) szerint adózhatnak jövedelmük után. Az ekho munkaviszony és megbízási viszony fennállása mellett egyaránt alkalmazható, az adó mértéke mindkét esetben 15%-os mértékű. A sportszektorra való kiterjesztésével a magyar állam az ágazat versenyképességét szerette volna elősegíteni. A sportszervezet számára ugyanis jelentős megtakarítást eredményezhet az ekho melletti döntés, hiszen ugyanabból a költségkeretből 44%-kal magasabb nettó sportolói juttatást tudnak kigazdálkodni. Így a legkisebb költséggel, a leginkább adóhatékony módon tudják optimalizálni a juttatásokat. Megkötés azonban, hogy munkaviszonyban foglalkoztatott sportoló esetén csak a minimálbér feletti rész adózhat ilyen módon. Megbízási jogviszonynál is van normál módon adózó jövedelem, ami a megbízási díj 7%-ára vonatkozik.
Bár a sportolók és edzők mellett a sportszervezetek főállású munkavállalói is jogosultak ekho szerint adózni, ez a megoldás mégsem ideális mindenki számára, bizonyos szempontokat érdemes megfontolni. Amellett, hogy a leadózott jövedelem után csökkentett, 61% nyugdíj jár, hátrányként jelentkezik a táppénzre és az anyasági ellátásra való jogosultság hiánya. A gyermekvállalás előtt álló sportolók számára ez a forma azért sem ideális, mert az ekhót nem csökkentik az anyák szja-kedvezményei. A hiányosságok mérséklésére megoldást jelenthet egészségbiztosítási szolgáltatás igénybevétele.
A jövedelmek megadóztatásának nemzetközi vetülete leginkább a kettős adóztatás elkerülésére irányul. Az e célból megkötött egyezmények célja, hogy a sportoló csak a tevékenysége kifejtésének helye szerint le-
- 50/51 -
gyen adóztatható. Jellemzően egyéni sportolókra vonatkozik ez a szabályozás, bár elméletileg csapatsportokban is alkalmazható lenne. Ha a magyar sportoló külföldön elnyert pénzdíját külföldön forrásadóztatják, itthon adózási már nem, csak bevallási kötelezettség terheli. Míg a külföldiek magyarországi tevékenysége magyar szja alapján adóköteles.
A képmás és név használata nem minősül ekhós jövedelemnek, jellemzően egyéni vállalkozóként, esetleg cégben valósítható meg. A sportesemények malmára hajthatja a vizet, hogy a normál üzleti ebéd 33,04%-os reprezentációs adójával ellentétben a sportesemények páholyában, Skyboxban elfogyasztott étel- és italszolgáltatás adómentes lehet. A sport szereplőinek adózása, hasonlóan a sportjog más területeihez, sokszínű és összetett világ, ezért minden érintett számára fontos, hogy tisztában legyen vele.
Mátyás Erika Ilona: A magyar sportirányítás reformja[14]
Az állami szerepvállalás a sportigazgatásban korszakonként eltérő intenzitással jelent meg, eltérő feladatokban öltött testet. Hosszú időn át az állam csak közvetetten látta el a sport irányítását, majd a 2010-es stratégiai ágazattá nyilvánítást követően, fokozatosan jutottunk el a mai államhangsúlyos modellig. Jelenleg a sport mint szakpolitika a Honvédelmi Minisztérium hatáskörébe tartozik. A honvédelmi miniszter felel a sportpolitikáért, a sportlétesítmény fejlesztésért és gazdálkodásért, valamint a kiemelt nemzetközi sport- és sportdiplomáciai események rendezéséért. Ezeket a feladatokat HM-utasítás alapján a sportért felelős államtitkár látja el.
A legjelentősebb újítást a Nemzeti Sportügynökség Zrt. (NSÜ Zrt.) 2023. január 1-i, valamint a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet (Sportintézet) 2025. február 1-i felállítása jelentette. Az NSÜ Zrt. jogállása szerint 100%-ban állami tulajdonú gazdasági társaság, feladatköre a sportinfrastruktúra üzemeltetését, különösen az ingatlanok hasznosítását és a sportmúzeum működtetését öleli fel. Lényeges különbség, hogy az olimpiai központok fenntartását végző Nemzeti Sportközpontokkal ellentétben az NSÜ Zrt. költségvetési szervként működik. A Sportintézet szintén központi költségvetési szerv, elsődleges feladatköre az 500 millió forintot el nem érő állami forrásigényű, hazai rendezésű sportesemények lebonyolítására terjed ki. Ezenfelül az állami támogatásokkal kapcsolatos feladatokat is ellát. A sporttudomány és módszertan területén szintén sokrétű tevékenységet folytat. Célkitűzései közé tartozik annak elősegítése, hogy a szülők a gyermek sportfoglalkozása alatt maguk is sporttevékenységet folytassanak, valamint az idősek megszólítására tesz erőfeszítéseket. A civil sportigazgatás keretében működő köztestület pedig a Magyar Olimpiai Bizottság vagy a Sportegyesületek Országos Szövetsége.
András Krisztina - Tallár Ákos: Lehet-e Budapest a jövő Lausanne-ja?[15]
A székhelyváltás kérdése több alkalommal is felmerült a konferencia során. A sport globális irányítása ma már nem kizárólag a jogra jellemző reaktív szabályalkotás, hanem gazdasági környezet, intézményi bizalom, hálózatosodás és tudásipar kérdése is. A nemzetközi sportszövetségek normateremtő, szabályozó, koordináló és ellenőrző funkciói révén váltak ennek a globális irányításnak a megkerülhetetlen szereplőivé. Ezeknek a sportszövetségeknek a döntő hányada a svájci Lausanne-t választotta székhelyéül a svájci polgári jog rugalmassága, a kedvező adózási és szervezeti feltételek miatt. A svájci jogi és közgazdasági környezet dinamikus fejlődést tesz lehetővé, ebben a keretrendszerben nem csoda, hogy Lausanne a globális sportirányítás központjává vált. Felvetődik a kérdés, hogy van-e lehetőség a status quo megváltoztatására, felemelkedhet-e másik vagy akár több konkurens város. Annak érdekében, hogy Budapest reális eséllyel induljon ezen a megmérettetésen, a jogalkotó a jogi transzplantációt elvetve egy új, önálló szabályozási rendszer létrehozása mellett döntött. Mégpedig a lausanne-i modell elemeinek magyar környezetbe való átültetése nélküli, hazai jogrendszerhez illeszkedő speciális rezsimet alakítottak ki. E modell versenyképességét az idetelepülő szervezetek növekvő száma igazolja. Ugyanakkor a működés során felmerülő gyakorlati problémák a jogalkotástól folyamatos felülvizsgálatot és korrekciót igényeltek. Az eddigi eredményekből leszűrhető, hogy az eredeti alapítás a jogutódlásossal szemben kezd háttérbe szorulni. Új jogintézményként pedig a konferencián már többször elemzett sportfióktelep választható. A lényegi kérdés abban áll, hogy az organikus, tudásalapú lausanne-i és a tőkeerős arab modell mellett Budapest miként lehetne a jövőben is versenyképes? A magyar főváros egy egyedi, fenntartható szerep kialakításával, a saját erősségeire koncentrálva találhatja meg a helyét a világ sporttérképén.
Kérdés, hogy képesek vagyunk-e idevonzani a tőkét - különösen a nemzetközi kapcsolati és tudástőkét -, valamint az innovációt? Elvárás például, hogy az idetelepülő szervezetek vezetése legalább 60%-ban hazai szakemberekből álljon. A gazdasági hatások a létrehozott munkahelyek számában, az adóbevétel mértékében, a konferenciaturizmussal generált vendégéjszakák számában is kimutatható. Miért érdemes mégis versenyben lenni? Egy "nemzetközi sportági szakszövetség mint innovációs hub" ösztönözné a munkahelyteremtést, a nemzetközi kapcsolatok bővítését és a turizmust. Nem utolsósorban kedvező hatása lenne a techbefektetésekre is. E tényezők együttesen azt mutatják, hogy Budapest saját adottságaira építve jó eséllyel léphet fel a régió élvonalába.
Zsiga Zsolt: A sértetti beleegyezés határainak vizsgálata a sportban[16]
A kultúra részét képező sport számtalan kihívással szembesül, tisztaságának megőrzése egyre nagyobb próbatételt jelent. E kihívások többek között megnyilvánulhatnak a játéktéren tanúsított sportszerűtlen magatartásban vagy a sportág szabályaival össze nem egyeztethető sportszerűtlen cselekményekben. Általá-
- 51/52 -
nos tapasztalat, hogy az erkölcsi normák kiszélesedésével immunissá vált a társadalom a sportpályákon előforduló durvaságokra is. A veszélyes magatartások szankcionálásának hiánya ezt a jelenséget tovább fokozhatja. A sportszerűtlenség és a büntetőjogi felelősség megállapításához néhány vizsgálati szempontot érdemes figyelembe venni. Egyrészt ismerni kell az adott sportág szabályrendszerét. Példának okáért nem esik azonos elbírálás alá a könyöklő mozdulat: a kézilabda-mérkőzésen elkövetője kétperces büntetéssel sújtandó, míg a muaythaiban pontszerzést eredményez. A szabályok mellett a veszélyességi szempontokkal és a fegyelmi eljárásokkal szükséges tisztában lenni.
A sértetti beleegyezés mint jogellenességet kizáró ok törvényben nem került szabályozásra, kialakulása és tartalmi meghatározása a szokásjoghoz köthető. Jogellenességet kizáró okként való érvényesüléséhez meghatározott feltételek teljesülése szükséges. A rendelkezési jog, a megfelelő ítélőképesség és az akaratnyilvánítási képesség, a szabad akaratelhatározásból eredő beleegyezés hiányában, valamint társadalmilag káros célra irányultság esetén nem beszélhetünk beleegyezésről. Ami a beleegyezés hatályát illeti, a sporttevékenység kezdetétől annak befejezéséig tart. Ez a kritérium verseny- és szabadidősport esetén egyaránt érvényesül, függetlenül attól, hogy edzésről vagy versenyről van szó. Az ezeken kívül okozott sérülés büntetőeljárás alapjául szolgálhat. A büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából azt kell elsődlegesen vizsgálni, hogy a játékban részt vevő szándéka mire irányul. E büntethetőségi okra hivatkozást a Federal Criminal Code tervezete az "észszerűen előrelátható szabályszegéssel" okozott sérülések tekintetében tartja elfogadhatónak, amennyiben a sporttevékenység is jogszerű volt.
A Holyfield-Tyson mérkőzésen történt incidens, valamint Andoni Goikoetxea-nak Diego Maradonával szemben elkövetett, súlyos sérülést eredményező cselekménye került bemutatásra. A kiskorú sportolók játékszabályokkal való megismertetése kiemelt jelentőségű, mivel ez alapozza meg a sporttevékenység során hozott megfelelő döntéseket.
Székely Botond: A teljesítmény és a szerződésszegés határai - a CAS ítélkezési gyakorlatának elemzése a hivatásos labdarúgók ügyében[17]
A hivatásos labdarúgók teljesítményének elégtelensége mely esetekben minősülhet szerződésszegésnek? A klasszikus alapelvek alkalmazhatósága a sport vonatkozásában ugyanis gyakran megkérdőjelezhető. A klasszikus kötelmi jogi megközelítés értelmében a teljesítés a felek által meghatározott tartalomhoz kötött, e kötelezettségek közül bármelyiknek az elmaradása szerződésszegést eredményez. Ennek értelmében a kötelezett eljárásának minden esetben teljes mértékben ki kell elégítenie a klub érdekeit. Ami speciálissá teszi a helyzet megítélését, az a sporteseményekkel szemben támasztott, azok kiszámíthatatlanságában megnyilvánuló követelmény. Ez a bizonytalan kimenetel teszi vonzóvá a sportot a szurkolók számára is. Ugyanakkor ez az elvárás ellentmondásban áll a sporttevékenység másik jellegzetességével: a teljesítés akadályoztatására törekvéssel. Ugyanis az ellenfél a másik teljesítésének meghiúsítására törekszik.
A gyakorlatban felmerülő esetek megítéléséhez a FIFA által alkotott speciális szabályok és a CAS ítéletei szolgálnak alapul. A FIFA Játékosok Státuszára és Átigazolására vonatkozó Szabályzata rögzíti, hogy a szerződés csak jogos indokkal mondható fel szankció nélkül. Erre a másik fél szerződésszegése szolgáltathat alapot. A CAS ítélkezési gyakorlata a teljesítés megállapíthatósága érdekében megkülönbözteti a szubjektív teljesítményt és az objektív kötelezettségszegést. Előbbi körébe a technikai hibák, a rossz forma és a vereség tartozik, amelyek önmagukban nem eredményeznek szerződésszegést. Utóbbi olyan szakmai, fegyelmi hiányosságokat ölel fel, mint az edzések elmulasztása vagy az utasítások megszegése. Akad néhány további szempont, ami az egyes esetek megítélését segíti. Az Al Nasar-ügyben kimondásra került, hogy pusztán sportszakmai szempontok alapján nem indokolt a felmondás. Ugyanakkor súlyos kötelezettségszegést valósít meg a sportoló, ha a testsúlya és a fizikai állapota nem megfelelő. A klubnak kell bizonyítania a jogos indok meglétét, mégpedig pontosan vezetett dokumentáció formájában, például fegyelmi jegyzőkönyv és mérési adatok révén. Összességében megállapítható, hogy a sport természetére figyelemmel a CAS méltányosabb mércét alakított ki, összevetve a magánjogi dogmatika elvárásával.
Szöllősi-Baráth Szabolcs: A társasági adó szerepe a sportfinanszírozásban és ennek közbeszerzési vonatkozásai[18]
Első ránézésre a sportjog és a közbeszerzések területe között nehezen találunk kapcsolódási pontot. Elmondható, hogy a sport támogatása, a pénzügyi feltételek megteremtése állami feladat is. A finanszírozás egyrészt származhat az államháztartás központi, önkormányzati alrendszereiből, másrészt 2011 óta a társaságiadó-kedvezmény útján. Utóbbi egy speciális, reálhozamot biztosító befektetési forma, lényegében a fizetésre kötelezett vállalkozások adómegtakarítási lehetősége. A rendelkezésre álló források felhasználásának a szabályozása részben az Áht.-n (az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény), részben a Kbt.-n (a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény) keresztül valósul meg. A sportfinanszírozás, a jövedelemadó (társasági adó) és közbeszerzések metszéspontjában a közpénzekkel való felelős gazdálkodás, valamint az átláthatóság elveit találjuk.
A tao finanszírozási rendszerében három időszak különíthető el markánsan. Az első, 2011-től 2017-ig tartó szakaszban a társasági adóból származó, látványcsapatsport támogatásának felhasználása a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozott. A tao-támogatás kivételként való kezelése paradigmaváltást hozott, amely 2017-től 2023-ig volt érvényben. Ebben az időszakban a támogatás definíciója is szűken volt meghatározva.
- 52/53 -
2023-tól ismét visszatértek a bevezetés idején hatályos szabályokhoz, így napjainkban is ezt alkalmazzuk. Ennek háttérében a jogharmonizáció állt. A C-115/12. sz. Franciaország kontra Európai Bizottság ügyben hozott ítélet értelmében a támogatás fogalmából nem zárható ki olyan adókedvezmény, amely lehetővé teszi a szerződés költségeinek csökkentését. Ennek következtében a tao-felhasználóknak egy tényállásalapú vizsgálatot kell lefolytatniuk. A kulcsszempont a támogató személye, azonban a gyakorlatban nehéz eldönteni, hogy a támogatás közvetlennek vagy közvetettnek minősül-e. A sportszervezetnek minden esetben saját felelőssége meghatározni, szükséges-e közbeszerzést lefolytatnia. A szabályozás mai formája a jogharmonizáció hatására jött létre. Az uniós jog a EUB esetjogának szó szerinti átvételével épült be a jogrendszerbe, azonban a célját nem érte el. Remélhető, hogy a jogalkotó fel fogja oldani ezt a helyzetet.
Csendes-Nagy Kata: Családalapítás és élsport: gyermekvállalás a sportjog és a munkajog metszetében[19]
Bernáth Lajos: Merchandisingmegállapodások, avagy hogyan szerződjünk reklámarcokkal[20]
A reklámozási szokások jelentős átalakuláson mennek keresztül a közösségi média és a mesterséges intelligencia térnyerésével. Két rendkívüli népszerűségnek örvendő labdarúgó Instagram-fiókján keresztül is szemléltethető a jelenség. Cristiano Ronaldo ekkor mintegy 666 milliós, míg Lionel Messi 507 milliós követőtáborral rendelkezett. Ezek az adatok jól mutatják, hogy egy-egy promóció potenciálisan mekkora közönséget érhet el. Az ilyen és ehhez hasonló követői bázisok érdemben megnövelték a merchandising szerződések jelentőségét.
Hogyan szabályozza a Ptk. a merchandisingszerződéseket és miért épp sehogy? Ez a jogintézmény nem csak a Ptk.-ból hiányzik, de a Sport tv. sem szabályozza. Utóbbi az arculatátviteli szerződés rendelkezéseit tartalmazza, amely elhatárolandó a szponzorálási szerződéstől is. A merchandising esetében a felhasználó marketingtevékenység keretében a sportoló nevét, képmását ellenérték fejében használhatja fel, amely a gyakorlatban jellemzően az influencer-együttműködések során válik hangsúlyossá. Az influencertevékenység jogi hátterét a Reklámtv., az Fttv., az Fgy.tv., a Tpvt., a szerzői jogról szóló törvény és egyes soft law eszközök biztosítják.
A szerződés írásba foglalási kötelezettsége mellett lényeges, hogy a felek jogai és kötelezettségei pontosan rögzítve legyenek. Amennyiben a sportszövetség erre vonatkozóan szabályzatot alkotott, azt figyelembe kell venni. A sportolóval kötött ösztöndíjas szerződés szintén tartalmazhat idevonatkozó részeket. Érdemes rögzíteni a személyes megjelenési kötelezettséggel járó események, valamint a reklámfilmforgatáson való részvételi kötelezettségek számát, a felhasználási jogok terjedelmét, időbeli hatályát.
Taskó István Gábor: Kollektív tárgyalások az észak- amerikai professzionális sportban[21]
Várhegyi Ferenc: Az állambiztonsági szolgálat tevékenysége a magyar sportban 1945-1990 között[22]
A politikai rendőrség, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) erőteljes kommunista befolyással 1945-ben jött létre Magyarországon. A politikai folyamatok változása a szerv működésében is éreztette hatását. Eleinte a mindenhol ellenséget látó Rákosi Mátyás irányította a totális elhárítással foglalkozó szervezetet, majd a kádári konszolidáció során a hangsúly a hírszerzésre, kémelhárításra tevődött át. A rendszer fő fegyvere a hálózat volt, amelynek alapelvei szovjet minta alapján 1950-re épültek ki. Az ellenség kategóriájába tartozók körét mindig az állam határozta meg. Az ügynököket funkció, feladat és felhasználás alapján három kategóriába sorolták: ügynök, informátor és rezidens. Ez a megkülönböztetés 1972-ig működött, majd egy belügyi paranccsal újraszabályozták a működés alapelveit. Az állambiztonsághoz fűződő kapcsolat tartalma és együttműködés szintje alapján létrehoztak egy újabb hármas kategóriát, amelyek közül a politikai rendőrség mindháromban jelen volt. Az ügynök terhelő vagy kompromittáló adat alapján, esetleg anyagi előnyök, egyéni érdekek miatt vett részt a munkában. Ez meghatározta felhasználási lehetőségeit is. A titkos megbízott elvi, hazafias meggyőződésből dolgozott az állambiztonságnak, elsősorban információszerzéssel foglalkozott. A titkos munkatárs a hálózat legkvalifikáltabb tagjának számított, aki szintén elvi, hazafias meggyőződésből vett részt az állambiztonság munkájában és képes volt bonyolultabb hálózati feladatok ellátására is. A pél- dák közül az ügynökként tevékenykedő dr. Hegedűs (Schultz) Frigyes emelhető ki, akinek az öttusa szakmai helyzetéről és az olimpiai esélyekről kellett jelentést tennie, gyakran egykori ludovikás osztálytársait megfigyelve. Az informátorok között volt, akinek Balczó Andrással és Dobai Gyula úszóval történt találkozójáról, volt, akinek a TF hangulatáról vagy arról kellett beszámolnia, hogy a diákszálláson ki hallgat Szabad Európa Rádiót.
Az állambiztonság a magyar sportirányítást és sportéletet minden szinten ellenőrizni akarta, magát a Magyar Testnevelési és Sporttanácsot (MTST) is. Ennek a szervnek a feladatai közé sorolták a ki- és beutazó sportküldöttségek szűrését és ellenőrzését, de például a TF működésének és oktatási tevékenységének ellenőrzése is hatáskörébe tartozott. Röviden áttekintve a vizsgált kérdést, a hálózatszervezés, a megfigyelés és operatív eszközök és technikák jelentették az eszköztárat az állambiztonság kezében, amelyek révén beavatkoztak a magyar sport működésébe.
Nagy Ákos: Eugen Shadow kontra Joseph Szalay: Az első magyar vonatkozású sportszabadalmi per[23]
Az első magyar vonatkozású sportszabadalmi per egyik főszereplője a bácsszentiváni származású Szalay
- 53/54 -
József volt. Amellett, hogy az első brit olimpiai bajnok edzője lett, "testnevelőként" és sporteszköz-feltalálóként szerzett nevet magának. Sokszínűségét mutatja, hogy a Strenght&Helath magazin szakírójaként publikált, valamint részt vett az első súlyemelő szabályzat megalkotásában. Őt tekintik a brit súlyemelés atyjának is. A perben az ellenfele a német származású Eugen Sandow volt. Személyében az 1901-ben megrendezett első terepfutó verseny szervezőjét, továbbá VII. Eduárd tanácsadóját és edzőjét tisztelhetjük. Az 1903-1906 között zajló eljárás tárgya egy 1898-ban bejegyzett, kétféle "ellenállásos" súlyzómegoldás volt. A két szabadalom némileg eltért, Sandow fémrugós markolattal, Szalay pneumatikus légpárnás ellenállással alkotta meg a szerkezetet. Az eljáró bíróságoknak abban kellett állást foglalniuk, hogy a légpárna a rugó mechanikai ekvivalensének tekinthető-e? Az elsőfokú bíróság Sandow javára döntött, Szalay nem forgalmazhatta eszközeit. A fellebbviteli bíróság Szalay számára kedvezett, szerintük a magyar szakember légpárnás és gumiszalagos ellenállási rendszere lényegesen eltérő műszaki elven működik. Végül a House of Lords ezt felülbírálva az első fokkal egyezően döntött: a két megoldást ekvivalensnek minősítette, így Szalay jogsértést követett el.
A ma emberének szóló üzenet egyértelmű: az innováció csak akkor működik jól, ha van mögötte jogi védelem is. A per bizonyítja, hogy már 120 éve is komoly gazdasági érdekek kapcsolódtak a sporteszközökhöz, napjainkban ez még tovább erősödött.
Ács Benedek: A sportigazgatás egyedi modellje: állami szerepvállalás az Egyesült Államok sportigazgatásában[24]
Juhász Gábor: Pontrendszer a jégkorongban, mint versenyt befolyásoló tényező - gyakorlati és jogi kérdések[25]
A profi sport a nézettség maximalizálására törekszik. A szurkolók érdeklődésének fenntartása érdekében kiélezett mérkőzésekre van szükség. A "kimenet bizonytalanságának" biztosítása érdekében törekedni kell a csapatok közti különbségek mérséklésére. Erre a célra több, versenyt korlátozó, szabályozó előírást alkalmaznak. A draft rendszer, a fizetési sapka és a zárt ligák az észak-amerikai Major League-k által bevezetett mechanizmusok sorába tartoznak, bár már az európai ligákban is megjelentek. A fiatalok szerepének növelése nemcsak a nézettségre van pozitív hatással, hanem a válogatott színvonalára is. A célok elérésére kidolgozott eszközök alkalmazása indokolttá teszi azok jogi és gazdasági elemzését.
A témában releváns jogszabályok közül a legnagyobb jelentősége a munkajogi vonatkozású rendelkezéseknek van, így különösen a Munka Törvénykönyve, a Sporttörvény, az Európai Unió Alapjogi Chartája és az Európai Unió működéséről szóló szerződés emelkedik ki. Magyar csapatok jelenleg két bajnokságban szerepelnek. Az osztrák bázisú ICEHL egy 13 csapatot felölelő, 5 országra kiterjedő nemzetközi liga. Az időközben beszüntetett, peres eljárásban is vitatott pontrendszerük alapja az egyes játékosok pontértékén nyugodott. A szervezők pedig csapatonként maximalizálták az egy mérkőzésre benevezhető pontértéket. A jelenlegi szabályozás a hazai játékos ("domestic player") bevezetésével operál, meghatározza az egy mérkőzésre minimálisan benevezendő hazai játékosok számát. Hasonló indirekt légiós korlátozásra tért át a magyar bázisú Erste Liga is. A 2022 és 2025 között hatályos pontrendszerben minden játékos pontértékét megszabták egy képlet alapján, a mérkőzéseken pedig a maximális és a minimális pontérték közötti csapatok vehettek részt. A rendszer vizsgálata rámutat, hogy nem csupán szabályoknak és irányelveknek való megfelelésről van szó, hanem a fiatalok és hazai játékosok jövőjének formálásában is kulcsszerepet játszó tényezőkről. Ez számos további mérlegelést és vizsgálódást igényel.
A XXI. század modern sportvilága egy komplex rendszer, amelyben a sportsiker zálogát számtalan körülmény tudatos és sikeres összehangolása jelenti. Ezen elemek egyike a sportot övező jogi szabályrendszer is. Ahhoz, hogy valaki versenyképes lehessen, nem elég csak a trendeket követnie: a jövőt alakítva, innovatív módon újításra kell törekednie. Tökéletesen visszatükrözi ezt a szemléletet Sárközy Tamás személyisége és munkássága is, akinek a szellemiségét a konferencia szervezői és résztvevői is folytatni és továbbvinni igyekeznek. A rendezvény a szakmai színvonal mellett hangulatában is kiemelkedő volt: időnként humorral átszőtt előadások, az emberi kapcsolatok ápolása és a professzionális aspektusok együtt tették teljessé az eseményt. Ebben a gyors reakciókat kívánó, gyorsan változó világban pedig egyre inkább igaz Sárközy Tamás kijelentése: "A jövő az, amihez alapvetően alkalmazkodni kell." ■
JEGYZETEK
[1] VII. Sárközy Tamás Sportjogi Konferencia: Program és előadáskivonatok. 10. https://tf.hu/files/docs/hirek/2025/VII._Sarkozy_Tamas_Sportjogi_Konferencia_-_Program-_es_absztraktfuzet.pdf, illetve ld. e számunk Tanulmányok rovatában.
[2] Uo. 11.
[3] Uo. 12.
[4] Uo.
[5] Uo. 13.
[6] Uo. 14.
[7] Uo. 15.
[8] Uo. 16., lásd e számunk Tanulmányok rovatában.
[9] Uo. 19., lásd e számunk Tanulmányok rovatában.
[10] Uo.
[11] Uo. 21.
[12] Uo. 22.
[13] Uo. 23.
[14] Uo. 24.
[15] Uo. 26.
[16] Uo. 30.
[17] Uo. 28.
[18] Uo. 27.
[19] Uo. 31., lásd e számunk Tanulmányok rovatában.
[20] Uo. 36.
[21] Uo. 32., lásd e számunk Tanulmányok rovatában.
[22] Uo. 33.
[23] Uo. 35.
[24] Uo. 35., lásd e számunk Tanulmányok rovatában.
[25] Uo. 38.
Visszaugrás
