"Folyóiratunk folyamatosan közli az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének a Kodifikációs Szerkesztőbizottság által elfogadott és a bizottság észrevételei alapján átdolgozott szakértői javaslatát. Ebben a számunkban a rokontartásra vonatkozó fejezet rendelkezéseinek közreadását kezdjük meg. Lapunk hasábjain várjuk Olvasóink kritikai észrevételeit, jobbító gondolatait mind a mostani, mind a korábbi megjelent részekkel kapcsolatban.
A Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének "A rokonság" című része utolsó Címként foglalkozik a rokontartás kérdéskörével (a hatályos Csjt.-ben a szülői felügyeletet megelőzően helyezkedik el "A rokonok eltartása" c. fejezet). A törvényen alapuló (családjogi) tartási jog és kötelezettség nemcsak azokra vonatkozik, akik egymással rokoni kapcsolatban vannak, hanem a házastárs és az élettárs tartását is magában foglalja. (A házastársi tartás és az élettársi tartás speciális szabályait Második Rész V. Cím, illetve a Harmadik Rész II. Cím tartalmazza.)1
A családjogi tartási kötelezettségen belül kiemelt jelentősége a szülőket a gyermekükkel szemben terhelő tartási kötelezettségnek: a gyermektartásnak van. Ez vonatkozik azokra az esetekre is, amikor a tartás a dolgok természetes rendje szerint az érintettek számára nem jogi, hanem nyilvánvaló erkölcsi kötelezettségként jelenik meg, és azokra is, amikor a gyermekek szükséges eltartása érdekében a bírósághoz kell fordulni: a családjogi tartási pereknek kb. 90%-a gyermektartás iránt folyik (ezt követik a házastársi tartás, majd a szülőtartás iránti perek, míg távolabbi rokonok között tartási per csak elvétve fordul elő, mint például unoka- vagy testvértartás). A Javaslat ezt a kiemelt helyet azzal juttatja kifejezésre, hogy mind a kiskorú gyermek tartását, mind a továbbtanuló nagykorú gyermek tartását, amelyek több vonatkozásban speciális szabályokkal rendezettek, külön fejezetekben tárgyalja. Nem tartja ugyanakkor sem indokoltnak, sem szükségesnek, hogy a Cím elején álljanak a gyermektartásra vonatkozó speciális szabályok és ezeket kövessék a rokontartás más eseteinek szabályai.
A Javaslat ugyanis a rokontartás közös szabályait - amelyek a hatályos Csjt.-ben elsősorban a távolabbi rokonok tartását (szülőtartást, testvértartást stb.) veszik alapul - úgy alakítja ki, hogy a gyermektartás több általánosítható rendelkezését (például a tartásdíj megállapításának módja, a kötelezettel szemben érvényesíthető tartási igények felső határa, a munkáltató felvilágosítás-adási kötelezettsége) e szabályok között helyezi el. Így a rokontartás közös szabályai valóban - már nemcsak az elnevezésben - közös szabályokká válnak. Ezzel a megoldással nemcsak a közös szabályok nagy része kerül közelebb a gyermektartás szabályozási igényeihez, hanem valamennyi, a Családjogi Könyv által szabályozott tartásnak lesz egy általános része, egy törzs, amelyhez a tartás különös eseteinek ágai: a kiskorú, a nagykorú gyermek tartása, a házastársi tartás és az élettársi tartás is csatlakoznak. Ennek előnye, hogy olyan általános fogalmak, amelyek minden tartásnál jelentkeznek (rászorultság, önhiba, teljesítőképesség, érdemtelenség), egységesen vagy egymásra tekintettel, a jogalkalmazó számára áttekinthetőbben szabályozhatók (egyértelműebben kifejezésre jut például hogy az érdemtelenségnek melyek a közös és az eltérő feltételei az általános illetve a különös szabályok szerint). A gyermektartás a rokontartás esetei között kerül szabályozásra egyébként a külföldi jogok többségében, így a 2002. január 1-jével módosított német BGB-ben (1601-1612. §-ok) és a közelmúltban jelentős változáson átesett lengyel családjogi törvényben (128-144. §-ok).
A családjogi tartás Cím tehát a rokontartás közös szabályaival indul, ezt követi a kiskorú gyermek, majd a továbbtanuló nagykorú gyermek tartása, mely utóbbira - a szükséges eltérésekkel - mind a közös szabályok, mind a kiskorú gyermek tartásának szabályai megfelelően irányadók.
A Fejezet a rokontartás közös szabályait a jelenleginél logikusabb szerkezetbe foglalja, azokat kibővíti, pontosítja és a mai kor igényeihez igazítja.A Fejezet szerkezete: a rokontartás általános feltételei (3:196-197. §§), a tartási kötelezettség sorrendje (3:198-202. §§), a jogosultság sorrendje (3:203. §), eltérés a sorrendtől (3:204. §), a tartás mértéke és szolgáltatásának módjai (3:206-207. §), a tartási igény kielégítése [megállapodással 3:205. § (1) bekezdés, peres úton 3:209. §], a bíróság által megállapított tartás időtartama (3:210. §), a tartás módjának, mértékének megváltoztatása (3:211. §), a tartás megszüntetése és megszűnése (3:212-213. §).
3:196. § [A rokontartásra való jogosultság]
(1) Rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani (rászorultság), és akinek tartásra kötelezhető házastársa (volt házastársa) vagy volt élettársa nincs.
(2) Nem jogosult tartásra az a nagykorú, aki a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, illetve olyan életvitelt folytat, amely miatt tartása a kötelezettől - figyelemmel a jogosult és a kötelezett kapcsolatának jellegére, valamint a kötelezett magatartására is - nem várható el (érdemtelenség).
(3) A gyermek csak a vele szemben tanúsított kirívóan súlyos magatartás esetén hivatkozhat a szülő érdemtelenségére, ha a szülő a tartási, illetve gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tett.
1-3. A rokontartás jogi előfeltételei közül a jogosult oldalán a rászorultság ("magát eltartani nem tudja") valamint az érdemtelenség hiánya, a kötelezett oldalán pedig a megfelelő teljesítőképesség, nem igényelnek változtatást. A tartáshoz való jogot a bírói gyakorlat, helyesen - a házastársi tartás szabályaiból kiindulva - az önhibán kívüli rászorultsághoz köti; e feltételt a törvény szövegében is nyilvánvalóvá kell tenni. Ezen kívül az (1)-(3) bekezdések a hatályos Csjt. szöveghez képest egyrészt szövegezésbeli pontosítást jelentenek, másrészt kibővülnek az érdemtelenség általános fogalmi meghatározásával. Az érdemtelenség definícióját jelenleg két esetkörben: a házastársi tartást és a tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartását illetően a Legfelsőbb Bíróság elvi határozatai2 tartalmazzák. Az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének hatályba lépésével a Legfelsőbb Bíróságnak a hatályos családjogi rendelkezésekhez kapcsolódó még élő irányelveit, elvi döntéseit felül kell vizsgálni és ahol az indokolt, célszerű beépíteni a törvény szövegébe. Az elmúlt évtizedek jogfejlődése azt mutatja, hogy a családjogi bírói gyakorlat igényli az érdemtelenség pontos meghatározását, amely egy kellően absztrakt módon megszövegezett törvényi definícióval képzelhető el. A törvénybe foglalt meghatározást szorgalmazza a családjogi tartás tárgykörében készült kodifikációs tanulmány3 is, és az érdemtelenség eseteit több külföldi törvénykönyv is - definiciószerűen - felsorolja (például német BGB 1611. §).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
